Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

Tárgyalőteremből: A Kótai családból ketten ma­radtak életben. A tanúkihallga­táson azonban csak Kátai Géza jelent meg. Bátyja, Gyula gipsz­ben fekszik. A fiatalember 17 éves, gimná­ziumba jár. Ügy áll a bíróság előtt, mint aki még nem tudta felmérni teljes mélységében a tragédiát. — Laci bátyám vezette a ko­csit. Anyu mellette ült. Gyula esküvőjéről beszélgettünk. Egy­szer csak Gyula felkiált; vigyázz Laci! — Aztán? — Pillanatoik műve volt. Az ülés feldobott. Rettenetes fáj­dalmat éreztem a karomban. Nem tudom hogyan kerültem ki a gépkocsiból. Édesanyám a műszerfalra hajtotta fejét, Laci pedig a kormány kerekére bu­kott. Kórházba szállítás közben haltak meg, édesapám két hó­nappal élte túl őket. Ittasan vezetett A bét végén tárgyalta a gyu­lai járásbíróság Sándor József foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszé­lyeztetés, a társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálás, és ittas vezetés bűntettét. A vádlott 1968 óta a Vizesfási Állami Gazdaságban dolgozott főmezőgazdászként. 1970-ben a berettyóújfalusi járásbíróság ok- irathamisítás miatt indított eljá­rást ellene, amit a kegyelmi rém. delkezés szüntetett meg. Sándor József 1971 júliusában újabb bűntettet követett el. Az igazga­tó engedélye alapján rendszere­sen használta a gazdaság Volgá­ját. Július 1-én gépkocsival Vi­zesfásról Békéscsabára vitte az Állami Biztosító kárbecslőit. A Halászcsárdában megivott egy üveg sört, a Hajó-bárban szóra­kozott reggel 4 óráig. Ittasan beült a gépkocsiba, s nagy se­bességgel hajtott a Luther utcán. A rendőrség igazoltatta és vér­vétel céljából előállította. Három ember halálát okozta foglalt helyet. A Fiat 70 kilo­méteres .sebességgel haladt. A menetirány szerinti jobboldalon semmi sem zavarta a forgalmat. Hirtelen azonban előbukkant egy Volga. Szembejött, s nagy sebességgel közeledett. Kátai László lehúzódott az út jobb szélére. A Volga is arra tartott, s nagy robajjal nekiütközött a Fiat gépkocsinak. A szerencsétlenség következté­ben Kátai László, Kátai Gvulá- né életét vesztette. Idős Kátai Gyula szeptember 11-én halt meg. Súlyos sérülést szenvedett ifjú Kátai Gyula és Kátai Géza. De megsérültek a Volga utasai is: Sándor József, Sándor Jó- zsefné, Sándor Attila és Szabó Gyula. A Volga személygépko­csiban 25 ezer fori nt, a Polski Fiat személygépkocsiban pedig 35 ezer forint kár keletkezett. A tanúvallomások fényt derí­tettek arra, hogy a tragikus ki­menetelű balesetet a vádlott nagyfokú gondatlansága okozta. A bíróság Sándor Józsefet hal­mazati büntetésiként 4 év szabad­ságvesztésre ítéltei, mellékbünte­tésként 3 évre eltiltotta a gép­kocsivezetéstől. A szabadság- vesztést büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letöltenie. Az ügyész indítványára a bíróság a korábban közokirat hamisítás bűnügyében gyakorolt közke­gyelmet is hatályon kívül he­lyezte. Az ítélet nemi jogerős. Serédi János „Jó, hogy nem tegnap vettem’’ Az árleszállítás végleges Tegnap jelent meg a hír az újságokban, hogy október 1-től leszállítják a szintetikus anya­gokból készült harisnya, zokni, harisnyanadrág, és a műbőr fel­sőrészből készült női és gyermek divatcsizma fogyasztói árát. A hír olvasása után tegnap fel­kerestük Békéscsaba legnagyobb áruházát, a Centrumot, hogy ér­deklődjünk a forgalomról. A pultokon elhelyezett zoknik, harisnyák között sokan válogat­tak. Krátki Mátyásné gyermekei­nek, férjének zoknit, magának harisnyát vásárolt. — Nagyon vártuk már ezt az árleszállítást, de — tette hozzá mosolyogva — még mindig drá­gának találjuk különösen azok, akik több családosok. Jól járt Buka Mihályné, aki előző nap szeretett volna vásá­rolni zoknit és harisnyát, a rö­vidáru boltban, de ott éppen lel­tároztak, emiatt másnapra ma­radt a vásárlás, így lényegesen olcsóbban szerezte be a két pár harisnyát, és férjének a zok­nit. A Centrum Áruház elegendő áruval készült a várhatóan nagy forgalomra. Jelenleg 15 ezer pár zokni, harisnya, és harisnyanad­rág van raktáron, a belföldieken kívül német és csehszlovák áruk is. Hat-hétszáz pár műbőr felső­részű női, és gyermekcsizma van az üzletben, de továbbiakat ren­deltek meg, és így ebben az év­ben még csaknem 3000 pár ér­kezik a gyártó cégektől. Az öntudat és a gazdasági szabályzók­A kenyérgabona betakarítá. ! sa már régen véget ért. j Az eredmények azt igazolták, j hogy a termelést ösztönző, be­folyásoló szabályzó rendszer megfelelően funkcionál. Általá­ban. Sajnos, még mindig számos kirívó eset figyelmeztet arra, hogy a szabályzók nem képeseik I minden rést „betömni”. Az idén történt meg az is, hogy egyik járásunkban még csak 30 százalékát aratták le a búzának, minden különösebb indok nélkül, amikor a többi gazdaság már a 70—80 százalé­kon is túl járt. Az egyik terme­lőszövetkezet meg annyira ned­ves állapotban szállította be a gabonát a felvásárló helyre, hogy a legnagyobb jóindulat mellett sem lehetett átvenni. A tsz el­nöke „dühében”, s hogy ne kell­jen szállítási díjat fizetniük, a tarlóra szóratta ki a búzát. Pél­damutatóbban járt el a? a gaz- j daság, amely a nedves gabonát yisszavitte saját szárítójába. Ma. j ga ez a tény azonban még nem mentség arra, hogy ezzel az ügyet elintézettnek tekintették. Ugyanis nemtörődöm módon, hiányos, rossz technológiával, szakértők beállítása nélkül „agyon” szárították, elégették a búzát. s ezek még csak a gabona- termesztésből kiragadott rossz példák. Ám a gazdaságok tevékenysége nem merül ki a búzabetakarításban. Hiszen a termelőszövetkezetek tevékeny­ségének legelhanyagoltabb terü­letét, a zöldségtermesztést vizs­gálva is nagyon sok hiányossá­É got találhatunk. Legkárosabb ezek között az, hogy egy­szerűen nem gondolnak a holnapra. A mindennapi, de pillanatnyi érdekeket szem előtt tartva, szinte semmit nem fordítanak a fejlesztés­re, mert jelenleg még így is gaz­daságos a termelés. Ugyanilyen meggondolásból felszámolják a gazdaságtalan ágazatokat anél­kül, hogy megvizsgálnák: van-e lehetőség a jövedelmezőség meg­valósítására. Vagy éppen csak csökkentik egy-egy még jövedel­mezően termeszthető növény ve­tésterületét, hogy „kiéheztessék” a keresletet, a fogyasztókat. Az ilyen megoldások többsége nem ütközik írott törvényekbe. Sokszor sajnos még az íratlan törvények sem ítélik el ezt a magatartást. Maguk a termelők is végsőfokon arra hivatkoznak, hogy „mindenki a piacról él”, s hogy a gazdasági szabályzók is ezekre a- lépésekbe „kényszerí­tik” őket. Ez azonban az érem­nek csak az egyik oldala. Hiszen nem szabadna szem elől tévesz­teni azt, hogy ha a piacról is él mindenki, nem mindegy, hogy ez a piac milyen piac. Nem szabad­na megfeledkeznünk arról, hogy a miénk: szocialista piac. Olyan, ahol a csoportérdekeket egyez­tetni kell a közös érdekekkel. Továbbá, hogy a gazdasági sza­bályzók célja elsősorban nem a „kényszerítés”, hanem az irá­nyítás és az érdekek egyezteté­sének szabályozása. 1/ éptelenség lenne elvárni azt ^ a gazdasági szabályzók rendszerétől, hogy a gazdasági élet legapróbb, legparányibb mozzanataira is előírjanak va­lamit. A gazdaságirányítás rend­szere elsősorban éppen az ön­álló kezdeményezésre épül és épít. Különben is a termelők szo­cialista tudatát nem lehet csak a gazdasági szabályzókkal ala­kítani, formálni. De ed lehet ítél­ni és el is ítéljük — ha nem is mindjárt bírósági tárgyaláson és paragrafusok szerint — az olyan magatartást, amelyet a nyerész­kedés, a kibúvók keresése inspi­rál. Igaz, a kibúvásra alkalmat adó rések (azokon a területeken, amelyekre nem terjed ki a sza­bályzók hatása), sok esetben a csoportérdekek megvalósításá­nak kedveznek. Mégis, ha e ré­seket az öntudat helyett az ügyeskedés, a nyerészkedés zár­ja el, úgy az a közös érdekek megvalósulását gátolja, akadá­lyozza. Márpedig hosszú távon a közös érdek megvalósulása — a szocialista gazdaság és társada­lom fejlesztése — az alapja, fel­tétele a csoport és az egyéni ér­dekek, igények kielégítésének. V agyis: az elsőrendű és leg­alapvetőbb csoportérdek is csak a közös érdekek megvaló­sítására tett törekvés lehet. A kettő közötti átmeneti ellentétek is csak ebben a szellemben old­hatók meg. E tudat, s egyálta­lán szocialista öntudatosság nél­kül a gazdasági szabályzók va­lóban „kényszerítő” eszközökké válnak. Kőváry E. Péter Balra rántotta Július 10-én Hódmezővásár­helyre ment a gazdaság gépko­csijával. Másnap feleségével, Attila fiával és sógorával, Szabó Gyulával visszatért Vizesfásra. Aratás ideje volt. Sok teendője akadt a gazdaságban. Délután azonban családjával és sógorával fürödni mentek Gyulára. Hat óra tájban indultak Hódmező­vásárhelyre. Szép, csendes Idő volt, a lemenő nap betűzött a kocsi ablakain, a napellenzőket lehajtották. Telekgerendás és Csorvás közötti útszakaszon, a kettős kanyarban folyamatosan öt-hat személykocsit előztek meg. Sándor a Volgát az út kép­zeletbeli felezővonalán vezette. A tanúvallomások szerint 90 ki­lométeres sebességgel haladt. A 144-es kilométerkő közelében valaki rákiáltott: Vigyázz, szemű ben gépkocsi! Abban a pillanat­ban az út menetirány szerinti bal oldalán feltűnt egy Fiat. Sándor fékezett, s ahelyett, hogy visszatért volna a jobb oldalra, balra rántotta a kormányt­Az út szélére húzódott A Kátai család Gyopároson töltötte a vasárnapot. A késő délutáni órában indultak haza, Mezőberénybe gépkocsijukon. A Polski Fiatot a 21 éves László vezette, mellette édesanyja ült, Kátai Gyuláné. A hátsó ülésen az édesapa, idős Kátai Gyula, a 24 éves Gyula, a 17 éves Géza BÉKÉS MCW:; mi. OKTÓBER 2. 5 MHSZ vezetőségi ülés Szarvason Megtartotta harmadik negyed­évi vezetőségi ülését Szarvason, az MHSZ járási-városi titkársá­ga. Tárgyaltak a kiképzési bázi­sok helyzetéről, eredményesnek ítélték a lövészklubok tevékeny­ségét, s meghatározták a követ­kező időszak feladatait. Az ülésen megemlékeztek a Fegyveres Erők Napjáról, s át­adták a Honvédelmi Érdem­érem kitüntetést Deák József­nek, Izsó Mihálynak és Sebján Jenőnek. BŰTVÖK Bütyök, tisztességes nevén Attila, Tápéról vonult be anyucijával a klinikára. Rosszalkodott a mandulája, operálni kellett. A takaros kis srác szűkén négyéves le­hetett, alig látszott ki a földből. Felperdülő hosz- szú szemipillái. húsos, pisze orra, s főként ba­rátkozó természete miatt majd megették az őgyelgő betegek, meg a nővérék is. Igaz, a két füle mintha a kelleténél nagyobbra sikeredett volna, ezt az arányta­lanságot azonban, feled­tette tiszta szóejtése és több jó .bemondása. So­ha nem pityergett, örök­ké izgett-mozgott, sasz- szézva közlekedett a fo­lyosón, haicsíik módjára siklott el, a fejét simo­gatni készülő tenyerek elől. — Gyere. Bütyök, néz­zük, mi az a höLyag a nyakadon — ugratta egy nála sokkal nagyobb fiú, akinek csak a szeme látszott tó a vastag pó­lyából. Attila — mintha kéz­nél lett volna a válasza — félvállról vetette oda: — A te fejed a hólyag. Aztán hirtelen sértő­döttet játszott, abba­hagyta a szaladozást. Puha száját előrebigy- gyesztve állt az ablak­nál, onnan lesett óvatos pillantásokkal a háta mögé, hogy milyen a hatás. Fél perc múlva már a második kórteremben kígyózta körül az ágya­kat. A 70 esztendős P. Ferenc szólt volna hoz­zá akinek súlyos gége­műtétje volt, s hang helyett sustorgó levegő áramlott ki az álla alatt levő acéllyukból. — Te még nem tudsz beszélni!? — csodálko­zott rá a gyerek, s fejét kissé félrebillentve, kí­váncsian. vagy tán szá­nakozva nézegette. Az­tán elmenekült a furcsa öregembertől. Nem hagyták nyugton. Itt megszagolták sűrű, gesztenyés haját ég ki­éleset nyerített, mint a kiscsdkó. Harmadnap Bütyök későn ébredt. Sokáig ásítozott, dörzsölte a szemét, majd lemászott a kiságyból és üdvözölt. De már jöttek is érte, vitték a műtőbe. Mind­össze negyedórát ha odavodt. Amint az or­Azt mondták, hogy a tü- szös-tályogos mandulá­tól, pláne ebben a kor­ban, nem olyan egysze­rű megszabadulni. Végül már — nem is annyira a kíntói, hanem atitóL, hogy rnindent és min­denkit befröcsköitem vérrel magam körül — nem bírtam tovább, el­fogott a fékezhető tlen idegesség. Vacogni kezd­tem. Fel azonnal, és dől­ni bele az ágyba! — És nem beszélni, nem köhögni nem for­golódni — intett jóra a tanár úr. Dehogy törődtem én Bütyökkel. Csakhogy amikor már mindössze annyi erőm maradt, hogy lezuhanjak a fek­helyemre, és mint kés hasított torkomba a fáj­dalom is, az én Bütyök barátom megjelent az ajtóban. Lábát szétvet­ve, kezét csíkos klinikai miniköpenye zsebébe mélyesztve, nagy komo­lyan azt kérdezte: — Neked is elhúzták a nótádat? Kirobbant a nevetés. Voltak ott vagy tízen, az orvos, egy nővér in­jekciós tűvel, a szobatár­sak meg a kíváncsi szomszédok, s valameny- nyien hahotáztak. Egyi­kőjük megfogta Bütyök karját és kivezette, ne­hogy válami bajom es­sék, látván, mennyire fulladoztam én is frap­páns bemondása miatt. Azt egyedül én tudtam ugyanis, hogy Bütyök a tegnapi fogadtatásért vágott vissza, kétségkí­vül találóbban, mint én. Mert ami igaz, az igaz. csakugyan alaposan el­húzták a nótámat. Még egy hét múlva is elfo­rogtam az ennivalótól. F. Nagy István jelentették, hogy annak kutyaszőrszaga van. Ott az arcát tenyérbe fogva érdeklődtek, miért nem mosta meg a fekete sze­mét. Amott bizalmas­kodva belecsíptek az ülepébe, mondván, hogy a pizsamában benne- hagyta a szabó a tűt. Bütyök ezekre az incsel- kedésekre legtöbbször így reagált: — Tudok ám rúgni is. — És úgy cikáztatta a szemöldökét, mintha ha­ragudna. Mi jól megértettük egymást Bütyökkel. Reg­től parólázott velem, ami jókora tenyérbe­csapásból és egy sziából állt. Gyakran megfésül- gettem, s ha a tükörbe- nézés után elégedett volt a munkámmal, büszkén mutogatta min­denkinek a frizuráját. Két nap alatt igazi ha­verok lettünk, még bok­szoltunk is, nem beszél­ve az olyan nagyszerű időtöltésről, mint a bú- jócskázás. Ha rámlelt valamelyik ajtó mögött, vassal együtt kilépett a liftből, láttam, hogy túl van a „nagy” műté­ten. Nem sírt, csak nyö- szörgött, szipogott, mint­ha sajnálta volna a man­duláját. Ügyet se vetett rám, iparkodott lefe­küdni. — Látom Bütyök, jól elbántak veled — szól­tam utána. De tovább­ment, mintha nem hal­lotta volna. Egyenletes sznszogác- sal aludt vagy huszon­négy órát. Másnap dél­előtt azonban felkelt, s ezzel az ő részéről min­den el is volt intézve. Kissé kábán köszönt ugyan, de már megint nevetett a szeme, csöpp ökleit pedig úgy tartot­ta, mintha be akart vol­na húzni nekem. Csakhogy most már engem szólítottak. Do­boló szívvel lépkedtem az orvos nyomában, de peckesen is, hadd lássa Bütyök, én se félek job­ban nála. Negyven percig szúr­tak. vágtak, varrtak, matattak a torkomban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents