Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
Felmérés a lakásépítkezés tendenciáiról: Javult a felszereltség, gyorsult az építés — emelkedtek a költségek Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felmérést készített az ÉVM vállalatok lakásépítésének tendenciáiról. Többek között megállapította, hogy az ÉVM vállalatok jelentésen hozzájárultak a lakáskultúra fejlesztéséhez; így növekedett a lakások használati értéke. 1960- ban átlagosan másfél szobás, tavaly pedig kétszobás lakásokat építettek. A beépített konyhabútorral és szekrénnyel ellátott lakások aránya ebben az időszakban 44-ről M százalékra emelkedett, és már meghaladta azt a szintet, amellyel a negyedik ötéves terv számolt. A kályhafűtést csaknem teljesen felváltotta a központi és távfűtés. Az ÉVM vállalatok a korszerű építési módszerekkel jelentő sen javították a munka hatékonyságát Az 5—10 emeletes, tehát középmagas épületek 90 százalékát már panelekből szerelik össze. A középmagas paneles épületeknél átlagosan 3,7 napig tart egy-egy lakás felépítése, ugyanakkor a kézi falazóelemekből épített egy-négy emeletes házaknál 28,2 napig. A házgyári és a panelüzemi hálózat bővítése és korszerűsítése révén a negyedik ötéves terv végén az ÉVM vállalatok már a lakások túlnyomó részét, 73,2 százalékát építik fel a korszerű paneles módszerrel, s a lakásoknak mindössze 3,4 százaléka készül hagyományos módon. A felmérés egyik legfontosabb célja a lakásépítés költségeinek vizsgálata volt Az idén ugyanis gyorsabb ütemben változott a költségszint, mint a második, vagy a harmadik ötéves tervben) As ÉVM építőiparba« 1960 és 1970 között a lakások átlagos építési költsége 36 százalékkal emelkedett« ami elsősorban az árszínvonal 24 százalékos változásának tulajdonítható. Az idei tapasztalatok ellentétes tendenciát mutatnak, mert a 12,5 százalékos költség- növekedésből mindössze 2,4 százalékot indokol az árszínvonal változása. A drágulás egyik jelentős tétele, hogy a tervezettnél többszobás lakásokat építenek. így Budapesten 14, Miskolcon 9, Szegeden 8, Debrecenben 11 százalékkal magasabb az átlagos szobaszám a negyedik ötéves tervben előírtnál. Valamelyest drágította az építést az emeletek számának növekedése, s az a körülmény, hogy több házgyárból és panelüzemből viszonylag távolra szállítják a paneleket. Különösen jelentős tétel a költségszínvonal változásában, hogy az utóbbi évben többszörösére növekedett azoknak a lakóházaknak a száma, amelyekben üzlethelyiségeket garázsokat és más rendeltetésű helyiségeket is építettek, s ezek költségeit is a lakásokra vetítik. Többek között Debrecenben a Béke úti lakótelep 5-ös jelű épületében a lakások átlagos szobaszáma 35 százalékkal nagyobb az országos átlagnál, a földszinten pedig üzletek épültek, s ugyanakkor ennek az épületnek a terhére számolták el az egész lakótelepet kiszolgáló hőközpont költségét is. A költségnövekedés másik számottevő oka, hogy sok lakás túlzott, luxusjellegű igények szerint épül. A felmérés szerint az ÉVM vállalatok a múlt évi 690-nel nejemben 2950 olyan lakást építenek az idén, amelynél a költség jóval magasabb az átlagnál. E drága lakások átlagosan 8380 forinttal növelik az idén átadandó lakások költségeit. A részletes elemzések alapján most intézkedéseket dolgoznak ki a lakásköltségek indokolatlan emelkedésének megakadályozására és a lakásépítés hatékonyságának növelésére. Néhány napja két nő keresett meg, mindketten a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat alkalmazottai, felszolgálók az egyik orosházi presszóban. Nem titkolózás, hogy a nevüket nem közlöm, de az ügyben szereplő nők kifejezetten megkértek erre. Hogy miért? Azt hiszem, erre világos a válasz abból, amit elmondtak. A szóban forgó vendéglátó- egység vezetőnője ugyanis azért, mert a napi borravalóból a felszolgálók 20—20 forintot nem adtak le, két nőt már kiüldözött arról a munkahelyről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a két felszolgálónó nem maradt munka nélkül és a vállalattól sem kellett elmennie. S amikor velük beszélgettem, mindketten azt mondták, hogy a jelenlegi munkahelyükkel nagyon elégedettek. Visszatérve a borravaló-ügyre, három felszolgálónő, aki az ominózus presszóban két műszakÁki nem adja le a sápot — mellet Az orosháziakra lehet számítani Ú] feladatok a további szénhidrogéirtutalásokbaR Az Alföld egyik legfontosabb szénhidrogénbázisát képező pusztaföldvári kőolaj- és föld- gázmező mélyfúrással való teljes feltárása már befejeződik. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem Orosházi Üzemegysége ezért most már más megye területén is fúrási feladatokat kapott Ezek közül kiemelten fontos Csongrád megyében az algyői nagy szénhidrogénmező teljes felfúrása. Ezen a területen a fúrási üzemegység több fúróberendezése már évek óta tevékenykedik. Csongrád és Békés megyében eddig három termálkutat mélyítettek le, de még ez évben a tervek szerint nyolc fúrást kell víznyerés céljára mélyíteniük. Nem mindennapi rekord Az üzemegység szakemberei irányítják a Hód—I. számú 8000 méterre tervezett nagy mélységű fúrást is, amelynél jelenleg már elérték az 5842,5 méteres mélységet, ami egyedülálló rekord az alföldi fúrások történetében. A nagy költséggel lefúrt lyuk 7”-os betétcsövezésére rövidesen sor kerül. Az üzem tevékenységéről Tóth Lajos — Te törted el? — nevetnek. — Kilencszáz forint... — kezdi Pigniczki, tele korsóval a kezében. — Selyem Zsigával mi van? Még mindig itt lakik! — Pedig az a téesz háza. — Szombathelyre kellett elmennem — ugyan nem én mentem, hanem a sógorom, a vasutas —, hogy kapjak tíz mázsa cementet. Ez azért piszokság. — Kilencszáz forint — motyogja Pigniczki. — Ezért valaki felelni fog! Niklai Géza éjjel kettőkor felkel a felesége mellől. Nem gyújt villanyt, hangtalanul kitapogatózik a konyhába. Mosdóvizet tesz a gáztűzhelyre, a Ikreden cből előveszi a borot- válkozó-készüléket és az ott álló palackból rövid habozás után önt magának egy csosza pálinkát s megissza. Elgondolkodva néz maga élé, aztán félmeztelenül leül az asztalhoz s borotválkozni kezd. Valamivel később a felesége botorkál a konyhába, hálóingben, álmosságtól duzzadt szemmel. — Hány óra? — kérdezi — Kettő. Az asszony éber lesz, gyanakvó. — Hová mész? — kérdezi számonkérőn. —■ Az irodára. — Géza borotválkozik. — Ezen a kilencszáz forinton gnndo1VrHtam. Kinek fizettünk mi egy összegben ki'er"«záz forintr- ? Mi az, pontosan kilencszáz forint az ára? Kereken kilencszáz, se több, se kevesebb? Azt hiszem rájöttem: három mázsa búza. Art kell megnézni, ld kapott... Az asszony megnyugszik. — Főzzek kávét? Géza folytatná még a hangos gondolkodást, de az asszony közönye megüti. Egy pillanatig a feleségére mered — aztán folytatja a borotválkozást s kedvetlenül mondja: — Dehogy is, feküdj csak vissza. Az asszony készíteni kezdi a kávét. — Hazajössz, reggelizni? — Nem tudom. Igyekszem. Niklai a tsz-iroda ablakából látja, hogy Müller és Gsorvás beszór getve, nevetgélve közeledik a tsz-iroda felé. No. ezek jól összebarátkoztak, gondolja s kicsit megkereseredik a szájíze. Az irodában már nyoma sincs az éjszakai nagy munkának, az íróasztalon egy iratkönyv kinyitva s mellette két kis nyugta, úgynevezett „belég”. A két férfi csodálkozva torpan meg a küszöbön, hogv az elnököt itt találja. Niklai meg sem várja, hogy lerakodjanak, az íróasz’l^oz invi'álja őket. Alig tudja mérgét, bosszúságát palástolni. — Megvan a kilencszáz forint! — Nos.... ? — csodálkozik Müller. üzemegységvezető szívesen ad áttekintő tájékoztatást. Fejből mondja a tervszámokat és a 9 havi teljesítést, hiszen több mint 15 éves gyakorlati ideje alatt teljesen „belenőtt’ a fúrószakma rejtelmeibe. Az orosházi üzemegység az év első 9 hónapjában 23 ezer méter mélyfúrást mélyített le. Ezenkívül 103 rétegvizsgálatot végzett el összesen. Az év 9 hónapjában Osongrád megye területén 22 kutat, Békésben pedig 26 kutat mélyítettek és képeztek ki. Jó szakkáder utánpótlás, de túlzott fluktuáció A fúróberendezéseik műszaki állapota általában kielégítő. A korszerűtlen, régi berendezéseket folyamatosan lecserélték, gondosabb TMK-rendszert dolgoztak ki és vezettek be. Jelentősen fejlődött a kiszolgáló üzemrészek közül a szállítás, mert új szállító- és rakodógépeket kaptak. Lényegesen fejlődött a gépészet és az előkészítés is. A személyi ellátottság azonban csak a műszakiaknál kielégítő. A szakmunkásellátottságról a központi szakmunkásképző tanfolyamok folyamatosan j gondoskodnak, azonban segédmunkások tekintetében még mindig évi 70—80 százalékos létszám-fluktuáció mutatkozik. Az állandó létszámhiányt csak ese-l tenkéntd átcsoportosítással tudják ideiglenesen áthidalni. A nagy fluktuáció, az állandó új munkaerők beállítása fokozza a személyi baleseti veszélyt. Különösen nagy fejlődés tapasztalható az üzemegység kitörésvédelmében. A ki törés védelmi brigádok tagjai rendszeres oktatást kapnak és ki törés védelmi gyakorlatokon vesznek részt. Ott voltak az algyői gyakorló- kúton tartott „éles” kitörésvé- delmd gyakorlaton is, ahol tűzoltó szakemberekkel együttesen próbálták ki az első hazai gyártású turbóreaktív tűzöd tóberendezést. Lényegesen csökkentek a balesetek A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem általános baleseti helyzeténél sokkal jobbat mutat az orosházi üzemegység. Különösen örvendetes, hogy az 1971 első felében alig volt három napon túl gvógyúló balesetük. Ez annak is köszönhető, hogy a havi biztonsági szemléken tapasztalt hibákat gyorsan kijavították, a munkahelyekre megfelelő szabályzatokat, kezelési utasításokat oktatási anyagot és védőfelszereléseket adtak ki. Nagy hiány még, hogy az üzemegységnél nincs állandó üzemorvos. A legtöbb üzemi balesetük változatlanul a fúrórudazat kiás beépítésekor, csövek és nehézszerszámok mozgatásakor, valamint a fúróberendezéseit átszerelésekor történik. A sérülést szenvedett dolgozók több mint 50 százaléka alig 2 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Az alföldi rekordmélységű fúrásnál, a Hód—I-nél az üzemegység szakemberei megmutatták, hogy rájuk nagyon komolyan lehet számítani és az orosházi „fúrós iskola” kitűnő szakembereket nevelt az alföldi kutatás számára. r. i. ALKALMI KIÁRUSÍTÁS, FIGYELEMt Zsiguli személygépkocsikhoz első és hátsó lökhárítók, fényszórók, lámpatestek első és hátsó szélvédő üvegek, kerékdisztárcsák és egyéb alkatrészek kaphatók. 4FIT XIII. 9%. Autójavító Vállalat Kereskedelmi Részlege Debrecen, Balmazújvárosi út 14. Telefon :12—633/5 mellék. 30125 ban kiszolgálja a vendégeket» s ezért az elégedett fogyasztóktól borravalót kap, naponta 20 forintot köteles ebből leadni. Az így leadott összeg havonta 1800 forintra rúg. Ha ezt a pénzt, mondjuk nemes célra fordítanánk, úgy hiszem, sem az a két asszony, aki — megtagadva a sáp leadását — elkerült a presszóból, sem az a kettő, aki felkeresett, nem szólna egy szót sem. A gyakorlat azonban egészen más. A leadott sápon az üzletvezetőnő, a takarítónő és a büfés osztoznak egyenlő arányban. Havonta tehát ketten 600—600 forint olyan többletjövedelemhez jutnak, amelyért nem dolgoznak meg. Nem véletlen, hogy háromból kettőt említek, mert a büfést nem sorolom ebbe a kategóriába — mint ahogy a panaszosok sem teszik ezt —, hiszen a borravaló közvetlen megszerzésében az ő munkája is benne van. Az első beszélgetés után, amelyet a két felszolgálóval folytattam, felkerestem mind a négy „lázadót”. Nem csodálkozom azon. hogy az a kettő, aki már nem dolgozik a jelzett presszóban — de a vendéglátónál vannak —, sem kívánt név szerint szerepelni ebben az írásban. Egyikük édesanyja szinte könyörgött, hogy ne írjam meg lánya nevét, mert ismét baja lesz, pedig most nagyon jó helyen van. Azt azonban elmond- ták: mivei az üzletvezetőnő döntését a sáp leadására sérelmezték, él kellett menniük a munkahelyről. Igaz, az átirányító papírjukból ez nem derült ki. De aki ismeri az ügyet, tudja, hogy mi volt az indítóok. Azon tehát vitatkozni, hogy II- lik-e borravalót adni és elfogadni, lehet. Ha azonban a felszolgálók ilyen módon is hozzájutnak többletjövedelemhez, nem vitás, az csak őket illeti meg. Nem lehet egyetérteni az olyan módszerrel, amelyet ebben a presszóban — és talán máshol is — meghonosítottak. Jogtalan a sáp követelése, hiszen van olyan nap, amikor történetesen az a 20 forint sem jön össze, amit le kéül adni, sőt előfordulhat olyan is, hogy a felszolgáló hiánnyal zárja a műszakot. Pedig a sápot akkor is le kell adni, ha történetesen az abból részesülő takarítónő éppen szabadságon van. s az ő munkáját is a felszolgálók végzik el. Akkor is le kell adni a napi 20 forintot, ha az üzletvezetőnő tölti otthon, vagy másutt évi pihenőidejét Nem kapnánk tiszta képet az ügyről, ha csak az egvik felet hallgatjuk meg. Ezért felkerestem a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat szeméivzeti vezetőjét. Miután elmondtam a tapasztaltakat, a beszélgetések lényegét, a személyzeti vezető a következőket válaszolta: —■ „Személy szerint nem érték egyet ezekkel a módszerekkel és a vállalat vezetése sem tartja helyesnek. Sem jogi. sem erkölcsi alapja nincs annak, hogy a felszolgálók borravalójukból az üzletvezetőnek, vagy másnak kötelesek legyenek leadni. Ha valamelyik üzemünkben a felszolgáló és a büfések kölcsönösen megegyeznek ebben, ml ez ellen nem szó'unk. bár ezt sem tartjuk helyesnek.” A személyzeti vezető azt is elmondta, hogy beszélgetésünk után a helyszüien kivizsgálta az ügvet — mert annak ellenére, hogy neveket nem említettem, sőt a presszó nevét sem — tudta, hogy melyik üzemegységről van szó. Egy eset, amikor a szenvedő fél, vagy felek szót emeltek az önkényeskedés ellen. Tudjuk, hogy ennél súlyosabb kérdések is vannak, ám a sápleadás, legyen az kis összeg vagv nagy, mindenképpen elítélendő és üldözendő. Botyásszkl János (Folytatjuk)
