Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
A násznép Varga Imre novellája nap megjárta már Pestet is, és szombat este szeretett volna odahaza tisztálkodni!), és egy céduláról felolvasta: őt Gyaraki Gergely elv-társ és felesége kiszállítása végett küldték ide. „Ha jelen vannak az elvtársak iparkodjanak, mert én nem várok ám többet!” — mondotta, és eredt is az ajtó irányába. Szita Flórián azonban nem hiába iparos ember és ktsz-vezetőségi tag, legha- marébb feltalálta magát. Utána kapott az atyafinak: — De szaktársam, a kötélverő héiszázát! Arra nem jött üzenet, hogy mi lesz a hérésszei? — Mivel? — csudálko- zott vissza az ajtóból a borostás pilóta, de belátta, csak jobb lesz elsimítani az egészet. — Jaaa! Azzal az, kérem szépen, hogy csak tessék tovább várni... Az örőmszülők persze kisiettek, hogy mihamarább lássák kislányuk boldogságát. Az itthagyot- takait erősen vigasztalták: amint kiérnék, azonnyom- ban küldik a kocsit, legyenek már türelemmel, nem lesz több az egész, mint fél óra. így aztán szent megadással várakoztak tovább. Megint belemelegedtek a szóbeszédbe, kunkorodott a beszéd fonala. Megint szóba került a űrhajósok népe, a fejtrágyázás, hogy mennyien lehettek szegény Ladányi Ferenc színész temetésén, meg hogy: miért erőlteti a járás az Oj Elet élére Szabó Gábort, amikor a kutyának se kell, aztán: hogy lehet a lottón legkönnyebben négyes találatot elérni, meg « chilei földrengés; és megcsinálja-e a KISZ nyárára a szabadtéri színpadot a tyúkpiac helyén, meg: milyen alaposan megtervezték a megyeszékhely főterén azt a díszes szükőkutat, mert egyre elszökik belőle a víz, kár is volt beléölni azt a tenger községfejlesztést, meg hogy miért nem éri meg a parasztembernek a babtermelés. Egyszóval annyi mindenről szó keveredett, akár egy vasárnapi újságot is meg lehetne vele tölteni, de a fakarusz sehogyse talált ide. Elverte már a kakukkos óra a tizenegyet, amikor Vízharapó Menyhért állaVollmulh Fi gyes Bőaós ml gátőr hangosan letette az öklét az asztalra. — Halljátok, testvérék, én valahogy fertelmesen megéheztem. Délbén is alig mertem enni, de már meg. bocsásson a világ, ami sok, az csak sok.« Neje, Gyaraki Zsuzsanna odaszólt nászasszonyának. — Hallod, te, Harmados Eszter, nézz már szét egy kicsit Kati testvéred kamrájában. Mit lehetne adni ezeknek a szegény meg- ehült embereknek? Harmados Eszter szót fo_ gadott Talált is egy kis bődön kacsazsírt, meg egy frissen sütött házi kenyeret Odatette az asztalra. ..Vegyétek, egyétek” mond. ta, aztán fitetett tovább. Az almáriomban viszont talált egy csattos, zöld üveget, egészen hátul, elrejtve. Megszagolta, s kiderült: bizony szilvapálinka leledzik abban. Szó, ami szó, nekiláttak a kenyérnek, kacsazsírnak, meg a másfél liter szilvalénék, és éjfélre bepucolták az egészet Derekas kedvük is kerekedett. Ajtósi Imre tanító úr már kizárólag Böszörményről beszélt, és hortobágyi dalokat énekelt Mivel onnan verte a tanítói hivatás a mi vidékünkre. Szita Flórián kötélverő és ktsz-tag pedig minden áron megboldogult neje testvérét Harmados Esztert akarta megforgatni, csak úgy, nótaszóra. Hanem Vízharapó Menyhért áll. gátőr felfedezte Amerikát — Tudjátok mit? Küldjünk deputádót a sárréti majorba. Leckéztessük meg a jónépet ß hozzanak ide valami járművet — Ügy, úgy! De olyan emberek menjenek oda, akik feddhetetlenek, tisz- tességtudóak, akik nem fogadnak el ételt italt lekenyerezést hanem megmondják azoknak az úri népeknek a szemükbe, mennyire elvetemedtek a tisztes szokásoktól, s aztán máris fordul vissza, értünk, ide— Harmados Eszter vélekedett így, a hogy szavait félre ne értsék, tüntetőén máris hátat fordított Szita Flóriánnak. így aztán gyorsan meg is választódott Vízharapó Menyhért és ve. je, a folyton vigyorgó Ajtós! Imre. Fa is kocogtak, hangos beszélgetés közepet, te, hogy majd ők megtanítják a haladó hagyományok illő tiszteletére ezt a magáról megfeledkezett társaságot Taxit elkerítettek, s kihaj látták a gazdaságba. Micsoda zeneszó, kurjongatás, sarkig tárt, kivilágított ablakú lagzi fo. gadta őket! A küldöttek azonban szigorú arcot erőltettek magukra, odalépked, tek a főasztalhoz, egyenesen a menyecskével szem- meresztést gyakorló Kangyal Lászlóhoz, és udvariasan, ám erőteljes népi szavakkal figyelmeztették a hérész elhoza talán ál elkövetett mulasztására, az ebből következő kiterjedt megorrolásokra, és vegye tudomásul a tisztelt úr, hogy az egész rokonság.. Kangyal László viszont mindezt nem tuíta vafam! tragikusan felfogni, inkább valami határtalan • lezser- ség áradt el benne, hát csak intett valami nagyúri bőkezűséggel: — Ugyan, mit nyavalyogtok, édes gyerekek? Unom én az efféle nagy rongyrázást. Ha akartak volna, kijöhettek volna tisztelt rokonok. Nektek szerencsére volt eszetek, » kijöttetek. Tessék, üljetek le, egyetek, igyatok, kérlek szépen, tisztelt roko. nők és teljen még a haaa* tok.« Vízharapó előtt még M- ködlött nejének arca, meg a Harmados lányoké is, meg a régi erkölcs, de Ajtósi Imre eszében ilyesmik már nem fordultak megi Máris rángatta apósa kabátját: — Odaüljünk, apám! Ott van minden... Persze, Vízharapó áll. gátőr se volt azért teljesen fából, letelepedett máris. Aztán végigettek minden ehető eledelt tortát, becsalták a taxist / is, azt is derekasan megtömték. Vedelték a bort, pálinkát, sert, ami éppen jött. Csak később, a családos sofőr sokallta meg a dolgot, és valahogy előre is didergett a számla kifizetésének várható bonyodalmaitól, igy két óra után betuszkolta őket a kocsiba. Gyerünk vissza a Magyar sorra! Hanem ótt vaksötétség, “JUS Az ajtó tárva-nyitva. Harmados Eszter ugyan ott feküdt az egyik ágyon, keresztben, felöltözve, de oly mélyein aludt, hogy semmire fel nem serkent. A ház pedig teljesen üres« csak az asztalon volt némi fekete kenyérhéj, az üres kacsazsíros bődön, a fölborított zöld csatosüveg. Ügy álltak ott, mint a hiába megtért tékozló fiaki Vízharapóból kitört az elkeseredés. — Ezek a kódi- sok is jól átvertek minket, fiam. Hej, de megkeserü- lik, de meg ám... Hanem a sofőr cseppet sem volt romantikus hangulatban, menni akart, s közérthető szavakkal kérte a pénzt. Vízharapó valódi gátőr módon káromkodni kezdett, s küldte volna a pilótát Kangyal László agronómus úrhoz, aki— Hanem a pilóta némi tapasztalattal bírt már az ilyen hagyományos időkből, s mint so„ kát próbált vezető magával hozta a Gyaraki-házba jövet a kurblivasat is. Es felemelvén a tekintélyes vasat, mint kardvívó a maga fegyverét, közölte, hogy őt nem érdeklik a népszokások, a vőlegény költségvetése, csak egyedül a cecch azonnali kifizetése, és pár célzatos mozdulatot is végzett. Vízharapó Menyhért egyszerre elfeledte a népi szokások minden szépségét, letörten legyintett. Neki hagyománytisztelete volt, de pénze nem. így Ajtósi Imre tanító úr belenyúlt zsebébe, s félhavi fizetéséből még kapott is vissza valamit« Ügy tartja • ^ »mezővárosokban, tisztes községekben manapság is megadják a lakodalomnak, ami. dukál. Még mostanság sincs úgy, hogy összeverő- idijt a násznép, aztán neki ®’z asztalnak! Mifelénk még Életerős a hagyományos szokásrend, 3 az esküvő utáni ünnepi lakoma rendszerint a vőlegény házában, avagy rendezésében folyik 3e arra alkalmas helyiségben, s a menyasszony külön vendégkoszorúja elébb a lányos háznál gyülékszik «gybe, s csak akkor megyén értük a vőfély, persze, ma már motoron, taxin, gyakran a tsz kocsiján, avagy az állami gazdaság rangosabb járművén (revizorok, az effélét nem illedelmes észrevenni!), és elvezeti őket a lagzi színhelyére. Nos, azt a külön vendégkoszorűt hívják hé- résznak, hírlsznek, olykor her észnek, már ahogyan a szép magyar szavainkat ejteni szokás hazánk különböző égtájain. A szülöttemföld országos nevezetességű állami gazdaságának egyik fiatal ag- ronómusa, bizonyos Kan- gyal László elérkezvén a komoly huszonhatodik esz. tendejéhez, az egyik szombat déltájban az anya- teönywezető-helyettes elé vezette Gyaraki Zsuzsika tanítónőt, aki a város szívében levő II. számú ált. iskola lelkes pedagógusa és úttörőcsapat vezetője, szülő, és lakhelyét tekintve viszont a városi kerteket beszegő Magyar sor- beli. Egyszóval városszéli lány. Apja, Gyaraki Gergely feles földekkel kínlódott, amíg olyan világ járta, most meg az Űj Élet Tsz-szel bajlódik, főként is annak vezetőségével, mivel nem éppen beletörődő, halkszavú ember. Nem ez a lényeg, egészen más... Kangyal László ugyanis nem akart lakod almazni a Magyar soron levő lányos háznál Nyíltan világért él nem árulta volna, hogy nem tetszik neki * százéves vályogház, csak úgy általánosságokkal kötötte magát a karóhoz: jobb, ha odakint lagziznak, a sárréti állami gazdaság központjában, az új agronómus- házban, amit féléve rittyentettek az ő kedvére. „Ott fogunk úgyis élni, édes”, duruzsolta a menyasszony fülébe, akinek ugyan erre eszébe villant: hogyan is fog ő onnan naponta motorkerékpáron bejárni majd a II. számú iskolába, viszont Kangyal László szeme olyan sokat ígérő volt, csókja pedig mézédes, és mivel Gyaraki Zsuzsika is rémségesen únta már az örökös visszautasítást (tudta ő nagyon jól, csakis ezzel fogta meg magának ezt a megyeszerte ismert, so- katpróbált mezőgazdasági Donjánost!), tehát a vőlegény plánuma szerint következett be a lakodalom szent szombatja. A 7 PdUíívn olyan i\z es>Kuvuvolt hogy egyenesen újságba kívánkoznék. Miliői .TőcVq qnva- könyvveze tő-helyettes re. mékelt Maga Kangyal Le. hel járási főállatorvos vitte ki az ifjú párt a majorba, a saját Opeljén, a férjuram vidám cimborái, valamint egy ifjúsági jazz-együttes a megyeszékhelyi Kuckóból taxin, avagy saját Traban- tócskán utánuk. Gyaraki Gergely és neje, született Harmados Katalin pedig csendesen hazasétált a Magyar sorra, kis ideig mindketten könnyezték, aztán hamarosan leszállt az este, és gyülekezni kezdett a menyasszony násznépe, a hérész. Mert az egyezség úgy szólt, hogy hét órakor jön az Opel a ma- máékért, a gazdaság faka. rusza pedig a hérészért, s kirepíti őket a vacsorára, mpg a hajdaládéra... Manapság — mint köztudomású — már igazán nem a potyaevés tereli össze az embereket Elvégre egy ilyen igazi lagzi ba vinni, küldeni kell nyersanyagot Sokkalta erősebb vonzóerő az összegyülekezhetnékség! Annyi tenger dolga akad manapság az emberiségnek, hogy nehezen tud összeszaladni még a tisztes és egymást kedvelő rokonság is! De most eljötték. Már fél hétkor telisded teli volt a kis Magyar sori „nagyház”. Talán nem is lesz felesleges, ha név szerint bemutatom a hérész érdemlegesebb tagjait.. Elsőnek természetesen Harmados Eszter érkezett, az örömanya húga, aki Makra Sándor özvegye. Mindjárt követte őt Szita Flórián kötélgyártó mester és ktsz-tag, aki viszont a harmadik Harmados-lánynak, szegény megboldogult Ételnek volt a hitesura, most pedig kér- kedően özvegyember, és fennen hangoztatja újra is csak Harmados-lányt hajlandó elvenni... Nyilvánvaló, hogy Eszter özvegyi ma. gányának felszámolására céloz ezzel, de Eszter szóra sem méltatja, mivél szemében Szita Flórián fecse- locsa, pöndölkovács, nyakas-eb ember, a hátaköze- pének se kell. Több más jelentéktelen öregember és vénasszony között figyelmet érdemel Vízharapó Menyhért sógor, állami gátőr, akj viszont az* örömapa, Gyaraki Gergely húgának, Zsuzsa néninek a férje, s elhozta magával egyéves asszonyságában há- jat eresztett leányát, Zitát és karikalábú, kajszaorrú, vigyoriszájű, gyakran a markába hahotázó vejét, Ajtós Imre tanító urat. Körben ültek az ágyak előtti székeken és illedelmesen beszélgettek a rakétákról, a száj. és körömfájásról, a televízióban látott-hallott miegymásról, s időnként lopva meg-meg- nézték az öregórát. a falon meddig kell még várakozni?! Végre nyolc óra. kor beállított a gazdaságból egy álmos sofőr (az
