Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Áz opera művészet csúcsain Á Moszkvai Nagy Színház magyarországi vendégjátéka Flnííifííiillrnár’ hogy “ „L'Ului UUII eiso felvonás szünetében tudtam csak üd. vözölni a partneremet, mert mielőtt a függöny felgördült volna, még csak nem is találkoztunk”. Ezeket a szavakat Galina Visnyevszkaja mondta el azon a sajtókonferencián, amit még a vendégjáték megkezdése előtt tartott a Moszkvai Nagy Színház, a népszerű nevén világszerte Bolsojnak nevezett nagyszerű operatársulat Budapesten. A kérdés, amelyre ezt a feleletet adta, az volt: Mi a különbség a Bolsoj és a világ többi vezető opera- társulata között? S azért éppen Visnyevszkaja volt a legilletékesebb a válaszadásra, mert ugyan a Nagy Színliáz majd minden vezető művésze vendégszerepei külföldi operaszínházakban, de az elmúlt években a legtöbbet mégis Vis- nyevszkaját hallgathatta a Milánói Scala, a New York-i Metropolitan és más nagy dalszínházak közönsége. A nyugati operaházak rendszeresen világsztárokat hívnak meg vendégszerepelni — ezért fordulhat elő, hogy a partnerek csak az előadás — hiszen öt esztendő múlva a Bolsoj megalakításának éppen kétszázadik évfordulóját ünnepli majd. Első színészei, énekesei és táncosai árvaházi nevelték és földműves jobbágyok voltak; Gazdag mecénások gyakran adták kölcsön vagy végleg el is adták saját jobbágyművészeiket a „szabad” színháznak. Így a Nagy Színház első együttesét 74, a kincstár által vásárolt jobbágy színész és zenész alkotta, gyermekeivel együtt. Az első orosz operák az egyszerű orosz parasztot, városi embert vitték színpadra. Nemzeti jellegének vonásait, életét mutatták meg. Ugyanakkor a moszkvai színpadon a legjelesebb külföldi zeneszerzők: Mozart, Pergolesi, Cimarosa, Salieri, később Verdi, Bizet, Wagner és mások művei is előadásra kerültek. Igazi fénykorát azonban a Glinka teremtette nemzeti opera megszületése hozta, majd később, a múlt század második felében az „ötök” néven számon tartott zeneszerző csoport, akik először tették világhírűvé a Bolsoj együttesét szünetében köszöntik egymást —, de saját társulatuk kicsi, s _ elképzelhető, hogy együttes munka ilyen körülmények között nehezen bontakozhat ki. Amikor a Bolsoj operaAz jr-liöz J3Z gyeszt Petrovics Muszorg szkij is, aki majdnem ponto. san száz évvel ezelőtt kezdett hozzá Puskin szövegének alapján a Borisz Godu. társulata elsőként 1964-ben a Milánói Scala színpadán vendégszerepeit, a kritikusok már felfedezték, hogy szinte nincs a világnak még egy olyan társulata, amelynek vezető művészei egytől- egyig, de kórusának minden tagja, zenekarának minden egyes résztvevője olyan rendkívül magas színvonalon, s olyan egységes tónusban, hangnemben, stílusban szólaltaná meg az orosz, szovjet és általában az európai operairodalom klasszikusait, mint a Bolsoj. A hagyományok ereje — mondhatjuk erre, s joggal nov komponálásához. ,vA népet én egy egységes, eszmétől áthatott, hatalmas személyiségként fogom fel. Ez az én feladatom. Megkíséreltem ezt megoldani az operában” — írta Muszorgszkij művének zongorakivonatára, amikor az 1874-ben kiadásra került Ma már, mintegy száz év után minden operabarát, egyáltalában minden színházszerető ember megállapíthatja, hogy ezek az elképzelések milyen nagyszerűen váltak valóra. A színpadon párhuzamosan két dráma folyik. Boriszé, a bojárból lett cáré, aki úgy juthatott csak a koronához, hogy egy kisgyermeket meggyilkolt s lelkiismereti válsága szinte az őrületbe, majd végül a halálba kergeti. Más oldalról viszont először jelenik meg az orosz opera színpadán az éhező, a lázongó, az elégedetlen nép, amely nemcsak statiszta, hanem fő részese is Borisz bukásának. Már az első pompás kép, amikor egy kolostor előtt korbáccsal kényszerítik az összegyülekezett szegényeket, hogy imádkozzanak: Borisz fogadja el a koronát; a színpadi megjelenítés erejével, a csodálatosan hangzó kórussal megkapta a bemutató nézőit, s azután egyre nagyobb lelkesedéssel kísérték végig a négy felvonást, közbe-közbetapsolva, egy-egy különösen látványos, különösen szépen hangzó jelenetnél, egy-egy nagyszerű színészi-énekesi alakításnál. A koronázás pompás látványossága, a trónkövetelő vívódásai, a két szökött szerzetes mulatozása a kocsmában, a lengyel kerti ünnepély, ahol a trónkövetelő és szerelmének jelenete folyik le, új fényt, új hangzást, új értelmezést kapott ebben a nagyszerű előadásban. FrriPrctPC idézni az első LIUGIIIGo megjelent kritikából, amely így írta le az ünnepi est élményét: „Megszólalt egy zenekar, az első pillanattól kezdve éreztük a mű érzelmi-hangulati alaptónusát. Azt a tónust, amit prózai darab vagy költemény hallgatása, regény vagy elbeszélés olvasása esetén csak végkicsengésként, útravalóul foghatunk fel. Elindult a hangáradat, a színek számlálha- tatlan sokasága, az egyidejű és egymást követő feszültségek és feloldások csodás kompozíciója, csatlakozott a kórus, aztán az egyéni érzelmek és indulatok színei olvadtak belé, s már nem is a történelmi cselekményt szemléltük, hanem saját magunkat: a bennünk megszólaló visszhangot”. Intelem Pilinszky János Ne a lélegzetvételt. A zihálást, Ne a nászasztalt. A lehulló maradékot, hideget, árnyakat. Ne a mozdulatot. A kapkodást. A kampó csendjét, azt jegyezd. Arra figyelj, amire városod, az örök város máig is figyel, tornyaival, tetőivel, élő és halott polgáraival. Akkor talán még napjaidban hírül adhatod azt, miről bírt adnod itt egyedül érdemes. írnok, akkor talán nem A Borisz Godunovon kívül a Nagy Színház társulata Csajkovszkij A Pikk Dáma című művét és Pro- kofjev Magyarországon még nem játszott Szemjon Kotko című /zenedrámáját mutatta be a tíz napig tartó vendégjátéka során S hogy ne csak a budapesti zenerajongó kevesek részesülhessenek a vendégjáték élményében, a Borisz Godunov előadását teljes egészében képmagnóra rögzítette a televízió. Hamarosan műsorára is tűzi, s így az egész ország részese lehet a különleges művészi élménynek. Kiss Attila Olvasó lány Mint egy béka. Rögtön brekegni kezd. Hátra tán torod taim a pulttól. Ólja bűvös mozdulattal elhúzta kezét a papucs fölött, s ettől az ijesztő béka egyszeriben elegáns zöld csónakká változott — A lábbeli színe igen praktikus. Különösen, ha tréningruhája kék vagy zöld. És nézze csak, micsoda harmónia van a fehér varrás és a sárga talp között! Az orránál kicsit kiszélesedik, ami széles lá- búaknak nagyon, előnyös. Eszembe jutott, hogy a pizsamám zöld, s a lábfejem is elég széles. — Biztosíthatom, hogy elégedett lesz a vétellel, — mondta Oljenyka. — A papucs megfiatalítja önt. habár így is olyan, mint egy élsportoló. — Ugyan, Ólja! Idestova hatvan éves leszek — morogtam meghatottam — De abban igaza van, hogy számomra ez a legjobb papucs. Számlázza, kérem. — örülnék, ha máskor is hozzánk jönne, Nyikoláj — Köszönöm, ön atyán figyelmes Ólja. Rögtön látszik, hogy tapasztalt eladó. A fiatal lány szemöldöke csodálkozón felcsúszott a homlokába és kissé szégyenkezve mondta: *— Ugyan. Nyikoláj Je« meljanovics! Üjonc vagyok, most végeztem a kereskedelmi technikumot. Eltelt két év. Ismét szükségem lett volna egy pár papucsra. Eszembe jutott * szőke Oljenyka, hát elmentem az áruházba. Már messziről megláttam a változatlanul sudár, lenhajú lányt. Karját a mellén összefonva állt, s a kirakaton át méltóságteljesem szemlélte a zajos utcát — Jó napot, Oljenyka. Látja, újból eljöttem. A kislány meg se fordult. — Papucsot szeretnék venni! — mondtam hangosabban. — Van? Bal keze gépiesen fel- emelkedett az egyik polcig, matatott rajta egy kicsit, majd az orrom alá dugott valami disznóorrú filc- mamuszt. Épphogy nem röfögött. Hátratántorodtam a pulttól. A dolog úgy kezdődött, hogy bementem az áruházba. A cipőosztályon megkérdeztem: kaphatnék-e egy pár papucsot? Az eladónő rám mosolygott és így szólt: — Először is üdvözlöm önt nálunk, Ólja vagyok. És Ön? Kissé megdöbbenten mutatkoztam be. De az eladónő természetes nyájassággal folytatta: •—i Nyikoláj JemdLiano- vics? Örülök, hogy megismerkedtünk! Mit parancsol? — Tudja, üdülni megyek. Elkelne egy új papucs. Ólja meglobogtatta lenszőke haját és még kedvesebben mosolygott. — Egy pillanat! Negyvenes a lába, ugye? Nem tévedek? Ö, negyvenegyes! Elnézést! őszintén szólva a választék nem nagy. De hát, nézze csak, Nyikoláj Jemel- janovics! A pulton megjelent ©gy zöld papucs fehér varrással rikító sárga talppal. Jemeljanovics — mondja Oljenyka, szívből. — Drága Ólja, nekem egy rendes papucs kéne! —• Ne bizalmaskodjon, polgártárs! Én magának nem vagyok drága! Kitépte a kezemből a papucsot, s mérgesen a polcra hajította. Ekkor jöttem rá, hogy Ólja már nem újonc a kereskedelemben. Fordította: Szer edás Ágnes V. Jevtusenko: Papucs jártál itt Mába. ■—bel—
