Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

KÖRŐSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Helytörténet, nevelés magyar iro­dalom leg­szebb gyöngysze­meit szülték a honszere­tet érzései. A bujdosó Mikes Kelemennek szívét — a költő szavaival — a fájda­lom emésztette: „Ah! mi­ért nem szállhatok hozzád, szülőföldem, Mikor min­den bokrod régi ismerő­söm !” A „messze tornyo­kat” látott poéta pedig fel­sóhajtva tért vissza a földre, „amelyből vétetett”. A mai távolra szakadt magyarok is minden pénzt megadná­nak egy darab Angyalföl­dért, meg egy Fradi-mecs- csért. A szülőföld-szeretet az ember anyatejjel szívott sa­játja, amely nagy befolyást gyakorol rá, elkíséri egész életén át. Éppen ezért, azok­ban az időkben, amikor nagy horderejű, gyors üte­mű társadalompolitikai át­alakulás érinti a szülőföl­det, a társadalom nem elé­gedhetik meg az ifjú nem­zedék pusztán emocionális viszonyulásával, hiszen az újat építő felnőttek világa igényli a soraikba növök tudatát is. Szocialista oktatási rend­szerünk számol ezzel az igénnyel, a szülőföld törté­nete az oktatás és a neve­lés szerves részévé vált. Sőt, erre építendő, a felnőtt köz- művelődés egyre szélesedő munkaterülete a helytörté­neti ismeretterjesztés. Az általános iskola alsó tagozatában a környezetis­mereti órákon és az ezt ki­egészítő lakóhelyi sétákon érintkezésbe lép a nyiladozó elme az adott környezettel, közben játékos, gondolko­dásfejlesztő feladatok meg­oldása eredményeképpen rajzolódik ki a tájfogalom, mint gyűjtő-név, s benépe­sül az agy a fogalom részei­vel. Ebben az életkori stá­diumban sejti meg a gyer­mek a környezetfejlődés fo­lyamatát, amikor a kézi ka­sza, a földszintes város, a terpeszkedő folyammenti nádas, a kombájn, a szár­nyashajó, a toronyház vagy a vízlépcső képe alá oda kell írnia: „múlt” vagy „je­len”. — lm, a helytörténeti oktatás képzési és nevelési jelentősége túlmutat egy helység megismertetésére irányuló törekvésen, még- inkább érezhető ez az ok­tatási rendszer magasabb fokán. Természetesen az alsó ta­gozati oktatás, bármennyire szemléletes is, az alapfogal­makat, mint alapismerete­ket alig viheti teljesen kö­zel a konkrét, sokoldalú tartalomhoz, ezen a csopor­tos helytörténeti séta sem változtathat túl sokat, a fo­galmak kissé elvontak ma­radnak a gyermek agyá­ban. A szülő segíthet sokat ezen, ha ismeri a szintet, amelyen a gyermek éppen áll, és minél többet szem­léltet, magyaráz egy-egy fogalomkörben a környezet tárgyainak és terepalakza­tainak jegyeiről. Az általános iskola felső tagozatában jelenik meg a tanuló tudatában a szűkebb hazát, a szülőföldet alakító tényező, az ember társadal­mi jelenség gyanánt s vele együtt maga a társadalom. Az egyetemes történelembe betagolódó magyar történe­lem tankönyvi anyagában fel-feltűnik a megye, eset­leg a helység neve, hogy egyrészt az ősök és a mi, másrészt a mi és az ország népe összefüggéseit alapoz­za. A romantikára hajló képzelet, ebben az életkor­ban lázasan keresi a re­gét, a mondát, a harcok és csaták emlékét. Ha sike­rül ezt a képzeletvilágot helyi élményekkel gazda­gítani, tájhoz ragaszkodó, érette tenni kész egyéniség kialakításához nyújtottunk segítséget. Az iskolai szak­kör tagjaitól készített ma­kett, amely például a török­kori harcok színhelyét örö­kíti meg vagy az úttörőőrs nyomolvasó útja az illegális pártküzdelmek emlékhe­lyein, meghatározó élmény lehet. Elgondolkodtató egy bu­dapesti középiskolás diák érettségin tett vallomása: Általános iskolás koromban szüleimmel ellátogattunk a Belvárosba Petőfi nyom­dokain, elképzeltem, hogy miként élt a költő a város forgatagában. A helytörténeti oktatás és a nevelés kiszélesült lehető­ségeit a középiskola, első­sorban a gimnázium bizto­sítja. Az irodalom, a törté­nelem és a földrajz tan­anyaga tetemesen kiszélesíti az adott tájjal kapcsolatos ismereteket, közben meg­tanít a középiskola össze­mérni ezeket az ismerete­ket a világegyetemmel. A tanórákat kiegészítő szakköri munka — a KISZ- élet részeként — igen sok előnnyel kecsegtet. SzolL gálja a tantervi anyag el­mélyítését és kibővítését, a szocialista érzelmi nevelés egész területét, tehát az er­kölcsi, a politikai meg a világnézeti célkitűzéseket, helyi történet kutatásával foglalkozó szakkör lehető­séget biztosít a zajló élet­tel kialakuló tudatos kap­csolat megteremtésére, amelyben a középiskolás korú ifjú látó szemmel kí­séri nyomon az összefüggé­seket és felismeri a fejlő­dést képviselő jelenségeket. Széles kapu tárul a hely- történeti szakkörökön ke­resztül a mai életbe, ezért szoktuk az iskola életbe néző szemének nevezni. A tevékenységnek ezt a jelle­gét erősítendő, a KISZ KB évről évre megrendezi a kö­zépiskolás és szakmunkás- képző intézeti ifjúság orszá­gos helytörténeti munka­táborát. Nagybátony, Ta­mási, Sátoraljaújhely, Za­laegerszeg és Mosonma­gyaróvár voltak az állomá­sok, ahol találkozót adtak egymásnak nyári szünetek­ben az ország legkülönbö­zőbb helyeiről — a főváros­ból is — érkezett lányok és fiúk; ismerkedtek a vi­dék viszonyaival, kutatási gyakorlatokat folytattak a munkásmozgalom-történet, a néprajz stb. tárgyköré­ben. Forintértékben alig fel­mérhető az a földmunka, amelyet a helytörténeti munkatáborok résztvevői földvallató ásatás közben elvégeztek hazánkban az utóbbi években muzeológu­sok irányításával. Bevezeti az ifjúságot a helytörténeti szakköri típus a kutatás tudományos mód­F«kete János Házak szerelnek megismerésébe. A szakköri tagoknak el kell sajátítaniuk a források sok­félesége kezelésének és a forrásokra történő hivatko­zásnak szabályait, jártassá kell válniuk a forráskritiká­ban is. Számos szakköri ki­advány látott napvilágot középiskolások helytörté­neti dolgozataival, amelyek '»lékaira támaszkodhat­nak a tudományágak hiva­tásos kutatói. (A békéscsa­bai kiadvánnyal terjedel­mesen foglalkozott a Nép- szabadság 1968. március 3-i száma). Igen maradandó élmény forrása, ha a diákszerző is­mertetheti, vitára bocsát­hatja KlSZ-foglalkozáso- kon vagy önképzőköri gyű­léseken egy-kétéves kuta­tásának eredményét a mo­dem technika (magnetofon, vetítőgép) segédletével. Tar­talmat kölcsönöz az efféle programnak és kemény munkára buzdít. Az ismeretszerző középis­kolai osztálykirándulás al­kalmával mérhető fel töb­bek között a helytörténeti nevelés színvonala, eredmé­nyessége, amikor az ifjú összehasonlíthatja a meg­szokott miliőt a szokatlan- lan. A tapasztalatok szerint a hegyvidéki középiskolai kísérő tanár azt veszi észre, hogy tanítványai lesajnál­ják az alföldi ifjúság köz­napjainak „unalmas”-ságát, míg az alföldi nevelő diák­jainak hegyvidékén született érzéseit Petőfi fogalmazta meg: „tán csodállak, ámde nem szeretlek”. A Budapes­ten járt vidéki csoport pe­dig legalább egy napig pi­heni az ártalmakat és felejti a zajt. Sok jó alkalmat kí­nálnak a tanulmányi kirán­dulások az ifjúság tudatá­nak formálására, érzelmé­nek gazdagítására, illetve stimulálására. Nevelési tekintetben a szülőföld, a környezet az a modell, a világmindenség­nek az a része, amelyben az ifjú eljut szellemi éré­sének arra a fokára, amely után képes önkifejletét irá­nyítani. Az iskola és a tár­sadalom közös érdeke, hogy a nevelés mozzanataiba be­lejátsszon a szülőföld tör­ténete is. Dr. Virágh Ferenc I Mélyvíz Oláh Éva Egy perccel rövidebb a reggel Egy verssel kevesebb a bánat Egy cseppei sekélyebb a mélyvíz Fogom a kezed. Nem talállak. Könyvekről Kónya Lajos: Kicsi a világ a kétszeres Kossuth- díjas köl­tő két prózai kö­tete után — Hej, búra termett idő; Virág Márton boldogsága — harmadikként Kicsi a világ című könyvével je­lentkezik az epikában. Ez a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent könyve — önéletrajz, a gyermek- és ifjúkor válto­zatos eseményeinek rajzo­lata. A költő „szülőhelyé­nek nevét hiába keressük újabb térképeinken: Felső. gallát beolvasztotta Tata­bánya. Csak a város része­ként ismretes. S ez a föld­rajzi valóság egyben jel­kép is. Jelképe azoknak a történelmi, társadalmi felhajtó erőknek, amelyek a tenger mélységéből dob­ták felszínre a nép tehet­séges fiait." A Kicsi a világ korrekt- munka: Kónya Lajos a gyermekkori emlékek fel­idézésében a minél na­gyobb fontosságra, hitelre törekszik, s ez sikerül is neki, meggyőz bennünket minden részmozzanat eb­ben a könyvben. Érzékle­tesen eleveníti meg a szű­kebb hazát, a bányatele­pet, az iskolai benyomáso­kat a magyar nyomorú­ság elől a francia tájak­ra menekült szülők gyer­mekének meghitt emlékeit, aztán életük „hosszú, nyug­talansággal teljes szakasz”- ának további állomásait: a Repce parti, a szőgyénv, jákfai, a sárvári a geres- di időket. Könyve azzal zárul, hogy a soproni taní­tóképzőbe kerül. Ez a gyermek- és ifjúkor telis- deteli van mozgással, ele­venséggel, így nagy sod­rású munka megírására is lehetőséget ad. Kónya La­jos nem regényesíti önélet. rajzát, csupán azt nyújtja át az olvasónak, amire va­lóságosan hivatkozni tud A család előtörténetét megírva, érezzük ennek valóságosságát leginkább. A kicsiny, kerekded egységekből épülő önélet­rajzi munka több, mint aminek egy recenzense megjelölte (ifjúsági mű), de kevesebb, mint eredeti s önálló esztétikai él­ményt nyújtó könyv. E felemásság oka az, hogy nem a belső törvényszerű­ségek uralkodnak az anya. gon, hanem a szerző e törvényszerűségeket élet­anyagához méretezi, igazít­ja. Nem mond ellene o szépirodalmi mű kötelmei­nek, de a hitelhez ragasz­kodás okán nem is hasz­nálja ki azokat kellően. Szépséges részletekkel, sok­sok pontos, tanulságos megfigyeléssel gazdag ez a mű, ám végső soron a köl­tői életmű, az oeuvre kör­nyezetrajzához, mélyebb, alaposabb megértéséhez szolgál adalékul. A Kicsi a világ erénye nem csupán ez a belső, lelki kömyezetrajz; erénye az a kor-dokumentum-jel­leg is, amely révén meg­ismerjük a felszabadulás előtt a bányavidéken nap­ról napra élő emberek nincstelen hétköznapjait, kapaszkodó igyekezetét, a korszak tapintható kisem- ber-ellenességét, mert mindezt plasztikusan érzé- kelteti-idézi Kónya... Érdekes könyv a K,icsi a világ — sokban eligazítást ad a költő verseit olva­sóknak, poétái munkássá­gával ismerkedőnek. Jenkei János jelinek Laios Dózsa

Next

/
Thumbnails
Contents