Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

Ha nem megy - ne vállalja Az év elején lapunk munka­társa képes riportban számolt be a Gyoma és Vidéke Építőipari Ktsz munkájáról a családi házak építésével kapcsolatban. Akkor is a határidő-eltolódásával volt probléma. Ügy látszik, a határ­idő a ktsz gordiusi csomója. Idő­közben azonban ehhez hozzátár­sult a minőségi kifogás is. Hiányzik a szótárukból Középkorú, zömök férfi kere­sett fel a szerkesztőségben: Ba­bos József, a gyomai vízügyi ki- rendeltség gépkocsivezetője. Fel­indult hangon adta elő panaszát: — A múlt év szeptemberében lakásépítési szerződést kötöttem a Gyomai Építőipari Ktsz-szeL A szerződés szerint ez év au­gusztus 31-ig egy szobát beköl­tözhető állapotban át kellett vol­na adjanak. Ez pedig a mai na­pig sem történt meg. A házamat eladtam. Onnan el kellett köl­töznöm. — Hol épül a háza? — Az endrődi ligetben. — Mikor fejezi be az építke­zést a ktsz? — A ktsz csak ígérgetni tud. Az ígéretből pedig elegem volt. Képzelje, egy ember dolgozik most a házamon. A feleségem­mel emiatt civakodunk. És ha látná, milyen munkát végez­nek?! —- Milyet? — Pocsék. Az a baj. hogy a ktsz fittyet hány a megállapo­dásra. Határidő, minőség?! Ezek a szavak hiányoznak a szótá­rukból. Derülátó műszaki vezeti Gyoma. Az építőipari ktsz iro­daháza. modem, tágas épület. Az elnök házon kívül van, de bent találom Vinczi Józsefet, a ktsz műszaki vezetőjét. — Babosék eltúlozzák a prob­lémát. — A szerződés is túloz? — Nem tagadom, a határidő­ben lesz némi csúszás, — Csak némi? — Arról az egy szobáról van szó. A ház viszont hamarabb ké­szül el. Ebben a hónapban öt la­kást kell átadnunk a belvízzel sújtott családoknak... — Mi van a minőséggel? — Végzünk olyan munkát, mint az állami építőipar Sőt job­bat is. — Panasz? — Van, de nem sok. öt ev óta egy esetben merült fel súlyosabb hiányosság. — Mivel kapcsolatban? — A parkettát kellett kicserél­ni. Most is ezzel van a legtöbb problémánk. Egy betanított par- kettázónk van. — Szakember? — Volt, de elment — Magánlakások átadása ho­gyan történik? — A tulajdonos jelenlétében. — Szakértő? — Fogadhat szakértőt is. Az átadásról szabályszerű jegyző­könyvet készítünk. A ktsz köte­lezhető a hiányosságok pótlására. 30 napon belül kell eleget ten­nie ennek a kötelezettségnek. — Hányán dolgoznak Babosék házán? — Hárman. — Hogyan haladnak? — JÓL Nézzük meg. idegtflö szópárbaj Babos Józsefné az Endrődi Ci­pész Szövetkezetben dolgozik, ö is velünk tart Félig kész családi házak között vezet az út a liget­be. — Ez a Babosék háza. Már tető alatt van — mutatja a mű­szaki vezető. A ház kétszintes. Körötte sen­kit sem látni. — Hol van a három ember? — kérdem. Babos Józsefné felhúzza szem. öldökét. — Micsoda három ember? Itt csak egy dolgozik, de az sincs' itt. A műszaki vezető kisvártatva j válaszol. — Bizonyára befejezte a mun- | kát. A szőke asszonyba mintha kést1 szúrtak volna: — Ugyan! Még föl se szedte a i parkettát. A múlt héten egy na­pot dolgozott. — Meggyőződött róla? — Mindennap kijövünk ide a férjemmel. A kulcs a parkettá­zónái van. Borzalmasan néz ki a szoba. A műszaki vezető körbe járja a házat. — Szerintem az egész lakás lakható — mondja az asszony­nak. — És a parketta? — Megcsináljuk! — Ügy. mint a vakolást. Nézze ezt a vakolatot! — Mi baja van vele? — Már most repedezik. Ha Jön az eső. úgy lesöpri. mint a pinty. Tessék megnézni az ablakokat. Fusi munka. — Maga csak a hibákat ke­resi. — Mi fizetünk. Egész életünk­ben erre a házra spóroltunk. — Napokon belül rendbehoz­zuk. — A szobát? — Az egész házat. — Ezt tudják mondani. Az ígé­retekből soha nem fogynak ki. — Asszonyom, legyen türe­lemmel. — Meddig? — Az építésvezetőket behív­ták katonának. Alig van szak­emberünk. — Mi a ktsz fő tevékenysége? — Természetesen az építkezés, de foglalkozunk bútor- és par­ketta-készítéssel, sőt vasipari munkával is. — Hányán dolgoznak az épít­kezésen? — Összlétszámúnk háromszáz. Csaknem száz dolgozót az építő­ipar foglalkoztat. — Miért csak ennyit? — Az átcsoportosításra nincs lehetőség. A faiparban foglalkoz­tatottak 50 százaléka nő. — Utánpótlás? — Döcög. Ebben az évben 150- en mentek el a ktsz-től, s csupán 160-an jöttek. — A kereset miatt? — Lehet. Egy szakmunkás 2500-at keres, a segédmunkás 1800-at. Többet nem tudtunk fi­zetni. — Mi hozza a legtöbb hasz­not? — Az építkezés. De nem a csa­ládi házak építése. Csak 9,5 szá­zalékos hasznot számíthatunk fel. A gyakorlatban azonban ma­gánházak építkezésénél alig egy- kétszázalékos a nyereség. — És a szabadáras építkezé­sen? — A rendelkezés értelmében 22,5 százalék a haszon — A gyakorlatban? — A gyakorlatban is. — Ez a magyarázata annak, hogy nehezen halad a kislakás­építkezés? — Nem mondhatnám. Nyilván, hogy nekünk is a nyereségre kell törekednünk,,. Ebben az évben a ktsz 45 csa­ládi házat építeni szándékozót utasított el. Az ominózus példák sem riasztják el őket. Jövőre új­ra jelentkeznek igényükkel. Más­hová ugyanis nem fordulhatnak. Nincs konkurreneia. A ktsz-nek kicsi a kapacitása. Következmény: az építkezés nemcsak gondokkal, hanem bosszúsággal is jár. A következményekből a ktsz- nek is sürgősen le kell vonni a tanulságot. Meg kell szüntetnie a felháborító hibákat. Amennyiben erre bármilyen okból nem volna képes, adja át helyét olyan épí­tő vállalatnak, mely ezeket a problémákat meg tudja oldani. Serédi János Tárgyalóteremből : Abból élt, amit lopott Pénteken tárgyalta a békés­csabai bíróság Csiszár István békéscsabai lakos bűnügyét. A vád: jogtalan behatolás útján elkövetett lopás és folytatóla­gosan elkövetett társadalmi tu­lajdont károsító lopás kísérlete. Sikerrel járt A vádlott 1968 óta a 8-as szá­mú Volán Vállalatnál gumija­vítóként dolgozott. Munkahelyén gyakran pontatlanul jelent meg. Ez év júniusától — csaknem 2 hónapon keresztül — letartóz­tatásáig nem ment be dolgoz­ni. Idejét csavargással töltötte. Holmiját éladogatta. Mivel a pénz hamar elfolyt a kezei kö­zül, újabb forrás után nézett. Július 13-án éjszaka a Berényi út 1 szám alatt lévő üzlet ki­rakatüvegét téglával betörte, majd bemászott a helyiségbe. Egy üveg rumot, egy üveg ko­nyakot és 1400 forintot vitt el. Ebből a pénzből fizette ki tar­tozásait. s ami megmaradt, azt élelemre költötte. A „szerencsés'7 kimenetelű betörés arra ösztönözte. Hogy újabba; próbálkozzon. Felszerel­te magát zseblámpával, feszítő- vassal, kesztyűvel és borssal — amit a tett színhelyén elszórt, hogy megtévessze a nyomozó- kutyát. Július 18-án a Széchenyi liget és a Kórház utca sarkán levő Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat árudájába próbált behatolni. Mire felfeszítette az ajtót, gyanús zajt hallott. Meg­ijedt és elszaladt Utolsó kaland Mivel pénzszűkében volt, másnap főbérlője szobájából el­vitt egy porcelán nippet. A Bi­zományi Áruházban értékesítet­te. Július 22-én éjszaka zsebébe rakta szerszámait s a Felső- Körös sor sarkán levő trafik ajtaját akarta kifeszfteni, ' ám sikertelenül. Ezért más lehető­ség után nézett. A következő napon elvitte a Bizományi Áru-, házba albérlőtársa 120 forint' értékű takaróját. Éjszaka pedig j elindult utolsó kalandjára a j ligeti árudához. Éjfél félé járt! az idő, körös-körül csend ho-' nőit. Munkához látott. Ki feszí­tette a külső ajtót. A belső ajtó ablakát betörte. Hirtelen autó- búgósra lett figyelmes. A gép­kocsi lassan közeledett. Csi­szár zsebre dugta a kezét. S úgy tett, mintha gondolataiban elmélyedve sétálna az utcán. A gépkocsi viszont megállt. Rend­őrök szálltak kJ belőle. Elvesztene a talajt A vádlott 21 éves. önkéntele­nül adódik a kérdés, ml vitte a bűn útjára? A fiatalember korán megis­merkedett az elvált szülők gyer­mekének sorsával. Éveken ke­resztüli ingázott az egymással rossz viszonyban levő apa és anya között. Nem csoda, hogy elvesztette lába alól a talajt. Már általános iskolás korában is elkövetett kisebb súlyú tulaj­donelleni bűntettet. Mikor al­bérletbe költözött, végképp ki­került a szülők ellenőrzése alól, amelynek anélkül sem volt sok foganatja. Keresete is alacsony volt. 1300 forint Az albérletért 270 forintot fizetett Pénzét éle­lemre költötte, másra alig ju­tott. Igényei természetesen év­ről évre nőttek, keresete vi­szont nem. S az erős fizikumú fiatalember ahelyett, hogy igé­nyeit több és jobb munkával próbálta volna kielégíteni, egy­re hanyaga bbul dolgozott. Sőt heteken keresztül be se ment a műhelybe. Csavargott, és lopás­ból próbálta fenntartani magát. Vitathatatlan, hogy magatartá­sának kialakulásában a családi körülményeknek is szerepe vólt. A vállalat ifjúsági szervezete sem tudta jé útra téríteni. A városi bíróság enyhítő kö­rülményként értékelte a vádlott fiatal korát, és beismerő vallo­mását. Tekintettel azonban tet­tének, társadalmi veszélyességé­re, Csiszár Istvánt egy év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A közügyektól 2 évre el­tiltotta. Szabadságvesztést szi­gorított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letöltenie. Az ítélet jogerős. S. J. 1 pénzügyi háttér Visszamegyünk Gyomára. A ktsz főkönyvelőjével az irodában beszélgetünk. — Ebben az évben 42 családi ház építését fejezzük be. Sikeres volt a budapesti kiállítás Lekötötte jövő évi kapacitását a Gyulai Fa- és Fémbútoripari KTSZ A Gyulai Fa. és Fémbútor- ipari KTSZ az idén szeptember elején is megrendezte a hagyo­mányos bútorkiállítását Buda­pesten a Technika Házában. A kiállítás sikerére jellemző: az 1972-es esztendőre 80 millió forint értékű bútorra kötöttek értékesítési szerződést, A szerző, déskötések hazai értékesítésre történtek, a külkereskedelem számára csak kapacitást kötöt­tek le, itt még nem nyilatkoztak a megbízottak konkrétan: miből mennyit akarnak. Egy tény: a a gyulai bútor nagy sikert ara­tott. 4 1971, SZEPTEMBER 19. A MEZÖBERÉNYI ÉPÍTŐIPARI KTSZ villanyszerelő szakmunkásokat VESZ FEL. 320375 Dér Endrét J4o,£tű'lc (Regény) 12. Sőt. mint fiatal és példamu­tató segédet, eljuttattak engem a Zemplén megyei Űjhutára. Ju­talomüdülésre küldtek. zsin­delytetős úri vadászkastélyból átalakított üdülőbe. Barátságos, kandalló» szoba várt ott benmün. kot, jó koszt és özön kirándu­lás. Soha ekkora úr nem voltam azelőtt: naponta ötször étkez­tünk. akár a mágnások, a kas­tély hajdani tulajai. Ügy éreztem eddigi életem csúcsán vagyok: otthon tisztei­nek becsülnek, DISZ-titíkár let­tem, párttag, szakszervezeti bi­zalmi... Lelkesen végeztem a rámbízottakat. Még apárnék sorsa is elrendeződött, s ezt is úgy könyvelhettem el részben, mint munkám értékelését, hisz jórészt az én becsületesen szerzett jóhíremmek volt kö­szönhető, hogy édesapámat éj­jeliőrnek alkalmazta a vállalat. Említettem már, hogy apró vé­konyka ember volt, a suszteráj rossz levegője inkább sorvasz­totta, mint éltette, az új foglal­kozás, a sok levegőn való mász- kálás viszont határozottan meg­erősítette az öregemet. Mondanom se kell, hogy a természet felel ős megsokallta a jódolgunkat, A derült égbőli villám — nem is oly ritka tü­nemény. Az én derült egemben is készülődött az istennyila, csak én a nagy újhutai jólétben nem sejtettem ezt. Mielőtt Űjhutára indultam volna, tanfolyamot hirdetett a vállalat. A tanfolyam a nagy­kőrösi technikum szakérettsé­gire előkészítő évfolyamára va­ló jelentkezésre adott volna jogosultságot. Pár hónapos tan­folyamról volt szó, a vállalat kebelében, ezt követte volna egy alkalmassági vizsgaféle Nagykőrösön, azután az egyesz- tendei előkészítés a szakérett­ségire, ahonnan egyenesen a Műegyetem fakultásai felé nyí­lott az út... Örömtől dobogó szívvel jelentkeztem hát, még otthon, N. Miskánál, egy kőmí­vesnél, aki a szakszervezet ré­széről erre a vállalati tanfolyam­ra toborzott fiatal szakmunká­sokat. Ügy érteztem elszántsá­gom és szorgalmam majd csak oda segít, ahová nem juthattam eddig, ahová nagyon-nagyon vá­gyódtam újabban: az egyetem padjaiba. Csakhogy a jelentkezéseméit elutasították. Majdnem össze­rogytam a szívdobogástól Üj- hután, az utolsó napok valame­lyikén, amikor az írásos énesí­'•***« ■•••»••»«II«* •«••'«■** »»•»***(****«« tést a kezembe nyomta a pos­tás ... Alig vártam, hogy hazaérjek s utánanézhessek, miért ért ez a méltánytalanság. A szakszervezetisihez kopog­tattam be. — Mondd, honnan ismered X, tanácstitkárt? — kérdezte tőlem N. Miska, a szakszervezetis, mi­előtt egyáltalán megszólaltam volna. Elgondolkoztam. Nem emlék­szem arra, hogy bármikor is szót váltottam volna a tanács titkárával. Igaz, hogy egy közeli utcában laktak, de ez jó negy­venes ember voöit, nem állt az gyerekkel szóba. — Márpedig neki köszönhe­ted, hogy kimaradtál — jegyezte meg Miska. — Amíg oda voltál, feljelentett az igazgatóságunkon, hogy ok nélkül belekötsz a ki­sebb gyerekekbe és véresre ve­red őket. Most mór megvilágosodott előttem, honnan fúj a szék Jó másfél hónapja kerékpárt vet­tem a spórolt pénzemen, s a ta­nácstitkár tizenkét-tizenhárom éves suhanc-fia a fához támasz­tott biciklimen próbálta ki, hogy neki csakugyan mindent sza­bad-e. összerúgdalta a kerékpá­rom első kerekének vadonatúj küllőit. Én cserébe összerúgdas- tam őt..: — Ne búsulj sehá — biztatott N. Miska. — Én majd beszélek a tanfolyam vezetőjével, eljársz sutyiban, s majdcsak lesz va­lami. Csakugyan így történt, sőt; a /

Next

/
Thumbnails
Contents