Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Sárréti lokálpatrióták Itt egy új park, fiatal fákkal, díszcserjékkel, amott hatalmas virággrupp, új utak, járdák, színes padok az útmenitén és a parkokban, s kellemes illat. A nyíló virágok illata. Ilyen képpel találkozunk mindúntailain Szeghalom utcáit járva. Nemcsak épül, — új intézményekkel emeletes lakóházakkal, üzemekkel gazdagodik — .hanem szépül is Szeghalom, a Sárrét központja. Ha város lenne, akkor ezt a hangzatos címet adhattam volna : Szeghalam, a virágok városa. A szépítés emberek kezemun- kája, olyanoké, akik sziwed-lé- lekkél és tettekkel is lokálpatrióták. Szeretik környezetüket, szőkébb hazájukat, ahol élnek és hozzájárulnak további szépítéséhez. Nem pénzért — becsületből. Egy tanácsi jélentéében olvastam, hogy az 1971-re vállalt 500 ezer forint értékű társadalmi munkából a nagyközség lakossága július 31-ig 440 ezer forint értékű munkát végzett. Mennyi ember, mennyi kéz kellett ahhoz, hogy ennyi értéket tudjon néhány hónap alatt produkálni? És kik ezek az emberek? Vezetők és beosztottak, tsz-tagok, üzemi munkások. háziasszonyok és családapák, egyszóval: lakók. Szeghalom lakói. Ismerjünk meg közülük néhányat. Azokat, akik a legtöbbet tették. „A Kovács Imre parkja...” Ma már így nevezik Szeghalmon az ifjúsági parkot. Nem valami partizán hős, nem is nagy művész, író vagy alkotó nevét viseli. Akiről elnevezték, úgy egymás között, az egyszerű ember, a sarki bolt tulajdonosa, de amit tett, azt hősies munkának mondhatjuk. A lakosságnak az iránta érzett tisztelete nyilvánul meg ebben a titulusban. Pedig, de sokszor megkeseredett a szájaíze, amikor még a kezdet kezdetén hallatta a gúnyos megjegyzéseket, vagy látta, mint tördelték le éjnek idején a fiatal facsemetéket .tépték ki tévestől a virágokat. Mert ilyen is volt.. A libalegelő helyén a kemény, szikes talajon akart a semmiből parkot, pihenőhelyet teremteni, nem magának, hanem embertársainak, a környező há- i zak lakódnak. Mégsem taTáft megértésire, volt aki nem átallot- ta megjegyezni: ennék a Kovácsnak elment az esze. Főleg azok szólták meg, akik tudták, hogy bizony az ötvenes években meghurcoltatásban volt része. Mégis, akkor miért vágott néki olyan hévvél, hogy szinte éjt nappallá téve dolgozott? Ültette a kis fákat, virágokat, metszette, takargatta a rózsákat. A száz rózsatő most a park ékessége, s az a hatalmas virágágy a bejáratnál, amely pompás színeivel mindjárt magáravonja a figyelmet. Kovács Imre a kérdésre így válaszol: — Nem törődöm én a múlttal, csak azzal, hogy mit tehetek szebbé. Szeretem a szépet és az volt a vágyam, hogy másokkal is megszerettessem. Most megbecsülik. Nyolc éve tanácstag, s nyolc évvél ezelőtt született ez az elhatározása, amelyet siker koronázott. Az emberek a park fokozatos szépüle- sébőt megértették: Kovács Imrének igaza van. Amikor pedig előállt a kultúrterem építésének gondolatával, akkor már nem volt egyedül. Sokan segítettek és nemcsak ő dolgozott 12 ezer órát társadalmi munkában. Ma már áll az új művelődési terem, augusztus 20-án, avatták, s a környéknek, Szeghalom e perem- részének kulturális központja. És senki sem tépi le a virágot, nem rongálja a padokat, hanem örül a szépnek. Az épületeknek, ahol filmvetítéseket, élőadásokat, a fiatüóknak bálákat, vetélkedőket rendeznek. Mos* is arra kérnek többen, hogy juttassam el óhajukat az üzemekhez, vállalatokhoz: nyújtsanak anyagi segítséget a művelődési terem működéséhez, hogy függönyöket, televíziót és egyéb berendezést vásárolhassanak, s még szebbé tegyék. Az ősz hajú, szikár ember pedig büszkén nézi alkotását. A nyolc évi szívós munka nem volt hiábavaló. Csak a kezdet nehéz... Ezt vallja Kiér Frigyesné pedagógus, akit az idén választottak tanácstaggá a Pozsonyi utca lakói. Soha nem is gondolt arra. hogy valaha ilyen társadalmi megbízatást kap, s bizony megHévízfeltárási és hasznosítási ankét Gyulán A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei csoportja szeptember 3-án Gyulán, az igazgatóság előadótermében országos jellegű hévízfeltárási és hasznosítási ankétet rendezett. Az ankét elnökségében dr. Vadász Gyula, az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság vezetője és Cinkotszky István, az OVH vízellátási és csatornázási főigazgatóságának főigazgató-helyettese is részt vett. Takács Lajos, a KÖVÍZIG igazgató főmérnökének megnyitó szavai után Bélteky Lajos, a VITUKI tudományos osztályvezetője, dr. Horváth Lajos, ál OVH-VIKÖZ osztály- vezetője és Haby Ivánná mérnök előadásaikban a hévízfeltárás és hasznosítás országos tapasztalatairól, Illetve a téma elméleti, szakmai, gyakorlati vonatkozásairól adtak képet. Ezt követően Jeney Árpád, a KÖVlZIG csoportvezető-mérnöke Békés megye hévízfeltárási és hasznosítási tapasztalatait ismertette. Elmondta, hogy Békés megye hévízgazdagsága országszerte ismert. Az országos hévízkút-kataszter nyilvántartás szerint 1965-ben a megye területén található az ország hévízkút inak t -ynegyed része Ax 58 kútból 12-nek 40—50 fokos, háromnak 80 fokos, a többinek 35—40 fokos a vize. Jelenleg 73 termálvízfeltárás van a megyében. Békés megye adottságai tehát a termálvíznyerésre igen kedivezőek. Korántsem ilyen megnyugtató azonban ezek kutak kihasználása, hasznosítása. A mezőgazdaságban mindössze négy kutat hasznosítanak, de az itteni vizek „fűtőértékét” is csak 50 százalékban használják 3d. Ipari vonatkozásában hasonló a helyzet. A megye termálkútjainak többségét fürdők vízellátására használják. Befejezésül az előadó vetített képekben mutatta be az ankét résztvevőinek Dé- vaványa, Gyoma, Mezőberény, Békés, Békéscsaba, Gyula, Nagyszénás, Orosháza és Me- zőkovácsháza termálvizű fürdőit. A Gyulai Várfürdő meglátogatása és az ebéd uíán Igmán&y Balázs, a KÖVÍZIG osztályvezető-főmérnöke a Gyulai Várfürdő hévízmérlegét mutatta be, felhasználva a fürdőnél ki- j alakult gyakorlati tapasztalato-; kát. Az előadásokat vita követte, melynek során a megjelent szakemberek kifejtették ‘véleményüket a napirendre került feladatok megoldásával kapcso. I latban, lepődött, amikor jelölték. Azt sem tudita, mihez kezd majd. Nem mintha nem vett volna részt eddig is, mint pedagógus a társadalmi életben. De így közvetlenül, kézzelfoghatóan, ahoi ő, csakis ő az összekötő a választók és a hivatali szerv között, még nem volt. A társadalmi élet átlépte otthonának küszöbét. Felkeresik olyan kérdésekkel .amely egyéni és közügy is. S érezte, tennie kell valamit, így született meg az ötlet: építsünk járdát magunk. Ügy gondolta, ezzel közelebb jutnak évtizedes vágyukhoz az utca lakói, ö is ismerte a tanács felhívását: tegyünk meg mindent a tiszta, virágos Szeghalomért. Ügy gondolta, nemcsak virággal, hanem elsősorban a járdaépítéssel jutnak közelebb a célhoz, hiszen hiába van szép virág a ház előtt, ha a lakásokba beviszik a sarat. Csakhogy az ötlet nem elég, valahol el is kell kezdeni a munkát. Igen ám, de valamit helyeselni és tenni érte, az két dolog. Amikor a családokhoz ellátogatott, sokan fogadták örömmel és ígérték is, hogy segítenek. De amikor dolgozni kellett, csak egy—két asszony és idős, öreg ember jött eil. Eilemé mégsem csüggedt. Újra és újra felkereste a lakokat. Végül is volt olyan nap, amikor húszán .harmincán dolgoztak. S a járda öt nap alatt elkészült Az új tanácstag pedig átesett a tűzkeresztségen, s olyan tervei vannak, hogy tovább szépítik az utcát, virágokat ültetnek. Nyugodtan tervezhet, van már segítsége, sikerült elnyerni az emberek bizalmát, saaretetét. tiszteletét A szülőföld szeretete ösztönöz Ifjú Mészáros József alig 23 évesen lett tanácstag. A 60 tagú testületben talán ő a legfiatalabb. Amikor megismerkedett olyan emberekkel, mint Bartha Sándor, aki a tiszta, virágos Szeghalomért mozgalom elindítója, vagy dr. Esztergály Szörény, aki a sportpálya építésének lelkes támogatója volt, s még sorolhatnám a neveket, úgy gondolta, példát vehet idősebb társaitól. Szerette volna kiérdemelni a régi tanácstagok bizalmát, ugyanakkor a lakosságét is. Korához méltóan, fiatalos lendülettel fogott hát a munkához, s a járdaépítésnek ő volt a másik kezdeményezője. Lelkesedésére jellemző, hogy amikor a munkát elkezdték, a vállalattól, ahol dolgozik, három nap fizetésnólküli szabadságot vett ki. A tanács a legnagyobb segítséget adta e társadalmi munkához, az anyagot és szakembereket. S most ismét a jelentésből egy mondat: az eddigi számítások szerint amikor a járdákat csak a tanács építtette, négyzetméteremként 150—160 forintba került, most a lakosság közreműködésével ez az összeg 80------90 forintr a csökkent. Azóta már négy utcában lett kész így a járda. Az emberek pedig ostromolják a tanácsot anyagért, mert sokan szeretnének járdát. Az olvasó bizonyára észrevette, hogy csak tanácstagokról írtam. Nem véletlen ez, Szeghalmon ők a mozgatói e nagyszerű társadalmi munkának. S Kele József, a település fejlesztési állandó bizottságának elnöke szerint ez a legfőbb erő. A tanácstagok közreműködésével egyre többen vesznek részt Szeghalom szépítésében. lehetett volna minden tanácstagról írni, hiszen ki így, ki úgy ad valami pluszt, amellyel előbbre viszi a közös ügyet, de e három példa is bizonyítja: Szeghalmon jól választottak az emberek. Kasnyik Judit Készül a tanévre az Országos Tanszerellátó Biológiai üzem A budapesti biológiai üzemben korszerű körülmények és módszerek között készítik az oktatási célokat szolgáló preparátumokat; a növény és rovartani összeállításokat, folyadékban konzervált állatokat, valamint műgyantába ágyazott különféle áliatcsontokat, rovarokat. A vállalat nemcsak a belföldi általános és középiskolák számára állítja elő készítményeit, hanem exportra is. A képen: Nemere Ferencné és Ruttensdorfer Pé- terné, a Béke szocialista brigád tagjai szerelik a macska csontvázakat. (MTI fotó—Bereth Ferenc felvétele—KS) Összehívták a Dél-Békés megyei Tsz Szövetség kűldött-kSzgvOlését Fontos tárgysorozat szerepel a Dél-Békés mpgyed Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének szeptember 10-i küldöttközgyűlésén. Bald István, a szövetség elnöke arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az 1972. évi tervezéshez ajámláso- kat állított össze a szövetség apparátusa, melyet a küldöttekkel ismertetnek. Szó lese: a belső ellenőrzés javításáról és az 1971. évi búzatermesztés eredményeiről, a termés értékesítéséről. A terméseredmények alapján a szövetség versenybizottsága ekkor hirdeti ki az 1971. évi búzatermesztési verseny eredményét q fejben fáfcfcuk Gogol: Egy őrült naplója Gogol e remekművét íréi pályájának első éveiben írta, abban az időszakban, amikor végleg megcsomörlött és kiábrándult a számára illúziókat mar ifjúkorában sem keltő orosz valóságból Az „Egy őrült naplója” a középkorban virágzó egyik jellegzetes drámai műfajra, a farce-ra emlékeztet hangvételében, annak ellenére, hogy nem színpadi mű. Gogol alkotása nemcsak témájában különleges, hanem kompozíciójában is, mivel az elbeszélésben túltengenék a drámai elemek. Nem véletlen, hogy igen hatásos színpadi monológként is elő lehet adni. (Gondoljunk csak Darvas Iván nagyszerű interpretálására!) A magasfokú művészi élménykeL tés azonban nemcsak a mű teát- rális jellegéből ered, hanem elsősorban az író mondanivalójából, s így e kettő együtt a tartalom és a forma remek ötvözete. Maga Belinszkij, a kiváló esztéta is ezt tartja nagy értéknek kortársa művében amikor szinte rapszódikus elragadtatással méltatja „ezt a riasztóan groteszk írást..., ezt a költői formában kibontott lelki kórtör. térnetek melynek igazsága és mélysége már-már Shakespeare- re emlékeztet” A XIX. század eleji orosz kis- hivatalnok szánalmas figuráját rajzolta meg Gogol, úgy, hogy hősének tragikus sorsába bélésű ri tette a cári rendszer valóban őrjítő sivárságát és kiúttalanságát s ezáltal Popriscsin „címzetes tanácsos” zavart gondolatat víziód, vágyálmai a kor hiteles kritikájává lesznek. Ez a hivatali ranglétra alsó fokain felőrlődött, összeroppant ideg;, rendszerű értelmiségi csak a maga által elképzelt irracionális világban élheti ki vágyait érezheti magát embernek, de e maga teremtette torz, paranoiás kényszerképzetekkel tömény életszférában is minduntalan rá kell döbbennie arra a társadalmi abszurdumra, tragédiájának okozójára, — ami egyébként az egészséges ember számára is elviselhetetlen. Az elbeszélésből készült szovjet tv-film rendezője A. Belinszkij is ezeket az elemeket hangsúlyozza, megtartja a mű monológjellegét azonban hősének valódi és képzelt világát szereplőkkel népesíti be, hogy a néző vizuálisan is jobban befogadhassa ezt a mindvégig izzó, drámai töltésű remekművet. A Popriscsint alakító J. Lebegyev kiváló tolmácsolója az írói és rendezői mondanivalónak, a legapróbb részletekig kimunkált játékával hitelessé tette a megformált paranoid jellem valamennyi szánalmas és groteszk tulajdonságát. Tóth Lajos
