Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-23 / 276. szám
Egyiptom nem bízik az USA közvetítésében Izrael visszautasít] a a tárgyalásokat Hősükre emlékezünk „Ameddig a szem ellát, új házak túrnék feljebb, és kirakat jaikban nappali fény ragyog: megannyi pillangóként szaldósnak dús hópelyhek, magasból, égből hullanak sűrű, fehér rajok”. Szadat egyiptomi elnök ’4 óra leforgása alatt két ízben is kijelentette: az országnak immáron eltökélt szándéka, hogy fegyveres erővel szerezze vissza elrabolt területeit. Vasárnap egy légitámaszponton beszélt Szadat Ismét hangsúlyozta, hogy a politikai rendezéssel kapcsolatban megszüntetett mindenfajta érintkezést az Egyesült Államokkal. Tájékoztatta Washingtont hogy Egyiptom nem bízik többé a közvetítésben. Mindazonáltal az elnök nem csapta be az ajtót az igazságos békét célzó nemzetközi erőfeszítések előtt. Ezt bizonyítja az is, hogy hétfőn fogadta az afrikai egységszervezet küldötteit akik békemissziójuk második fordulóját bonyolítják le Kairóban és Jeruzsálemben. Ha az „afrikai bölcsek" — Senghor szenegáli, valamint Go- won nigériai elnök, továbbá a zairei és kameruni államfő megbízottai — a közvetett arab—izraeli párbeszéd újrafel- vételét kívánják szorgalmazni, tudomásul kell venniük, hogy Egyiptom elvi követeléseket támaszt a további dialógussal kapcsolatban. Izraelnek kötelezettséget kell vállalnia az összes megszállt arab területek kiürítésére, s választ kell adnia Jarring ENSZ-megbízott februári kérdőívére. Jarring, mint ismeretes, megkérdezte Izraelt, rrúlyen föltételek mellett hajlandó kivonulni a megszállt területekről? Izrael, hogy a negatív válaszból adódó presztízsveszteséget elkerülje, egyszerűen kihagyta Jarringot a ,.játékból” s közvetlenül Egyiptomhoz fordult az elutasító ssaL Nyugati hírügynökségek je. lentései szerint a Szadat-beszédek elhangzása után sem lehetett tapasztalni a frontokon „szokatlan” tevékenységet. Az Egyesült Államok eddig hivatalos formában nem reagált Szadat beszédeire Vezető tisztviselők nyugati hírügynökségek tudósítói előtt „aggodalmuknak” adtak hangot a legújabb fejleményekkel kapcsolatban. • Az Izraeli kommentárok alaphangját Eban külügyminiszternek az a vasárnapi kijelentése adja meg, hogy Szadatot „komolyan kell venni”. Abba Eban a kormány ülése után újságírók előtt „katonai fenyegetéssel párosított politikai követelőzésnek” minősítette Szádat egyiptomi elnök beszédét és i hozzáfűzte, hogy Izraelnek • beszédet mindkét összefüggésben komolyan keli vennie. Eban ismét indítványozta, hogy a korábbi izraeli javaslatok alapján kezdjék meg a Szu- ezi-csatorna újbőli megnyitására irányuló tárgyalásokat és feL vetette, hogy Jarring ENS2- nagykövet égisze alatt is tárgyalásokat lehet kezdeni. Nem nyilatkozott azonban a tárgyalások feltételéül szabott egyiptomi követelésről, a megszállt területek kiürítéséről, sőt közvetve elvetette azt, amikor kijelentette, hogy a tárgyalásokat előzetes feltételek nélkül kell megkezdeni. Ismeretes, hogy az adott körülmények között Egyiptom visszautasítja a közvetlen tárgyalások gondolatát (UPI) A legújabb jelentések szerint a saigoni rezsim hadseregének jelentős egységei ismét behatoltak Kambodzsába. Több mint ötezer katonáról van szó, akik szokás szerint az amerikai légierő fedezetével nyomultak be egy másik ország területére. Szokás szerint — mondjuk, mert az ilyen kisebb-nagyobb inváziók, úgy tűnik, hozzátartoznak Richard Nixon vietnamizálási programjához. Az első ilyen, Kambodzsa elleni invázióra, mint emlékezetes, már az elmúlt esztendő májusában sor került és azóta ez gyakorlattá vált Ez a legújabb benyomulás, sajnos, újabb bizonyíték arra, hogyan érti a Fehér Ház azt a sokat emlegetett vietnamizálást a háború sújtotta délkelet-ázsiai térségben és ebből következően arra is, mennyire kell komolyan vennünk ezt az egész folyamatos fogadkozást. Miközben Washingtonból egymást követik a kincstári optimizmussal átitatott, a vietnami háború közeli végét sejtető nyilatkozatok, amerikai részről minden marad a régiben. Ahelyett, hogy a legcsekélyebb lépést tennék az amerikaiak a vietnami álláspont, tehát a józanság elemé követelményei felé Párizsban, ahelyett, hogy — Nixon ígéretei és állításai szerint — leállítanák, „befagyasztanák” a hadműveleteket, kiszélesítik azokat. Mindenekelőtt ezért kiábrándító a saigoni akcióról szóló legújabb hír: megerősíti azt a korábban Ceaosesco fogadta Péier Jánosi A hivatalos baráti látogatáson Romániában .tartózkodó Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hétfőn délelőtt folytatta hivatalos tárgyalásait román kollegájával, Cameliu Manescu- val. A vasárnap dél élői ti megbeszéléseiken a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdésekről folytattak véleménycserét. A program szerint a hivatalos tárgvalások befejezése után, délben Péter Jánost fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke, aki ebédet adott tiszteletére. A magyar külügyminiszter délután találkozott a román sajtó képviselőivel és Bukarestben akkreditált külföldi tudósítókkal. (MTI) Is igen alapos gyanút, hogy a vietnamizálás Nixon szótárában Vietnam, sőt egész Indokína •.dél-vietnamiizálását” jelenti. Tehát azt, hogy rezzenetlenül megőrizni az amerikai befolyást, sőt jelenlétet, de mind több katonai terhet és véráldozatot áthárítani a bábrezsámek seregeire. Washingtonban nem gondolhatják komolyan, hogy a vietnami nép, amely oly sokáig hullatta a vérét, valaha is elfogadhat egy ilyen koncepciót. Az amerikai Comell-egyetem statisztikusai — ez is a legutóbbi órák hire — kiszámították, hogy az USA légiereje eddig 6.2 millió tonna bombát szórt Indokínára és Nixon elnöksége óta is többet, mint az egész második világháború idején. Nixon választások és Jelentős utazások előtt áll. Azzal az ígérettel lett elnök, hogy befejezi a vietnami háborút. Egy régi latin közmondás azt tartotta, „ha békét akarsz, készülj a háborúra”. A Kambodzsa elleni legújabb saigoni invázió is azt tanúsítja, hogy Washington e gyatra féligazság szellemében taktikázik. Ha Nixon újra elnök akar lenni és eredményesen akar tárgyalni külföldi partnereivel, előbb- utóbb meg kell értenie, hogy számára a klasszikus közmon-: dás fordítottja igaz: Ha valóban békét akar, akkor a békére kell készülnie. I Vlagyimir Szoszjura ukrán költő így énekelte meg az új életet: „ a tegnapi rom, ma fénybe fürdő út”. Mennyi szenvedést takar a tegnapi rom, mely szülte a hősök városait, a városok hőseit. Róluk emlékezünk meg országszerte a „Szovjet hős városok hete” alkalmából. November 23-tól december 2-ig megkülönböztetett figyelemmel adózunk azoknak, akiknek élet-halál harca elsöpörte a fejlődés útjából a hitleri fasizmust. Az 1941—45-ös Nagy Honvédő Háború a Szovjetunió történetének legsúlyosabb, egyben legdicsőbb korszaka volt. A hitleri Németország a Szovjetunió ellen indított támadás időponjában csaknem egész Európa gazdasága felett rendelkezett, és hatalmas, technikailag jól felszerelt, nagy harci tapasztalatokkal bíró katonai erőt vetett be a Vörös Hadsereg ellen. Ebben az időszakban a Vörös Hadsereg visszavonulásra, jelentős területek feladására kényszerült Ugyanakkor a hátországban és a fronton megteremtette a háború menetének megfordításához szükséges feltételeket. A minden egyes talpalatnyi földért vívott súlyos védelmi harcok közül különösen kiemelkedik a bekerített breszti erőd, csaknem egy hónapon át tartó hősies védelme, a Kijev körül 1941. július 11-től szeptember 19-ig folytatott elszánt küzdelem, Ogyessza két és fél hónapos, Szevasztopol 8 hónapos legendás védelme. Az előrenyomuló fasiszta haderők megállításában igen fontos szerepe volt a lenin- grádi védelmi harcoknak, melyek következtében Lenin váKallós Ödönnek, a Magyar I Kereskedelmi Kamara elnöké-! ndk vezetésével delegáció uta- j zott Párizsba, a Nemzetközi Keresikedelmi Kamara Kelet— Nyugati Összekötő Bizottságának ülésére. Ezt követően a Kamara efaöíke delegációt vezet az Amerikai Egyesült Államokba. A küldöttséget az i Egyesült Államok korma-' rosa hősiesen kiállta a 900 napos blokád emberfeletti megpróbáltatásait. Az 1941 végén és 1942 elején lezajlott moszkvai csata Németország első nagy veresége volt a második világháborúban, s egyben a „villámháborús” tervek teljes kudarcát jelentette. 1942. júliusában kezdődtek a doni szteppéken azok a harcok, amelyek csaknem hét hónapig tartó súlyos küzdelmek után — 1943. február 2-án — a szovjet hadsereg történelmi jelentőségű sztálingrádi győzelmével végződött A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a fasizmus felett aratott győzelem 20. évfordulóján, 1965. május 8-án méltán tüntette ki Moszkvát, Leningrádot. Kijevet, Volgográdot, Ogyesszát, és Sze- vasztopolt, a „Hős város”, Bresz- tet pedig a „Hős erőd” címmeL A hős városok és a városok hősei hallatlan áldozatokat hoztak a győzelemért, a fasizmus megsemmisítéséért A szovjet néppel együtt mi is el nem múló hálával emlékezünk a front és a hátország hőseire, köztük a felsorolt városok védőire és a velük vállvetve küzdő lakosságra. Nekik állít örök emléket a piszkarjovl temető monumentális emléktáblája, melyen kőbe vésve, ezt olvashatjuk: „...Nem sorolhatjuk fel itt mindnyájuk nevét, Oly sokan nyugszanak e gránit örök oltalma alatt, De tudd meg, ki e köveket nézed. Senkit nem feledünk és semmit nem feledünk”. Rocskár János nya hftvta meg, abból a célból, hogy kölcsönösen megvizsgálj áik a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. A delegációt, amelynek tagja lesz több országos nagyvállalat vezér- igazgatója, többek között fogadja a jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó Maurice Stans, amerikai kereskedelmi miniszter is. (MTI) Nixon szítára lelepleződött A CENTROPRESS HÉTFŐ ESTI KOMMENTÁRJA Kereskedelmi kamarai delegáció utazik az Egyesült Államokba Csehszlovákia—NSZK tapogatózó tárgyalások A nyugat-némríorországi Rothenburgban zajlott le a csehszlovák—nyugatnémet tapagatódzó tárgyalások negyedik fordulója. Képünkön szemben Jlri Goetz a csehszlovák, az előtérben Paul Frank a nyugatnémet küldöttség vezetője. (Telefotó: SP—MTI—KS) Rokonlátogatáson Halászok között Art kérdezték barátaink, akarunk-e találkozni a múlttal? A Csud-tó egyik szigetén a Határ- szigeten él egy kis népcsoport, amely kivételesen híven megőrizte az ősök szokásait. Az orosz-ősökét. A Határszáget ú/tizedéken át lakatlan volt. A Bejpusz vize hol elöntötte, hol náddal takarta be, hol kimosta a barnás-fekete tőzeget És egyszer — talán 400 éve — rátaláltak az orosz szegénylegények, a cári csendőrség elől menekülő elítéltek. A szökevények, a „raszkolnyikok” megtelepedtek. A keleti, az orosz part felé nem hajózhattak, inkább a távolabbi, a nyugati, az észt partra. Innen nősültek, így keveredtek az észtekkel, de híven őrizték az orosz szokásokat. Csud, vagy ahogyan itt nevezik, a Pejpusz-tó a magyar tengernél éppen hatszor nagyobb; 3600 négyzetkilométer területű. Átlagos mélysége 4—7 méter, a déli teknőben valamivel mélyebb. A Csud-tó déli teknőjében hajóztunk motorosunkkal. Űti- célunk a Határsziget. Valóban határ: az Észt- és Orosz Köztársaság határa. A szigetet körbe ölelő nádtengerben nehezen találtuk meg a csatorna bejáratát. Mesterséges csatorna, meredek tőzegfal között vezet a sziget belsejébe, — a kikötőhöz, a halraktárhoz, az olajtartályokhoz, ahol a motorcsónakok tankolnak — a két falu közé. Mert a Határszigeten két falu közössége él: Piiri és &aare a faluk neve. Valamikor — a század elején — még 150 faházból állt egy-egy község, most ösz- szesen, ha 120 házat számlálnak együttesen. Még 1924-ben tűzvész pusztította el a többit A kikötőből gyalogoltunk a faluba, egy kisfiú szaladt elénk. Tíz éves forma és mint később megtudtuk, Jurijnak hívták. — Anyukám azért küldött, hogy keressem meg az idegeneket a szigeten és vigyem hozzánk. Így kerülünk Vaszilij Tromfi- movics Kobülkin lakásába. Belépő, előszoba jobbra nyílik a nagyszoba, balra az istálló. Vaszilij Tromflmovics valóságos fogadást adott magyar vendégei tiszteletére. Igazi orosz fogadást. De még így sem pontos: ó-orosz fogadást, ó-szlávot Orosz szokás szerint teát ittunk elóször. Szamovárban főzték. Szánkba vettük a cukrot, úgy szűrtük át rajta a teát. Nem akármilyen cukor volt. Maguk főzik a teához. Kissé barnás, égetett ízű, tejjel vegyített. Tányérban szikkadt, darabokra tört. Így, teázás közben beszélgetni, ez is az ősök szokása. Hallal kínáltak a tea után; szálka nélküli, főtt hallaL „Most fogtuk — biztattak bennünket; reggel még a Pejpusz- ban úsztak!” Aztán füstölt, majd sózott, olajban párolt hal következett és végül sajnálkozás, hogy nem tudtuk valamennyit, amúgy magyarosan végigkóstolni. A halhoz vízben főtt, egészben tálalt burgonya. Ez így szokás. És fekete kenyér. Rozskenyér, kellemes ízű, vékonyra szeletelt A Határsziget halászok lakóhelye. A parton van a Lenin Kolhoz, annak egyik üzemegysége a sziget és az üzemegység vezetője Vaszilij Tromfimovics, vendéglátó gazdánk. A szamovárban villany forralta a vizet. A szobában, ahol ültünk, rekamié, nagy és kényelmes fotelek, a legújabb típusú
