Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-23 / 276. szám

Megkezdődött az MSZBT országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) mondta többek között — a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXIV. és a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa is. Mindkét kong­resszus teljesen azonos módon értékelte a szocializmus építé­séneik, a nemzetközi helyzet alakulásának és a kommunista mozgalom fejlődésének alapve­tő kérdéseit. Azonos szellemben foglalt állást a további teendő­ket illetőem is. A két kongresz- szus iránymutatását követi a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és testvérszervezetünk, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság, s a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége is. Feladatunk nem lehet más, mint megkeresni annak útját, hogyan lehetne még bensőségesebbé tenni a két nép egészét átfogó barátságot, még intenzívebbé fejleszteni együttműködésünket — Az elmúlt öt esztendő alatt jelentős változás követ­kezett be társadalmunk szer­kezetében. Ez egyébként egyik indoka annak, hogy baráti társaságunk szerkezetét is mó­dosítottuk. Szükség volt erre a változásra, a tagcsoportok ala­kulására, mert mozgalmunk régi formáját már kitöltöttük és éreztük, tudtuk, hogy még rengeteg további lehetőség, ren­geteg új energiaforrás rejlik barátságunkban, amj már „nem fér bele” munkánk régi rend­szerébe. Kaput kellett nyit­nunk ,az új munkatársak, el­sősorban a fiatalok felé. Ma már a közéleti aktivitás kor­szaka a második évtizedtől a nyolcadik évtizedig tart, ez pedig azt jelenti, hogy egy­más mellett négy aktív gene­ráció tevékenykedik és szinte egv egész évszázad eszméi egyszerre élnek, jelentkeznek, hatnak. Vannak eszmék, ame­lyek ezt a négv generációt szo­ros egységbe fonják. Ilyen a Szovjetunió iránt érzett barát­ságunk is. — Ugyanakkor egyre fogy azok száma, akik a Felszaba­dd ást személyesen átélték, akiknek meghatározó élményük volt az a pillanat, amikor ta­lálkoztak az első felszabadító szovjet katonával, akiben éle­tük megmemtőjét is köszönt­hették. Egyre többen vannak, akik a fe’szabadulás után szü­lettek. Az MSZBT egyik fon­tos, talán legfontosabb felada­ta tehát, hogy ezt a nagyszerű élményt eredeti intenzitásában adja át a következő nemzedé-, kéknek, hogy ennek emléke aI televízió-készülék, áramerősség­szabályozóval (gyakori az inga­dozás, a tó medrében, vízalatti kábelen jön ide az áram a hat kilométerre levő, keleti partról). Rendszeresen közlekedik Tartu és a Határsziget között a „Ra­kéta”, a szárnyashajó. Naponta hozza a postát, az élelmiszert. Ha „beáll” a Csud-tó vize, ak­kor repülőgép jár. Hetenként kétszer száll le a 12 személyes gép a szigetre. Csupán akkora sima terepet találtak a mocsa­ras szigeten, amennyi éppen ele­gendő a leszálláshoz. Küzdelmes az élet a szigeten még ma is. Amikor az idő engedi, a csó­nakok ingajáratban közlekednek a Nagy Föld és a sziget között. A partról hozzák a tűzifát. Két méter magasra is felrakják a ha­talmas hasábokat. A fatüzelésű kandallók télen aztán mohón falják a ropogva égő fát. Közlekedési eszközük a kerék­pár, traktor (egy van a szige­ten)' meg tűzoltó-autó. Külön­ben gyalogszerrel róják a mély, süppedős talajú utakat. Utak? Mikor, merre engedi az embert a szél, a víz, a torzsok között alattomosan meglapuló mocsár. Jó néhányan megtartották őseik vallását is. Nem a pra­voszlávot — ilyen is van), de az 6-szlávot Papjuk, Kiril Alek- saejevics Szmimov hosszú sza^ Az értekezleten felszólalt Övá. | ri Miklós, az MSZMP Központi I Bizottságának titkára is. — Megtisztelő megbízatásom­nak teszek eleget, amikor át­adom az országos értekezlet minden részvevőjének és Önö­kön keresztül a társaság minden tagcsoportjának és aktivistájá­nak a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét és szívből jö­vő jókívánságait. Bizton megállapítható, hogy a Társaság az elmúlt öt eszten­dőben alapvetően betöltötte hi­vatását, eredményes és hasznos munkát végzett, jó szolgálatot tett a magyar—szovjet barátság­nak, s ezzel jól képviselte né­pünk legsajátosabb érdekeit, a béke és a szocializmus ügyét. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: — Az elmúlt 26 évben végbe­ment fejlődés eredményeképpen hazánkban a magyar—szovjet barátság ápolása társadalmunk közös ügye lett Ez a barátság legsajátosabb érdeke a munkás- osztálynak, közös érdeke min­den népünk függetlenségét, bé­kéjét, felemelkedését szolgáló hazafinak. Hogy azzá vált, eb­ben — pártunk és kormányunk következetesen internacionalista politikáján túl — része volt és van a társadalmi szervek, kö­zöttük az MSZBT munkájának is. — A magyar—szovjet barát­ságnak hazánkban mély törté­nelmi gyökerei vannak. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk az! elsők között ismerte fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségét, és nemcsak felismerte, hanem esze­rint is cselekedett. E barátság i­■ kállai visel (mint valamennyi: ó-szláv hitű a szigeten) és hosz- ■ szú tógaszerű kabátot. Mégha- • jól felénk: „Mivel lehetek a : szolgálatukra?” Ezzel a mozdu- j lattal szól az istenéhez is. Az- • tán bevezet a templomba. Tudja, : hogy „pogányok” vagyunk, ■ ezért előre megy és szót vált j a „magasságossal”, valószínűleg : az érdekünkben. ■ Az ikonok nagyon értékesek. ■ Több száz éves, nem fakuló fes- : tékkel festett képek. Mutatja a ■ bibliáját, Iniciálás, ó-szláv írás. ! Titokzatos jelek a szöveg alatt: S a kotta, ahogyan a szöveget éne- ■ kelni kell. Ezt már csak ő érti ■ messze a vidéken. Az ó-hitűek. a pravoszlávok és | a lutheránusok külön temetkez- • nek, külön templomot emeltek, j de egy vizből, a Pejpuszból él- ■ nek valamennyien. A kikötőben feltámad a szél. ] Most kellemes, de télen bizony j csípős. Alaposan kipirulhatnak • a Piiri-i, Saare-i emberek, mire | a jég hátán kiérnek a partra, a : Nagy Földre, hogy bevásárol- ■ janak... így élnek, évszázadok óta, de : egyre kevesebben. A fiatalok j felülnek a „Rakétára” és csak ■ vakációra jönnék meg. Családot már a Nagy Földön ; alapítanak. Csaba—Gáldonyi i (Vége) i első szálai az oroszországi és a magyarországi szocialista forra­dalom győzelméért folytatott közös harcban szövődtek. A két nép testvéri, barátsága azóta is kiállta az idő próbáját. Nincs politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünknek egyet­len olyan területe sem, ahol ne éreznók ennek a barátságnak hatását, erejét, ezen a társadal­mi-politikai talajon tevékenyke­dik a Magyar—Szovjet Baráti Társaság is. A Társaság munkájának kő­vetendő módszereiről szólva rá­mutatott: — Abból indulhatunk ki, hogy a magyar—szovjet barátság ápolása és fejlesztése államunk hivatalos politikája. E cél érde­kében dolgoznak állami szerve­ink, a tömegszervezetek és az MSZBT-n kívül más társadalmi mozgalmak is. Ilyen feltételek között kell megkeresnie a Tár1 saságnak a maga sajátos műkö­dési területét, mozgalmi eszkö­zökkel segíteni a magyar—szov­jet barátság fejlődését. El kell kerülni a felesleges párhuza­mosságokat, a formális elemeket a munkában. De mindiárt hozzá tehetem: a Társaságnak, amikor sajátos feladatát végzi, nem ár ellen kell úsznia; számíthat a párt, az állam, más társadalmi szervek támogatására, a közvé­lemény rokonszenvére. — Nagyon jelentős tény, hogy a Társaság mindenekelőtt az ak­tivisták önkéntes társadalmi munkájára épít. Hazánkban nagy és növekvő számban van­nak olyan emberek, akik — ha jó és igaz ügyről van szó — szívesen vállalnak ellenszolgál­tatást nem várva, önként társa­dalmi munkát. Az MSZBT tevé­kenysége erre az önként és ön­tudatból vállalt társadalmi munkára épül, s ezért nemcsak a magyar—rszovjet barátság ügyét szolgálja .hanem egyben a szocialista közgondolkodás fejlesztésének is fontos ténye­zője. — Meggyőződésünk, hogy a Társaság tömegkapcsolatainak erősítését jól szolgálják a kö­ze1 múltban megalakult tagcso­portok — állapította meg Övári Miklós, majd arra hívta fel az MSZBT-t, hogy hagyományai­hoz híven az eddiginél is széle­sebb körben, színvonalasan is­mertesse a szovjet társadalom életét, az építőmunka eredmé­nyeit, törekedjék a szovjet béke­politika sokoldalú bemutatására, népszerűsítse a szovjet tudo­mány és kultúra eredményeit, ápolja a két nép barátságát az emberi kapcsolatok útján is. — Pártunk mindig nagyra ér­tékelte a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság munkáját — mondta befejezésül. — Bizonyo­sak vagyunk abban, hogy ezután is hasznos segítőtársunk lesz a magyar—szovjet barátság erősí­tésében. A jövőben is számítunk arra az önzetlen tevékenységre, amelyet a Társaság lelkes akti­vistái eddig is kifejtettek. To­vábbi munkájukat abban a rtieg- győződésben folytathatják, hogy az ügy, amelyért fáradoznak, egész népünk érdekeit, békés életünket, szocialista építőmun­kánkat szolgálja. Megfeletfen fűlik az Iskoiákal, Nőtt a késések és hiányzások száma A hirtelen jött hó és hideg az élet más területei mellett, az is­kolákban is érezteti a hatását. Hétfőn délelőtt telefonon hívtuk a megye néhány általános és középiskoláját — volt ugyan, amelyikkel nem sikerült beszél­nünk a telefonvonalak használ- hatalansága miatt — s körkér­désünkre alábbi válaszokat kaptuk: — A békéscsabai 4. számú ál­talános iskolában melegek a tantermek, a hiányzások száma a szokott, csak a megyeri autó­busszal jövők érkeztek késve az első órára. — Mezőgyánban a fűtés megfelelő, késés, hiányzás egyelőre nincs. —- A bánkúti alsó tagozatos osztatlan iskolában a gyerekek negyedrésze hiányzik, három gyereknek öt kilométer­ről kell bejárnia — Békéscsa­bán, a MüM . 635. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetében a hiányzók száma nem nagyobb a szokottnál, de sokan késnek az első óráról, hiszen a hallgatók több, mint hatvan százaléka vi­dékről jár be. A fűtéssel nincs problémájuk. Három tanár be­tegsége miatt sok a helyettesí­tés, s azokat nem sikerült min­den esetben szakszerűen megol­dani. — Ugyancsak Békéscsabán, a József Attila Kollégiumban az elmúlt hét végén ötvenen voltak betegek. Átmenetileg gond az éj. szakai fűtés megoldása, mert je­lenleg két fűtő dolgozik csupán s csak néhány nap múlva áll munkába a harmadik. — A bé­késcsabai 8 számú iskolában a hiányzás nem több a szokottnál. Tüzelőjük elegendő van, a kály­hák jók. A nevelők között tör­tént néhány megbetegedés. — Az eleki mezőgazdasági szak­munkásképző intézetben mele­gek a tantermek, s mindenki kollégista lévén, késés nincs. A hiányzók száma megnőtt, mert a hallgatóik több, mint tíz száza­léka influenzás. — S egy nagyon jó hír: a békéscsabai Fényesi- tanyai iskola ötvenkilenc tanuló­ja közül mindenki egészséges és megjelent az iskolában. Még ké­sés sem volt, mert az utakon a havat a szombat-vasárnapi já­rókelők letaposták. A hőmérsék­let mind a négy tanteremben kellemes. Több mint tízezer forint költséget okozott az időjárás A 8-as számú Volán békéscsa­bai telepén vasárnap, november 21-én 53 autóbusz és tehergépko­csi időszakos vizsgáztatásának kellett volna megtörténnie. A szombaton és vasárnap leesett hó és hóvihar azonban a műszaki vizsgáztatást megakadályozta. Budapestről délelőtt 10 óráig nem érkezett meg a vizsgbabi- zottság és a vidéki szolgálati he­lyekről sem tudtak bejönni vizs­gára a gépjárművek. Az időjá­rás a 0-as számú Volánnak ezen a napon több mint 10 ezer forint költséget okozott azzal, hogy az 53 gépjármű vizsgáztatását nem tarthatták meg. Két szövetkezet közös rendezvénye Rakovics Katalin átveszi a takarékszövetkezeti lottó-tombola nyereménytárgyát, a mappát. Üj kezdeményezésnek voltunk részesei a közelmúltban Körös- ladányban. A helyi fogyasztási és takarékszövekezet sorsolással egybekötött műsoros divatbemu­tatót rendezett a községi műve­lődési házban. A műsoros esten a békéscsabai tiszthelyetteskép­ző iskola zenekara adott mű­sort Megyénk magyamóta éne­kesei közül ez esetben Andó Mi­hály és Visy László lépett szín­padra, míg a MÉSZÖV mane- kenjei az őszi és téli divatot vitték pástra Külön kell szólni a műsort vezető Gazsi Endréről, aki kivívta a körösladányiak el­ismerését és sok. tapsát A közös rendezvény záróak­tusaként került sor a takarék­szövetkezeti lottó-tombola sor- solására. Az izgalmas sorsolás után sokan tértek haza értékes tárgynyereménnyeL Nagy elis­merést aratott és sokan megte­kintették e rendezvény előtt és után az ÁFÉSZ ruházati bemu­tatóját Békés megyei Tanács 3. számú Sütőipari Vállalat, Gyula, Petőfi tér 2, egy fő szakképzett villanyszerelőt azonnali belépéssel felvesz. 366073 BÉKÉS HCCmsSzn Q 1971. NOVEMBER 23. Ót ári Miklós felszólalása magyar társadalomban soha ett ne halványulhasson. Beszéde befejező részében Mihályfi Ernő meleg szavak­kal emlékezett meg a ma­gyar—szovjet barátság társa­dalmi munkásainak lelkes, eredményes tevékenységéről, a hazánkban állomásozó déli fc adseragcsoport parancsnokai­nak és katonáinak a két nép barátságának elmélyítésében szerzett érdemeiről, a külön­böző elemi csapások, szeren­csétlenségek, mint a múlt­évi tiszai árvíz idején nyúj­tott önzetlen és hathatós se­gítségükről. Köszönetét mon­dott a Szovjetunió budapesti nagykövetségének, valamint a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ságnak a barátsági munkában nyújtott támogatásáért Hang­súlyozta, hogy a társaság a jö­vőben is folytatni és fejleszte­ni kívánja a negyedszázad so­rán kialakult immár hagyomá­nyos munkaformákat, szoros együttműködésben a hazai ál­lami szervekkel, tömegszerve­zetekkel, mozgaí’m "lokál, vala­mint a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségével és a Szovjet—Magyar Baráti Társa­sággal. Beszéde végén az elnökség nevében kérte az írásbeli és a szóbeli beszámoló, valamint a társaság új működési szabály­zatára vonatkozó javaslat el­fogadását

Next

/
Thumbnails
Contents