Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

Szobor készül Gerendásnak Békéscsaba, Fiúm Sándor ut­ca, a Képzőművészeti Alap 12. számú Kollektív Műterme. A "álon körben rajzok, festmé­nyek, vázlatok, polcok során fá­iig kész érmek, szobrok, mun­ka-asztalon negyedéből mun­kált fahasáb. Középütt pedig hatalmas for­góállványon nedves ronggyal, fóliával takart agyagszobor. A műteremben dolgozó egyik fia­tal művész, Gera Katalin alko­tása. Míg lebontja a fóliaburkot az agyag-lányról, életéről kér­dezzük: —- A megyében születtem, itt jártam általános iskolába. Az­tán Budapestre kerültem, a Képzőművészeti Gimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főisko­lán tanultam. Somogyi József és Szabó Iván voltak a meste­reim. 1967-ben végeztem. — Eddigi munkái? —‘ Rajzok, agyag- és plaszti- üdnszobrok, rézdomborítások, ér­mek, s nagyon szeretem a fafa­ragást. Áchim-domborművem a szabadkígyósí kastély előcsarno­kában van. Közben előtűnik a takaró alól s készülő szobor. — Hogyan született ez a te­nyeréből épp inni készülő nyú­lánk, fiatal, lányalak? — Pályázatot hirdetett a Kép­ző- és Iparművészeti Lektorá­tus. A téma ez volt: a gerendás! művelődési ház elé kerülő dísz­kőt. Két vázlatot csináltam, a zsűri ezt fogadta éL Utána hoz­zákezd tem az agyagkislányhoz, hivatalos néven *a díszkút me­dencéjéhez kapcsolódó figura 1:1 léptékű modelljéhez”. Vá­sárhelyről autóstoppal hoztam a megfelelő agyagot, fából, vasból, zsákvászonból megcsináltam a „csontvázat” s körülbelül egy hónap alatt felraktam rá. A leg. közelebbi napokban gipszből ne­gatívot csanálok róla. A negatív­ból kiszedem az agyagot, trisós vízzel kimosom — ettől finom bevonat képződik a belső felü­leten s emiatt nem ragad majd hozzá a formába öntött gipsz- pozitív. Ez kerül aztán az öntő­műhelybe, ahol elkészül a vég­leges bronz-szobor. •— Mikor avatják a dfezkutaf? — Remélem, hogy már 1972- ben. i I i D—ő Ext a gipsz-vázlatot fogadta el a zsűri. Készül az agyagmodell. (Fotó: Oemény Gyula) Csende Béla, a megyei tanács népművelési csoportvezetője beszél egy tervről, amely hamarosan megvalósul égy-öt esztendeje *•*- “«W- derült ki, hogy a ag rj művelődési ottho­jg y í nők közművelődési tevékenységének or­szágosan __ pozitív mutatószámai mö­gött sok gyengén működő, a megvál­tozott társadalmi követelményektől és különösen az ifjúság igényei­től alaposan elmaradt intézmény is meghúzódik. A Művelődésügyi Minisztériumban készült az a felmérés, amelyben — csak egy a sok közül — szerepel ez a meghökkentő szám: az ország művelődési otthonainak csak mintegy 49 százaléka felelt meg a minimális működési követel­ményeknek. A minimálisnak! Nyilván volt olyan is, amelyik jóval túlszárnyalta ezt a mini­mális követelményt, de a 49 százalékon felül megmaradt öt­venegy között is tömegével vol­tak olyanok, ahol „éppen hogy csak” történt valami. Azóta javult a helyzet, de a 49 százalék nem feltételezhető, hogy lényegesen csökkent. A kö­vetelmények viszont rohamosan növekedtek, a gyorsuló idő ha­tása a népművelést sem kerüli el. A művelődés kitágította ön­maga horizontját, elmélyült, igényesebb lett; hódítanak az aktivitást követelő formák, a klubok, szakkörök. Csak az lehet jó népművelő, aki nyomon tud­ja követni az egyes társadalmi rétegek művelődési igényeit, műveltségük alakulását. A tár­sadalmi méretekben váló gon­dolkodás ma olyan követelmény, a népművelés olyan nélkülözhe­tetlen jellemzője, mely lehetősé­get ad ahhoz, hogy megfigyel­jük: az alapi, a szajkmai és az áL taláno6 műveltséget szolgáló is­meretek milyen társadalmi funkciót töltenek be, másszóval: az egyes néprétegek miként tö­rekednek (eleinte még csak ösz­tönösen) azok elsajátítására. Mindez eligazít abban is, hogy a művelődést milyen területen se­gíti a helyi társadalmi igény, másrészt milyen társadalmi aka­dályok lassítják a bontakozó igény kielégítését? Ennyit feltétlenül el kellett mondani ahhoz, hogy egy orszá­gosan is jelentős és máshol is csak a kísérlet stádiumában levő kezdeményezésről kifejtse gon_' dolatait a népművelési csonort- vezető. Első kérdésünk: Ma már köz­tudott, hogy a népművelés tudo­mány és ennék megfelelően tu­dományos alapossággal kell egész hálózatát, tevékenység- rendszerét megszervezni. Egy idő után a ré^ keretek elavulnak, új kell. Véleményünk szerint a bázisközpontok kialakítása ilyen új. Kérem, beszéljen erről rész­letesebben. — A bevezető sorokból az is kitűnik, hogy a művelődés mind­inkább a társadalom egészére jellemző, egy életen át tartó fo­lyamattá, létszükségletté válik, s ezért a közművelődési intéz­mények szerepe egyre nő. A X. pártkongresszus határozatából egy mondat: „Kulturális intéz­ményeink növekvő jelentőségű > missziót töltenek be a tömegfel- i világosító munkában, a művelt­ség terjesztésében, a kulturális szórakozás iránt fokozódó igé­nyek kielégítésében.” A közmű­velődés rendszerében kialakult specializáció, áz ennek megfele­lő intézményi rendszer — műve­lődési otthon, könyvtár, levéltár színház, mozi — hivatott bizto­sítani a művelődéspolitikai fel­adatok megvalósítását. A műve. lődési otthon jellegű intézmé­nyek tevékenysége a legsokolda­lúbb. A művelődési házról, mint alapintézményről, jelenlegi és jövőbeni szerepéről, funkciójá­ról napjainkban is folyik a vi­ta. Évek óta tudjuk, hogy a je­lenlegi szervezeti keretek már csak részben felelnek meg a so­kasodó feladatoknak. Ezért vál­lalkozunk arra, hogy a mezőko- váosházi járásban 1969-ben kez­dett kísérlet tapasztalatai nyo­mán egész megyénkben módosít­suk a művelődési otthon jelle­gű intézmények szervezeti fel­építését. Körülhatárol tabbá kí­vánjuk tenni feladataikat, és szeretnénk, ha a helyi adottsá­gok jobban meghatároznák az egyes intézmények karakterét. Az is fontos, hogy az Intézmény­hálózatban a jó tapasztalatok, helyes módszerek minél nagyobb forgási sebességgel cserélődje­nek, ennek hasznát a megye egész népművelése látná. A já­rási népművelési központok te­rületi módszertani munkája igen szerény eredményeket ho­zott. Általában nincs is rá lehe­tőségük, ritkán jutnak ki a já­rás területére, városi, nagyköz­ségi feladataikkal vannak el­foglalva. A hálózati munka újabb formája lesz a bázistevé­kenység megszervezése, a szak­szerű kísérletezés és a bázisköz- pontokon élő lakosság művelő­dési igényeinek színvonalasabb kielégítése. Második kérdésünk: A bázis- központok általános feladatai bizonyára sokrétűek. Kérem a legfontosabbakat körvonalazza. — A bázisközpontok feladata kettős. Helyi tevékenységet vé­geznek és segítik a központilag meghatározott népművelési te­rület korszerű módszereinek ki­dolgozását. Mindehhez a Megyei Művelődési Központ segítségét is maguk mögött érzik majd. A bázisközpont a szakirodalom és a kijelölt terület ismeretében ajánlásokat dolgoz ld arra vo­natkozólag, hogy az egyes közsé­gekben a nevelési feladatok megoldásához a lakosság külön­böző rétegeiben milyen népmű­velési formákat célszerű alkal­mazni. Ezeket módszertani be­mutatókon, vitákon teszik köz­kinccsé. A formák gazdag vá­lasztéka áll a bázisközpontofc rendelkezésére, ezek komplex al­kalmazását a helyi adottságok határozzák meg. A bázis a kör­zetébe tartozó községekről rend­szeresen gyűjti az észrevételeket és tapasztalatokat, dokumentáci­ós tárat létesít, melyben az adott ágazat megyei anyagait, kiadványait, a szakirodalmi anyagokat, a szakirodalommal kapcsolatos kiadványokat, pros­pektusokat folyóiratokat gyűjti. Az aktuális, korszerű dolgokra a bázis azonnal felhívja a megye népművelőinek figyelmét. Fon­tos még, hogy a bázisközpontok munkanaplót vezetnek, mely minden helyi, valamint körzeti népművelő tevékenységet rögzít. Harmadik kérdésünk: Hány bázisközpont lesz megyénkben, hol, és milyen speciális felada­tokkal? — Erről, ha megengedik a lap olvasód, feAsorolásszerü tájékoz­tatást adok. 1972. január 1-tői Békéscsabán a következő bázis­tevékenység kezdődik: Táncmű­vészet, zenei nevelés, bábjáték, irodalmi nevelés, családi ünnep­ségek rendezése. Gyulán: Ama­tőrfilmezés, fotózás. A háztáj!, és a nagyüzemi mezőgazdasági termelés segítésének módszerei. Természettudományos és képző­művészeti nevelés. Orosházán: A szocialista brigádok és a közmű­velődés kapcsolatának különböző formái. A gyermekfoglalkozta-, tás, a nagytermi műsorok, ren­dezvények s^rvezése. A kultu­rális propaganda eszközrendsze­re és formái. Mezőkovácsházárt: Népművészeti hagyományok az ízlésfejlesztésben. A mindennapi élethez kapcsolódó műszaki is­meretek terjesztése. A helytör­ténet felhasználása a lakosság közéleti tevékenységének fej­lesztésében. Szeghalmon: A min­dennapi élethez kapcsolódó mű­szaki ismeretek terjesztése. Az új munkaalkalmakkal megválto­zott életmód befolyásolása a közművelődés eszközeivel. A helytörténet kutatási tapasztala­tainak hasznosítása. Békésen: A cieánylakosság nevelése a köz­művelődés eszközeivel. Szarva­son: a tanyai lakosság kulturális ellátása, nevelése. Gyomón és Endrődöm: A klubmunka és a művészeti csoportok belső neve- lomunké ja. Mezőberényben: A lakosság — elsősorban az ifjú-, ság — szabad idejének kulturá­lis irányítása. Sarkadon: A szó­beli és a zenei népművészeti ha­gyományok ápolása. Battonyán: A nemzetiségi lakosság nevelése. M ed gyesegyházán.: A mezőgaz­daságban dolgozó fiatalokkal va­ló foglalkozás. — A bázisrendszer kiépítésé­vel ás a feladatok megjelölésé­vel a megye közművelődésének demokratizmusát is elmélyítjük. Jobban hasznosíthatjuk a megye területén szétszórtan élő, maga­san kvalifikált szakemberek tu­dását, tapasztalatát És végül, a bázistevékenység, a közművelő­dés e magasabb fokának megszer­vezése azért is jelentős, mert a megyeszékhely a feltételek hiá­nya miatt nem képes minders népművelő tevékenységet elvé­gezni. Az a törekvésünk, hogy mindig korszerűbben dolgoz­zunk és a bázistevékemység meg­szervezésével a korszerű népmű­velés leap zöld utat egész Békés megyében. * » * Két zárőmondat: Sokat ráí­runk ettől a kitűnő kezdemé­nyezéstől. A következetes és tu­dományosan megalapozott útke­resés csak előre vezethet. Sasb Ervin HÍ 3Zy hogy bázis- a nép- művelésben?

Next

/
Thumbnails
Contents