Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

A KISZ megyei küldöttértekezlete Békéscsabán

fgy látta a hetet hírmagyarázón!, Pálíy József:

CFolytatás a 2. oldalról) és kifejezte meggyőződését ar- röl, hogy ez a munka a szocialista Magyarország felépítéséhez járul hozzá, majd így folytatta.

— A napi gondok közepette nemigen szoktunk erre gondolni, de ilyenkor érdemes odafigyelni arra, mi is az igazi célja ennek a munkának. Hogyan kapcsolódók ez a szocializmust építő magyar nép összesített erőfeszíté- j seihez. Hogyan válik ez nem túl I soká történelemmé. Hogyan kap- j csolódik ez a napi üggyel-bajjal végzett munka azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a mi egész ifjúságunk erőfeszítéseivel együtt, a mj hazánk iránti tiszteletét és megbecsülését növelik. Mert őrről van szó.

A továbbiakban, arról beszélt Komócsin Zoltán, amit a megye ifj úkomrmmistái az elmúlt négy évben tettek, az nem kevés. Olyan tett, amely a kommunista Magyarországot készíti elő, amelynek a ma élő fiatalok még építői lesznek. Hangsúlyozta: olyan tetteikről van szó, amelyeket sokszor túlságosan is szerényen, csendben a nyilvánosság figyelme nélkül végeznek a fiatalok nap mint nap. Ez azonban a tettek értékéből semmit sem von le. Majd így folytatta:

— Az elnöki megnyitóban szó esett arról, hogy 1957 márciusában jelen lehettem itt Békéscsabán, amikor zászlót bontott a Viharsarok ifjúkommunista mozgalma, közvetlen az eHenforra- dalom fegyveres megsemmisffcé- 8e után. Ezzel kapcsolatban az első gondolatom az, hogy itt előttetek — természetesen jelképesen — megszorítsam azoknak a lányoknak és fiúknak a kezét, aikik ezelőtt 15 évvel ebben a zászlóbontásiban részt vettek. Akik részesei voltak annak, hogy a KISZ vörös zászlaját kibontva meghirdessék, hogy a Viharsarokban megszervezésre került a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Akkor, 1957. március 27-én ez egy jelentős hazai és nemzetközi esemény volt. A hazai sajtó, de a nemzetközi sajtó is hírt adott róla. Természetesen elsősorban a baráti sajtó, a moszkvai Pravda, és a Komszomolszkaja Pravda is. Az ellenséges sajtó ugyancsak hírt adott róla, s külön felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a budapesti fiatalok bontottak zászlót, hanem itt ebben a nagy munkásmozgalmi tradícióval rendelkező Viharsarokban is megindultak az ifjúkommunisták.

A továbbiakban méltatta a 15 év előtti fiatalok történelmi jelentőségű harci vállalását Ezután összevetette a mai fiatalok által végzett munkáit azzal, ami 15 évvel ezelőtt volt. Megállapította, hogy ma az ifjúsági szervezetben dolgozóknak semmivel sincs könnyebb dolguk, mint a KISZ megalakulásaitól’. Elmondta, hogy a 15 év előtti zászlóbontó fiatalokra nagy tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk ma is, hiszen ők vállalták annak veszélyét, amely

akkor az életüket is fenyegette. A mai fiatalok előtt álló feladatokról szólva hangsúlyozta: ma sem könnyebb, talán még nehezebb a KISZ-esek dolga, hiszen azok a feladatok, amelyeket a beszámolók tartalmaznak, nagy hozzáértést igényelnék. A továbbiakban így folytatta: nincse- j nek olyan látványos forradalmi | lehetőségek, mint 15 évvel ez- j előtt. A Kommunista Ifjúsági j Szövetség tagjai előtt olyan fel- j adatok állnak, amelyet csak j szívós, kitartó, állhatatos mun- . kával, szorgalommal lehet megvalósítani. Menet közben kell a mai fiataloknak megtanulniuk sokmindent és sokszor még mielőtt valamit befejeznének, már a következő feladattal kall számolniuk.

Ezután arról beszéli, hogy nem lehet eléggé méltányolni azt az országépítő munkát, amelyet a magyar nép, köztük a fia- ! tálak az elmúlt években végez- ! tek. Nem lehet eléggé méltányolni azt, hogy az elmúlt 10 évben mindennap minden óra állhatatos kitartást követelt a szocializmust építő magyar néptől. Ez alatt a 10 év alatt alapoztuk meg azokat a feltételeket, amelyeknek gyümölcse a jövőboi érik.

A fiatalok, és általában a társadalom öntudatáról, igényéről szólva a következőket mondta:

— Nagyon jó dolog társadalmunkban, hogy ma nincs olyan összejövetel, ahol ne lennének, akik kitűnően meg tudják fogalmazni igényüket, kitűnően megfogalmazzák azt, hogy az adott termelési egység, mezőgazdasági üzem, tanintézet, megye, község, város számára az adott pillanatban milyen sürgősen, vagy kevésbé sürgősen kielégítésre váró igények jelentkeznek. És ez nagy dolog. Azt lehet mondani, ez a szocialista építésnek az ABC-je. Amikor ezt már megtanultuk, akkor már a szocializmus építéséből sokat tudunk. Ugyanakkor az is tény, hogy gazdaságunk mai színvonalán a tegnapra megérett jogos igények teljesítése is halasztási szenved.

Ezután arról szólt, hogy az igénytámasztást össze kell vetni azzal, hogy mit ér el társadalmunk az ifjúság nevelésében, az öntudat kialakításában. Utalt ezzel kapcsolatban a felszólalásokra. A lakáskérdéssel kapcsolatban felhívta a figyelmet Klaukó elvtársnak, a megyei tanács elnökének a Békés megyei Népújságban október 31-én megjelent cikkére, amelyben erről is szó van, majd így folytatta:

— Az országos szervek úgy állapították meg az egyes megyék lakáselosztását, hogy 100 lakószobára hány lakos jut. Ez természetesen a statisztikában elfogadott dolog és ilyen értelemben nem is lehet szót emelni ellene. De mégsem teljes az igazság, különösen Békés, Csongrád és Bács megyében, mert ebben a statisztikában benne van a legrosszabb állapotban levő tanyai szoba is.

Mégsem lehet szó arról,

hogy az öt év távlatában magunk elé tűzzük a lakásprobléma megoldását, beleértve Békés megyét is. Még Budapesten sem, ahol a legtöbb lakás épül, nem lehet teljesen megnyugtatóan elintézni a lakásigényeket. Lényeges javulás csak azokban a városokban várható, ahol már felépültek a házgyárak. Csak a házgyárakra lehet építeni a la- káskérdes végleges megoldását Az ország mai erőviszonyai nem adnak a kormány számára más elosztási lehetőséget — állapította meg Komócsin Zoltán.

A továbbiakban az igények kielégítéséről szólva felhívta a figyelmet, hogy ezeket a városi, megyei igényeket az országos lehetőségekbe helyezve lehet csak megvalósítani. Reálisan kell látni azt. hogy nemcsak igények, hanem tel jesíthetőségek is vannak. A jogos igényeket természetesen a pártnak és a tanácsnak kall megoldani. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy legutóbb, amikor a megyei titkároknak volt értekezletük. Frank Ferenc elvtárs beszélt ezekről a gondokról a KB előtt, amit figyelembe vettek.

A KISZ Békés megyei fiataljainak munkájáról szólva elmondta, hogy azok az eredmények, amelyeket a beszámoló és az eddigi felszólalások tartalmaztak, alapot adnak arra, hogy még magasabb szinten, még eredményesebben dolgozzon Békés megye ifjúsága. Olyan életet teremtsen, amelyben az igényeket a legmesszebbmenőkig ki lehet elégíteni. Hozzáfűzte, hogy itt a jogos elvárásokról van szó. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a ma és a jövő ifjúságának többre kéül vállalkoznia, majd hozzátette, meggyőződése, ennek az elvárásnak a Békés megyei fiatalok a továbbiakban is meg fognak feleink Befejezésül a következőket mondta:

—Semmiféle f rázis nincs abban, hogy ti személy szerint és nemzedéketek a kommunista Magyarországban fog élni. Nem illúzió ez, hogy gyerekeiteknek, a majd akkor felnövő nemzedéknek úgy beszéltek erről az időről, mint akik a kommun izmust építettétek. Akik megvalósítottátok mindazt, amiről a legbátrabb, legfantázladúsaíbb Viharsarki forradalmárok valaha is álmodni mertek.

Délután további hozzászólásokkal folytatódott a küldöttértekezlet Ezeket követően Miha- lik György foglalta össze a vitát, majd a küldöttek titkos szavazással választották meg a KISZ Békés megyei Bizottságát, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottságot és a VIII. kongresszus küldötteit.

Az új megyei bizottság megválasztotta a Végrehajtó Bizottságot, valamint a titkárokat A küldöttértekezlet a KISZ Békés megyei Bizottsága első titkárának újra Mihalik Györgyöt választotta.

(A küldöbtértekezleti vita és a zárszó ismertetésére keddi számunkban visszatérünk.)

flz amerikai sajtóban rési I

szokás, hogy a híreket, amelyek Washingtonból vagy Alaszkából, vagy Argentina déli csücskéből, a Tűzföldről érkeznek, együtt közöljék, mondván, hogy azok a Földünk egyazon félgömbjéről valók... Az elmúlt héten sok érdekes, fontos esemény történt ezen a — mert innen nézzük — túlsó félgömbön: az Egyesült Államokban nem hivatalosan ugyan, de a valóságban megindult az elnökválasztási kampány, Fidel Castro megkezdte chilei látogatását és ezen éppúgy megtárgyalják az észak-amerikai imperializmus elleni harc lehetőségeit, teendőit, mint ahogyan Peru fővárosában, lámában az úgynevezett „77-ek” a fejlődő országok gazdasági gondjairól szólva az USA önzése és kizsákmányoló politikája ellen foglaltak állást.

Vegyük sorra a túlsó félgömb történéseit. Kedden este Nixon amerikai elnök ünneplőbe vágta magát és megjelent a republikánus párt díszvacsoráján a New York-i Americana-szálló- ban, beszédet mondott, majd repülőgépre szállt, elment Chicagóba, ott is részt vett egy republikánus banketten és felszólalt. Szónoklatai az elnökválasztási kampány kezdetét jelentették. A vacsorák is. A régi szokás Sizerint a választási propaganda költségeit a többi között ilyen módon teremtik elő: a köztársasági párt gazdag hívei nem ke vesebb, mint 500 dollárt fizetnek egy vacsoráért. Egyidőben húsz amerikai városban volt ilyen bankett, ötmillió dolláros bevételt számolhattak össze a republikánus pártkassza őrzői, (Persze sokkalta többe kerül a választási kampány, az igazi summákat a nagy monopóliumok, a milliomosok és milliárdosok fizetik be — a köztársasági párt támogatói, nem is mindig önzetlenül. Ez a fajta kiadás sokszorosan megtérül: hol állami megrendelések formájában, hol nagyköveti megbízatásokat kapnak a pártcélokra adományozó férfiak...)

Nixon elnök e banketten

elhangzó beszédeit zártláncú televízió kamerák közvetítették a többi 18 republikánus vacsora részvevői számára. A külsőségek és az elmondottak alapján minden politikai megfigyelő megegyezett abban, hogy ezzel Nixon gyakorlatilag már elnökjelöltként lépett fel.

Pedig bőven van még ideje, hiszen 1972. november 7-e a választások napja Amerikában... Addig kell felsorakoztatni hatásos ígéreteit, vagy ami nagyobb súllyel esik latba: tennie olyasmit, ami az amerikai választók vágyainak, igényeinek megfelel, például a vietnami háború dolgában... A pillanatnyi valóság nem rímel az elnökjelölt-elnöki szavakkal ígéretekkel: igaz

ugyan, hogy Nixon most újabb korlátozott csapatkivonásokat jelentett be, de óvaikodik attól hogy a teljes csapatkivonás végső dátumát meghatározza. S hogy szándékai nem a megbékélés irányában hatnak, ezt az is bizonyítja, hogy B—52-esek újra meg újra bombázzák a VDK területét. Akárcsak Johnson idejében. (S emlékezzünk rá: az 1968-as elnökválasztás előtt az utolsó pillanatban hagyta abba az elnök a bombázásokat, amelyeknek ódiuma ■ miatt a végién ő maga nem is próbálkozott újra az elnöki tisztség megszerzésével)

Nixon, mint elnökjelölt igén» tartozik a dollár megmentését, mint elnök pedig meg is kísérli. A belső hatás egyelőre jobb, mint a külső: míg az amerikai monopóliumok elégedettek au idegen árukra kivetett 10 százalékos pótvámmal .addig ez egyre több keserűséggel tölti el az Egyesült Államok külföldi szállítóit. S mindmáig az az amerikai igény sem érvényesült, hogy a tőkésországok pénzeit egyoldalúan értékeljék fel. Ezen a héten éppen Japán modott nemet az efféle washingtoni nyomásra: Conally pénzügyminiszter nem ért célt tokiói alkudozásai során.

I 10 százalékos potvám

olaj a tűzre .amely az úgynevezett fejlődő országokban, a harmadik világban már eddig is nagy lánggal lobogott. Több mint két héten át Peru fővárosában, lámában, üléseztek az úgynevezett „77-ek”, hogy megtárgyalják, miként lehet r.j előmozdítani egymás közti kereskedelmüket csakúgy, mint együttműködésüket a világ egészével, az iparilag fejlett országokkal nyugaton és keleten egyaránt. A limai tanácskozásokon a legtöbb felszólaló az Egyesült Államokat elmarasztalta az észak-amerikai imperializmus mohóságát elítélte és ezzel szemben ajánlott vagy sürgetett egyéni vagy közös akciókat az államosítástól a közös piacok megteremtéséig.

‘ Még mindig a túlsó félgömbön megmaradva szólhatunk a hét nagy eseményéről, Fide! Castro kubai miniszterelnök Santiagóba érkeztéről. A Kubai Kommunista Párt első titkára hót esztendeje nem hagyta el hazáját, nem volt ideje, alkalma, szándéka, lehetősége: lekötötték a szocializmus építésének belső gondjai, Kuba gazdasági nehézséged éppúgy, mint a latin-amerikai kontinens első szocialista országát szorongató blokád diplomáciai, politikai megkötöttségei. Mindez arra vezethető visz- sza, hogy az USA imperialistái, mivel nem tudták megsemmisíteni a dél-keleti partjaik mellett kialakult szocialista rendet, minden eszközzel el akarták szigetelni a forradalmi Kubát.

Egy éve, hogy Havannától több mint 6000 kilométerre baloldali fordulat lehetősége' jelentkezett a chilei népi egység választási győzelme, a szocialista párti dr. Allende köztársasági elnökké történt megválasztása következtében. Az új santiagói kormány első külpolitikai lépése volt, hogy felújította diplomáciai kapcsolatait a szocialista Kubával. Dr. Allende, aki szenátor korában nem kevesebb, mint kilenc alkalommal járt Havannában, baráti látogatásra hívta meg Fidel Castrot, és a kubai miniszterelnök most tíznapos chilei tartózkodásra, politikai és gazdasági tárgyalásokra, a chilei néppel való megismerkedésszándékával el is ment Santiágó- ba.

Fogadtatása valóságos diadalmenet volt. A szemtanúk szerint a chilei főváros még soha nem köszöntött vendéget ilyen szeretettel. Castro mondta: közös célért külön utakon indultak el.. Kölcsönösen segíthetik egymást az észak-amerikai imperializmus elleni politikai, diplomáciai, gazdasági küzdelemben. A túlsó félgömbön ma — Alaszkától Argentínáig — milliók tekintenek Santiago felé Az Allende—Castro találkozó eseményeit, következményeit figyelve. —

0 Föld túlsó félgömbje

a—vMna.it a küldöttek. (Fotó: Demény)