Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Tudomány — Technika A Marson túl — nincs tovább? Információk a meteorokból A meteorkövek olyan egyedi kozmikus testek, amelyek a Naprendszer távoli térségedből származnak. Lényeges változá­son nem mentek keresztül ke­letkezésük óta, hiszen már négy és fél milliárd évesek, összeté­telükben számos olyan kozmi­kus esemény nyomát őrzik; amely ez alatt az idő alatt ment végbe a Naprendszerben. A me­teorkő az egyetlen olyan termé­szetes objektum, amelyen köz­vetlenül le lehet mérni, hogy időben és távolságban hogyan változott pl. a kozmikus sugár­zós intenzivitása. Kozmikus szonda Mialatt ugyanis a meteorkö­vek nyújtott ellipszis pályán ha­ladnak a Nap körül, magukba gyűjtik a különböző radioaktív izotópokat ,amelyek a kozmikus sugárzás gyors részecskéi és a meteoritok anyagai között nuk­leáris kölcsönhatás eredménye­ként jönnek létre. A radioizoto­pok aktivitása egyrészt a külön­böző nukleáris reakciókban való képződés valószínűségétől, más­részt pedig attól függ, hogy az adott izotóp fedgyülemlési ideje alatt milyen intenzív a kozmi­kus sugárzás. Minden földrehul- ló meteorit egy-egy sajátos koz­mikus szonda, amely értékes tudományos adatokkal szolgál. Ma már számos adatunk van Rövid néhány év alatt elérhető áruvá lett az a készülék — az ún. képmagnó —, amely lehe­tővé teszi, hogy bárki, bármikor tetszés szerinti műsort nézhes­sen saját tv-készülékének kép­ernyőjén. A készüléket joggal tekinthetjük a magnetofon „test­vérének”, hiszen azzal csaknem azonos módon működik, de a hanggá átalakítható jelek mel­lett elektromágneses képjelek is vannak a szalagon. Megfelelő tv-kamera birtokában bárki ma­ga is készíthet később vissza­utazható felvételeket a képsza­arról, hogy a napfolttevékeny, ség 19. és 20. ciklusában a föld­re hullott kő. és vasmeteoritok- ban különböző radioizotópok vannak. A tudósok ebből pró­bálták adatokat szerezni az ez idő alatti kozmikus sugárzás in- tenzivitásának változásaira, A nukleáris folyamat modellje Éveken át kísérleteztek a kü­lönböző obszervatóriumokban, hogy utánozzák a meteorokban végbemenő nukleáris reakciót. E célból a meteoritaknak megfele­lő vegyi összetételű anyagot 100 millió — 20 milliárd elektron­volt nagyságrendnek megfelelő energiájú protonok sugárzásának tették ki. Rájöttek, hogy a kü­lönböző izotópok hasadása a bombázó részecskék energiájától függ. Végső soron sikerült elő­állítani a különböző méretű és összetételű meteoritokban vég­bemenő nukleáris folyamatok modelljét és megszámlálni a nukleáris aktív részecskék verti­kális elosztódását. Ebből egy sor meglepő és érdekes következte­tés származott. Minden azonos vegyi összetételű meteorkőben, amely a 19. és 20. ciklus (1959— 1970) idején hullott le, felfedez­ték a Nátrium—22 radioizotóp aktivitási állandóságát. Ez pe­lagra, ugyanakkor kész műsoro­kat tartalmazó kazetták is kap­hatók a külföldi üzletekben. Adás közben a kép bármikor megállít­ható, így egyes képek tetszés szerinti ideig nézhetők, illetve meg is ismételhetők. Egy leját­szóról több tv-készülékre is ve­zérelhető a műsor, aminek a képmagnóval való oktatásban van különös jelentősége. A 1,2 cm vastag és 17,5 cm átmérőjű tekercsekről egyórás műsor játszható le a képen látható an­gol gyártmányú képmagnó se­gítségével. dig arra vall, hogy 1,5—5 fény­év (egy fényév 150 millió km) távolságra, vagyis a Mars és a Jupiter pályája közötti térségben a Galaktika felől érkező kozmi­kus sugarak áramlata a napfolt- tevékenység egész ciklusa alatt állandó. Hogyan lehet ez? Hi­szen a földi atmoszféra határá­nál ez idő alatt a galaktikus koz­mikus sugárzás intenzitása leg­alább kétszer változott! A vál­tozás pontosan függött a napki­törés interizivitásátőL Mágneses mezők, napszél A megfigyelt különbözőségnek elvi jelentősége van. Világos, hogy a Naprendszer e térségé­ben a mágneses mezők és a nap­szél terjedése nem felel meg a kialakult elképzeléseknek. Ez nemcsak felismerés szempontjá­ból érdekes, hanem gyakorlati­lag is fontos az űrhajózás felté­teleinek kiszámításánál. Mi tör­ténik a bolygóközi térségben? A legkézenfekvőbb magyarázat a következő: a szuperszonikus se­bességű és a Nap atmoszférájá­ból szakadatlanul áramló nap­szél a Föld pályáján túl arra az elliptikus pályára tér rá, amelyen a bolygók és az aszte­roidák haladnak. A plazmával együtt a Nap légköréből kisodródik a mágne­ses mező is, és az intenzív kitö­rések éveiben a Nap kozmi­kus sugarai. A bolygóközi kö­zeg mai modellje feltételezi az időben és térben dinamikusan változó mágneses felhőket, va­gyis a mágneses mezők külön- neműségét , , A kozmikus sugárzás változása A nyugodt Nap éveiben a ga­laktikus kozmikus sugarak aka­dálytalanul behatolnak a Nap­hoz közel feíkvő térségekbe. Amikor az aktivitás növekszik, bekövetkeznek a napkitörések — igen intenzív széláramlat áll be, intenzívebbé válik a kozmi­kus sugárzás és fokozódik a mágneses mezők intenzivitása, amelyek óriási sebességgel ha­ladnak a Naptól ellenkező irány­ba, és a közeli térségekből ki­szorítják a galaktikus gázokat és kozmikus sugarakat. Ennek kö­vetkeztében csökken a galakti­kus kozmikus sugárzás intezivi- tása a Föld atmoszférájának ha­táránál a maximális naptevé­kenység éveiben. Ez a jelenség kapta a galaktikus kozmikus su­gárzás 11 éves modulálása elne­vezést. Az eddigi tények igazol­ták ezt, de a részletekben még sok minden nem világos. Mind­máig ismeretlen például a mo­dulálás mérete. Az 1959—1970-ben lehullott 10 meteorkő izotóptartalmának is­meretében arra a következtetés­re jutottak a kutatók, hogy a határ, ahol a 11 éves moduláció gyakorlatilag már nem észlelhe­tő, két fényévnyi távolságra van a Naptól. Vajon miért? Kide­rült, hogy ez a határ egybeesik az aszteroid övezet kezdetével, amelyben a mikroaszteroddák összeütközése eredményeként, párolgás útján turbolens gázok keletkeznek. A gázokat a napszél ionizálja, amelyekből mágneses mező keletkezik. Ez tehát a lát­hatatlan korlát, akadály, amely miatt a napplazma, a mágneses mező és a kozmikus sugár nem terjedhet túl a Mars pályáján. A szürkületben bekövetkező látóképesség-csökkenés nem el­szigetelt jelenség, sok autóveze­tőnél előfordul, főként a hiva­tásos sofőröknél, akiknek több évtizedes pályafutásuk alatt so­kat kellett reflektorfénynél ve­zetniük. A biztonságos közleke­dés érdekében a kötelező orvosi vizsgálatok során a szemet ilyen szempontból is ellenőrizni kelle­ne, nemcsak a színtévesztés vo­A Niagara vízesés vizének csök­kenése, a zuhatag visszaesése az utóbbi években egyre nagyobb nyugtalanságot okoz mind az amerikaiak, mind a kanadaiak között. A geológiai folyamatok körülbelül harminc esztendő óta sziklabeomlásokat idéztek elő. A sziklabeszakadások, mint előny­telen természetes akadályok fo­kozatosan lefékezték a vízesést. A hivatalos körök mellett a tu­risták, a természetkedvelők is féltik esztétikai szempontból a világnak ezt az egyik legszebb táját. Mit lehetne tenni, a Niagara megmentése érdekében? Első­sorban meg kell határozni a sziklaleszakadások okát. Az amerikaiak e célból védögi» — .. építettek, ho *y a folyam vizét visszatartsák a vízesés-szakasz előtt. A turisták napjainkban fá­jó szívvel figyelik a lecsendesült .zuhatagot, de az orvoslás érde­kében szükség volt erre a be- .ozásra. Az eddigi vizsgá­latok szerint a sziklák, beomlá- sát, repedezéseit az alábbi okok­ra lehet visszavezetni: A vízesés „leikénél”, a mere­dek sziklafalnál különböző ge­ológiai rétegek fekszenek. A leg­felső réteg kemény dolomit, a dolomit alatt palaréteg terül el, míg a pala alatt mészkőhomok­kő réteg. A felső dolomitréteg eróziója lassú folyamat. Az alsó g am umiJSsn 1971. SZEPTEMBER 7. natkozásában. A képen látható, az NDK-beli jénai Zeiss gyár által gyártott „Nyktométer” tel­jesen automatizált vizsgálat so­rán kimutatja a látóképesség ilyen természetű csökkenését. A készülék optikai szűrők segítsé­gével pontosan olyan látási vi­szonyokat teremt a vizsgálandó személy számára, mint amilye­nekkel az esti szürkületben szemben találja magát. pala és a homokkő rétegeket vi­szont az eróziós folyamatok job­ban kikezdik. A palaréteg tehát betöredezik, megrepedezik, ezál­tal a dolomit „alapozása” meg­lazul, amely előbb-utóbb a do- omitréteg megcsúszásához és helyenkénti beomlásához vezet. Másrészt a víznyomás, a mete­orológiai viszonyok, télen a jég, tehát a legkülönfélébb ha- "k is kikezdik idők folya­mán a dolomitréteget. így om­lottak be az utóbbi évtizedekben a vízesés falán a sziklarészek, amely a víz lefékezésére veze­tett. A provizórikus gát védelmé­ben jelenleg amerikai és kanadai ' ttok tanulmányozzák a víz­esés alatti talajrétegét. Kutató fúrások segítségével különböző mélységű rétegekből mintát vesznek és igyekszenek megraj­zolni a vízesés falának hibatér­képét. Másirányú kutató mun­kát is végeznek a vízesés tér­ségében : mérik a hidrosztati­kus nyomást, a vízhozamot. A talajrétegekből vett mintákat la­boratóriumban behatóan analizál ják, annak megállapítása érde­kében, hogyan állnak ellen a kü­lönféle atmoszférikus és nyomás­viszonyoknak. Az altalajban végzett gondos vizsgálatok után jöhetnek szóba a védelmi intézkedések: a dolo­mitréteg megerősítése, és a kü­lönféle hatóerők elleni védel­me, a hirosztatikus nyomás elő­rejelzése, a vízhozam ellenőrzése és végül a folyammeder kikot­rása. E. L Tetszés szerinti tv-nűser Látás — szürkületben Gyógyítják a Niagarát

Next

/
Thumbnails
Contents