Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1 leliálés miatt msgnövsketfett az áramfogyasztás

A szombat reggeli meteorológiai jelzések szerint általában 6—8 fokkal volt hidegebb, mint pénteken hajnalban. Sopronban a talaj mentén mínusz 4, embermagasságban pedig mínusz 1 fokos hideget mértek. Záhonyban havas eső esett. A Kékestetőt is befehérítette a hó. Szombat reggel már 2 centiméteres hólepél borította be a Kékest js tulajdonképpen ez az első hó, amely az idei tél előhírnökének tekinthető. Ugyanis a második fél évben volt már hóesés ezen a hegytetőn, de egy-két órán belül elolvadt, viszont a mostani meglehetősen tartósnak ígérkezik.

A váratlanul jött lehűlést megérezte az ország energia- rendszere is. A hideg miatt megnövök edett áramfogyasztási többlet 120 megawattnyi elektromos energiatermelést vett igénybe, éppen annyit, mint amennyi az Inotai Erőmű teljesítménye. (MTI)

„Halbölcsöde”

Százhalombattán

Százhalombatta határában, a Benta patak mentén épül fel a temperált vizű halszaporító gazdaság. A FAO — az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete — világélelmezési programja keretében 50 millió forinttal hozzájárul a költségeihez. Ez lesz Európa első Ilyen technológiára berendezett halgazdasága. A költségek hiányzó részét a magyar kormány adja, állami támogatásként. Az ötven hektáros területen — a vízügyi tervező vállalat szakembereinek elképzelései alapján — már meg is kezdték a földmunkálatokat (MTI)

A művészet teljesebbé teszi az emberi életet

Egy TIT rendezvény tanulságai

Pécsett tartott háromnapos előadássorozatot a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Művészeti Választmánya Az előadásso rozat tárgya: a művészeti ismeretterjesztés; az egyes előadásokat a Minerva Könyvkiadó közeljövőben megjelenő Művészet című kötete egyes fejezetének írói tartották; a hallgatóság a megyei TIT-szervezetek vezetőiből és társadalmi munkásaiból adódott. A három nap eseményeiből idézünk néhány előadást és beszélgetés-részletet

Gondolatok a művészetről

A művészet tükrözi a való társadalmat, ez a tükrözés azonban nem öncél. Sőt, ennél lényegesebb feladata a művészetnek, hogy alakítsa, táplálja az emberek magatartását, segítse a világ dolgaiban való eligazodásukat, a társadalmi történésekre, eseményekre adott válaszukat. A jó művészet természetesen helyes magatartást, reális eligazodást, humanista válaszokat sugall.

A tudománnyal szemben — mely mindig az addig ismeretlen dolgokat kívánja megismerni — a művészet már megismert dolgokban keresi a mélyükön még megbúvó, eddig fel nem tárt ösz_ szefüggéseket... hogy aztán a maga eszközeivel ezeket is ismertekké tegye. Bizonyos vonatkozásban hasonlít ez a folyamat a sakkfeladványok megfejtéséhez. Ott is minden feladvány megoldása segít a későbbi igazi játszmáik hasonló állásainak megoldásában. A művészetre a példa úgy vonatkozik, hogy egy. egy adott mű, tprténésdarab, jellem tanulságait az olvasó, néző, hallgató a maga életében is felhasználhatja, segítségül hívhatja hasonló élethelyzetek, társadalmi problémák jelentkezésekor.

A kép, a szobor, a vers nemVízügyi bemutató a Tiszán

A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság operatív védelmi szervezete bemutatót tartott a vízkár-elhárítás legújabb technológiai módszereiről. Bemutatták az olajszennyeződés elhárításának korszerű módozatait, az árvízvédelem új gépeit. Képünkön: a pcrlitlel megkötött o’ajat szivattyúzzák a víz felszíniről.

(MTI Fotó—Erezi K. Gyula {elv. — KS)

csak bemutat tehát egy fát, embert, érzelmet — hanem alakítja, formálja élvezőinek magatartását, jellemét, gondolkodását.

Párbeszéd

az

emberformálásról

Riporter: Mit tehet és tesz a

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat azért, hogy a művészetek minél mélyebben és tartalmasabban tudják gazdagítani, befolyásolni az emberek életét?

Herbai Agnes, a TIT Művészeti Választmányának tudományos munkatársa: Bár a társulat jóval több, mint százesztendős, művészeti ismeretterjesztéssel alig mésfél évtizede foglalkozunk. Szigorúan véve, csak a „művészettel kapcsolatos tudományok” elterjesztése, megismertetése a feladatunk — emellett természetesen nem mondhatunk le az érzelmi hatásokról, a művek bemutatásáról sem. Enél- kül a „tudományosság” nem sokat érne a mi munkánkban. Előadásainkon beszélünk tehát egyes korok, nemzetek művészetéről, valamelyik művészeti irányzat stílusjegyeiről, formai sajátosságairól, egy-egy alkotó életéről, pályájának fordulópontjairól — ugyanakkor pedig bemutatunk eredetiben vagy reprodukcióról épületeket, verseket, filmeket, zeneműveket, képeket, szobrokat, színdarabrészleteket. Mindezzel szeretnénk elérni, hogy az emberek minél jobban megérthessenek egy-egy adott műalkotást, minél jobban magukba fogadhassák azt, minél többet kaphassanak a legkiválóbb művészek által feltárt és elébük tárt mérhetetlenül gazdag valóságbóL

Bártól:-muíomntíha

A legtöbb ember úgy érzi, hogy Bartók — s nem egy kortársa — muzsikája érthetetlen, mert zavaros, kusza. Állítsuk azonban ezzel a véleménnyel szembe mondjuk a szerző Dallam ködgomolyagban című rövid zongoradarabját, a Mikrokozmosz 107. számú művét.

Az első akkord négy hangból áll s a négy hang szimetrikus szerkezetet alkot. Az első és a második hang között két fél- hangnyi, a második és harmadik között három félhangnvi, a harmadik és negyedik között újra csak két félhangnyi a távolság. A négy hang — a nagyon ősi ötfokú skála négy foka. S ebből az ötfokú skálából énül csaknem valamennyi, milliók által ismert régi népdalunk. Ez a négy hang a „köd”.

Ebből hallatszik elő aztán a „dallam”. Ugyanebből a négy ősi, megszokott népdalhangból áll, csak nem egyszerre, hanem egvmás után üti le a zongorista a billentyűket. Felfelé, majd lefelé indul. ível. aztán újra egységes harmóniává nyugszik. Ugyanolyan „szabályosan”, mint a zeneirodalom mindenki által klasszikusnak elismert alkotóinál, Mozartnál. B^chnál. Beethovennél. A kölön^sóg csak annyi, hogy Bartóknál nem a

hétfokú, hanem az ötfokú skála, a népdal hangrendje az alap.

A párbeszéd második fele.

— Mit várhat a társadalom a TIT-től az említett kérdésben?

— Vannak jó előadóink, köztük egy-egy művészeti ág legkiválóbb tudósai is. Rendelkezünk egy sor korszerű szemléltető eszközzel. Rendszeresen megjelennek módszertani és témajavaslatokat tartalmazó kiadványaink. Egyedi előadásokon, előadássorozatokon, szabadegyetemi formában igyekszünk megismertetni fiatalokat és Idősebbeket, a városokban és a falvakban élőket a művészet szemléletével igyekszünk megtanítani őket a művek elemzésére, igyekszünk felkelteni minél többükben a művészet iránti igényt. Ez az, ami a célunk, a lehetőségünk. Ebben az ó-telemben tudunk segítséget adni a társadalom-tá- masztotta igények kielégítéséhez. Ez utóbbiak érdekében rendeztük például ezt a mostan5 előadás-sorozatot — hogy előadógárdánk jelenlevő képviselőit megismertessük szakterületük • legúiabb kutatási eredménveivel, ! az ismeretterjesztés legkorsze-! rűbb módszereivel, formáival s ; hogv lehetővé tegyük személyes ■ találkozásukat. ta paszta la tcse- : réjüket. Az előadók folyamatos : továbbképzése ugyanis feltétle- • nül szükséges a társulat művé- ■ szeti ismeretteriesztésben vál- S lalt feladatainak teljesítéséhez. |

Kő, vasbeton9 üveg, I líra

m

A vetítővásznon színes képek £ váltják egymást. Zord hegyeket, : szelíd lejtésű folyóvölgyeket : idéznek, megmutatják Egyiptom : piramisait, egy magyar falu ud- s varát, Párizs felhőkarcolóit, Né. j met-Alföld gerendavázas há- j zait, az olasz tengerpart szik- : Iáit, egy dél-amerikai középület £ lépcsőházát, a római személy- £ pályaudvar szédítő arányú elő- £ csarnokát. Az előadó közben az : emberről beszél — szépen, hu- £ manlzmussal, értőn, mintha ver- 5 set mondana. Mert az építészet- j ben és az ettől elválaszthatatlan £ tájban nem a kő, a vasbeton, az j üveg a lényeg, hanem az eleven £ ember. Akit valamennyi kicsi és £ óriási, régi és új, szép és kevés- 5 bé esztétikus építmény szolgál £ s aki mindezeket az építménye- j két igyekszik a maga életéhez, : szokásaihoz, arányaihoz, igényé- £ hez alakítani. Érdekes — de j cseppet sem véletlen — sajá-; tosság, hogy legközvetlenebbül£ éppen az a művészet szolgálja • az embert, amely tulajdonkép- £ pen nem, vagy legalábbis a töb- 5 binél kevésbé közvetlenül ábrá- £ zolja. Tehát emiatt éppen itt de- 5 rül ki legvilágosabban, hogy £ egyetlen műalkotás sem lehet 5 öncél, hogy a művészet, a jó 5 művészet mindig és mindenhol £

az emberért van.

*•»

■

S a levélsárgító, girbe-gurba • utcás, putótülköléstől hangos, £ népviseletektől színes pécsi ősz • három napjának ez volt talán ! a legeslegnagyobb tanu'sága.

Daniss Győző

A konyak ösztönzi a francia írókat

Franciaországban a „meg-. számlálhatatlan” irodalmi dí- j jak országában (több, mint ezerről tudunk) a minap újabb díjat alapítottak, minden bizonnyal a legeredetibbet. Neve: „Misztérium és konyak díj” és azoknak a krimi-szerzőknek adják, akik detektívregényeik- ben whisky helyett a hires

francia konyakot Itatják hőseikkel vagy ellenhőseikkel.

A díj alapítói egyszerűen úgy ítélik ,hogy e rövidital legalább annyira megérdemli az irodalmi megörökítést, mint a whisky. Természetesen éppen a krimiirodalmat választották, hiszen , annak van a legtöbb „fogyasz- | tája”, vagyis olvasója.

IJjítós

— Halló, figyelem. Kovács szaktárs fáradjon be a főmérnök elvtárshoz — recsegte a hangosbemondó. Kovács a két emelet lépcsőit hármasával vette, és már ott állt az ajtó előtt.

— Kezétcsókolom — köszönt be Kovács.

— Menjen be gyorsan, a főnök már várja — mutatott Mancika a főmérnök ajtaja felé titokzatos mosollyal.

— Szabad — mondta a főmérnök a kopogásra. — Á, maga az Kovács szaktárs, foglaljon helyet.

— Köszönöm — ült le meg- illetődve Kovács.

— Örömhírt közlök, az újítását elfogadta a bíráló bizottság — mondta nyájasan a főmérnök.

— Nagyon köszönöm — re- begte Kovács és nem akart hinni a fülének. Szóval mégis sikerült. Elfogadták! Hirtelen redökbe ugrott a homloka. — Az annyi mint, szóval marad ezer. Az is pénz — gondolta végig az újítás útját. — Kétezrei adok a főmérnöknek, mint társszerzőnek...

— Főmérnök elvtárs, akkor ha felveszem a pénzt, rögtön jövök és hozom a kétezer forintot.

— Szó se leket róla — torkolta le a főmérnök. — Ez a maga újítása, magáé a jutalom is. Az, hogy én is aláírtam nem tesz semmit. Elvégre kötelességem a jó ügyért mindent megtenni. Költse el az egészségemre — állt fel és nyújtott kezet a megilletődött újítónak.

— Viszontlátásra — tette be maga mögött a párnázott ajtót,

— Tehát megspóroltam kétezret — gondolta — na gyerünk az újítási felelőshöz.

— Mi újság Kovács szaktárs? — fogadta Nagy az újítási felelős.

— Felvettem a pénzt az újításért és elhoztam az ezer forintot — nyújtotta Kovács a százasokat.

— Ugyan már, ne sértsen meg. Nekem kötelességem továbbítani a hasznos újításokat, azért még köszönet se jár. Költse el az egészségemre. — Búcsúzott máris az elképedt újítótól az újítási felelős.

— Itt valami nem stimmel — fordult ki a szobából Kovács. — Na, gyerünk a művezetőhöz.

— Gratulálok, Kovács szaki. Szóval mégis megérte a fáradságot, elfogadták az újítást.

— Ezt jöttem megköszönni Kiss szaktárs. Tessék az ezer forint — nyújtotta a pénzt Kovács.

— Hova gondol? Nekem kötelességem támogatni és segítséget nyújtani a vállalat érdekét szolgáló hasznos újításokat, azért még köszönet se jár. Költse el az egészségemre — nyújtott kezet Kiss művezető.

Kovács boldog mosollyal akarta zsebredugni a pénzt, amikor valaki megfogta a vállát.

— Hallod, fiam, keljél már fel — hallotta a felesége hangját — elkésel a munkából.

Kovács elengedte a párna csücskét és lekászálódott a he- verőről.

Jelinek Lajos

1971. OKTOBER 17.

9