Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-07 / 236. szám
Áz élelmiszergazdaság szakmunkásképzésének helyzete és feladatai Békés megyében A iftpnVP m«^gazdasági űze. H llicyib meinak szakmunkáséi Iá fását vizsgálva rendkívüli aránytalanságokat találhatóink. Az egyik termelőszövetkezetben egy szarvasmarhatenyésztő szakmunkásra 19, a másiknál 26, a harmadiknál pedig 1248 szarvasmarha gondozása jut. De ez még a jobbik eset Mert vannak olyan gazdaságok is, ahol 859 szarvas, marha gondozására egyáltalán nincs szakmunkás. Ugyanilyen tarka a kép a sertés- és baromfi tenyésztésben, illetve a JUhászatban is. Napjainkban tehát nem véletlenül esik annyi szó a Szakmunkásképzés egyre növekvő jelentőségéről, fontosságáról és a szakmunkás ellátottság problémáiról. Hiszen már a párt X. kongresszusának határozata is kiemeli, hogy „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének és szakképzettségének növelése”. Erre legnagyobb szükség pedig az élelmiszergazdaságban van. Itt ugyanis a szakmunkásképzés sem tekint nagy múl'tca vissza és a mezőgazda- sági üzemek szervezett szakmunkásellátását is csak 1860- ban kezdték meg; A megyei tanács végrehajtó bizottsága szeptember 14-i ülésén is éppen a szervezettség, az előrelátás szükségességét emelte ki e tárgyban, mint a legfontosabbat. Termelőszövetkezeteinknél ugyanis mintegy 16—17 százalékos létszám- kieséssel kell számolni a IV. ötéves terv időszakéban. Az élelmiszergazdaság sokoldalú feladatának — a lakosság ellátásának, az exportigényeknek, a feldolgozóipar nyersanyag- ellátásának és a népgazdasági tartalékok képzésének — csak akkor tud eleget tenni, ha a munkaerő csökkenésévéi párhuzamosan fejleszti a technikát és növeli a dolgozók hozzáértésének, szakképzettségének színvonalát. E feladat teljesítésében a tanácsi szervekre, az iskolákra és magukra a gazdaságokra is nagy szerep és egyforma felelősség jut, illetve háj leiméiben az orosházi mező- I gazdasági technikum és szakközépiskola évről évre felméri a továbbképzési igényeket. Korábbi tapasztalatai és eredményed alapján ezek után már önállóan bonyolíthatja az elnök és brigádvezető továbbképzés mellett a rendszeres szakmunkás-továbbképzést is. Tervbe vették, hogy jövőre a kétegyházi, a békési és a gyomai iskola is bekapcsolódik ebbe a munkába. A legbiztonságosabb, illetve leghatásosabb képzés alapja a bentlakásos rendszer lenne. Sajnos azonban még az alapképzést végző iskolák is épülethiánnyal küzdenek. Nem egy iskola bővíteni tudná a képzésibe bevonhatók körét. Ennek akadálya — a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmákkal szemben megnyilvánuló idegenkedés mellett — elsősorban az, hogy az említett pénzügyi nehézségek miatt a kollégiumi férőhelyek száma nem növelhető számottevően. így a mezőgazdasági üzemek szakemberigénye évről évre kielégítetlen marad. A h»ÍV7Pfpf számos termelő- IIGiftGiGI szövetkezet magatartása is tovább rontja. Egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy néhány gazdaságnak a munkahelyi szociájis körülmények javításával szembeni közömbössége eredményezi azt, hogy éppen a szakképzett munkaerő hagyja el elsősorban a mezőgazdaságot. Fakad mindez pedig abból a szemléletükből, hogy nem tartják szükségesnek azt, hogy a munkaköröket csak olyanok töltsék be, akiket ennek ellátására képzettségük is alkalmassá tesz. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya ez év végéig összeállít egy munkaköri jegyzéket. Ezt javaslat formájában eljuttatják ■HMMHimniiiniHnHiiinmimii» majd a gazdaságokhoz. Ahhoz azonban, hogy munkájuknak gyümölcse is legyen az kell, hogy a termelőszövetkezetben felismerjék: ezzel csak segíteni akarják őket, s hogy ez a kérdés „zsebbe vágó”. Igaz, hogy közvetlenül számszerűen nem mutatható iki pontosan a. megfelelő létszámú és szívonalú szakemberek alkalmazásából eredő jövedelemtöbblet. Mégis a szakgárdával optimálisan ellátott gazdaságok eredményei azt bizonyítják, ami amúgy is kézenfekvő; a fejlesztés, amely alapvető feltétele a termelőegységek „életben maradásának”, nem oldható meg a munkaerő szakmai színvonalának fejlesztése, emelése nélkül. Tudott dolog, sokat is beszélünk róla, de nem árt még- egyszer leírni: hozzáértés, szakértelem nélkül a legmodernebb technika, a legkorszerűbb beruházás is ablakon kidobott pénz marad, veszteségek forrásává válik. A leMségelSST' % szűk azonban mégis kihasználatlan. A mezőgazdasági és élelmiszeripairi üzemek ugyanis szakoktatók biztosításával, tanműhelyek, bázisgazdaságok kialakításával és egyéb módon (a munkakörülményék javításával, megfelelő képzettségű szakemberek előírás szerinti és tervszerű alkalmazásával), nagyon sokat tehetnének még — saját érdekükben. A társadalmi összefogás eredményei előbb- utóbb kivívnák a mezőgazda- sági és élelmis zeri pari szakmák jogos helyét és megbecsülését a társadalmi munkamegosztásban és a köztudatban egyaránt. Ez utóbbi ugyanis ritkán szakad él a gyakorlattól, ritkán előzi meg azt! K&váry E. Péter 1700 tonna hajlított cső nil. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy az iskolák személyi _£eltételek tekintetében felnőtték a feladataikhoz. E megállapítás elsősorban a szakoktatói gárdára vonatkozik. Sajnos — mivel a jól ismert és káros szemlélet miatt a szakmunkásképző iskolákba kerülők jelentős része olyanokból áll, akik máshova már nem tudtak „bejutná”, — a tanulókról az utóbbi kevésbé mondható ed. il IpnthhH hiányosság mégis a II ICyiUIIU tárgyi feltételekben lelhető. Mivél az új pénzügyi rendelkezések alapján ezután már csak megyei erőre lehet építeni, nehezen oldható meg az élavult, ócska, tan- ég gya- korlógópék kicserélése. Pedig az, hogy az új gépekből az első példányokat mindig az iskolák kapták, ha régi módszer is, mégis egyetlen ésszerű megoldás volt. A technika, a gépek gyorsan változnak, tökéletesednék. Nemcsak a „forgalomból kivont” gépeken szerzett ismeretek, hanem a legújabbak is gyorsan elavulnak. Emiatt vált szükségessé az állandó továbbképzés rendszerének létrehozása, általánossá és szervezetté tétéle is. A tanácsi szervék már megtették a kezdő lépéseket, a kellő intézkedéseket. Ennek ér3 BÉKÉS MlOH^-p. ** 1971. OKTÓBER ^ A Csepeli Csőgyár hajlító üzemében 29 féle méretben 1700 tonna hajlított csövet állítanak elő évente, amelyet — gőz és gáz vezetésére használ. (MTI Foto: Erezi K. Gyula feiv. — KS) Moldáviai noteszlapok f) Nem is oiyan régen Moldáviában, 1945 előtt, ipar sehol sem volt. Keservesen alakult a földművelők élete is, nehezen keresték mindennapi kenyerüket. Hol van már az az idő, amikor a parasztembereknek egy skatulya gyufa áráért 8 kiló szőlőt kellett termelniük. Az emlékezet is lassan talál el odóig, A kotovszki szovhozban a havonkénti átlagkereset 120— 130 rubel. Ez igen szép pénz. A borkombinát 1953-ban épült. Naponta 500 tonna szőlő feldolgozására alkalmas. Igaz, 1963- ban, majd 1968-ban ismételten átalakították, bővítették, s így jutottak el a napi 50 tonnás feldolgozástól annak tízszereséig. Számos olyan műszaki, agrár- technikai megoldást alkalmaznak, ami nálunk is gyorsan és olcsón megvalósítható. A kotovszki kombinátban 6 ezer hektoliter a tárolótér, a járás területén még további 19 helyen van üzemegység. Mindenütt a szov- hozok és kolhozok szőlőit dolgozzák fel. A bonokat évekig tárolják, a gyengébb fajtákat két-három esztendő múltán, az erősebbeket, négy-öt év múltán palackozzák. A ■ fahordóktól kezdve a cementhordókig a tárolóteret kihasználják. Ellátogattunk Kisinyevbe, az állandó jellegű mezőgazdasági kiállításra is. Képek, tablók, kisgépek, elektromos berendezések, makettek, könyvek és mindazok a termékek színes csokorba kötve, amiket a mol- dáv föld megterem, láthattuk. Szakkörök munkái, ipari iskolák, diákok remekei, s a szőlőtermesztés és feldolgozás kellékei, kezdve az oltógéptől az osztályozó sorig. Kitárulkozott a fiatal köztársaság.; Útközben Az 'elmúlt években Moldáviában 16 komplex sertés-, illetve szarvasmarha-tartó telepet létesítettek kolhoz-, szovhozközi együttműködés formájában. Ez a forma rendkívül gyakori és nagy méreteket öltött a Szovjetunió egész területén. Útközben Kisinyevből Odesszába — Moldáviából Ukrajnába — igyékez- tünkben megcsodálhattuk Európa legnagyobb gyümölcsöskertjét, a 6 ezer hektáros Barátságkertet. A köztársaság gazdaságai, kolhozok, szovhozok együttesen, együttműködve és üzemeltetve telepítették. A hatalmas kert járulékos beruházásaival is jól haladnak. Betonbélésű öntözőcsatamák mellett szabályos elhelyezésben a magas vegyszerkezelő házakat, az előregyártott betonelemeikből épülő manipulálókat, raktárakat láttuk. A nagy földek hazája, a nagy lehetőségeké, a nagy gazdaságoké. És Odessza. Szeged testvérvárosa. A Puskin út tele platánnal, akárha a szegedi Széchenyi téren járnánk, vagy a főfasoron. A hangulat is az. Puskin szép és veszélyes napokat, hónapokat élt itt. Száműzetésében Voronóv grófnál dolgozott egy évig, aki gazdagabb volt a cárnál. Nem szerették egymást. Puskin szoros kapcsolatot tartott a dekabristákkal, mindenfelől. távoli országrészekből és országokból jöttek hozzá. Amikor a dekabristákat kivégezték a vallatás során senki sem vallott közülük a nagy költőre. Szerette a tengert. Reggelenként lejárt hozzá, állt a végeláthatatlan víz mellett és a szabadságra, boldogabb világra, a forradalomra gondolt. Az utókor hálás, szobrát odakövetelte a tengerhez, mindjárt a Puskin út és a korzó, sétány sarkára; Pénz nem volt a szoborra, a nép úgy adogatta össze, nehezen szerzett kopejkáiból, rubeljaiból. A tengerpart hosszan nyúlik el, 42 kilométer. A kikötőbe a nagy tengerjáró hajók nem jönnek be. sekély a víz, 12 méter mély. A külső mólónál pihen- getnék, rakodnak. Tenger és ég A sétány késő este is tele, mim a szegedi korzó. Csak jóval elevenebb. Odessza világváros. S mindjárt a Puskin szobor mögött, a hajdani tőzsde, most tanácsháza. Előtte történelmi viharokat átélt ágyú. A monda szerint valahányszor hűtlenné lett asszony megy el mellette, megszólal, durran egy nagyot. De ezt nem hallottuk. Az ágyú néz a tengerre és hallgat. Nevetve, élcelődve mondják az odesszai asszonyok; nti kikerüljük. S jól is teszik, hiszen a tanácsházán ott díszeleg a termékenység istennőjének szobra Vajon mit szólna, ha az ágyú örökre néma maradna? A harci alkalmatosságot a második orosz—török háborúból menekítették meg az utókornak. Török hajóhad vette tűz alá a várost, de nem győzedéL- meskedett. Három anyahajó maradt, hogy vigyázzon a partokra, közülük egyet elsüllyesztettek gyorsan, kettő pedig elmenekült. A zsákmányból váló ez az ágyú. A tenger csodálatos. Emberek tízezrei a partján, szabad stran- dolá®, élvezve a sós vizet, a komoly hullámokat. A város és a tenger eggyé lett. Karakteresz- tikus és egyszeri. Feledhetetlen. Az út is. Felhőország, az apró fehér felhő-pamacs gyalogutak. Lenézve Ukrajna barna-zöld tájaira, a ceruzával húzott táblákra, az erő, a gazdaság, a nagy föld, a hatalmas ország varázsai bennünket. Nehéz eldönteni, nagyon nehéz, innen ezer, tízezer méter magasságából, vagy lentről, a gyárak, a szovhozok és kolhozok mellől szebb-e ez az ország. Az biztos, betelni nem lehet vele. Szeretni kell. Sz. Lukács Imre (Vépe) Előfizetés-gyűjtési akció a» Ifjúkommunista című lapra A KISZ Központi Bizottsága, j az Ifjúkommunista szerkesztő-1 sége és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat a KISZ-szervezetekben az Ifjúkommunista című lapra előfizetés-gyűjtési akciót és versenyt indított, melynek célja, hogy máméi több ifjúsági vezető és aktivista olvassa, hasznosítsa a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség elméleti, ifjúságpolitikai folyóiratát. Az Ifjúkommu- nistát — mivel rendszeresen táj jékoztat az MSZMP ifjúsógpoüi- | tikai állásfoglalásáról, a fiata* lók, a KISZ tevékenységével összefüggő kérdésekről, a párt- irányítás és a párttag-utánpótlás problémáiról — ajánljuk a fiatalokkal, a KlSZ-szervezetek- kel foglalkozó pártvezetőségi tagoknak, állami, munkahelyi, tömegszervezeti vezetőségnek is- Az előfizetés-gyűjtési akció október 1-től november 15-ig tart. Nagy földek
