Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1971 Oktatás, népművelés Békés megyében Megyei adatokat közöl XXI. fejezetében az 1971-es Magyar Statisztikai Zsebkönyv A feje­zet két oldalán az oktatás, a népművelés néhány fontosabb mutatóját találjuk, melyből ki tűnik, ezen a területen hol fog­lal helyet Békés a megyék rang­sorában. Mit mondanak tehat a sza­mok? 1970-ben tíz és fél ezer óvodai férőhely volt Békésben, amivel — nem számítva Budapestet, Debrecent, Miskolcot. Pécset, Szegedet — a megyék között a negyedik helyen állunk. S mind­össze Győr-Sopron és Tolna tud ezer óvodáskorújának a mi hat- száznegyvenünknél több férőhe- helyet biztosítani — igaz, ebben az a sajnálatos tény is közreját­szik, hogy az ezen- főre jutó évi természetes népszaporulat ná­lunk csak 1,3 és ezzel csak a tizenhetedik helyen állunk az országban. Csaknem félszázezer az álta­lános iskolai tanulók száma, en­nél azonban .többet mond, ha az egy osztályteiemre jutó tanuló­létszámot hasonlítjuk össze más megyék adataival. E vonatkozás­ban feltételeink ismét csak job­bak az országos átlagnál, az egy terembe járó 29,8-as diákátlag­gal megelőzünk tizennégy me. gyét. Középiskoláinkban ez a szám osztálytermenként 32.6 és ezzel tizenkilenc megye közül harmadikok vagyunk. 1970-ben átlagosan 7.6 mozilá­togatás jutott minden Békés me­gyei lakosra, ami azt jelenti, hogy nálunk csak a Komárom megyeiek voltak szorgalmasabb mozilátogatók. Tizenkettedikek vagyunk az egy főre jutó tele­víziókészülékek és elsők a rádi­ók számában. Nem dicsekedhe­tünk túlságosan az ezer lakosra jutó 1963 kötete« könyvtári állo­mánnyal — tizenhárom megye múl felül bennünket ezen a té­ren. Hasonló a helyzet a szín- hazlátogatáskái, melyből évente ezer lakosra 267 jut — s ezkeve. sebb, mint bármelyik más. önál­ló színtársulattal rendelkező me­gyében ...A számok önmagukért be­szélnék. A tanulságok is nyil­vánvalók — ahol jók a lehető­ségeink,alapadottságaink, ott az eddiginél jobban kell élnünk ve­lük: ahol lemaradtunk, javíta­ni kell a körülményeken, fis még valami, ami szintén benne rejte­zik az idézett adatokban: a to­vábblépésnek nem a pénz az egyedüli „csodaszere”... hanem sokkal inkább a csaknem négy és fél százezea- Békés megyében élő ember fokozott igényessége, odaadása, a kultúra, a tudás ér­dekében kifejtett nagyobb ener­giája. Kilencmilliós fejlesztési terv Endrődön A MEZÖBERÉNYI ÉPÍTŐIPARI KTSZ villanyszerelő szakmunkásokat VESZ FEL. 320375 Endréd nagyközség tanácsá­nak fejlesztési tetve 1971—75 között 9 millió 309 ezer forint. Az idén többek között a Kossuth út építésére 800 ezer, csatorna- felújításra és villanyhálózat bő­vítésre 150—150 ezer forint ki­adás szerepel a tervben. A következő években további folytatják a csatorna-fel újítási és betonjárda-építést, s csupán 1974-ben előreláthatóan 1 millió forint költséggel bővítik a víz­műhálózatot. A piactér betono. zására 385 ezer forint költséggel 1974-ben kerül sor. A lakosság társadalmi munka terve — amit bizonyára túlteljesítenek — 1 millió 600 ezer forintot tesz ki az öt év alatt, Walter R. Fuchs: Az új tanulási módszerek Az ismeretközlés első forra­dalmát a könyvnyomtatás fölta­lálása tette lehetővé. Az ismeret, a tudás forrása mindaidip; a nyomtatott betű marad, míg... míg a gépek meg nem törték ezt az egyeduralmat. Űj fogalmak terjednek széles körben audo- vizuális oktatás, oktatógépek, Áz iskola a társadalomé Egy muronyi vb-ülés tanulságai Az általános kezdésérőlj szóló igazgatói beszámolót hall­gatta és vitatta meg legutóbbi i ülésén a Murányi Községi Ta-j nács Végrehajtó Bizottsága. Or-1 szagos horderejű, egészen külön, j leges, soha nem hallott kérdések nem merültek fel, hiszen az ilyen I tanácskozások, az ilyen problé-: mák szinte mindennaposak ha- f zánkban. Békés megyében. Mé­gis, talán éppen ezért érdemel ezj a VB-ülés különös figyelmet. Mert az elhangzottak a máshol is hasonló, tipikus mai életet, sok-sok általános iskola gondját, örömét tükrözik. Lényegében ál­talánosak tehát a muronyi hely­zetkép tanulságai is. Az iskola problémái közül ta­lán a legnagyobb a helyiséghi­ány. Nincs tornaterem, nincs elegendő szertár, a konyha és a napközi üzemeltetésének Kö- JÁL-engedélye ez év végén le­jár. Rendkívül hiányos a szer­tári felszerelés. A körzetesítés­kor az iskolásak kedvéért, indí. tatt autóbusz rendszeresen ké- sikamiinek következtében a ke- rékpárszezom befejeztével a j gyerekek egy részé csak nagyon: ritkán érhet nyolc órára az is­kolába. Gyakran késik a gyere­keket, hazaszállító délutáni járat! is. Az indokoltnál nagyobb a hi-i ányzók létszáma. A helytörténeti; szakkör vezetőjének tiszteletdi- j ját eddig biztosító járási tanács átszervezésével megszűnt ennek! az összegnek a folyósítása.. Égj mindez csak a gondok egyrésze, azokat bőven lehetne sorolni to­vább. Mi a megoldás? Semmniesetre sem a siránkozás, az objektív nehézségek únos-úntalan védő­pajzsul vétele és főképpen nem a belenyugvás. Hanem a tett. Az a hasznos cselekvés, amit az iskola önmagáért s amit a tár­sadalom az iskoláért végez. Nem kevés példát találni erre Mu- ronyban is. hiánt/7n hel>'is^seiker ter* llldlijf'U mészetesen na­gyon nehéz pótolni s ez jelenleg meghaladja a község erejét. Építettek az utolsó évtizedben ötven férőhelyes óvodát, két fog­lalkozási termet, négy kisegítő helyiséggel ellátott politechnikai műhelyt — most hát nem futja konyhára, napközire, akármeny- nyire szükséges volna is. A tornaterem: még távolabbi álom. Kapott azonban az iskola sportpályának való területet. A Hidasháti Állami Gazdaság A jóvoltából kézilabdapályát, s kö­rülötte salakos futópályát épít­hetnek természetesen társadalmi munkában. Ha télen nem is tud­ják majd használni, az ősz a a tavasz Legnagyobb gondját meg­oldja Félszázezer forintba kerül a Békés, Szarvasi u. 17 szám alatti ingatlan Érdeklődni lehet Vasipari Szövetkezet, Békéscsaba, Berenyi u. 124. (Főkönyvelőnél) fizikai és kémiai tanulókísérleti egységcsomag. S mert a költség- vetés nem elegendő, az iskola szerződést kötött- a Lenin Tsz­szel és az Állami Gazdasággal: a gyérékek meghatározott, a tantervben is erre a célra kije­lölt napokon segítenek az őszi betakarításban, amiért cserébe a két nagyüzem elvégzi a nyári épületfelújítást, tatarozást. Az erre szánt pénzből pedig kísér­leti eszköz, vegyszer, mérőmű. szer lesz. A szakkörvezető tiszteletdíját a jövő év elejétől közösen vál­lalja a termelőszövetkezet és a községi tanács. A tanács ismé­telten mepróbálja arra bírni — először szép szóval, aztán, ha így nem sikerül, pénzbüntetéssel — az indokolatlanul sokat hi­ányzók szüleit, hogy biztosítsak gyermekük folyamatos iskolába járását, hogy másképp is meg­oldható házkörüli munkák ked­véért ne tartsák otthon felsőta­gozatos fiúkat, lányukat. Min­dent megtesznek, hogy a későn járó buszok ügyében is szót ért­senek az illetékesekkel. A társadalmi mészetesen nem úi dolog. Muránkban sem az. Ilyen vagy olyan formában, közvetlenül vagy közvetve szere- j pet játszott az eddigi eredmé-! nyékben is. Abban, hogy a mos- j tani elsősöknek több mint a fe­le óvodába járt, hogy százhúsz gyerek számára főznek naponta meleg ételt a konyhán, hogy a tanulóknak csaknem fele napkö­zi otthonban, tanulószobában készülhet a következő nap órái­ra, hogy a művelődési biztosít szakkörvezetőt a bábosoknak és matematika tanárt a fizikai dol­gozók gyermekeinek, hogy a nyolcadikat végzettek 84 száza­léka tanúi tovább gimnázium­ban, szakközépiskolában, ipari vagy mezőgazdasági szakmun­kásképzőben, hogy a 213 gye­rekkel 14 alsó-, illetve felsőta­gozatos nevelő foglalkozik. A „hivatalos” állami támoga­táson kívül is sokat tesznek hát az iskoláért a társadalom külön­böző szervei, rétegei — a helyi tanácstól a község termelőüze­méig. a szülőktől az alsós és felsős gyerekekig. S ez így he­lyénvaló. erre így van szükség, igény. Hiszen az iskola a társa­dalomé, a társadalom érdeke, hogy minél felkészültebb tizen- n égy évesek kerüljenek ki az ál­talános iskola padjaiból. Ily jolrnSa célszerű, szüksé- Ht ianlHU ges és lehetséges társadalmi segítéséről volt szó a muronyi végrehajtó bizottság ülésén. Lehet, hogy az ott el­hangzott javaslatok, ötletek, írásba foglalt határozatok né­melyike más iskolákban és eb­ben a tanévben nem időszerű, lehet, hogy hasonló problémák megoldására másutt jobb mód­szereket, lehetőséget találtak. A felmerült gondok többsége azon­ban — úgy véljük — általános érvényű. És bizonyosak vagyunk benne, hogy a segítés szándéka, iránya az ország valamennyi is­kolájában ilyen vagy legalább hasonló és lehetőleg még a mu- ronyinál is különb kell. hogy legyen d—ő programozott tanulás. Üj eszfkö»- zök állnak szolgálatba: a tábla helyére a képernyő kerül, a tollat a fényiron váltja fel, a magyarázatot újra meg újra e!~ ismétli a filmfelvevő vagy a magnetofon... Az új tanulási módszerek korunk íredagógiáj^r nak hatalmas távlatait körvona­lazzák. s W. R. Fuchs könyve — amelyet a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentetett meg — mindazt összefoglalja, amit e módszerekről ma tudni kelL A szakembernek és a laikus­nak egyaránt sokat adó mű — rengeteg ábrával és képpel — részletesen elemzi az új tanulá­si módszerek mibenlétét, föl- használásuk előnyeit, az oktató­gépek és a tanuló kapcsolatait. Ismerteti a nemzetközi, elsősor­ban a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban elért ered­ményeket, az elektronikus szá­mológépek térhódítását az okta­tásban, s azokat a módszereket amelyek az oktatógépek közve­títésével új, szinte meghökken­tően hatásos lehetőségeket te­remtenek a tanulásra, az isme­retanyag gyors és alapos elsajá­títására. A szerző, aki neves szaktekintély, élvezetes stílusban, a bonyolult összefüggéseket jól megvilágító történetekkel fű­szerezve írta meg könyvét, le­hetővé téve így. hogy azt bárki haszonnal forgathassa. Hédik a grúziai flotta Grúzia három jelentős tengeri kikötővel rendelkezik: a tenger­járó hajók Batumi báni, Szuhumd- ban és Pot i ban rakodnak, — szerszámgépeket, kőolajat, man­gánércet. teát, bort szállítanak a világ minden tájára. A grúz tengerhajózás forgalma a most kezdődött szovjet ötéves terv so­rán gyorsan növekszik; csaknem kétszerese lesz az eddiginek. A grúz hajók elsősorban európai és afrikai kikötőkbe futnak be Öt év alatt a grúziai tengeri szállítóflotta tíz új ércszállító hajóval bővül. üér Endrét Haltulc (Regény) 14. Végülis Nusinak köszönhet­tem „lázadásomat”. Ez már ak­koriban történt, amikor kide­rült, hogy a bolgár, szerb és az orosz alakulatok gyűrűbe fogták a várost, s a németek kényte­lenek voltaik szinte puskalövés nélkül feladni... Ennek örömére zsúfolásig telt a kocsma. Nusii, aki előzőleg na­gyon félt az oroszoktól (bér Já­vor úr naigykajánul váltig biz­tatta, hogy ha meglátja egy ruszki, ijedtében Vladivosztokig rohan) beivott jókedvében. In­dulókat játszott rossz zongorán­kon s óbégatott hozzá. Anyám is fűtötte a vendége­ket. — Igyál még egy féldecit! — biztatta a zsávoiyruhábói ci­vilbe öltözött kiskatonákat. S jókorát húzott a hátukra: —• Ingyen mulatságot szeretnétek!? — Dehogy ingyenest! Ezen ne múljon! Hozzon még egy ku­picával — önérzeteskedtefc lelkesen a volt katonák. A terem csakhamar fóloldal- vast fordult a dülöngélő, üvöl­töző részegektől. — Mikor jön már az attrak­ció?! — követelőztek többen. — Pofa be! Csend! — vezé­nyelt anyám csillogó szemmel. S intett nekem: — Oltsd el a villanyt! Koromsötét lett. Nekem ugyan meg volt tiltva, hogy ilyenkor, villanyoltás után bentmaradjak, de a meglepődéstől ez most nem jutott eszembe. Nagy kurjongatás, üvöltözés kezdődött a sötétben, mert egye­sek öngyújtót gyújtottak, s an­nak fényénél látni lehetett, hogy Nusi kivesz a nadrágjából egy sliccbevarrt tehéntögy-darabot, beledűgja az ujját s két társ­nőjét bökdösi vele A részeg vendégek kezét meg bedugdossa ruhájába, a mellei közé. Egetmozgató röhej támadt, s úgy tűnt, a nekiszabadult fék- telenseget senki nem állíthatja meg... A volt katonák összevere­kedtek Nusin, s a két lányon, s anyám hiába gyújtotta meg a villanyt, kiáltása beleveszet-t az ordi halasba. Szódasüveg kelt szárnyra, s nagy robajjal csapó­dott az ablakhoz. Ez még anyámnak is sok volt. Megfogta a redőny rudját, s csépelni kezdte a népet, kocsi­sokat megszégyenítő kisérőszö- veggeL Döbbenetes csend támadt egy­szeriben. — Az isteneteket, kihivatom a karhatalmat! — káromkodott anyám. — Kiüríttetem a kocsmát ha nem. takarodtok! A nagy csendben, a hirtelen bekapcsolt rádióban éjfélt je­leztek. Az ajtók, ablakok kitárul­tak, friss levegő süvített be. Űgv-ahogy kijózanodott a társa­ság. A pénztelenébbje elsorn- fordált, a pénzesek némelyike az egyedül maradt és ruháját megigazító Nusiit fogta közre, italt rendeltek neki. Nusi az asztalhoz ült, mintha mi sem történt volna, s csakhamar rá­gyújtott egy katonanótára: — Kívül a kaszárnyán, kint a kapunál... En dermedten lapultam a ki­nyitott ajtó szárnyához. Anyám nagyot taszított rajtam a bot­tal, elestem. — Te kis hülye! Egymásután lógnak ki melletted ezek a disznók, nem fizettek, és te ha­gyod őket! Te kis dilis, te! Sírva-zokogva botorkáltam a szobámba. Ruhástól feküdtem az ágyra. Hajnalban egy sza­tyorral felkerestem a közelben készülődő kenyereseket, akik teherautóval Szegedre indultak volna. Felkéredzkedtem a fris­sen sült cipők köze, s délben már Szegeden voltam. Fél esztendeig az egyik ven­déglő konyhájában! mosogattam. Anyám egyszer megpróbált ha-

Next

/
Thumbnails
Contents