Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

A bélmegyeri Oj Barázda Termelőszövetkezetben ü—650. M. típusú traktorral készítik az ősziek vetőágyát. A korszerű g&- pék után görgős ekék forgatják a talajt, (Fotó: Márton) Új frak for — gorgos eke Kilenc szocialista brigád az Univerzálnál Megtartották a KISZ-vezetőségválasztó taggyűlést Az elmúlt két év munkájáról Galovicz Lajos KISZ-titkár tar­tott beszámolót. Ha az UNIVERZÁL fiataljai­nak minden megmozdulásáról be akarnánk számolni, bizony kevés lenne ez a hely. Mégis néhány példa: Nagy gondot for­dítanak az eszmei, politikai ne­velő munkára, a közös KISZ- és Felveszünk: Kőműves, ács, vasbetonszerelő szakmunkásokat; könnyűgépkezelőket, kubikosbrigádokat. kubikosokat, segédmunkásokat. MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG. Alföldi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 21. sz. Építésvezetőség OROSHÁZA. Bajza utca 6, sz. Ügyintézőnk: GUBICZA GYÖRGY. 218037 úttörőprogramok megrendezésé­re, a szabad idő hasznos eltölté­sére. A vállalatnál kilenc szo­cialista brigád tevékenykedik, s 13 egységben a Kiváló Bolt cí­mért folyik a versengés. Az el­múlt év értékelése alapján nyolc KISZ-fiatal rendelkezik a szo­cialista brigád cím arany foko­zatával. Érdemes megemlíteni Christó Ilona és Tipi Antal ne­vét. akik első helyezést értek el a szakmunkástanulók országos versenyén. Gál Anna harmadik lett. A vállalati szinten megren­dezett szakmai vetélkedő első 3 helyezettje szintén KISZ-fiatal volt. Érdekvédelmi tevékenység, sportolás, együttműködés a vál­lalat párt- és gazdasági vezeté­sével, szervezeti élet — mind­mind napirenden voltak a mint­egy 3 órás értekezleten. Az UNIVERZÁL Kiskereske­delmi Vállalat KI SZ-alapszer- vezetének titkára ismét Galo­vicz Lajos lett. A vezetőség, és küldöttválasz­tó taggyűlés igen tartalmas volt, hiszen nemcsak az eredmé­nyekről esett szó, hanem őszin­tén szóltak a résztvevők a meg­levő gondokról is. 3 iÉMumim 1971, SZEPTEMBER 19. Gazdasági etika “ avagw kétféle a mérce? w.­f erűéi sem vitatja, hogy ^ iparcikkekből az áruellá­tás színvonalának javulását jel­zi a bővebb választék, az új, kor­szerű alapanyagokból készült ruházati cikkek, a divathoz és különböző jövedelmi réteg igé­nyeihez jobban igazodó árukíná­lat. Számos tartós fogyasztási cikkei — mosógép, színes tele­vízió, bútor, személygépkocsi, stb. — és sok új vegyi és mű­anyag áruval gazdagodott a la­kosság ellátása. Javult a keres­kedelem munkája, és annak irá­nyítása. A helyi szervek haté­konyabban működnek közre a lakosság ellátásának szervezé­sében. A kereskedelem rugal­masabb lett. A leértékelés, a ki­árusítások bevezetése, az áru­bemutatók széles körű szerve­zése, a vásárlód reklamációk el­intézésének egyszerűsítése, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a kereskedelem az igények­nek megfelelően teljesíthesse feladatát. Ezek az eredmények pártunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikájának következ­ményei. Jó és hasznos, hogy a fogyasz­tók elismerik az áruellátás és a kereskedelem fejlődését, vásár­lási tapasztalataik alapján. Bár ezekről kevés szó is esik beszél­getésünk során. Ami inkább szóba jön; egyes áruk hosszabb idők óta nem kaphatók elegen­dő mennyiségben, más áruk ép­pen a szezonidőkben hiányoz­nak. Az áruk minősége, csoma­golása sem kifogástalan. Nem­egyszer tapasztalnak a fogyasz­tók udvariatlanságot, kulturáiat- lanságot a kiszolgálásban. Elő­fordul még a fogyasztók megká­rosítása is. Ez utóbbi bármilyen formájára érzékenyen reagálnak a vásárlók. Kimondva, ki nem mondva: utálják, ha becsapják őket! Éppen ezért egy cseppet sem csodálkoztam azon, ami a minap történt az Orosháza—Bé­késcsaba vasútvonalon. Elmon­dom. Ütitársam mélyen beleme-i rülve olvasta az újságot, majd hirtelen felémfordulva kissé iz­gatottan jegyezte meg: „Hiszi a pici”, és ujjával az alábbi mondatra mutatott: „Országos adatok alapján a fogyasztói ár­színvonal az elmúlt három év alatt 2,4 százalékkal növekedett iparcikkek vonatkozásában, mely becslések szerint egybeesik a megyei fogyasztói árszint nö­vekedésével.” 0 itte, vagy nem hitte, amit válaszoltam, nem tudom. Én mindenesetre erősítettem, hogy az általános áremelkedés valódi tényszámai ezek. Mire ő ennyit mondott: „Az is tény, hogy a cipők meg a ruha sokkal többel drágult. Érzem a zsebe­men. És akik így fosztogatják a dolgozók pénzét, éppen olyan bűnösök, mint akik nyíltan csal­nak. lopnak.” Ezután kérdően [ nézett rám. oly elszántsággal, j mintha egyenesen követelné azok ' megbüntetését. így is kérdezte: „Azokat nem lehet megbüntet-! ni? Talán kétféle mérce van?” j Megmondom őszintén, ha csak egy embertől hallottam volna e kérdéseket, talán nem is fog­tam volna tollat, de sok-sok vá­sárló ajkára tolulnak e szavak. Az észrevételek egészséges ag­gódásból fakadnak — a párt és kormány határozataira épül. Mi ad okot a gyanakvásra? Megpróbálom megközelítem a tényeket. Igaza van útitársam­nak, hogy egyes cikkek árai már az eget nyaldossák, amit az időszaki kiárusítások nem hoz- j nak egyenesbe. A megyei tanács ! végrehajtó bizottsága augusztusi W-i ülésén így összegezte a ta- I pasztalatokat: „Az árszínvonal átlagát meghaladta a női kon­fekció és kötöttáru, férfi- és női cipők, gyermek alsó, felső kon­fekciók, valamint a lakástextil áralakulása.” A különböző ár­szintek ármozgásának vizsgála­ta azt mutatja, hogy a vállala­tok és szövetkezetek árpolitiká­jára jellemző a stabilizáció — sajnos a felső szintet megköze­lítő árstabilizáció — vagy a né­mi áremelésre való törekvés. Tartózkodnak viszont az állan­dó, vagy tartós árcsökkentéstől és inkább igyekeznek biztosítani az árakban rejlő nyereségtarta­lékot. Kiugrott tehát a nyere­ségre való törekvés, ami helyes. Helyes mindaddig, amíg az tisz­tességes úton jön létre. Most folyik a vita annak jogi megál­lapítására: meddig tisztességes, és mettől kezdődik a tisztesség­telen haszon. Nem vagyok jogi ember, így ebbe nem is bonyo­lódók bele. Ám a Napnál is vi­lágosabb hovatartozása az aláb­bi megállapítás mögött rejtőz­ködő cselekvésnek: „Felmérése­ink során tapasztaltunk olyan jelenséget is, hogy a kereske­delem igyekszik a termelői árat egyes cikkek, illetve cikkcso­portok esetében mérsékelni és ugyanakkor a fogyasztói árnál ezen mérsékelés nem érvénye­sül.” (Augusztus 17-i Vb-ülés anyagából.) És ha ebből is csak egy ilyen eset lenne, akkor aligha vált volna szükségessé a párt és a kormány, valamint a megyei tanács határozataiban az alábbi szöveg, amit összesű­rítve így tudok visszaadni: „A fogyasztói érdekvédelemben kü­lönösen nagy gondot kell fordí­tanunk arra, hogy megfelelő arányban, a különböző jövedel­mű rétegek kereslete szerint le­hessen megvásárolni az olcsóbb és drágább árukat, és még szi­gorúbban lépjünk fel az úgy­nevezett burkolt árváltoztatások ellen.” ■figyelemre méltó, hogy a drágább áruk igényének említése magas és könnyen jö­vedelemhez jutók körében gya­koribb. A munkások és parasz­tok, kiskeresetű alkalmazottak viszont az olcsóbb árukra sza­vaznak. Ezek után most már csak egy, nem kevésbé fontos párt-, kormány- és tanácsi ha­tározatot kell számonkémi az illetékesektől. Számonkérni olyan magatartást, amely nem ismer el más tettre serkentőt, mint a pénzt, a személyes érde­ket, amit társadalmunk 26 esz­tendeje minden megvetésével sújt. Egyesek lényegesen előbb megtanulják azt, hogy nekik md „jár”, mint azt, hogy nekik mi a kötelességük a dolgozó nép iránt. Sajnos, sokak szemében azonban bocsánatos bűnné jám- borodott a kapzsiság Lehet, hogy sokak szemében paradox­nak tetszik, amit most leírok, de a kapzsiságról ismert közöny onnan ered; az is teljesen elé­gedett saját hasonló élethelyze­tével. Akik pedig ezt szóvá te­szik, sok esetben megtalálják közösségi óhajaik teljesítésének akadályait a gazdasági, vagy akár a közélet bizonyos jelensé­geiben. Ami pedig a fefelősséigrevo- nást, a kétféle mércét illeti, lát­szólagos talaja így is érzékeltet­hető. Említésre méltó, s a félre­értés elkerülése végett, példáz­ható az alábbi eset. Ha egy „élelmes” üzletvezető több év alatt csaknem félmillió forintot vágott zsebre, körmönfont ügyes­kedéssel, viselt dolgairól terje­delmes tudósításban számol be a lap is. Ugyanakkor másutt a gazdasági etikai vétségről szóló döntés, alig kerül nyilvánosság­ra. Azt hihetné az ember, hogy a félmillió forintért ez dukál. Ám ha utánaszámolunk a kör­mönfont áremelésnek, a válla­lat sokszorosan több jövedelem­re tesz szert, ami meglátszik majd a szántén „ügyeskedő” vál­lalat főként vezetőinek dagad­tabb prémiuma borítékján. A különbség csak annyi a kettő között, hogy az élelmes üzletve­zető a vállalat, vagy a szövet­kezet zsebéből a burkolt áreme­lést végző vállalat vezetőd pedig a cipő, ruha, gázkazán stb. után epedő honfitársunk zsebéből emelte ki jogtalanul a pénzt. Az sem valószínű, hogy bármelyik­től is a kárvallottak visszakap­ják a jogtalanul elszedett pénzt Tény, hogy az élelmes üzletve­zető nem ússza meg a bíróságot, de mi történik a másikkal, az állami, tanácsi vállalattal? Nem lehet válasz rá, miszerint: „To­vább munkálkodunk megfelelő megoldások felkutatásán.” Vagy egyszerűen: „Ez gazdasági, etikai ügy.” Politikánk egészé­ből gazdaságpolitikai felfogá­sunk élveiből is nyilvánvaló: A gazdasági etikai kérdések meg­ítélése nem tűr kétféle mércét Annál inkább sem, mert a gaz­dasági, erkölcsi dolog mdndany- nyiszor közéleti probléma is. M ár jó régen az arra illeté­kesek felfedték a burkolt áremelkedés okát Jól tudják azt is, hol és kik tanúsítanak el­lenállást a rendelkezéssel szem­ben. Hivatalosan kimondták, mi­lyen ellenőrzést, milyen szank­ciókat kell alkalmazni, milyen határidőre. Meghatározták, ki­nek mi a feladata és kötelessé­ge. Mégis a jelenlegi helyzet azt mutatja, maradnak az általános felismerés mellett. A felelősség- revonás határidejét újra és újra elnapolják. Oly sok mondat fut toliamra a rákérdezéshez, hogy nem is folytatom számbavételükét. Nem összefoglalónak, inkább ta­nulságnak szánom: Régi lenini tétel, hogy a tömegek számára semmi sem olyan meggyőző, mint saját tapasztalatuk. A tör­ténelem nálunk ismételten meg­erősítette ennek a tételnek a he­lyességét. Kevés olyan nemze­dék van, amely e rövid idő alatt annyi tapasztalatot szerzett, mint a miénk. A felszabadulást követő első esztendőkben megis­mertünk egy lényegében helyes politikát. Aztán végleges formá­ban ismertük meg a személyi kultuszt, majd a revizionista árulást, de mindkettőért súlyos árat fizettünk. A tömegek igé­nye lett a helyes, cákk-cakk- mentes következetes, nyűt poli­tika. Lényegében most ilyen po­litikát folytatunk, amely alko­tó elemeként magában foglalja az elvi szilárdságot, a meg nem alkuvást csakúgy, mint az em­berséget. a tömegek iránti fel­tétlen bizalmat: mert meg kell érteni minden értelmes ember­nek, hogy egy nép nem lehet gyanús. A mai helyes politikánk alapvető feltétele — mon­dotta Kádár elvtárs egyik beszé­dében: „A tényeket most olya­noknak vesszük, amilyenek”. Is­meretes, egy időben volt nálunk olyasfajta betegség, hogy a té­nyeket nem olyannak láttuk, mint amilyenek a valóságban, hanem amilyennek szerettük volna látni a valóságban. Ebből kigyógyultunk. És akik még nem gyógyultak ki ebből, azok­nak sürgős gyógyulást kívánunk megfelelő gyógykezelés mellett ®***tór János

Next

/
Thumbnails
Contents