Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

Tímár Mátyás Argentínában Buenos Aires Tábori András, az MTI kü­lön tudósí tója jelenti; Tímár Mátyás, a Miniszter- tanács elnökhelyettese helyi idő szerint, hétfőin délután megkoszorúzta San Martin tá­bornoknak, Argentína nem­zeti hősének szobrát, majd a miniszterelnök-helyettes és kísérete Mario Chescotta tá­bornok ipar- és kereskedelem­ügyi miniszterrel tárgyalt A megbeszéléseken rámutat- tak, hogy a magyar—argentin gazdasági kapcsolatok alapján a második világháborút meg­előző időszakban kialakultak — Magyarország motorvona­tokat szállított Argentínába — és most kölcsönös érdek az együttműködés továbbfejlesz­tése. Argentína bővíteni akarja kapcsolatait Európával, a ke­let-európai szocialista orszá­gokkal, köztük hazánkkal is. Az ország gazdaságában erő­teljesen bővül az állami szek­tor szerepe és ez is jó alapot nyújt a kapcsolatok erősítésé­hez. A_ megbeszéléseken áttekin­tették a két ország gazdasági együttműködésének jövőbeni lehetőségeit. Argentin részről érdeklőd­tek a magyar gazdaságirányí­tás tapasztalatai iránt, majd a megbeszéléseken fszóbakerül­Brandt a Szovjetunióba megy Bonn Willy Brandt nyugatnémet kancellár „belátható időn belül” a Szovjetunióba látogat — kö­zölte kedden a bonni külügymi­nisztérium szóvivője. A legfris- . sebb hírügynökségi jelentések szerint a látogatásra már szep­tember hónapban sor kerül. A szovjet kormány meghívását Valenjyin Falin. a Szovjetunió bonni nagykövete adta át a nyu­gatnémet kormánynak tek az áruforgalom kölcsönös 1 érdekeken alapuló bővítésének konkrét lehetőségei. A Minisztertanács elnök­helyettese és kísérete ezután Luis Marie da Pardo külügy­miniszterrel tárgyalt. Átte­kintettek a két ország kapcs'v- Latait, mindenekelőtt a gazda­sági érintkezés kérdéskörét, s szóbakerült a megbeszélése­ken az együttműködés bővíté­sének lehetőségei. Az argentin főváros napi­lapjai beszámolnak a magyar miniszterelnök-helyettes meg­érkezéséről, több lap közli Tí­már Mátyás életrajzát. Politikai nyitány W ashingtonban Kedden isméi benépesedett a washingtoni Capitol Hill, ahoi S nyári szünet után meglehető­sen harcias hangulatban gyüle­keznek az amerikai törvényho­zók a kongresszus szerdái megnyíló új ülésszakára, hogy magvitassak Ndxon elnök au­Merénylet egy amerikai nagykövei ellen Az Egyesült Államok Phnom Penh-i nagykövetségének köz­lése szerint kedden merényletei kíséreltek meg Emory Swank amerikai nagykövet ellen. Is­meretlen tettesek gépkocsija elé egy kerékpárt löktek, amelynek csomagtartóján tíz kilogramm robbanóanyagot helyeztek el, a sofőrnek azonban sikerült elke­rülnie az összeütközést. A rend­őrség megindította a nyomozást, és megerősítette a követség vé­delmét gusztus 15-i válság-mtézkedéseit. A törvényhozási szünet idején bejelentett Intézkedések közül kongresszusi jóváhagyást igé­nyel a többi között a 10 száza­lékos beruházása adóhitel, amely — mint a nagyiparnak nyújtott sokmilliárd dolláros „nemzeti ajándék” — a szakszervezeti ve­zetők és a demokratapárti elnök­jelölt-pályázók támadásainak középpontjába került. George Meany, a 13 millió szervezett dolgozót tömörítő AFL—CIO elnöke hétfőn este vitriolod hangú beszédében vá­laszolt Nixon elnöknek az ame­rikai Labor Day — munka nap­ja — alkalmából hétfőn délben elhangzott rádió-szózatára. Míg Nixon elnök a munkát „becsü­let dolgaként” és az „önérzet zálogaként” dicsőítette, s „áldo­zatkészségre”, valamint a terme­lékenység fokozására biztatta Amerika 80 milliónyi dolgozóját, Meany a több, mint ötmillió munkanélküli sanyarú somsára hívta fel a figyelmet. Miről beszélt Kissinger Csou En-laj-jal? Mahmud Riad vesz részt az EÁK részéről az ENSZ közgyűlési vitán ! Kairó Miután Izrael szisztematiku­san szembehelyezkedik a Bizton­sági Tanács határozatán alapuló rendezési kísérletekkel, Egyip­tom úgy határozott, hogy az ENSZ-közgyűlés szeptember 21- én kezdődő ülésszaka elé viszi a közel-keleti kérdést, beleértve annak minden részletét Mahmud Riad miniszterelnök­helyettes és külügyminiszter a jövő héten New Yorkba utazik, hogy részt vegyen a közgyűlés általános vitájában, amelyre az ülésszak kezdetén kerül sor —* adja hírül az A1 Ahram. Ahová a magyar delegáció ellátogat: Argentína Latin-Amerika egyik legna­gyobb területű állama: 2 778 410 négyzetkilométer, lakossága 24 millió, 97 százaléka elsősorban spanyol és olasz származású eu­rópai. Az ország neve magya­rul Ezüstországot jelent a század eleje óta, különösen a két világ­háború idején előnyös konjunk­túra, spekulációs árfolyamok haszonélvezője volt. Ez fellen­dítette a hús-, gyapjú- és bőr­termelést. Mezőgazdaságának két legfon­tosabb exportcikke, a szarvas- marha és a gabona. Szarvasmar­ha- és juhtenyésztése a világon a negyedik helyet foglalja el, lóállománya szintén az elsők kö­zött van. Gabonatermelése — bár gépesített — külterjes. Szántóte­rületének több mint felén gabo­naféléket és kukoricát termesz­tenek. Argentína a világ legna­gyobb bortermelői közé tartozik, jelentős gyümölcsexportja Nyu- gat-Európában talál piacra. A drága szállítási költségek miatt azonban a- termelők az eladási árnak alig ötödét kapják. Nagykiterjedésű erdeinek leg­fontosabb fafajtája a quebracho- fa, amelynek kivonata a tannin bőrcserző anyag: Argentína szol­gáltatja ebből a cikkből a világ­termelés csaknem 90 százalékát Az ország önellátó olajban es földgázban. Szenet és vasat bá­nyásznak, kisebb mennyiségben pedig urániumot, ónt, horganyt, rezet, wolframof. A bányászat termékeit nagyrészt helyben dol­gozzák fel. A második világhá­ború alatt és után indult meg az ország gyors iparosodása. Ez később, a hatvanas évekre lelas­sult. Az ipar erősen centralizált: a fővárosban, Buenos Airesben van az ipar 60 százaléka, Santa /ében pedig 12 százaléka. Vaskohászatának központja Jan Nicolas vas- és acélüzeme, ímely 1960-ban kezdte meg mű- :ödését. Ez amerikai tőkével pült. Gépipara fejlődőben van. tordobában állami repülőgép- gyár, továbbá traktorgyár, Rio Santiagóban állami hajógyár van. Feldolgozó iparában legjelen­tősebbek az exportra dolgozó mezőgazdasági és állami termé­keket feldolgozó üzemek, mal- >ok és húskombinátok. (1962- m 9 7 millió szarvasmarhát. 9 7 millió juhot és 2 millió sertést vágtak le és dolgoztak fel ezek­ben az üzemekben). Vegyiipa­rának — amely gyógyszergyár­tással, műszálelőállítással, mű­trágya- és cementtermeléssel oelalkozik — központja Buenos Aires elővárosaiban, Cordobában és Rosarióban találhatók. Gazdasági kapcsolataink hagyo­mányosak. A Ganz-MAVAG a •badulás óta 280 motorvo- nat-egvséget szállított Argentí­nába. Exportunkban Szerepelnek továbbá: baromfifeldolgozó üze­\ 'BOLÍVIA _ t mek, gépipari gyártmányok és izzólámpák. Argentin kikötők­ben magyar portáldaruk dolgoz­nak. Az általunk importált legfon­tosabb cikkek: nyersbőr és cser­zőanyagok. Az 1009-ben kötött államközi kereskedelmi megálla- nodás szerint a két ország az árucsere lebonyolításának meg­könnyítésére érvényesíti a leg­nagyobb kedvezmény elvét, köl­csönösen legkedvezőbb vám, il­leték és adó elbánást nvújtja. Máté Sándor Tokió A Tokio Simbun című japán lap szerkesztősége birtokába ju­tott egy anyagnak, amely Kisstn- gemek. Nixon elnök különmeg­bízott jának Csou. En-laj kínai miniszterelnökkel Pekingben folytatott beszélgetését tartal­mazza —- jelenti a TASZSZ. A japán lap rámutat arra, hogy a megbeszélés során Kissin­ger közölte: amerikai kutatások adatai szerint Kína északkeleti részének egyik öblében igen gazdag kőolaj-tartalékok rejtőz­nek a víz alatt, tízszer akkorák, mint a közel-keleti kőolaj-tarta­lékok, és ha az egész világ e kí­nai tartalékokból fedezné szük­ségleteit, akkor is elegendő len­ne 50—60 évre. Kissinger közöl­te, hogy az Egyesült Államok hajlandó együttműködni e kő­olaj-lelőhelyek kiaknázásában. Csou En-laj — állítja a japán lap — elvben hozzájárult ehhez. Kissinger kijelentette, hogy az Egyesült Államok korszerű utas- és szállítórepülőgépeket ajánl­hat, rámutatott az Egyesült Álla­moknak arra az óhajára, hogy a közeljövőben Kínában repülő­gépgyárat szeretne építeni. Csou En-laj elvben ehhez is hozzá­járult. — A legbonyolultabb kérdés Tajvan volt — folytatja a Tokió Simbun. Csou En-laj Kissinger ENSZ- tagságra vonatkozó megjegyzé­sére válaszolva, amellett foglalt Uást. nogv csak egy Kína van, és rámutatott arra — írja a to­kiói lap —, hogy Csang Kaj-sek szintén ellenzi a két Kína elmé­letet. Szerinte is csak egy Kína van. Kissinger kijelentette, hogy ha Kína helyet kap a Biztonsági Tanácsban, akkor Nixon elnök már októberben szeretne Kínába látogatni. Erre válaszolva Csou En-laj közölte, hogy Kína szí­vesen fogja látni Nixon elnök látogatását bármely időpontban, és amikor megérkezik, maga Mao elnök fogja fogadni a pe­kingi repülőtéren. A találkozón megállapodás jött létre arról is. hogy „forró dró­tót” létesítenek Washington és Peking között. lapán—26 év után Szeptember 8-án huszonhat esztendeje, hogy a Missouri ne­vű amerikai hadihajó fedélzetén Japán képviselői aláírták a fel­tétlen megadásról szódó ok­mányt, Ma, több mint negyed­századdal a megadási aktus után Japán a tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalma. Japán rendkívül látványos és nagyszabású .gazdasági fejlődése politikád értelemben abszolút konzervatív keretek között ment végbe. Ennek a biztosítéka és egyben feltétele az volt, hogy Japánt a második világháború után az amerikai haderő egye­dül szállta meg. Az 1945-ben tartott moszkvai értekezlet módot nyújtott volna egy más Jellegű, kiegyensúlyo­zottabb megszállási apparátus kiépítésére is. Ez az értekezlet ugyanis a megszállás legfőbb szervének a Washingtonban ülé­sező Távol-Keleti Bizottságot nevezte meg. E bizottság tag­jai közül az USA, a Szovjetunió, Kín® és Nagy-Britannia vétójog­gal rendelkezett. Ezen túlmenő­en a japán. Szövetségi Ellenőrző Tanács (amely ugyancsak a fenti négy nagyhatalom képvise­lőiből állott) szintén jogot^ ka­pott arra, hogy ellenőrizze a szövetséges főparancsnok, Mc­Arthur amerikai tábornok intéz­kedéseit. A nemzetközi határo­zatok azonban nem kerültek megvalósításra. Az amerikai politika már a második világháború befejezése előitt jól látta, hogy nagyhatal­mi érdekei szükségszerűen meg­követelik a szilárd japán—ame­rikai szövetség létrehozásét. En­nek társadalmi feltétele az volt, hogy a kapitalizmus pozícióit, a régi japán monopolrendszer mó­dosított formában történő újjá­alakítását ne veszélyeztesse sem­mi. E társadalmi feltétel straté­giai oldala az amerikai megszál­lási monopólium megteremtése volt! Ez volt a „küldetése” a Hi­rosimára és Nagaszakira ledo­bott két atombombának. Ezeket — mint közismert — annak el­lenére (sőt éppen azért) dobták le, mert az amerikai hadvezetés tudta: az európai háború befe­jezése után három hónappal, augusztus 8-án a Szovjetunió hadat üzen Japánnak..Az Egye­sült Államoknak tehát olyan gyors kapitulációra volt szüksé­ge, amely még a szovjet katonai akciók hatásának teljes kibonta­kozása előtt kényszeríti térdre Japánt., Ezt a célt szolgálták az atombombák. A kapituláció óta természete­sen számos változás történt Ja­pánban és a Távol-Keleten. Mindmáig meghatározó erejű azonban az, hogy Japán az Egye­sült Államok elsőszámú ázsiai szövetségese. A két országot vál_ tozatlanul érvényes kétoldalú katonai és politikád szerződés kapcsolja össze. Katonai-straté­giai szempontból Japán tovább­ra is az amerikai „atomemyő” alá húzódik. A legutóbbi évek eseményeit is ilyen történelmi háttér előtt kell szemlélni. Ilyen esemény mindenekelőtt a Kínai Népköz- társasáig és Japán viszonyának meglehetősen sokrétű alakulása. Noha a felszínen a két ország politikád kapcsolata hűvös, sőt rossz —• Japán és Kína között az utóbbi években nagyszabású gazdasági kapcsolatok bontakoz­tak ki. Japán a Kínad Népköz- társaság elsőszámú gazdasági partnere és végső elemzésikép­pen a kínai iparosítás legfonto­sabb külső tényezője. E gazda­sági kapcsolatok politikai követ­kezményeinek levonásét mind­eddig a kínad—amerikai kon­frontáció gátolta. Ez szükségsze­rűen korlátozta Japánnak, mint az Egyesült Államok legfonto­sabb távol-keleti szövetségesé­nek mozgási lehetőségét. Ameny" nyiben az előirányzott Nixon-lá- togatás és annak következmé­nyed megváltoztatják a kínai- amerikai kapcsolatok jellegét — Japán számára szintén mód nyílik arra, hogy a normalizá­lást kiterjessze Kínával fenntar­tott politikai kapcsolataira is. Nyílt kérdés természetesen, hogy ez miképpen érinti majd a szovjet—japán viszony alaku­lását. A japán külpolitika és gazdaságpolitika egyik pozitív eleme volt a szovjet—japán kap­csolatok javulása és a gazdasági szálak tudatos határozott erő­sítése. Japánnak elsőrendű nem­zeti érdeke, hogy kínad kapcso­latainak elkerülhetetlen norma­lizálása ne veszélyeztesse a ja­pán—szovjet viszonyban eddig már elért eredményeket. Az eddigiekből is látható, hogy Japánnak — negyedszá­zaddal a kapituláció után — rendkívül bonyolult helyzetben, és meglehetősen késve kell hoz­zálátnia alapvető külpolitikai problémáinak reális megközelí­téséhez! A japán—amerikai vi­szony a legutóbbi hónapokban bizonyos válságperióduson megy keresztül. E krízis elsősor­ban gazdasági jellegű és a két ország világpiaci, pénzügyi és külkereskedelmi ellentéteire ve­zethető vissza. Sem a Kína — és esetleg a Szovjetunió — vonatkozásában bekövetkező külpolitikai dönté­sek fontossága, sem pedig a To­kió—Washington ellentét nem homályos!thatja el azonban ne­gyed évszázad alapvető tanulsá­gát. Japán az amerikai hatalmi szférában nőtt gazdasági világ- hatalommá, társadalmi szerke­zete alapján pedig a világ egyik legkonzervatívabb és legszilár­dabb monopol tőke« állama.

Next

/
Thumbnails
Contents