Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
Sikeres kiállítás Orosházán Akkor, amikor magunk munkájáról, munkánk eredményéről adunk számot, mértéktartó tárgyilagossággal szólhatunk, nehogy az öndicséret hibájába essünk. Ez a gondolat vezet az orosházi „Juhász Balázs” Gyűjtőklub Numizmatikai Szakosztályának 1971. október 24. napján megrendezett kiállításáról szóló tájékoztató összeállításakor. Kiállításunk megrendezésének időpontjában fennállásának még a kilencedik hónapját sem érte meg szervezetünk, mégis a hetenkénti rendszeres összejövetelek cserék, a kölcsönös tájékozódás lehetővé tették, hogy a nyilvánosság elé lépjünk. Többet is be tudtunk volna mutatni, ha a művelődési központ nagyobb anyagi áldozatot tudott volna vállalni. Azt tartottuk szem előtt, hogy kiállításunk minél kisebb kiadással járjon. Ezért csak a klub termében 20 asztalon, 34 négyzetméter területen raktuk ki — gyűjtőnként külön-külön — gyűjteményeinknek azt az egységes és teljesebb részét, amely a többi gyűjtőtárs anyagában kisebb súllyal szerepel. Kiállításunkat a Forint kibocsátásának 25. évfordulója jegyében tartottuk meg és ezért a figyelem középpontjába állítottuk a Forint nagyon szép ezüst emléksorait és a már forgalomból kivont papírpénzeit. Ehhez kapcsoltuk a Forint előzményeit, különösen a Kossuth-korszak és a _ Tanácsköztársaság értékes pénzeit. Járulékosan mutattuk be — gyűjtői tevékenységünk körét jellemzően — annak minden ágát, a külföld szebb és értékesebb pénzeit, egzotikumokat, történelmi emlékérmeket, az ó- kori Róma pénzeit és jelvényeket is. A látogatók száma, tanúsított érdeklődésük felülmúlta várakozásunkat. Minden kiállító, társunk kezdettől fogva, végig jelen volt és lelkesen tájékoztatta a látogatókat, akik elég sok kér. dést tettek fel. Érkezett látogatónk Szegedről, Békéscsabáról és a járás községeiből. Látogatókönyvünkbe egy nyugatnémet család is bejegyezte nevét, akik nagy érdeklődést tanúsítottak a kiállítás iránt és elismerésüket fejezték ki. Feldmann József gyfíj tőtársunk a XIX. században kibocsátott magyar ezüstpénzekre helyezte a súlyt és szép tartásé ezüstsorokat mutatott be még a XX. századból is egészen a fel- szabadulásig. Gécs László kisebb anyaggal jelentkezett, de kiállítása annál érdekesebb volt. Asztalán láthattuk az Apollo 12. és Apollo 13. útjainak emlékére kiadott gyönyörű ezüstérmeket, a Ken- nedy-em lékpénzt, a Tito-pla- kettet. Bemutatott néhány Árpád-házi pénzt is. Koszorús Oszkár, szakosztályunk vezetője mutatta be a kiállítás egyik legértékesebb gyűjteményét. A hangsúlyt a Kossuth-korszak pénzeire helyezte. Kiállította a forgalomban volt Kossuth-bankók teljes sorát és az Egyesült Államokban kiadott Kossuth-dollárosokat és forintosokat is. Az egyik ötven dollároson Kossuth sajátkezű aláírása volt látható. Nagyon ritka és ennél fogva nagyon értékes darab ez. A látogatókon észlelhető volt a meglepődés, amikor szemlélték és amikor a róluk szóló tájékoztatást hallották. Sokan nem is tudtak Kossuth amerikai útjáról, fogadtatásáról, tevékenységének jelentőségéről. A kiállítás ezen részlete szinte közvetlen közelségbe hozta történelmünk egyik legszebb korszakának jelentőségét. Ö mutatta be a Tanácsköztársaság ideje alatt kiadott papírpénzek teljes sorát. A gyűjtők tudják, milyen nehéz a nagyon ritka darabokat is magábafoglaló sor összegyűjtése. Az egyik 25 koronáson az „Állampénztár. Orosháza” körbélyegző is látható volt, amely még csak fokozza ritkaságát e pénzeknek. A teljes Korona-sorozatot is Koszorús Oszkár mutatta be, nem hiányoztak sorozatából a 10.000 és 25.000 koronás darabok sem, amelyekkel még nagyobb gyűjteményekben is elvétve találkozunk. Ezeken kívül gyűjtőtársunknál látható volt az első világháború magyar hadifogoly-táboraiban a hadifoglyok részére kiadott pénzek nagyon szép tartása teljes sora, amelyek színes sokaságát gyönyörködve szemlélték látogatói. Koszorús Oszkár gyűjteményét I. István király ezüst dénárjai, I. Lipót, I. József, III. Károly. II. József ezüst tallérjai tették külön érdekessé és értékessé. Soós Ferenc gyűjtő társunk ízlésesen mutatta be igényesen válogatott jelvény-gyűjteményét, amely érdekes színfoltja volt a kiállításnak. Szabó Péter az újabb kor külföldi pénzeit mutatta be. Felvonultatta nagy számban Európa szinte minden országának pénzeit, de megismerhettük az USA, Japán pénzeit és néhány afrikai ország egzotikusnak mondható pénzeit is láthattuk, emellett igen szép jelvénygyűjteményt is bemutatott, Üjj Tibor német várospénzei igen gazdag gyűjteményét mutatta be. Ez a színekben és formákban gazdag gyűjtemény mély benyomást tett látogatóinkban. Különösen külföldi látogatóink lepődtek meg rajta, mondván, hogy hazájukban nem volt alkalmuk látni és megismerni ilyen gazdag papírpénzgyűjteményt. Verba Béla gyűjtőtársunkra hárult a Forint emléksorai bemutatásának feladata. Ízléses elrendezésben mutatta be a Forint fennállásának 10. évfordulójára kiadott ezüst sort, a Liszt, Bartók, Zrínyi, Kodály emlék százforintosokat és ötvenforin- tosokat, de nem hiányoztak a Felszabadulás 25. évfordulójára kiadott nagyon szép száz. és öt- venforintos, továbbá a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából kiadott százforintos ezüst sem. Mindezeket nagyon jól egészítette ki a hozzájuk színben és formában hasonló Tallér-sorozat, amely magyar, szász és bajor tallérokból állt. Vízi József vállalta a világtörténelem legnagyobb inflációja pénzsorozatának hiánytalan bemutatását. A jelző itt a kiállítás értékét mutatja. Ma már nagyon nehéz összegyűjteni ezt a sort. Az infláció utolsó pénze az egy- milliárd B. Pengő pedig ma már külön fogalom. Látogatóink valósággal gyönyörködtek az akkor oly sok szenvedést okozó inflációt megtestesítő pénzek színes sokaságában. ^ Magam emlékpénz-sorozatot, történelmi emlékérem-csoportot mutattam be majd külön a cári Oroszország pénzeit, mellettük a szovjet hatalom és az ellenforra- dalmárok által kiadott pénzeket, majd a Szovjetunió pénzeit. Más csoportban helyeztem ei az ókori Róma ezüst denárait, közép. és kisbronzait, köztük a kiállítás legrégibb pénzét, amely a római köztársasági korban kiadott gens dénár volt. Az emlékérem-csoportból legyen szabad megemlítenem Napóleon emlékérmét, melyet a győri csata emlékére veretett magának, az olasz szabadság- harc leverésének emlékére kiadott Radetzky emlékérmet. Látogatóinktól sok elismerő nyilatkozatot kaptunk, de nem ezekkel, hanem egy epizóddal zárom tájékoztatómat: Egyszerű munkáscsalád fejezte ki elismerését a látottak felett és hozzátették, hogy most járnak először a kultúrház épületében. Végigjárták és nagyon szépnek találták. Érdeklődtek színházi előadások után. Felvilágosítottam őket. Elhatározták, hogy másnap bérletet váltanak. Vonzóvá tette számukra kiállításunk a kultúrház egyéb rendezvényeit is. Dr. Szabó Imre Feladatunk a KISZ politikai hatékoirságánk nevetése, a kommunista jeiisgének fokozása 137 fiatal vett részi Békéscsabán a városi küldöttértekezletem Békéscsaba KlSZ-alapszerve- zerteinek küldöttei október 29- én .pénteken tartották meg tanácskozásukat a város Kulict Gyula Ifjúsági és Üttörőházá- rták nagytermében. A küldött értekezlet elnökségében helyet foglalt Gyulavári Pál, az MSZP városi bizottságának első titkára, Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Babák György, a városi tanács elnökhelyettese, Skalicz- ki Károlyné országgyűlési képviselő, Bényei Ilona, a 10-es számú általános Iskola úttörő- vezetője, Botyánszki Pál, a ' Knar Nyomda igazgatója, Darabos Dorottya, a téglagyár és Bohus Irén, a kötöttárugyár képviselője, valamint Domokos Gabriella, a Sebes György Közgazdasági Szákközépiskola KISZ-titkára, illetve a ház névadójának, Kuüch Gyulának testvére, Kulich Jolán. A küldöttekéit és a vendégeket az elnökség nevében Ki- szely Pál, a KISZÖV politikai főelőadója, a küldöttértekezlet elnöke köszöntötte. Idősebb testvéreik tanácskozását a város úttörői és kisdobos-csapatainak képviselőd üdvözölték. A küldöttgyűlés elnöke ismertette az értekezlet napirendjét, majd felkérte Ilovszki Lajost, a városi KISZ-bdzottság titkárát a szóbeli beszámoló megtartására. A városi KISZ-titkár beszédében a KISZ VII. kongresszusa óta eltelt négyéves időszak munkáját elemző, taglaló' írá-i sós beszámolót egészítette ki. Ezek után Ilovszki Lajos beszámolt a KISZ gazdasági életben betöltött szerepének alakulásáról. Hiányolta, hogy több vállalatnál, üzemnél nem működik az üzemi „négyszög’. Sok helyen csak akkor keresik fel az üzemi vezetők a KISZ- titkárt, ha a tervteljesítéssel baj van. Pedig — mint mondta — ezek a fiatalok „tudásuk, lelkesedésük legjavát” adják a város fejlesztéséhez. Ezt bizo- I nyitják a sikeres társadalmi munka-szervezések. Az „öt nap a városért” akció során eddig 2600 társadalmi munkórát, a kongresszus tiszteletére pedig kommunista műszakokban mintegy tízezret teljesítettek a fiatalok. A városi KlSZ-bizottság titkára befejezésül gondokról szólt. Kevés a sportpálya, a szórakozási lehetőség, a pályakezdő fiatalok részére megfizethetetlenül drágák a lakások. Ezek a gondok, problémák csak úgy oldhatók meg, ha mindenki törekszik arra, hogy ,& társadalom és az ifjúság kapcsolata tovább erősödjön.” E törekvésben a KISZ-nek alapvető feladata, szervezeti életének fejlesztése. A szóbeli kiegészítő után Meylenner Anna, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke jelentést tett a küldött- értekezletnek a bizottság munkájáról, majd hozzászólásokkal folytatódott a gyűlés munkája. A tizenhat felszólaló: Rich- toeisz Ferenc, a megyed párt- bizottság munkatársa, Domokos Gabriella, a közgazdasági szakközépiskola KISZ-titkára, Botyánszki Mihály, a konzervgyár KISZ-titkára, Ancsin Páí- né, a 6-os számú iskola úttö- rővezetője, Czegle Tibor, a 8- as számú Volán Vállalat küldötte, Horváth Imréné, a békéscsabai új szakmunkásképző- iskola munkatársa, Csapó Mihály, a MŰM 611-es számú szakmunkásképző-iskola KISZ- , titkára, Papp Zoltán és Kovács János, a Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ-titkára, illetve küldötte, Bohus Irén, a kötöttárugyár KISZ-titkára, Virág László, a Kemény Gábor Szak- középiskola pártösszekötője, Orvos Klára, a szlovák tannyelvű gimnázium KISZ-titkára és Deák Ildikó, a megyei tanács építőipari vállalatának küldötte. Beszédükben munkaterületeik sajátosságairól, problémáiról, eredményedről számoltak be. A vita ebéd után is folytatódott. Sok hasznos, érdekes észrevétel és javaslat hangzót» el. Felvetették többek között • középiskolások túlterheltségét, a rétegpolitikd finomításának szükségességét, a pósteleki kastély ifjúsági parkká alakításának gondolatát is. A fiatalok egyetértéssé! fogadták Gyulavári Pál és Mihalik György élvtársak hozzászólását, akik a párt ég a megyei K ISZ-bi zottság azon egybehangzó véleményét tolmácsolták, hogy „az ifjúságra a szocialista társadalom teljes felépítésében mind nagyobb szerep, felelősség, feladat hárul. Az ifjú kommunisták nemcsak részesei, hanem formálói is a város arculata alakulásának.” A küldöttek ezek után egyhangúlag elfogadták az írásos beszámolót, a szóbeli kiegészítőt a hozzászólásokkal és Ilovszki Lajos vita-összegzőjével együtt, valamint a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentését A vita lezárását a jelölő bizottságnak az új várasd KISZ- bizottság 39, az új pénzügyi ellenőrző bizottság hét tagjára, valamint a megyei küdöttérte- kezlet 55 küldöttére tett javaslatának ismertetése követte. A szavazás szünetében Kiszely Pál elnök a küldöttgyűléshez érkezett üdvözlő táviratokat olvasta fel, majd a szavazás végeztével ismertették annak eredményét. Az újonnan alakult KlSZ-bizottság és a pénzügyi ellenőrző bizottság megtartotta első ülését. Ezen újból Ilovszki Lajost választották meg a városá KISZ vb-titkárá- nak. A pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke Harangozó Katalin lett Az elnök zárszava előtt a küldöttértekezlet javaslatot tett a felsőbb KISZ-szerv tagjai sorába küldendők személyére, majd az Internacionálé elhangzásával véget ért Békéscsaba város KISZ-küldöt telnek tanácskozása. Kőváry E. Péter : 13. ■ — Bíró Andrásnénak kétszer ! vitték ki három mázsa búzát • és csak az egyiket számolták ! el. Az egyiket augusztusban — ■ ezt elszámolták —, a másikat 5 szeptemberben. Közben a fia j elment katonának. Gondolom, 5 Regina néni azért nem küldte i vissza a másik három mázsa ■ búzát, mert azit hitte, hogy az : még jár a fiának. ; Müller is, a főkönyvelő is • vizsgálják a dokumentumokat: ■ nincs kétség ,a dolog így tör- j tént. Nagyon fancsali képet . vágnak. Osorvás egyenesen meg ; van ijedve. S A isz-irodán a többiek je• lenlétében Regina néni vörös ; arccal, de konokul tagad. ■ — Én csak egyszer kaptam • három mázsa búzát. A fiam hozta, amikor még itthon volt. ! Géza elképedve bámul az ; asszonyra, áe még türelmes. | — Gondolkodjon, csak. ReI gina néni. Szeptemberben újra S vittek magának búzát, amikor 5 a fia már katona volt... Ta- ; Ián most nem jut eszébe... • — Biztosan emlékszem, hogy ; csak egyszer kaptam három i mázsa búzát — mondja az asz- j szony határozottan. • Géza felugrik, a nyugtákat az : asszony kezébe nyomja. j — Node, itt az aláírása, • hogy átvette! 5 Az asszony rá sem pillant a • papírra. —Az nem lehet az én aláírásom ,mert én csak egyszer kaptam búzát! Gézát elönti az indulat. Legszívesebben ráordítana erre a fukar vénasszonyra. — Regina néni, nem olyan szegény maga, hogy erre a búzára rá lenne szorulva! Még ha valami szegény asszonyról lenne szó, megérteném, hogy nem szívesen ad vissza három mázsa búzát ,de maga... Az asszony váratlanul zokogni kezd. Köténye sarkával törülgeti a könnyeit. — Mindenki engem macerái! Mert engem lehet! Engem senki nem véd meg. Szegény uram meghalt, a fiamat meg elvitték katonának. Azt se mentettétek fel, hiába könyörögtem... — A fia önként jelentkezett! — ordítja Géza. — Hogy mentettük volna fel? Az asszony csak hajtogatja a magáért. — Nem elég, hogy egyedül vagyok, magamnak kell előteremtenem a betevő falatot, most még Géza, te is... Egyszer már trombózisom is volt, mondta a doktor úr, ne izgassa magát, Regina néni, csak ne izgassa magát, egyszer az izgalom öli meg... Müller szemrehányó pillantást vet Gézára, aztán vállon fogja a zokogó asszonyt és csillapító szavakat dörmögve, kivezeti az irodából. Visszajön, újra megro- vóan néz Gézára, de az iszonyúan elkáromkodja magát. — Fukar a végtelenségig! Ha a hátából hasítanának egy darabot, azt nem bánná, az majd kinő. De hogy nyomorult három mázsa búzát visszaadjon...! — Én nem hiszem, hogy hazudott — jegyzi meg Müller hűvösen s visszaül az íróasztal mögé. Gondosan törülgetai kezdi a szemüvegét. Géza rábámul. — Hát...? De már ért is mindent. Eltorzul az arca, felugrik s fenyegetően áll Müller elé. — ötven millió forint vagyon van a kezemre bízva, csak nem gondolja, hogy elloptam kilenc- száz forintot?; — Engem nem azért küldtek ide, hogy gondolkodjam — mondja Müller visszautasítóan. — Hanem, hogy vizsgálatot végezzek. — Tüntetőén a főkönyvelőhöz fordul, aki egész idő alatt — más hely híján — az ablakpárkányon üldögélt. — Kérem az iratokat. Csorvás szolgálatkészen ugrik. Géza sötéten bámulja őket még egy ideig, aztán kdrohan az irodából. — Lemondok! Én ezt nem csinálom tovább! — mondja felin- dultan Zsuppánnak. Az úgynevezett Központi Major udvarán állnak, itt találta meg Zsuppánt. Körülöttük óriási istállók, silók, széna-szalmakazlak — tíz évvel ezelőtt itt rossz minőségű legelő volt Itt-ott egy-egy ember dolgozik, messziről idebámulnak. Zsuppán a tekintetével valami alkalmas helyet keres a beszélgetésre, végül egy elhagyott, leszögezett gémeskút kávájára ülnek. Mögöttük csillogóan magasodik az alumínium víztorony. — Undorító ez a macerálgatáis, gyanúsítgatás. Mintha mocsárban gázolnék és hínár tapanda a bokámra. Csinálja más! — Ez megfutamodás! — Zsúp-
