Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
KÖRŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Szilágyi István emlékkiállítása Gyulán Mire jó a művészet: „Szőrakozní akarok! © ohán György hagyatéka je. 3 M mü lentékeny ■ fi® mértékben 91 alakítja a 3 ft 13S gyulai képJl I vS zőművészeü él H H élet fejlődé- ? W jiiR sét. Űj kez> deményezések elindítója lett. Egyrészt elkezdődött a Gyulán élő népművészek őszi tárlatának a megrendezése évenkénti egymásutánban, másfelől sor került a korábbi hagyományok továbbfolytatására is, amikor a valamikor Gyulán élt művészek munkásságának bemutatására is vállalkozott Gyula. Azzal a szándékkal, hogy megismertesse alkotó tevékenységüket, megpróbálja szám. ba venni alkotásaikat, ezen határozni helyüket, szerepüket, jelentőségüket abban a folyamatban, amely a nagy múltú hagyományból a mai eredményekig ért el. Ezért nyílt meg a gyulai Dürer Teremben az idei Múzeumi Hónap alkalmából egy régebbi gyulai festőnek, Szilágyi Istvánnak az emlékkiállítása. Hetvenöt esztendővel ezelőtt született, és ez az alkalom indította el a kiállítás megrendezésének gondolatát. Tulajdonképpen nagyon keveset tudunk Szilágyi Istvánról. Az ismert életrajzi adatokon kívül alig többet, legfeljebb az derül ki, hogy a nehéz sorsú emberek — a művészi hivatást vállalóknak pedig az átlagembernél is mostohább a sorsuk —, edzettségével törekedett megformálni gondolatait. Nem is volt egészen 50 éves, amikor 26 esztendővel ezelőtt meghalt, így hát a sokféle próbálkozás megérlelt kifejezési kiteljesedését meg sem érhette. A Képzőművészeti Főiskolán Aha No- vák Vilmos tanítványa volt, idehaza Kohán Györggyel tartott szoros barátságot, kedvezőtlen körülmények között alkotott, művei pedig kallódnak valahol, Az emlékkiállítás sem lehetett volna meg a gyulai magángyűjtők szívessége nélkül. A múzeum felhívá. sára a gyulaiad készségesen ajánlották fel a tulajdonukban levő Szilágyi-műveket, és végül 15 magán- gyűjtő 30 festményéből valósult meg az emlékkiállítás. A kiállításon szereplő 30 festményből természetesen, csak ízelítőt kaphatunk Szilágyi István művészetéből. Csupán megismerhetünk valamit alkotásaiból. Annyi azonban bizonyos, hogy a természetes egyszerűségre törekedett, a táj- és az ember kapcsolatában az emberi élet apróbb eseményeit fejezte ki. A perifériákon élő emberekhez állt közel (Alföld, Két tanya, Remetei tanyák), a népélet eseményeit örökítette meg (Pihenők, Esővárók, Déli pihenő, Hazafelé, Vasárnap Tápén), tarka színeivel az apróbb emberi mozzanatok hangú, lati érzékeltetésére vállalkozott (Altató, Éneklő lányok, Furulyrszó, Anya és gyermeke), a kor legáltalá. rosabban szokásos módján békítő nyűgei mat keresett (Csendélet gyümölccsel, virággal, Olvasó nő, Kézimunkázó nő, Csendélet szemüveggel). Bizonyára mesterének hatása nyilvánult meg témáinak megválasztásában, kifejezési eszközeiben is megtalálható az abanováki pikturának az ábrázolásban megmutatkozó dinamikus ereje, a kohángyörgyös a nem egy képen felismerhető, megjelenítő rajzkészséget mutató formateremtő képessége, színeinek harsányabb volta. Általánosítható megállapításokat aligha tehetünk. A kiállítás csupán kezdet a Szilágyi Istvánt megismerni akaró szándék útján, egyelőre valamiféle tájékozódás csak művészeti törekvéseiben. Az útkeresés példái az azonos gondolat kétféle kifejezései is, a teljes megismeréshez azonban még több alkotás megismerésére volna szükség. De talán így is közelebb jutottunk hozzá. Szerdahelyi István „Miért nem hoznak: be szexfilmeket? Hagyják a sok szöveget! Én azért váltok jegyet a moziba, mert szórakozni akarok!” Aki filmmel kapcsolatos közönségleveleket olvas, vagy ankétokra jár, bizonyos, hogy szó szerint is találkozik ilyen kifakadá- sokkal. Lehet, hogy a bevezetés más, de a második mondat rendszerint így fejeződik be: „Szórakozni akarok!” Tény és való: minden ember — kivétel nélkü] — azért néz filmet, színházat, televíziót, olvas regényt, verset, novellát, hallgat zenét, mert szórakozni akar. Azért kei! ezt előrebocsátani, mert sokan úgy gondolják, hogy aki Bartók- muzsikát hallgat, vagy Jan- csó-filmet néz, az tulajdonképpen unatkozik, csak nem vallja be. Jobbik eset. ben azt feltételezik, hogy az illető meg akar tanulni valamit. A szórakozás ellentétének ugyanis igen sokan az unalmast, illetve a tanulást tartják. S az unalmasság tekintetében igazuk is van. Az tényleg kínos dolog. De már az iskolák hibája, hogy a legtöbb ember a tanulást száraznak, unalmasnak tartja. Ez nem szükségszerű! További nagy kérdés: Id, mikor, min unatkozik? Az iskoláiéban alkalmazott nem szerencsés módszereket a művészet nehezen tudja jóvátenni, de azt talán bebizonyíthatjuk, hogy a tanulás, vagy legyünk pontosabbak: az új ismeretek szerzése igenis szórakoztató lehet. Talán elég hivatkozni a tv Delta című, tudományos ismeret- terjesztő műsorára, amely a különböző statisztikák szerint az egyik legnagyobb nézőszámot elérő adás. „Igen, ha tanulni akarok, akkor iskolába járok, vagy a Deltát nézem, de ha szórakozni akarok, akkor mást mutassanak!” El kell ismerni, ha egy műalkotás, legyen az regény, film, színdarab, bármi, csak ismereteinket gyarapítja, akkor lehet jó lecke az iskolában, jó Deltaműsor a tv-ben — de nem művészet. Vizsgáljuk hát meg közelebbről ezt a „szórakozás” szót, hátha sikerül eloszlatni a körülötte terjengő homályt. Az bizonyos, hogy a szórakozás valamilyen időtöltést jelent, méghozzá nem munkával töltött időt. Régi nyelvünkben úgy is mondták inkább, hogy „elmulatjuk” az időt, amiből a mulat szó tartalmául ma már csak az italos-táncos időtöltés maradt. A szórakozás bizonyára több ennél, még ha igaz is, hogy általában a munka utáni időtöltés egyik fajtáját értjük alatta. Az is bizonyos, hogy aki éppen szórakozik, az többnyire megfeledkezik magáról, elfeledi személyes ügyeit, gondolatai elkalandoznak, izgul vagy nevet, szomorko- dik, vagy elandalodik. Örvösek megmérték, hogy ilyenkor a vérkeringés meggyorsul, a lélegzet szaporább lesz, vagy éppen lelassul. Ezek a tüneték mindenkinél jelentkeznék. Nincs ember, aki másképpen szórakozna. A nagy eltérések ott mutatkoznak, hogy kinek mitől lesz szaporább a lélegzete, magasabb a vérnyomása, 3d min nevet, kinek mikor kalandoznak el a gondolatai. Nézzünk példa itán. Egy tisztes kinézésű ember megy az utcán. Teljesen váratlanul elesik — a fenekére ül — és csodálkozva körülnéz. Ha látjuk az esetet, feltétl'nül elnevetjük magunkat. Reflex ez. Tudjuk, hoey néki lépnie, járnia kellett volna tovább, ez lett volna a természet®. Ehelvett váratlanul lecsü esült. (Egy várható mozgásfolyamat vá»~5*i’n. ir-,<'vTlatln szakadása, íme: minden humor forrása.) Ez a fenékre ülés egyeseket szórakoztat; de a produkció korántsem művészeti jellegű. Más példa. Jaques Taíy, a kitűnő francia színészfilmrendező Ply time című filmjéből való. Az előkelő étterem portása véletlenül összetöri a üveg bejárati ajtót, csak a nagy, kilincset helyettesítő réztányér marad a kezében. Jön a főnöke, kívülről meg új vendégek közelednek az ajtóhoz. Ijedtében a réztányérral úgy „nyitja ki” a levegőt mintha ott lenne az üvegajtó. A jelenet humora sokrétű, művészi. Jel. lemzi a hőst. a helyzetet, az esetet. Különösen, hogy a nyitást, csukást sokszor megismétli, — ez megint- csak humorforrás —, mígnem hajnalban egy részeg a portás karja alatt, négykézláb kimászik az „üvegajtón”. Ez a jelenetsor már nem nevettet meg annyi embert, mint az egyszerű fe- nékre-ülés, de azért még elég sokat. Azt viszont még kevesebben tartják mulatságosnak — pedig az —, amikor Hamlet Polóniusból bolondot csinál. Ezek azonban mind humoros hatások. A szórakoztatók aránya drámai jellegű művek, nél még radikálisabban csökken. Sokan úgv vélik, minden az iskolázottságon múlik és a néző-statisztikák felszínes elemzése ezt igazolni is látszik. Pedig az iskolázottság valószínűleg nem a legfőbb választóvonal. Sokkal inkább az, hogy valaki milyennek tekinti az életét, mire tartja magát, milyennek érzi a lehetőségeit Akit munkájához semmi sem köt, csalt a kenyérkereset súlyos kényszere, aki nem hisz abban, hogy személyes sor. sán — s főként a világén — valamit is változtatni lehet, aki becsületes ugyan, de csak leélni és nem megélni akarja az életet, az természetesen olyan szórakozást kíván am©1v kikap, csői ja a saját életéből. Lei hetőleg a világéból is. Szívesen veszi a fenékre-ülés reflex-humorát, éppen mert csak reflexeket mozgat, gondolkodni nem kell rajta. Szívesen hagyja magát elandalííani bármivel, mert minden óvszer a valóság ,a hétköznapok éllen. Van persze — szerencsére egyre nagyobb számban — sok olyan ember is, aki hisz az élet megjavítható- ságában, személyes sorsuk alakíthatóságában, a megszerzett ismeretek és élmé. nyék gazdagító hatásában. Az ilyen emberek számára a szórakozás sokkal tartalmasabb. Mive] nem útál- ják a valóságot, hanem nagyonis kíváncsiak rá, & műalkotásokban tükröződő valóságot is izgalommal, érdeklődéssel figyelik. (Ami nem azt jelenti,, hogy a szórakozás számuk, ra egyenlő a tanulással, Éppen úgy izgulnak, nevetnek, sóhajtoznak, mint mindenki más — sőt jobban, gyakrabban, mert & művészet sokkal több ilyen alkalmat biztosít számúkra.) A kétféle embertípus, a kétféle művészet-befogadótípus között persze rengeteg átmenet van. Ám, nagyon problematikus, sőt alighanem hamis az az elmélet, amely a táncdalt vagy operettet azért védelmezi, mert ez „út” a komolyabb művészetekhez. Van jó .áncdal és operett, nyilvánvalóan soha nem is mennek ki a divatból. Ám azok, akik az először felsorolt, zárt embertípushoz tartoznak, a műélvezetet, a szórakozást a táncda’nál, a magyarnótánál, az operettnél be is fejezik. Ez a mérce számukra, ezért u*- tanaik él minden mást A táncdal- dömoing, az operett vagy műdalkultusz, — ha valóban kultusszá válik — vég. képp lezárja az embert, megakadályozza, hogy kinyíljon a művÁq-7o*ek és az élet gazdagabb tájai félé... Mérhetetlenül nehéz hát a művészetek irányítóinak feladata, hogy az egyszerűbb szórakozási igényeket kielégítsék, s köziben ne a zártságot, hanem az emberi nyitottságot növeljék. Bemátis László Vörös meggyfa Feiner Zoltán Egy lobogó, vörös aaeggyte fut át a házakon, a folyókon, keresztülbújik a hegyeken. Kérdezzétek meg? Kérdezzétek meg! Láttam az arcát; évszázados félelmek lenyomata. Ez a lobogó, vörös meggyfa, ez a lángtenger ez az őrült eszelős szerzetes fut a világon át aki felgyújtotta magát Vietnamban. Vár ady Szabolcs Szépség — mint későősz hirtelen enyhületének csalóka nyugalma a kérlelhetetlenség előterében (mert hisz a tél bizonyos) — mihez fogjak veled, Seneca vére, jó zsibbadás, mihez, te még egyszer lomb az ágon, te utoljára és átvonulóban, te kétes ragyogás — mielőtt végleg magamra hagysz? Golgota Zsadányl Lajos Aki felmegy a hegyre számíthat küzdelemre. Szolgák botokkal jönnek, tiszta szemébe köpnek, nyakába hurkot vetnek, kezébe szöget vernek, s teszik a keresztre röhögve, énekelve.
