Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Az ember kínja 4 z asszony köhögött, amint lökdöste a lábosban ser- cegö vöröshagymát. Az ember szuszogott a kisasztal mellett, mélyen görnyedve. Nézni is tossz volt. Sose szokott beszélni ilyenkor, de most még a haja is fájt, annyira kimerült. Az egész napi répaszedés, meg a gyaloglás hazáig a csúzos, rossz lábakkal! Éppen csak annyi ereje maradt meg, hogy le bírt rogyni a székre. Az asszony matatott a tűzhely körül. Szemtükrén fénylettek a füst-sajtolta gyöngyök, és köténye sarkát nyomkodta alájuk itatósnak. Lehajolt, megigazította a pislákoló tüzet, s arra gondolt, hogy neki van a leghaszontalanabb embere a világon. Más azon van, hogy legyen valami a háznál, ez meg arra sem képes, hogy néhány répát hozzon, úgy sétál haza, mint valami méltóságos úr. — Agyon kéne ülni az olyan embert, akt nem törődik a családjával... Az ember hallgatott. Csak egy pengőt adott az uraság száz kvadrát felszedéséért, s nem lehetett benne keresni. Bámult kifelé az udvarra, mintha nem is neki szólt volna az asszony zsörtölődése. Eszébe jutott a cigaretta, de úgy érezte, képtelen belenyúlni a nadrágzsebbe. A lába hasi- gatódzott, sajgott minden porcikája. Csendje bosszantotta az asszonyt. — Minek él az olyan ember, aki annyi fáradságot sem vesz, hogy hazahozza, ami nem kerül pénzbe. Erre megreccsent a szék az ember alatt. Amiből tudta az asszony, hogy amit mondott, annak kezdődik a hatása. Elszántan folytatta: — A szomszéd tegnap is nagy zsákkal hozott, mert az életrevaló, mert az segít a feleségének. Erre sem szólt az ember semmit, csak telehörpintette magát levegővel, aztán hangosan kifújta. De ez a nagy fújás már annak a jele volt, hogy robbanni készül. Es amikor az asszony csak nem hagyta abba, feltápászkodott. Állt bizonytalanul, mintha el akarná veszíteni egyensúlyát, aztán nagy mérgesen odaszólt az asszonynak, „itt egyen meg a fene, ahol vagy” és ellódult hazulról. Az este éjszakába hajlott már, a ráérős mozgású kocs- máros mégis hozta neki a szikkadt kenyeret sóval, paprikával vastagon megszórva. — Egy vasam sincs — tolta félre az ember a tányért. — Egyék csak, rá se nézzen — mondta a kocsmáros és tett az asztalra két deci bort is tisztán. Mjfongott az ivó. Két surbankó legény kerülgette még a MA biliárdasztalt, mellettük egy asztalon két kisfröccs If sárgállott. Alig nyúltak hozzá, hogy tovább tartson. A kocsmáros közelebb vitte nekik a füstös, akasztós lámpát, hogy jobban lássák lökdösni a golyókat, aztán letelepedett az ember asztalához. — Igyék, majd elmúlik — biztatta. Az ember szájához emelte a poharat, s úgy tartotta, mintha szagolná a, bort. Aztán hátrábillentette a fejét és úgy zúdította le, hogy alig mozdult az ádámcsutkája. — Honnan való? — kérdezte lekoppantva a poharat, csakhogy mondjon valamit. Oda se figyelt a kocsmárosra. A bor rögtön szétfolyt remegősre fáradt testében és bizser- getni kezdte lomha vérét. Beszélhetnékje támadt. — Rávett, hogy hozzak neki cukorrépát onnan az isten- hátamögül, mert hát ő abból melaszt akar főzni. Nem akartam én belemenni ilyen boltba, tudtam, hogy tíz kiló is mázsára nehezedik majd a hátamon, de ma annyit emlegette, hogy gondoltam, üsse kő, vetek néhányat a hátizsákba, tán csak nem döglök bele. A kocsmáros felkelt és megint telehozta a poharat. Tudta, ebben az állapotban nem utasítja vissza az ember és úgyis meghozza az árát. — Egyhúzójában elhoztam a pakkot vagy három kilométert, hanem akkorara úgy elhalt a váltam a hevederek alatt, hogy nem éreztem jó darabig. Ott ziháltam kucorogva a kanális meredek partján. Mindegy, gondoltam, ezt a tizenöt répát hazaviszem, ha éjfélre is. De a zsák mintha odaragadt volna a földhöz — nem bírtam felemelni. Meg se mozdult. Kidobáltam belőle vagy öt répát, hogy a hátamra bírjam kacibálni. Még így is citeráztak a rossz lábaim. Tönkrementek a háborúban, nem soknak hívják már ezeket. A két biliárdos gyerek letette a lökdöső botot, s közelebb ténfergett. — Nem értem el a Kislakatos tanyájáig se, akkorára megint úgy éreztem, menten összeszakadok. Elnyújtóztam a magas paréj közt, mint valami hulla és néztem, hogyan nyitogatják szemüket a csillagok. A levegő lehűlt, érezni kezdtem a hátamra izzadt inget. De nem bántam, legyen boldog a asszony. — Hány répa repült ki megint? — szólalt meg az egyik legényke. — Öt, fiam — mondta az ember —, de a maradék is nehezebb volt már, mint az összes, amikor elindultam vele. Lent az úton is csillagok, szivárványok táncoltak a szemem előtt, s minden pillanatban rámjött valami kibírhatatlan melegség. Nem és nem, csikorgattam a fogamat, most már azért sem hagyom, ezt az öt répát hazaviszem, ha addig élek is. ... F elhajtotta a másik pohár bort1 — Már majdnem elértem a falu sarkát, amikor megbotlottam valamiben és elvágódtam. Nem látta a kutya se, sötét volt már, hogy harapni lehetett volna, s ha nem röstellem magam, biz’isten, rívásba fogok. De csak feküdtem a kanális partján tehetetlenül, s hallgattam a békák unkogását. Beletelt jó negyedóra, mire le bírtam magamról fejteni a hátizsákot... Iszonyatos erővel talpra álltam, hogy majd a zsák csücskét megfogva kiborítom belőle, ami még maradt, de mintha téglával lett volna megrakva. Kicsúszott a markomból. Egyenként kellett ki- hajigálnom a répákat, mind... A kocsmáros hümmögött, bólogatott és lassan elment poharat mosogatni F. Nagy István * *aaBI »■■BUBBSMBIMI Gazsó György esztergályos szakmunkást munka közben Szabadat Zoltán Ipari tanuló figyelt A szakmát csak kitartó, szorgalmas munkával lehet elsajátítani. Új, szép, korszerű gyár Békéscsa báu Az egykori feljegyzéseket la■ pozgatva érzékelheti igazán az ■ ember, hogy milyen nagy • ütemben fejlődött gyárrá Bé- ! késcsabán az egykori gépállo- I más. Tíz évvel ezelőtt a nagy ■ szerelőcsarnokban és a raktár• ban mindössze 22 dolgozót fog. S lalkoztattak. Kilencvennél töb- j ben traktorosok voltak, akik a S termelőszövetkezetekben vállal• tak munkát. A tíz évvel ezelőt■ ti gépállomásra ma rá sem le- S hét ismerni. Üj, szép, korszerű ; gyárrá fejlesztették, tágas mű■ helycsarnokokat, üzemrészeket • hoztak létre, melyek a század- ! forduló műszaki igényeit is ■ teljesen kielégítik. A négyszáz | dolgozó mellett ma 82 ipari ta■ nulóval is foglalkoznak. Szak■ munkásokká nevelik valameny. S nyit, hogy az utánpótlásban tö- 5 rés ne essék. Bár jelenleg mun- E kaerőhiánnyal küzdenek. Laka■ tosokból, forgácsoló-géphez ér■ tőkből akár harminc dolgozót • is felvennének. A tiszta műhe- ! lyék, a jó munkalégkör mág■ nesként vonzza ide az errvbere■ két. Az üzem vezetői, dolgozói ! még nincsenek megelégedve az. 5 zal a változással, amely az • utóbbi években végbement. | Többre, jobbra, szebbre törek- : szenek, s ezt egyáltalán nem 5 rejtik véka alá. Tudatosan azon « fáradoznak, hogy növeljék a S műszaki "színvonalat, ami alap- E ja a termelékenység emelésé- E nek. Két évvel ezelőtt mind■ össze egy mérnököt foglalkoz• tatott a békéscsabai MEZÖGÉP- ! üzem, ma viszont hatan mér- 5 nöki diplomával, heten felsőfo■ kú technikusi végzettséggel, • húszán pedig technikusként ! dolgoznak a különböző munka- i helyeken. A szakmunkások kö- E zül tizenöten sajátítják el a kü■ lönböző szakközépiskolákban, • az eletrodpari és gépipari is■ meretanyagot. A megyében nem sok ipari 5 üzem foglalkoztat olyan ve■ gyészmémököt, aki a korrózió- ! védelemből külön szakmérnöki ! diplomát is szerzett. Lám. itt E ilyen végzettségű ember is 5 van, mert a fejlődő üzem. a ■ gépalkatrész-gyártás korszerű • szervezésében. az anyagvéde- E lemben nélkülözhetetlen a ma- E gas szintű hozzáértés. E A MEZŐGÉP Vállalat bé• késcsabai gyára évek alatt szin■ te észrevétlenül fejlődött a : megyeszékhely középüzemeinek 5 sorába. Ez csak úgy volt lehet- 5 séges, hogy a gépalkatrész■ gyártáshoz megszervezték az • anyagi és műszaki feltételeket. E Gépi beruházásra az utóbbi két 5 esztendőben 4 millió forintot 5 költöttek. ! Húsz évvel ezelőtt az egykori • gépállomáson a kalapács he- lyes használata volt a követelmény átlagszintje. Ma viszont a mikrométer kezelése, egyes alkatrészek belső üregelése és fogazása már rutinmunkának számít. Az előbbi két műszaki kifejezés tartalmának lényegét a laikus bizonyára nem érti. Műszaki körökben az előbbi munkafolyamatot nagyra, a gyárakban a legnagyobb teljesítményre értékelik. Az idén 7 millió forint értékű gépalkatrészt gyártanak és szállítanak a MEGÉV-nek. Közöttük olyan igényes szerkezetek találhatók, mint a szovjet típusú bálázók huzalfogó kése és a rögzítőkések. Ehhez a kéttípusú géphez összesen 44 féle alkatrészt gyártanak. A csehszlovák gyártmányú kerb traktorok legigényesebb pótalkatrészei is Békéscsabán készülnek. Laurinyecz László festőszakmunkás vízfüggöny előtt festékszóró pisztollyal kofóziógátlj anyaggal vonj» be az új alkatrész eket. A csehszlovák kerti traktor kormányszerkezetéhez minta alapján fúrják fel az új alkatrészt. A gépnél Nyír Ferenc és Marozsáu Pál. (Fotó: Demény)
