Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Magyar delegáció a szaloniki vásáron Földi Lászlónak, a könnyű­ipart miniszter első helyettesé­nek (vezetésével hétfőin este magyar delegáció utazott a Szaloniki Nemzetközi Vásár megtekintésére. A vásáron hét magyar vállalat mutatja be termékeit, köztük a legújabb szerszámgépeket, irodagépeket, rádió. és tv-készülékeket, vegyipart cikkeket. (MTI) Tanácsi küldöttség utazott az NDK-ba Dr. Papp Lajos államtitkár­nak, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala elnökének veze­tésével hétfőn négytagú ta­nácsi delegáció utazott a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. A küldöttség az ál­lamigazgatási szervezet tevé­kenységét tanulmányozza. (MTI) Ülést tart az SZMT Elnöksége A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának Elnöksége szép. tember 10-én, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel tartja soronkö- vetkező ülését. A tanácskozáson megvitatják a szocialista mun­kaverseny helyzetéről és to- továbbfejlesztéséről szóló jelen­tést. Ezután megtárgyalják a Szákszervezetek Békés megyei Tanácsának és elnökségének második félévi munkatervét, va­lamint az 1972. évi programot és feladattervet. Van-e fordulat Magyarbánhegyesen? Évekkel ezelőtt 800 hold búzaföld maradt vetetlen Magyarbánhegyesen. A járási szervek vezetői és dolgozói na­gyon szégyelltek a magyar bán­hegy esi esetet, mert a kenyérga­bona-termesztési programban nem úgy vett részt az Egyetér­tés Tsz, mint adottsága a járás többi fcsz-éhez hasonlóan megen­gedte. Erre a történetre nem szí­vesen emlékeznek Magyarbán­hegyesen. Azóta nagyot változott itt minden, különösen az embe­rek és a termelőszövetkezet kapcsolata lett jobb. Érdemes párhuzamba állítani azt, hogy néhány évvel ezelőtt november végén 800 hold vetetlen búzát jelenítettek a községből, most pedig — szeptember elsejére — i 000 holdon búza alá előkészítet­ték a talajt. Kiszórták az ősszel használatos műtrágyát. * Olyan vetőágyat készítettek, amilyet talán még soha. Most már in­dulhatnának a vetéssel, ha itt lenne az ideje. A búza vetését ebben a termelőszövetkezetben szeptember 15—20-a között kez­dik éL Tervük szerint 20—25 nap alatt elvetnek. Az őszi betakarítással jól ha­ladnak. A vöröshagymát 98 holdról felszedték és el is szál­lították a MÉK-nek. Most 105— 110 mázsa között termett hol­danként a hagyma a tavalyi 63 mázsával szemben. A kendert 200 holdon learatták, lombozták és felkúpolták. Szeptember el­sejéig 4100 mázsát szállítottak az átvevőhelyre, melyből csak lebb kerültek Orosházához. Me­nekült tábort őrsnek az őrséget adták ők, néhányan, környék­beliek — Apácáról, Kamarásról, Gádorosról, egyébünnen — a három battonyai gazda szeke­rén hozták magukkal az orosz foglyokat. Ahogy visszaemlék- szem, apám határozottan 19-es érzelmű volt (szakács volt a vö- rösdandámál 19-ben), és életfel­fogását meghatározták régi vörös- katona — élményei, úgyannyira, hogy már a háború elején a né­met vereséget várta. Érzelmei a szocialista eszme iránt oly erősek voltak, hogy amikor ez a menekült tábori őrs — egy nagyszénási törzsőrmester ve­zetésével — elérte Orosházát, sikerült rávennie az egész tár­saságot, hogy szereljenek le, a foglyokat engedjék vissza, s menjen ki-ki a maga hazájá­ba. Nem Orosházán, hanem Csa- mádapácán szerelteik le, egy szál zsávolyruhában széledtek haza. A parancsnokot vissza­küldték Battonyára, a foglyokat szélnek eresztették. Apám itthon civilbe öltözött — nem bujkált egy percig sem, — a szomszé­dokkal közölte, hogy az örege­ket nem harcoltatják tovább. Ez hitelesen is hangzott, hisz szeptember vége felé járt, s a hadsereg bomladozott másutt is. A front egész közel lehetett már: a tőlünk párszáz méternyire fekvő vasútállomáson összetor­lódtak a vöröskeresztes, a lő­szerelosztó és a menekült sze­relvények. 200 mázsát minősített az átvevő másodosztályúnak. A többi első- osztályú áruként hagyta el a szövetkezetei Száz hold napra­forgójuknál jobb alig akad a járásban. Holdanként 14—15 mázsát várnak. A cirok is szé­pen érik. Kendervágó kombájn­nal dolgoznak benne, így a ta­goknak csak fejelniük, kévébe kótniök kell a drokszakállt, és kúp alá helyezni, hadd érjen to­vább. Kukorica vetésterületüket nem nagyon viselte meg a nyári hőség. Juhász Ferenc főagronó- mus becslése szerint holdanként 28 mázsa szemtermést takaríta­nak be. A martonvásán hjbrid- kukonca fajták az idén is kitű­nőre vizsgáztak. A háztájiba is hibrid kukoricát vetettek, még­pedig az Mv 602-es fajtát. Ra­gaszkodtak hozzá a tagok, mert a több termés őket is jól érinti. A szövetkezet szakveze­tői a búza vetése és az őszi be­takarítás gyorsítására több nagy jelentőségű intézkedést tették, melyeket a vezetőség is jóvá­hagyta. Ennek alapján a háztáji földről nem köteleznek senkit sem a kukoricaszár levágására AMnek kell levágja, akinek pe­dig nem, az otthagyja. Most csak határidőt szabnak meg, hogy meddig takarítsák le a ku­koricaszárat. Utána a termelő- szövetkezet silózó brigádja szád­ja meg a táblát és géppel vágja le. És még egy könnyítés a gé­pes embereknek: szombaton dél­után és vasárnap valamennyi traktoros, aki részt vesz az őszi betakarításban, szántásban, ve­Az első orosz hullám októ­ber 6-án hengeredett Orosháza felé. !Én éppen a városbein teke­regtem, de az ágyumorajra ha­zafelé irányítottam a nyúlcipőt, és le a pincébe... A kertünkben volt egy erős, boltíves pince, oda húzódtunk a szomszédok­kal együtt. Nagy káposztás hor­dókat borítottunk magunkra, azzal a meggondolással, hogy az erős dongák megvédenék ben­nünket a törmeléktől, ha a pince beomlana is. Nem volt szükség a hordók védelmére, mert még 6-án ke­resztül szaladt a front a váro­son, Vásárhely, Szentes felé hömpölygött a sok kozák, meg ukrán. Pár hétig nagy nyuga­lom volt .hamar megindult az élet, határ se volt dél felé, egész Aradig mozgott a népség, csempészek, csavargók hozták a sót, gyufát, miegymást, s mink megint árusíthattunk. Hanem úgy két és fél hét múlva a németek kezdték vilá­gítórakétákkal szórni a környé­ket és bombáztak többszörö­sen. Mivel a mi kertünkbe is nagyobb bomba hullott, kisza­kítva ajtót-ablakot, mi is elme­nekültünk hazulról, az életün­ket féltve. Vissza-visszalopakod­tunk a rokonoktól éjszakánként de a holminkat megőrizni nem tudhattuk. Kirámolták az üzle­tet, a lakást, semmink se ma­radt decemberre, mire meg­szűntek a támadások. (Folytatjuk) tésben, háztáji kukoricáját elő­nyös anyagi térítés ellenében géppel takaríthatja le. . Az előbbi eredmények azt ta­núsítják, hogy a korábbi évek­hez képest jelentős a fordulat Magyarbánhegyesen. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy az idén 10 százalékkal kevesebb munkadíjat használnak fel, mint tavaly és 25 százalékkal több termést takarítanak be a tervezettnél, akkor a munka ter_ melókemységének igen előnyös fejlődése figyelhető meg. Ez idő tájt két és fél millió forint ter­ven felüli bevételre tettek szert, amely az év hátralevő részében még tovább növekszik. Szüksé­gük van a pénzre, mert a múlt esztendőben felélték tartalék- alapjaikat. így most elsősorban ezek feltöltésére gondolnak. Jö­vőre a gépesítésben szeretnének előbbre lépni, tekintettel arra, hogy jelenleg több a nulla ér­tékre leírt gépük, mint az érté­kes. Megkérdeztük Farkas János tsz-elnököt, Horváth La­jos párttitkárt, mive] magyaráz, zák a magyarbánhegyesi válto­zást? — A szövetkezet vezetősége bevezette a készpénz részese­dést. Ez nagyon jő hatással volt a munkafegyelem javítására. Aki dolgozik, hónap végén a szövet­kezettől pénzhez juthat. Nem is megvetendő keresetről van szó, hiszen az I.-es üzemegységben 50 nő és 30 férfi augusztusi ke­resete napi átlagban is jól meg­közelítette a 150 forintot! Ilyen jó kereseti lehetőséget iga. zán érdemes kihasználni és sor. baállni azért, hogy a tsz-tag munkát kapjon. Valamikor a szövetkezet brigádvezetői és ve­zetői kilincseltek, kopogtattak a lakások ajtajain, hogy jöjjenek az emberek, vessék el a búzát, a kukoricát, műveljék meg a szö­vetkezet földjét. Akkor kevesen jöttek hívó szóra, most pedig nem hívnak senkit. Akinek szüksége van a keresetre, jó fi­zetség mellett vállalhat munkát a közösben. A fordulat alapja a ké­miai szerek bevonulása Magyar- bánhegyesre. A különféle gyom­irtó vegyszerek itt is jól bevál­tak. A vöröshagymát az idén már kapavágás nélkül termesz­tették. Olyan munkagépeket vá­sároltak, melyek gyorsítják a be­takarítást és egyben mentesítik a tagságot a nehéz fizikai mun­kától. Kétszázötven holdon dísz. lő cukorrépájukat is géppel ta­karítják be. A szövetkezeti gaz­dák lassan csak a gépek kiszol­gálását végzik, így bizony a nö­vénytermesztésben dolgozóknak minden lehetőséget meg kell ra­gadniuk ahhoz, hogy a férfiak 1800, a nők pedig 1400 munka­órát teljesíthessenek évente. Dupsl Károly BlKÉS WB3B&S1 R 1971. SZEPTEMBER 7. W «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■•■■■••••■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■••«a é Roeshár János: Vissza pillantás Bulgária 27 évére O Szovjet segítséggel épült olajkombinát. Az akkori beszélgetések és a megjelent újságcikkek alapján a kongresszusra való készülődés így összegezhető: A pártkong­resszus összehívásának híre (me­lyet 1971. április 12-én tartottak meg) lázba hozta a kommunistá­kat és az ország más dolgozóit. Pleven megyében sok helyen jártam üzemekben, termelőszö­vetkezetekben, állami gazdasá­gokban, beszélgettem tanácsel­nökökkel, igazgatókkal, párttit­károkkal, egyszerű munkásokkal. Azt tapasztaltam, hogy a kong­resszus összehívását mindenki örömmel fogadta. Nem alapta­lanul, hiszen a Bolgár Kommu­nista Párt IX. és X. kongresz- szusa közötti időszak az új mun­kasikerek, az egész nép újabb szocialista és kulturális vívmá­nyainak az időszaka volt. Csak ennek a megyének a területén olyan új, hatalmas ipari létesít­mények kezdték meg a terme­lést, mint a kőolajipari óriás, a pleveni kőolajfeldolgozó kombi­nát, a bolgár—szovjet barátság szülöttje. Ivan Vinarov tábor­nokról elnevezett üveg gvár, az elektromos targoncagyár, mely­nek gvártmánvait jól ismerik nálunk Is. A IX. és a X. kong­resszus közötti időszak a mező- gazdaságban a termelés koncent­rálását és szakosítását hozta meg. A megve 55 tsz és 8 ál­lami gazdasága 12 agráripari komplexumot hozott létre. Ple- venben elkészült az új megyei kórház, őj iskolák és techniku­mok énültek. Lefektették az alapját a Kátja Popova nemzet­közi zenei fesztiválnak, a ple­veni operaháznak. A megye dolgozóinak van mi­vel büszélkedniük az elmúlt idő­szak alatt. Van mivel köszön­teniük a kongresszust, amely el­fogadja majd a 6. ötéves terv irányelveit és a párt program­ját. A megve dolgozói egyember- ként újabb munkasikerekkel, újabb eredményekkel köszöntik a kongresszust. Tizenhat pleveni vállalat elhatározta, hogy év vé­géig 5 millió 40 ezer leva ér­tékű többlet terméket állít elő. Látogatásaim során úgy érez­tem, hogy nemcsak jelszó az, ami majdnem minden üzem fa­lán olvasható volt: „Méltó mun­kasikerekkel készülünk a X. kongresszusra”. Szembetűnő volt, hogy az egész megyében igen aktív poli­tikai munka folyt a lakosság minden rétege között. A Haza­fias Arcvonal (Népfront) városi és községi bizottságai találkozó­kat szerveztek a régi pártmun­kásokkal, megrendezték az antifasiszta filmek hetét, kirán­dulásokat szerveztek az új szo­cialista létesítményekhez. A szocialista verseny élenjárói ré­szére a párt megvei bizottsága kongresszusi jelvényt és kong­resszusi oklevelet alapított, amelyeket a legjobbaknak nyúj­tanak át. Nem tudom, kik része­sültek a megtisztelő kitüntetés­ben azok közül, akikkel talál­koztam, de én úgy érzem most is, hogy az egész bolgár nép megérdemli Most már tudjuk, hogy a párt X. kongresszusa évtizedes épí­tési programot fogadott el. A kongresszus határozatban fogad­ta el az 1971—75. évi 6. bolgár ötéves terv irányelveit. 1975-ig a nemzeti jövedelem 50, az ipari termelés 60, a mezőgazdasági termelés 20 százalékkal nő 1970- hez képest. Az idén beindult új gazdasági mechanizmus kereté­ben. annak szervezeti formája­ként körülbelül 65 állami, gaz­dasági egyesülésnek nevezett óriási trösztben, mezőgazdasági üzemet (állami és szövetkezeti gazdaságokban) pedig mintegy 150 agia ipari komplexumba vontak össze. Arról, hogy az irányítás és a termelés a tudo­mányos kutatás ilyen koncent­rációjának ez a bolgár koncep­ciója hogyan válik be, korai len­ne beszélni. Jelen írásomnak nem is ez a célja. Inkább az, hogy a bolgár nép nagy ünne­pének hajnalán velük együtt visszapillantsunk a megtett 27 esztendőre s ha nagyon is le­szűkítve, bemutassuk: mit ért el a 27 éves népi hatalom? Említettem, hogy 93 évvel ez­előtt volt a bolgár nép első hon­foglalása. Ez azonban a kapita­lista fejlődés szabadságát jelen­tette. Az igazi honfoglalás 1944. szeptember 9-én ért véget. A 40 —50 évvel ezelőtti iskolai köny­vek soraiból: „Sötét Balkán” nyomai már alig-alig látszanak. A népi szokásokkal, illetve meg- szokottságokkal ugyan találko­zik az ember, például törökülés a piacon vagy falusi ház előtt, de ugyanakkor ezek az emberek nyakkendőt kötnek a színházi előadás látogatásakor. De nem ide akartam kilyukadni, inkább oda, hogy a korosztályombeliek által tanult tényeket jól érezték saját bőrükön az egyszerű bol­gár emberek. Ezért már négy évvel a felszabadulásuk után a párt V. kongresszusán George Dimitrov így fogalmazott: ....Ne­k ünk 10—15 év alatt kell elér­nünk azt, amit más országok más körülménvek között egy év­század alatt értek el.” És most? A bolgár népgazdaság eredmé­nyeiről igen sokat lehetne el­mondani. A legfontosabb ered­ményeket talán így foglalhat­nánk össze: Bulgária az egykori fejletlen, elmaradt agrárállam­ból fejlett, gépesített, nagyüze­mi mezőgazdasággal rendelkező ipari-agrár állammá változott. Még a háború előtt az ipari és a. mezőgazdasági termelés ará­nya 22:78 volt, addig a jelenlegi 80:20. Vagv míg 1939-ben a fog­lalkoztatottak 90 százaléka dol­gozott a mezőgazdaságban, 7,2 százaléka az iparban, addig most az iparban és az építőipar-1 ban dolgozik a foglalkoztatottak­nak 36 százaléka és a mezőgaz­daságban pedig 41,3 százaléka. A. szocialista ipar fejlődését leg­jobban az jellemzi, hogy a ter­melés harmincszorosára emelke­dett, vagyis ma alig tíz nap alatt állít elő annyi terméket, mint 1939-ben egész évben. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents