Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

A KPVDSZ kultúrálna napok: A Tótkomlóst Szlovák Együttes sikere a Sárrét fővárosában A Szeghalmi ÁFÉSZ a XI. KPVDSZ Kulturális Napok al­kalmából vasárnap — a Tótkom- lósi Szlovák Együttes amatőr művészei közreműködésével — műsoros estet rendezett. Megyénk egyik legrégibb nem­zetiségi együttesének műsorát nagy kíváncsisággal vártuk. Fo­kozta várakozásunkat a tótkom- lósiak közelmúltban Tatán elért sikere, ahol a televízió filmre vette műsorukat. (Húsz évvel ezelőtt már alkalmunk volt gyö­nyörködni a komlósiak népdalai­ban, láncaiban. Igaz. akkor a du­nántúli Kesztölc község szlovák lakosságának környezetében; a felszabadulást követő „csodákat teremtő lelkesedésben teli” lég­körben adták elő műsorukat). Most Szeghalmon, ebben a szín­magyar nagyközségben, ahol még nemigen szerepeltek nem­zetiségi együttesek, került sor a tótkomlósiak fellépésére. Az elő­adáson, a járási és a nagyközségi pártbizottság vezetőin kívül megjelent Bocskai Mihályné, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa titkára, Hajdú Antal, az SZMT Kulturális Bizottságéinak vezető, je és Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára. A tótkomlósiak műsorát a tán­cosok és a citeraaeneliar fellépé­sei váltogatták. A késői kezdés miatt több számot kénytelenek voltak elhagyni k köztük sajná­latunkra a komlósi gyűjtésű Dinnyelopás című népi játékot. A műsorban szereplő szlovák és magyar népi táncok rutinosan pe­regtek egymás után, a hálás kö­zönség tapsaival jutalmazta. A munkásokból és alkalmazottak­ból álló fiatal tánckar a lírai szépségű közép-szlovákiai tán­coktól a gyors sodrású magyar csárdásokig a ritmusnak megfe­lelően váltott. Jól érzékeltették műsorukkal a két nép tempera­mentumát, játékos kedvét, le- génykedő virtuskodását. A citerások, akiket a televízió­ból és a rádióból már jól ismer­tünk. összeszokott zenekar be­nyomását keltette. Az ídós isz- tagokból álló zenészek sok szép magyar népdallal kedveskedtek a hallgatóságnak. Kár, hogy a szlovák népdalokat elhagyták ez alkalommal műsorukból és ki­váló szólóénekesük sem lépett feL Utolsó számként egy komlósi gyűjtésű cigánytánc bemutatá­sára került sor. Fergeteges tem­póval, fergeteges sikerrel zárult fellépésük Szeghalmon. Sok te­hetséges táncost és zenészt volt alkalmunk megismerni s ha a tv Rózsa Sándor sorozatának adása nem keresztezi a komló­siak műsorát, bizonyosan zsúfol­tabb ház előtt mutathatták volna be színes műsorukat! . *** Október 19-én Békéscsabán tartatták meg a döntőbe jutott csapatok szellemi vetélkedőjét, melyet Kovács István, a KPVDSZ megyei bizottságának tagja vezetett Az öt 3—3 fős csa­pat történelemből, irodalomból és képzőművészeti ismeretekből mérte össze felkészültségét A vetélkedő eredményei: 1. a Csor. vási ÁFÉSZ csapata, melynek Lung Erzsébet Péterffi Mihály és Vira János volt a tagja. Á második helyre a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vál­lalat csapata, a harmadikra pe­dig a TÜZÉP első csapata ke­rült *•* Ma, 20-án Békés megyébe ér­kezik Szász Ferencné, a KPVDSZ Központi Vezetőségé­nek elnöke. A kulturális napok keretében tájékoztatót tart a szakszervezeti munkáról és vá­laszt ad a dolgozókat foglalkoz­tató fontosabb kérdésekre. Itt- tartózkodása alatt megbeszélést folytat a megyei tanács, az SZMT és a MÉSZÖV vezetőivel és megtekinti a gyulai SZOT- üdülőt Este Békéscsabán, az Ifjúsági és Üttörőházban a kul­turális napok záróünnepségén beszédet mond. Miről ír a Delta Magazin? A gyógyszerek divatja ad külfinBi időszerűséget a Delta Magazin új száméban két érdekes cikknek. Egyik az idegrendszerre, kedélyálla­potra ható úgynevezett pszichofar- makonok (csillapító- és élénkíts sze­rek) kutatásáról ad számot, a másik pedig az alváskutatás új eredmé­nyeit, a jó alvás titkait foglalja ősz. sze. A csillagászat kóréból a szu­pernóva maradványok témáját tűzi napirendre a lap, a Föld múltjából pedig arról a korról ad számot, ami. kor a Szahara helyén jégmezők hú­BÉKÉSCSABAI HIZLALDA XI. sz. telepe rakodókat és éjjeliőrt vési fel 320796 A Békéscsabai Hűtőhá* FELVESZ női és férfi segédmunkásokat állandó munkára zöld­ség-gyümölcsfeldolgo­záshoz valamint KAZÁNFŰTŐT gázkazánhoz. 320775 zódtak. A legrégibb korokba nyúl a • legősibb rosszfiúkat bemutató cikk, : amely összefoglalja a földi élet ke- ; letkezésére vonatkozó elméleteket. ; „Kétbalkezes élővilág” címmel az ; agyféltekék szimmetriájáról fr « * Delta, bemutatja a program-szalag ■ alapján működő japán zenélő do- ! bozt, a legújabb miniautókat, a raj- ; zok továbbítására alkalmas telefont, * a bolygódugattyús Diesel-motort, ; valamint a téli olimpia színhelyét, I és beszámol a rosszindulatú dagana- I tok sugárkezelésének új elveiről. I A SZABADSÁG MG TSZ burgonya-válogatásho« munkásokat keres. Kereseti lehetőség: napi 100—150 Ft. Jeletkezrü a tsz központjá­ban a kertészeti üzemág vezetőjénél lehet. 320807 ötéves gyakorlattal rendel, kező egyetemi Ili. főiskolai végzettségű munkavállalót keresünk számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére. „Nagyvállalat” jeligére a békéscsabai hirdetőbe. 320795 Képzőművészeti kiállítás a békéscsabai FEK-ben (Foto; Barnácz István) Á szépség nem luxus — olvasható a békéscsabai illat szerbolt kirakatában. Az első­sorban a hölgyek figyelmébe ajánlott, csábító szöveg célki­tűzése nyilván kettős lehet: O Felhívni a közfigyelmet arra, miszerint elmúlt már az az idő, amikor a kozmetiká­zás luxusnak, afféle oktondi majmolásnak és értelmetlen idő- fecsérlésnek számított. A mai nő igenis legyen vonzó, ápolt, a munkában, utcán és társaság­ban egyaránt. O Közhírré tenni, hogy e jő- szándékú felvilágosítást megszívlelendő, a szépítkezés­hez szükséges kellélcek minden mennyiségben és nagy válasz­tékban helyben beszerezhető. (A jó bornak is keli cégéri) Más kérdés, hogy a sorrend — üzletpolitikai megfontolások­ból — esetleg fordított A tömör szöveg csábosán von­zó ugyan, ám mégis „sántít” egy kicsit. Az értelmezése körül van némi zavar. Nézetem szerint ugyanis a szépség alapvetően születési adottság (a közhiede­lem ellenére sem vásárolható meg!) Mert, teszem azt, ha va­laki — uram bocsá’! — rútnak született, az bárhogyan „kence- ficézi” is magát, attól még nem lesz LoUobrxgida. Logikus tehát a következtetés: az ilyen szá­mára a szépség okvetlenül lu­xus lehet. Aki viszont szépítő­szerek nélkül, az általános köz­hit szerint is szép, orrnak való­ban nem luxus e tulajdonsága, hanem veleszületett adottsága. Percig sem vitatható: a szépí­tőszerek használata a szépséget fokozhatja, a rútságot mérsé­kelheti. Azt hiszem, mindezek ismeretében az ominózus tömör felhívás — csábos vonzásának és édes anyanyelvűnk szépségé­nek csorbítása nélkül — így vol­na kifejezőbb és szabatosabb: A szépségápolás nem luxus! (—kazár—) Tíz esztendeje dolgozó kép­zőművészeti stúdió tagjainak al­kotásait állították ki Békéscsa­bán, a Fegyveres Erők Klubjá­nak színháztermében. Egészen fiatal és a negyedik ikszen túl lévő képzőművészekét, kezdőkét és már több színvonalas kiállítá­son résztvevőkét: olajfestménye­ket és szobrokat, akvarelleket és rézdomborításokat, ex libriseket és textilképeket. Fehérfalú házat, szürke kerí­tést, vázámyi virágot, gyengé­den ívelő lányfejet, víz felett csapdosó sirálycsapatot, napszít­ta férfiarcot, jegenyék-saegélyez. te földutat, folyóban tükröződő utcát ábrázolnak a műveli, bi­zonyítva készítőik humianizmu­Fél évtizeddel ezelőtt jelent meg Moszkvában a világ orszá­gainak fővárosait képekkel és szöveggel bemutató könyv, s azóta már a magyar nyelvű vál­tozatból is két kiadás fogyott el. A harmadik kiadást a napokban jelentette meg huszonötezer példányban a Kossuth Könyv­kiadó. A szép kállftásű, több, minf háromszáz oldalas kötet népsze­sát, szeretetét a táj, az ember, azok szépsége, méltósága iránt. A stúdió célja, hogy lehetősé­get, alkalmat adjon a képzőmű­vészet gyakorlati kedvelőinek, művelőinek az önkifejezésre. Jogászok, szakmunkások, BM- dolgozók, ipari tanulók, tanárok, katonák, technikusok a tagjai, közülük többen szerepeltek mér egyéni bemutatókon, a Fegyve­res Erők Országos Képzőművé­szeti Kiállításán, a Képzőművé­szeti Körök Országos Kiállítá­sán, különböző alföldi, dél-al­földi, tiszántúli, megyei tárlato­kon. S mint az előbbiek, ez a mos­tam kiállítás is hű képet ad a képzőművészeti stúdió értékes, rokonszenves munkájáról. rűsége érthető, öt földrész szaz- hamtinckilenc országának fővá­rosáról közli a legfontosabb, legérdekesebb tudnivalókat. Mil­liós világvárosok és inkább csak faluszámiba menő országközpon­tok történetét, műemlékeit, földrajzi-társadalmi sajátossá­gait mutatja be dióhéjban, jó szolgálatot téve az utazónak és a kényelmes karosszékben ülő kíváncsiskodónak egyaránt ,■«»»**«••••«*•*«•***•••••*••**■»••••»»•■*■■•««* Harmadik kiadásban jelent meg II világ fővárosai című könyv 3. . Motorral kifordul a tsz-ud­var kapuján — s szembe­találkozik a hevesen integető csősszel, András bácsival. Le­fékez. A mögöttük levő ház abla­kában Selyem Zsiga félesége jelenik meg — kárázott egy rongyot, s kíváncsian az ablak­nál marad. — Baj van, Géza —r mond­ja az öreg s int, hogy kap­csolja kd a motort, ne kelljen kiabálnia. A beállott csendben körülnéz, megvárja, míg egy biciklis elhajt mellettük s hal­kan mondja: — Selyem Zsiga öt vékával több halat vitt el, mint ameny- nyit a menetlevélbe beírt. Nagyon kellemetlen hír, Gé­za arcábó] kifut a vér. — Ne vacakoljon, Andris ba_ tyám. Ez nem létezik. — Számoltam — mondja az öreg. — Hátha rosszul számolta, öreg. Ahol harminc-negyven fülesről van szó, ott könnyű ám eltéveszteni. A csőfez egy marók kukori­cát vesz ki a zsebéből, a szi- varzsébéből pedig a menetle­vél másolatát. — Harmincöt véka — mutaV ja a papírt — látod? Ez pedig — a kukoricát odaborítja Ge- ■ za markába — negyven szem. Számold meg. — Hogy... ? — Géza meg­rázza a fejét. — Nem értem. — Ugye, az egyik zsebemet teleraktam kukoricával. Aztán amint egy vékát lemértünk a mázsán s föltettük a teherau­tóra .egy szem kukoricát át­tettem a másik zsebembe. A végén összeszámoltam — öttel több. Géza időt akar nyerni. Csak most száll le a motorról, odébb tolja, a járda felé s megszá­molja a kukoricaszemeket. Negyven. — Node — kérdezi bosszú­san —, hogy jutott ez eszébe? — Hogy jutott eszembe? — csodálkozik az öreg. — Hát te tanácsoltad öt évvel ezelőtt Amikor az a vitás dolog volt a Pigniczkivel. Te mondtad, hogy az egyik zsebemet rak­jam meg kukoricával... — Igen, tényleg — mondja elképed tan Géza. És azóta ma­§8» o s — Azóta én minden raíko- mányt megszámoltam... Csak eddig, ugye, nem volt jelente­ni valóim. — A munkások is észrevet­ték? — Hogy vették volna észre? — csodálkozik az öreg. — ök nem számolták, ök csak ra­kodták. — Egyszer, fiatalkoromban mulattunk a Zöldkoszorúban — mondja elgondolkozva Géza. — Féldeciket ittunk. A barátaim engem bíztak meg, hogy szá­moljam a fogyasztást. Én min­den körnél kitettem magam elé egy szál gyufát No, fize­tésre került a sor. A főpiacéi négy körrel kevesebbet szá­molt. Tudja, hogy történhetett ez, András bátyám? Én tévesz­tettem el. Amikor rendeltünk, akkor is kitettem a gyufa­szálat az asztalra, s amikor ki­hozták. akkor is... Előfordul az ilyesmi — teszi hozzá el­nézően. , — Velem még soha nem fordult elő — mondja megbán- tottan az öreg. Géza felül a motorra, mint aki befejezte a beszélgetést. Kemény a hangja, amikor visszaszól. — Andris bátyám, ez nagyon súlyos dolog. Egy agronómust megvádolni azzal... Nézze — mondja szelídebben — a leg­közelebbi szállításkor kivisz valakit. Mondjuk, az öreg Pintért. És egymástól függet­lenül mind a ketten számolják. Ha akkof is úgy.) tapasztalják., nos, akkor...' — Te tudod, Géza — mono­ja sértetten az öreg. Géza berúgja a motort s a kukoricát dühösen hajítja el a markából-

Next

/
Thumbnails
Contents