Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
Kamaramuzsika a békési könyvtárban A Juhtenyésztés helyzete közgazdász szemmel Békés megyében 1970 ben 100 kh mezőgazdasági területen átlagosan 25,4 juhot neveltek. Az országos átlag hasonlóképpen alakult; 25,3. A megoszlást tekintve azonban a megyében sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Széles körű vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a juhtenyésztés elsősorban a gyenge adottságú vidékre koncentrálódik. Ilyen formán a megye északi „rosszabb” területein gaz. dálkodó termelőszövetkezetek, ben — Dévaványán, Ecsegfal- ván, Körösladányban, Szeghalmon 100 holdanként 40—60 a juhsűrűség. A jó minőségű földeken levő közös gazdaságok legtöbb esetben egyáltalán nem tartanak juhot. Ennek következtében a megyében, de országosan is ott található az állomány számottevő része, ahol a gazdasági, közgazdasági adottságok a tenyésztés jelentősebb fejlesztését nem teszik lehetővé. Emellé párosul az a tarthatatlan és káros szemlélet, amely a juhot, mint a leg- igényte’enebb állatot tünteti fel. A gazdaságvezetők többségének tudatában az él, hogy a juh nagyon jól hasznosítja az olyan takarmányt is, amelyek más állatfajjal már nem etetheták. Nem csoda tehát így az sem, hogy a juhtenyésztés 1970-ben, de az ezt megelőző években is országosan és általában mindenütt veszteséges volt. Valóban igaz, hogy a juh megél a gyenge minőségű takarmányokon is! A cél azonban nem az állatok „vegetációjának” biztosítása, hanem a gazdaságos hús, esetleg gyapjú és tejtermelés elérése. A juhtenyésztés fejlesztését, jövedelmezőségének megteremtését több nagyon fontos tényező indokolja. Elegendő lenne igazolásul csak a vágójuhexport alakulását számba venni. Megállapítható, hogy 1965-ben 400 ezret. 1970-ben pedig már több mint egymilliót exportáltunk! Sajnos mivel ez idő alatt az állomány mintegy félmillióval csökkent, a növekvő exportigényeket csak a hazai fogyasztás jelentős háttérbe szorításával elégíthetjük ki. Érdemes tehát és meg is kell vizsgálni, mi az oka annak, hogy egyes mezőgazdasági üze-, mek évről évre csökkentik a juh’étszámat. Miként lehetne j ezt megakadályozni, illetve a tenyésztés fejlesztését meggyorsítaná? Ha igényeket támasztunk a juhászattai szemben termelésnövelést, a szaporaság fokozását és a jövedelmezőség megvalósítását írjuk elő. Mi szolgál ezekhez alapul? Mivel az érdekeltség a juhtenyésztésben kettős, népgazdasa- gí és üzemi, a tennivalók is így jelentkeznek. Az üzemi teendőket vizsgálva kijelenthetjük, hogy csak több fontos feltétel együttes komplex megoldásával érhető el kedvező eredmény. Következéskép- a takarmányozás területén sokkal racionálisabb, tervszerűbb gazdálkodásra lenne szükség. A törzsállomány (anyajuhok, tenyészutánpótlás) takar, mányozásánál csalt a különféle legelők, gazdasági melléktermékek maximális hasznosításával érhetünk célt De a szükségleteknek megfelelően még ezeket is ki kellene egészíteni jó minőségű szántóföldi (szálas, lédús- abrak) takarmánnyal. A hízóbárányok takarmányozásánál célszerű teljesen intenzív takarmányozást bevezetni. Az elhelyezést, a tartástechnológiát vizsgálva kitűnik, hogy a jelenlegi juhászati épületek üzemeink többségében korszerűtlenek, -felszerelés nélküliek. Elhelyezésüket jobbára periférikusán, rossz útviszonyok közepette oldották meg. Az épületek szétszórtsága a legeltetés időszakában előnyös ugyan, de télen hátrányos. Ahhoz, hogy egységes tenyésztési, tartási technológiát dolgozhassunk ki, s ezt be is tudjuk tartani, szükséges, hogy juhállományunkat koncentráltan, telepszerűen helyezzük el. Köztudott, hogy a gyapjú ára az utóbbi években állandóan csökken, a juhhús ára viszont emelkedik. Ennek megfelelően a jelenlegi közgazdasági környezetben a hústermelés fokozását kell célul tűzni. Ezért növelni kellene a bárányszaporulatot s intenzívebbé kellene tenni a bá_ rányhízlalást így lényegesen fokozni lehetne a termelés gazdaságosságát. Az említett üzemi teendők megvalósításához nagyobb összegű anyagi eszközökre lenne szükség. Ezeket a gyenge adottságú termelőszövetkezetben önerőből szinte lehetetlen előteremteni. Pedig a juhtenyésztés fejlesztését ezektől, a gyenge adottságú termelőszövetkezetek, tői várják, mivel itt van a juhállomány zöme. Ha önerőből nem képesek a termelőszövetkezetek a változásokra, akkor az állam adjon segítséget a juhtenyésztés fejlesztéséhez. Véleményem szerint a fejlesztés gyorsítására leghatékonyabb eszköz a juhászati épületberuházásokhoz nyújtott állami támogatás növelése lehetne. De jól jönne egy olyan kedvező hitelkonstrukció is, amely számol az egyes juhtenyésztő gazdaságok eltérő anyagi lehetőségeivel. Ha egy átlagosnál fejlettebb technikai felszereltségű, jól jövedelmező állattenyésztési ágazat létrehozásához segítjük a gyenge szövetkezeteket, talán sikerül kilábolniuk a jelenlegi kedvezőtlen helyzetből. Így anyagilag is megtudnák alapozni gazdaságuk egyéb irányú továbbfejlesztését. Ennek következtében csökkenhetnek majd a jó és a gyenge termelőszövetkezetek között a jelenleg meglévő különbségek. Szűcs József agrárközgazdász, a dévaványai Lenin Tsz üzemgazdásza Tanácsakadémiai oktatás A Békési Járási Könyvtár ol vasőtermében hétfőd estékei neves előadóművészekkel, írók kai tudósokkal, politikusokkal ismerkedik a közönség. Ner» kell az érdektelenségtől tartania, alkalomról alkalomra zsúfolási j megtöltik az olvasótermet Ezek a hétfői kamaraestek ingyené sek, de nem ez vonzza a közönséget, hanem a családias légkö’v az előadóművészekkel való kar nyújtásnyi távolság. Nemrég egy hétfői «ten * Békési Állami Zeneiskola taná rai és a Szegedi Kis Istvái Gimnázium versmondói rendeztek közös műsoros estet a Kő-' rösmenti Kulturális Hetek záró- műsoraként. A vonÓ6-trió előadásában hallhatták Mozart menüettjét Kökéndy József énekszőlójában Wagnertől Wolfram versenydalát Verdi Don Carlos-ából Fülöp áriáját Fejes Antalné zongorakíséretéveL A ének- és zeneszámokat a gimnazista versmondóik Vörösmarty, Arany, Garai Gábor versek* mondásával fűzték össze olya .1 * átéléssel, mely méltó volt e ze-j nei, irodalmi est művészi színvonalához. Kép és szöveg: Márton László* A tanácsi munka továbbfejlesztése elképzelhetetlen az eddigieknél is képzettebb tanácsi vezetők és dolgozók nélkül. Az új tanácstörvény pedig egyenesen megköveteli a politikai, szakmai felkészültég továbbnö- velését, hiszen e fontos jogszabály új vonatkozásait végre se lehet hajtani, amíg az ahhoz szükséges szakmai színvonalat el nem érik a tanácsok. E feladat megoldásában vállal oroszlánrészt a korszerűsített Tanácsakadémia három oktatási intézete és a szervezetileg ugyancsak hozzá tartozó Tanácsigazgatási Szervezési Intézet. A tanácsakadémiai oktatásnak különböző formái és módszerei mellett mégis az a jellemzője, hogy egyrészt az új helyzet, az új tanácstörvény kívánalmaihoz igazodik, másrészt pedig — perspektívában — gyakorlatilag átfogja az egész tanácsszervezet vezetőinek és igazgatási dolgozóinak szakmai képzésével, továbbképzésével kapcsolatos tennivalókat, Ha egyáltalán rangsorolni Sehet az oktatási formákat, közülük talán a kétéves szakoktatási tagozat mondható a legjelentősebbnek, amelyen községi vb- titkárok, illetve olyan tanácsi dolgozók vesznek részt, akikből később vb-titkárok lehetnek. Mint ismeretes, az új tanácstörvény a vb-titkárok helyzetében, jogállásában is alapvető változásokat hozott: a szakigazgatási szervezet tényleges vezetőd lettek. A Tanácsakadémia szakoktatási tagozata az új rendelkezések magas szakmai megalapozását hivatott szolgálni. Ezért már a felvételi követelmények is elég magasak voltak ezen a tagozaton: csak 35 éven aluli, kö- középiskolai érettségivel, bizonyos tanácsi gyakorlattal és megfelelő műveltséggel rendelkező dolgozók kerülhettek oda. Mivel vb-titkár csak az lehet, aki a kétéves szakoktatási tan- folyamot elvégezte, a Tanács- akadémia gondoskodik, hogy azok akik korábbi tanácsakadémiai végzettség/el rendelkeznek, különbözeti vizsgával teljes értékű képesítést szerezhessenek. Milyen feladatot jelent ez a Tanácsakadémia számára? Elég két adatot említeni: 954 főt — tehát a községi tanácsok számát tekintve, több mint a felének a vb-titkárát — kell a jövő év végéig különbözeti vizsgára bocsátani kellő előkészítés után, ami mintegy 3000 vizsgát jelent. Az öthónapos elnökképzés a Tanácsakadémia szombathelyi oktatási intézetében folyik. A jelenlegi tanfolyamon 92 községi tanácselnök — közülük 22 nagyközségi tanácselnök — vesz részt, s szintén már az új tanácstörvény es az ahhoz kapcsolódó más rendelkezések szellemében foglalkoznak az időszerű elméleti és gyakorlati kérdésekkel, sajátítják el a tanácsi szervezési és vezetési, valamint a legszükségesebb államigazgatási és államjogi ismereteket Végül a Tanácsakadémia feladatai közé tartozik a megyeit és a megyei városi, valamint a városi tanácsok vezetőinek — főleg az elnökhelyetteseknek, továbbá a járási hivatalok elnökeinek különböző formában történő továbbképzése is. Most őszszel például a Tanácsakadémia egyhetes tanfolyamokat szerves a megyei és a megyei városi tanácselnök-helyettesek és vb-tit-; károk, valamint a városi tanácselnökök és a járási hivatalok elnökei részére, ahol a szokásos előadásokon kívül az egyes minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezetőivél is találkoznak és konzultációk keretében beszélik meg ágazatuk legaktuálisabb kérdésest. Kétnlli Gésa 12. — Szükség van rám? — kérdezi. Müller odaveti: — Egyelőre csak az iratokra van szükségünk. Géza dühösen berántja az ajtót. Csorvás visszaül a óvatosan megszólal: — Olvasta az újságot? Müller csodálkozva felpillant: — Micsodát? Ja, a cikk... Ühüm. — Nincs valami... ö... összefüggés a cikk és az ellenőrzés között? — kérdezi Csorvás. Müller fontoskodik. — Én nem mondhatok semmit. Csorvás igazolva látja gyanúját, hogy Niklai valami miatt „pettyes” lett. Bizonytalanul puhatolózik: — Én mindenről tudtam, amiről az újság beszél, de így együtt valahogy... Hiába, aki benne van az eseményekben, korántsem tudja úgy megítélni... „üzemi vakságnak” hívja a pszichológia ezt a jelenséget... ezért szükséges egy idegen, friss szem... — Ilyen „friss szem” az ellenőrzés is — veti oda Müller. — Nem Is gondoltam volna arról a Galambosról— Müller végre figyelmesen ránéz. — Beszélt vele? Ettől Csorvás hirtelen óvatos lesz. — Hogyne, legtöbbször hozzám jött... Aztán, persze, másokkal is beszélt... Alkony odik. Az autóbusz megáll a kocsma előtt, aktatáskás munkások s elegáns fiatal nők szállnak le róla. A nők különböző irányba indulnak, a férfiak pedig egyemberként megcélozzák a kocsma ajtaját. Az egyik bevárja két barátját s irónikus mosollyal dünnyögi az eltorzított karácsonyi éneket: „Jászolra, jászolra, ó leszen néktek üdvözítőtök [valóban.” Elnyeli őket a kocsma ajtaja. Most csapoltak, a pult előtt nagy a tolongás. — Két korsót, Gyuri. — Ide is kettőt! — Hat pohár! A kövér csapos verejtékezik, tölti a korsókat, nyújtja elveszi a pénzt, visszaad, mosogat — a bádogpult úszik a sörhabban. Aki megkapja poharát, átvágja magát a gyűrűn s valahol, ahol kevesebb az ember s több a levegő, megáll, vagy te te (B, ha van még szabad szék. Egy la- za csoportban Pigniczki, tejeskannával a kezében, Pellek Gyuri bikagondozó, elmaradhatatlan micisapkájában, s még néhány téesz-tag. Isszák a sört s fecsegnek. — Láttam, motort vettél a fiadnak. — Megígértem neki ha megszerzi a jogsit, egye fene. Két- szer megbuktatták, de harmadszorra... — Megint nines gázpalack. Vissza kellett vinni a sparhejtet a konyhába. =■ Mért érdekel ez téged? — Marha! Nekem kell fát vágni! — ... Amikor Dunai II lefutott a jobbszélen.. . — Valami hiányt találtak az irodán. 900 forintot Pigniczki felfigyel. •— Kilenc- száz forintot... 7 — Nem pénz az ma már! Ki- lencszáz forint ide, kilencszáz forint oda, már az asszony se veszi észre. — Engem sokkal kisebb hiányért leváltottak... — kezdi Pigniczki, de nem törődnék vele. Valaki kiveszi kezéből az üres korsót s keresztültolakszik a tömegen: — Még hat korsót, Gyuri! De ne habot! — Nem tudom, mit eszünk vasárnap! Jaj, de unom már a baromfit! — Egy tehénnek eltörött a lába — mondja Pellek Gyuri. — Lesz hú&
