Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
Szeptember 30-án indul a fiatalok első csoportja az NDK-ba Békés megyéből az idén 106 fiatal (köztük 16 lány) utazik az NDK-ba munkavállalás céljából és szakmai tapasztalatszerzésre. Az első, 21 tagú csoportban kőművesek és lakatosok, szeptember 30-án indulnak Drezdába és Bitterfeldbe. A második csoportban 45 vasipari szakmunkás, villanyszerelő és asztalos október 14-én indul Karl-Marx- Stadtba és Drezdába. A III. csoport 40 tagja közül 16 lány, október 21-én indul Lipcsébe szövő. és fonóüzembe, 24 villany- szerelő és lakatos pedig Schwedtbe. A csoportok tagjainak a megjelölt (csütörtöki) napokon délelőtt 9 óra 45 percig kell a békéscsabai vasútállomásra megérkezniük, ahol a diákváróteremben van a gyülekező. Itt kapják meg a szükséges okmányokat. A vonaton külön helyet tartanak fenn részükre. 140 ezer garnitúra alkatrész a Zsiguliba Eddig 1.40 ezer garnitúra, alkatrész készült ei a Zsigulikhoz a Bakony Művekben. Mint ismeretes, a veszprémi gyár négyféle alkatrészt: ablaktörlőt, gyújtáselosztót, kürtöt és kor- mányzáras-gyújtáskapcsolót készít a szovjet gépkocsikhoz. A Togliattiban működő autógyár kérésére — a gépek jobb kihasználásával -* 1911 év végére az eddigi 10—15 ezer helyett, havi 25 ezer garnitúrát fognak előállítani. Képünkön: Dömötör Lajosné és Gerendái Jánosné csomagolja a kész autókürtöket. (MTI fotó — Jászai Csaba felv. — KS) ban. Nem kellett többé igénybevennem a tanársegédnő segítségét Inkább őnéki — az enyémet. Erre már ötvenhat őszén került sor. Ötvenhat nyarán is katonák voltunk. Őszre szereltek le bennünket. A katonaságnál valahogy keveset érzékeltünk az eseményekből, szinte halvány sejtésünk se volt, mire kerülünk vissza. Párttag voltán). Mint ilyet, felszólítottak még a diákotthonban egy délben: legyek egy ifjúsági gyűlés rendezője. Karszalagot kaptunk vagy kilencen. No jól van, nem először voltunk rendezők. Akkoriban azért már hallottam a Petőfi- köri vitákról, s úgy gondoltam, ha hibák és disznóságok vannak és voltak, rendjénvaló a pártnak, a párttagoknak azon lenni, hogy ezek kiküszöbölődjenek. A karszalagot is azzal a gondolattal öltöttem magamra — vörös karszalagot —, hogy addig semmi baj nem lehet, amíg minket hívnak rendezőkul. Hanem az aulában már valamit megsejtettem abból, hogy nem babra megy t.. Először is, teljesen ismeretlen kollégák ugrottak a katedrára, szónokolni. S olyanforma beszédek hangzottak el, hogy még Cs, Pál, a szilárdságtan európai hírű professzora is felállt, s kiment a teremből. Ahogy elhaladt mellettem, gondterhelt arccal jegyezte meg: — Ajjaj, mi lesz még ebből?! Szorulni, feszíteni kezdett az ing a nyakamon erre a szóra. Kigomboltam. S arra gondoltam: ez a nagyhírű professzor, akinek nemcsak Kossuth-díjat adtak, hanem az apja kismotoréi gépgyárát is megtarthatta, az apjára való tekintettel, (aki a porlasztó feltalálója volt!), s aki két kommunista tanársegédet finoman eltanácsolt a tanszékéről, aki tehát semmiképp nem volt nevezhető marxistának — ez így nyilatkozik?! Ilyen ijedt és gondterhelt? Hát akkor csakugyan, mit is várhatunk, md is lesz ebből?! Egyelőre az lett, hogy a délután háromkor kezdődő gyűlés eltartott éjfélig. Főleg a páncélos-tanszék vezetőjének a jóvoltából, aki nekiveresedve mondta a szaftosabbnál szaftosabb dolgokat. A többi között — nem kis megdöbbenésemre — követelte a kommunista előadók azonnali eltávolítását az egyetemről. Az általa felsorolt nevek között szerepelt a kis statikus-tan ársegéd nő neve is. No, én tovább nem vártam. Otthagytam a gyűlést. A lépcsőn lemen et látom, hogy valaki szintén siet előttem lefelé Ahogy a fény ráesik az arcára és a szemére, látom, hogy a gyűlésen „kihozott” elvtársnő az, a statikáróL (Folytatjuk) 0 párttagok észrevételeinek, javaslatainak intézéséről Beszélgetés Gyulavári Pál elvtárssal, a békéscsabai városi pártbizottság első titkárával „Pártunk olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkcióját is magára kell vállalnia. A párt csak úgy töltheti be ezt a szerepét, ha a társadalom tapasztalataira támaszkodik, állandóan figyel tagságára és annak segítségével az ország közvéleményére, általánosítja a tanulságokat és gondoskodik érvényesítésükről” — mondotta Biszku Béla elvtárs. Tudvalevő dolog, hogy az MSZMP X. kongresszusi felszólalásában kongresszusának előkészítése időszakában a taggyűléseken a párt téziseinek, majd az alapszervezetek vezetősége beszámolójának vitájában számos kritika és javaslat hangzott el, amelynek többsége a különböző kérdésekben egysaersmind az ország közvéleményét is tükrözte. A vélemények, javaslatok egy részére már az alapszervezetek vezetősége választ adott. Sok azonban a felsőbb pártszervekhez került, ahol csoportosították, minősítették azokat. A helyi bírálatok, javaslatok szinte az élet minden területére kiterjedtek. Ezek között voltak azonnal elintézhetők, de jó néhányra csak bizonyos idő után lehetett vagy lehet választ adni. Akadtak a javaslatok között olyanok is, melyek különböző okok miatt nem valósíthatók meg. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gyulavári Pál elvtárssal, a békéscsabai városi párt- bizottság első titkárával, aki bevezetőben elmondta, hogy a városi pártbizottság (mint a többi is) visszatér az eddig elintézetlen javaslatok vizsgálatára. Annál is inkább kötelessége ez, mert az MSZMP Szervezeti Szabályzata előírja, hogy a párttag joga többek között: „Kéréssel, javaslattal, beadvánnyal fordulhat a felsőbb pártszervekhez egészen a kongresszusig ; észrevételeire, beadványaira érdemi választ kell kapnia.” — Hány és milyen jellegű felszólalás hangzott el a X. kongresszust megelőző augusztusi, majd a szeptemberi taggyűléseken? — A több mint ötezer békéscsabai párttag közül az augusztusi taggyűléseken 900-an, a szeptemberin 893-án szólaltak fel. Szép számmal voltak közöttük, akik észrevételeiket a városi, a megyei és az országos párt. és állami szervek vezetőihez címezték. A pártbizottság három csoportba sorolta a hozzászólalá- sokat, javaslatokat. Különválasztotta azokat, amelyek a pártra, a politikai munka hatékonyságára, továbbá gazdaság- politikánkra. valamint az ideológiai és kulturális helyzetre, végül pedig az állami életre vonatkoztak. Egyazon kérdéssel kapcsolatban — hasonló megfogalmazásban — több hozzászólás, javaslat is elhangzott, ezért azokat természetesen csak egynek vettük, s így összesen 363 észrevételre, javaslatra kellett intézkednünk, illetve érdemi választ adnunk. — A pártélet vonatkozásában milyen kritikai vélemények voltak a legáltalánosabbak? — Sokan kifejtették, hogy féltik a párt vezetöszerepét és határozottabb, következetesebb pártvezetést igényelnek. Sürgették a KISZ politikai hatékonyságának növelését és kérték a fizikai dolgozók, valamint társadalmi munkások nagyobb megbecsülését. Hangoztatták, hogy a párt tekintélyének növelése érdekében elsősorban a kommunistáktól kell többet várni. A vezetőszereppel és a pártdemokrácia kiszélesítésével kapcsolatos felvetésekre kedvező hatást gyakorolt az a törekvés, hogy a pártalapszerveze- tek veztőségébe és a városi pártbizotteágba egyaránt jelentős számban kerültek fizikai munkások, nők és fiatalok. A párt elvi, irányító, segítő és ellenőrző szerepét kezdik az alapszervezetek mind jobban megérteni és azt eredményesen alkalmazni. Egyelőre nem sikerült eleget tenni annak a követelésnek, hogy az egyes helyeken szinte polgárjogot nyert anyagias, egoista megnyilvánulásokkal szemben gátat emeljünk. Mind nagyobb megelégedéssel veszik tudomásul a dolgozók, hogy a termelő és a társadalmi tevékenységük elismerése találkozik az elvárásukkal. A különböző bér- és szociális jellegű juttatások, a törzsgárda, a szocialista brigádtagok megbecsülése, a társadalmi munka rangjának emelése, a vezetőkkel való kapcsolat nemcsak a munkahelyi légkört javítja, hanem a sok , ezirányú felvetés gyakorlati megvalósítását is jelenti. A KISZ politkai hatékonyságának növelésére remélhetőleg sikerül elérni, hogy a fiatal párttagok megbízatásuknak a KISZ-szervezetekben is tegyenek eleget. Ezt elősegíthetik a napjainkban folyó KlSZ-aiap- szervezetl vezetőségválasztások. — Milyen bírálatok hangzottak el gazdaságpolitikánkkal kapcsolatban? — Talán elég, ha csak néhányat említek, mint a munka szervezetlenségét, a laza munkafegyelmet, a munkaerőiván- dorlást, a társadalmi tulajdon megkárosítását. Elítélték a párttagok a felelőtlenséget, a jogtalan előnyökre való törekvést, a protekcionizmust. A városi tanácstól meggon- doltabb városfejlesztést, jobb koordinációt, igazságosabb la- káselosztást várnak el. Elmondhatjuk, hogy a bírálatok nem voltak hiábavalók. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben a békéscsabai vállalatok, üzemek a tervezettnél nagyobb nyereséggel járultak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. Javult a munkaszerető, szorgalmas, becsületes munkások, törzsgárdatagok anyagi, erkölcsi megbecsülése, mérséklődött a munkaerővándoriás. A társadalmi tulajdon megvédésére megszigorították a vállalati ellenőrzést. Mindezek ellenére megállapítható. hogy a vállalatok belső szervezettsége, a munkaeszközök kihasználása még nem Ülést tart a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa szeptember 30-árv, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel tartja soron következő ülését. Elsőként Csepregi Pál, a megyei tanács elnökhelyettese a IV. ötéves terv tanácsi fejlesztési feladatairól, tart ismertetőt Ezután dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára tájékoztatja az ülés résztvevőit a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1971. szép. tember 10-i üléséről, majd egyéb! szervezeti tennivalókról tanácsa] koznak. I megfelelő. A közgazdasági szabályozók szigorításából fakadó magasabb követelmények teljesítése csak úgy lehetséges, ha a gazdasági egységek kihasználják a gépi kapacitást. A pénzgazdálkodásban, a kereskedelemben az áruk útjának le_ rövidítésére, illetve a pénz forgási sebességének növelésére, a kamatterhek mérsékelésére kell törekedni. A városi tanács vezetőitől tájékoztatást kaptunk a felmerült problémákra. A lakosság általában megértést tanúsít az iránt, hogy a sok évtized alatt felgyülemlett gondokat csak fokozatosan lehet megoldani. Az igazságos lakáselosztásra már intézkedés történt. — Az ideológiai és kulturális helyzet különböző kérdéseivel is többen foglalkoztak. Mik voltak ezek? — Sokan felvetették, hogy terjed a kispolgári szemlélet, újratermelődnek a nacionalista nézetek. Kifogásolták, hogy az őszinte bírálatot egyes helyeken retorzió követi. Megemlítették, hogy a fiatalokra hat a nyugati feúazítási politika. Javasolták, hogy kapjanak több támogatást a fizikai dolgozók gyermekei a továbbtanuláshoz, egyben azt is, hogy az oktatást, a nevelőmunkát emeljék magasabb szintre, a művészet pedig szolgálja jobban szocialista ügyünket. A felvetések többsége olyan jellegű, amely nem oldható meg egyik napról a másikra, csak folyamatos felvilágosítással, tudatformálással. Másrészt országos összefüggések is vannak, bár helyileg is munkálkodnunk kell azon, hogy egyes ésszerű javaslatok megvalósuljanak. Gondolok főként a társadalmi munka becsületének a növelésére, az anyagiasság, a kispolgári magatartás háttérbe szorítására, a nacionalista nézetek felszámolására. Helyi és megyei intézkedéseket igényel a közművelődés fejlesztése, városunk kulturális centrummá való kialakítása. Különösen azért, mert Békéscsaba időközben az ország településhálózatának keretében a felsőfokú központ besorolásba került. Az ideológiai és kulturális helyzettel kapcsolatban a X. pártkongresszus határozatának szellemében kell minden szinten tevékenykedni. Ez a követelménye annak, hogy a felvetett kérdések megoldódjanak. A politikai oktatás keretében gondot fordítunk arra, hogy a határozatok széles körben ismertté váljanak. — Mi a további teendő? — Arra van szükség, hogy a kongresszus légköre megmaradjon a hétköznapokon is. Ezt a városi pártbizottság határo. zata így fogalmazta meg: „Gyakorlattá kel] tenni, hogy a párttagság taggyűlésen elhangzó véleményének, javaslatának intézése ne legyen kampány- szerű. A válaszadásnak az objektív viszonyokat kell figyelembe venni. Kádár elvtárs mondotta: „A legnagyobb veszélyek egyiike — mint ahogy erre a kongresszus is figyelmeztetett —, ha elképzelésünket, vágyainkat tényként tüntetjük fel, hogy amit szeretnénk, azt megvalósultnak hisz- szük.” Meg kell még mondanom, hogy a pártszervezetek tagjai által felvetett észrevételek, javaslatok folyamatos megvalósítását a végrehajtó bizottság figyelemmel kíséri. A végrehajtást legközelebbi külön napirendként a jövő év januárjáig értékeli és ellenőrzi — fejezte be a beszélgetést Gyulavári elvtárs. Pásztor Béla
