Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
HIN! t Munka és munkaköpeny Az „Akinek nem inge, ne vegye magára” közmondást pusztán az alábbi történet tanulsága kedvéért úgy módosítjuk, hogy „Akinek nem köpenye, ne vegye magára”. Békéscsabai gimnazisták egy csoportja tavasszal és ősszel is ugyanabba a nagyüzembe ment dolgozni néhány napra. Az akciót a munkára nevelés és némi pénzszerzés szándékával szervezték, hogy jól járjon a diák, az iskola és az üzem is. Ez eddig rendjén is van, hiszen a tanulók többsége becsülettel, jókedvvel dolgozott s az üzem sem volt szűkmarkú. Am volt az egész dolognak egy olyan figyelmen kívül nem hagyható szépséghibája, amelyről nyilvánosan keli szólni, mert olyan nem kívánt reakciót indíthat el a fiatalokban, amely egész életükre meghatározó lehet. Az történt ugyanis, hogy a diákok másoktól levetett. Piszkos munkaköpenyeket kaptak, * abban kellett dolgozniok, holott az üzemben mindenki lisztét hordott. A szennyesruha, mégha az munkaruha is, a mosodába való, nem pedig a produktív munkát csak kóstolgató, az első, de nagyon is mély nyomokat hagyó üzemi tapasztalatokat szerző fiatalokra. Aligha kell bizonygatni, hogy ez az eljárás nemcsak a munkára nevelés társadalmilag közös szándékával nem egyeztethető össze, hanem a dolgozók egészségvédelmi és az üzem-higiéniai előírásokból sem. Ezt tudták, tudhatták volna az üzem vezetői is. Természetesen egyetlen rossz példa kevés ahhoz, hogy meg- kondítsuk a vészharangot. Nincs is erre szükség. De, túllépve ezen az egy eseten, a munkaerkölcs. a munkához, s különösen a fizikai munkához való viszony nem véletlenül vált napjaink egyik legtöbbet vitatott, s mindenképpen szemléletbeli változást igénylő témájává. A társadalmi haladás mozgatói ugyanis szigorúan materiális jellegűek, s rost a szocializmus magasabb szinten történő építésekor igen is központi kérdés az; hogy hogyan s milyen gondolatokkal fejükben végzik munkájukat az emberek, érzik-e, tudják-e tennivalójuk hasznosságát, tisztelik-e az alkotómunkát? A diákok tanulmányaik befejezése után dolgozni mennek. Az első igazi munkahelyen vajon milyen gondolatokat ébreszt majd bennük kollégáik, beosztottjaik munkaköpenyének látványa? A kérdésre még akkor sem adható most egyértelmű válasz, ha tudjuk, hogy azok a köpenyek biztosan tiszták lesznek. B. I. KÉT LEVÉL A vidám lányokat, a csillogó szőlőfürtöket látva az ismert népdal zsong a fülemben. „Megérett, megérett a fekete szőlő / Ne menj arra galambom, megfog a kerülő’. S mindjárt meg is kérdezem a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium III./A osztályának lányait láttak-e már itt a Kiskunhalasi Állami Gazdaság táj ói üzemegységének hatalmas szőlőtábláin kerülőt. Kiderül, hogy bizony azt sem igen tudják mi a szó jelentése. Pedig hát, mint minden valamire való szőlőben, itt is van kerülő. És amikor néhány perc múlva előkerül Harkai Béla bácsi a seregélyriasztó kereplővel és megforgatja feje fölött az ősi riogatót, még magasabbra csap a lányok jókedve. Mert a csabai lányok mindannak ellenére, hogy reggel tél 6- kor ébresztik őket a tábor vezetői és 6 órakor már szüretelik a zamatos szőlőt, annak ellenére, hogy a kora reggeli hűvösben kellemetlenül áztatja őket az indákról, levelekről hulló harmat; jókedvnek. Hogyan is lehetne ez másképpen szüretelő lányoknál? Ehhez a szép munkához hozzátartozik a vidámság. A régi szüretek hangulatát azonban mégsem találom. Hiányzik valami. Csak jóval később jövök rá, hogy ez a hiányzó dolog a szőlőhordó puttony. Nem látom sehol, mert ez az embemyúzó ősi szerszám kikopott a szüretből. Helyét gépek, vontatók foglalták el, amelyek mögött nagy tartályok sorakoznak. Ezekbe gyűlik a lányok ügyeskedése nyomán a szőlő. — Nagyon becsületesen, szorgalmasan dolgoznak diákjaink — mondja dr. Végh Lászlóné tanárnő, annak a csapatnak a vezetője, amelyiknél elsőnek megállók — tegnap hat óra alatt, személyenként több mint másfél mázsát szedtek le. Lantos Sva a csapat jegyzője — az ő feladata, hogy minden beérkező vödör szőlőt bejegyez- zen — a füzetét mutatja; — Reggel -6 órától Koirár Mari 15, Magyar Éva 13 vödörrel szüretéit, de a többiek sem maradnak le tőlük. Nyolc óra múlt néhány perccel, Ezalatt 90 kilót szüretelni Gyorsan telnek a III./A lányainak vödrei. Fülenként 20 vödörrel szedünk a mai napon... valóban szép teljesítmény. És egymás után \ bukkannak ki a hosszú, zöld sorok közül, telt vödrökkel a lányok. Kicsit megállnak és így megkérdezhetem: — Ki eszik legtöbb szőlőt a csapatban? Nagy nevetve mondják, szinte kórusban. — Pepi az este még 10 órakor is szőlőt követelt, pedig vagy 4 kilónyit biztos megevett. — Milyen az ellátás? A kaja? Príma. Az este akkora rántott húst kaptunk, hogy lelógott a tányérról. * * * A táborvezető Medovarszki János igazgatóhelyettest úgy 9 óra tájban már nem találom az irodában. Kora reggel óta járják dr. Bereczky Zsolt tábororvossal a munkahelyeket. Déltájban futunk össze az egyik szőlőtáblán. Elmondják, hogy néhány ujjvágás előfordul ugyan, de különben semmi baj nincs. S a tábor orvosa felkészült a tömeges szőlőfogyasztásra is. — Gyógyszerkészletünkben legnagyobb csomag a széntabletta — mondja mosolyogva — eddig még nem kellett igénybe venni. A legények „főnöke” Uhrin János tanár éppen a fiúk fejét „mossa”, amikor odaérek. Okkal, mert a leszüretelt indákon jócskán maradt szőlő, mégegy- szer végig kell menni a sorokon. Hiába a munkafegyelem, az munkafegyelem, s ezt a fiúknak is be kell tartani. Négyen dolgoznak egymás mellett. Tahi Laci és Dezső, az ikrek, Kertész Sándor és Király Gábor. Ök a fiúk csoportjában az élmunkások. Negyedik éve szüretelnek, nemcsoda ha „verhetetlenek”. * * * Mire eljutok a harmadik csoporthoz már jól fent jár a Nap. Lassan lekerülnek a munkaruhák, csak fürdőruhák, bikinik takarják a barna bőrű lányokat. A sorok között táskarádió bömböl és néhol magas lányhangok vetélkednek a slágerénekessel. Gyorsan telnek a vödrök. A vontatók port kavarva, nagy tartályokban viszik a szőlőt a borkombinátba. Ez már igazi szüreti hangulat. Dr Krupa Andrásné tanárnő 47 „lánya” között sok az első és a második osztályos. Velük történt, hogy amikor kiosztották a munkanadrágokat és a garbókat, nem akarták felvenni, mondván, nem áll jói rajtuk. Azóta persze megbékülték a célszerű „szereléssel”. * • * — Fülenként 20 vödörrel szedünk a mai napon — fogadkoz- nak Hursán György tanár csoportjának lányai a kígyóéi üzemegységben. Kálmán Mag. dolna azonban még erre is rálicitál. — Délután 3-ig megszedem a 90 vödröt. — mondja. — Nem sóik ez kicsit? — Ha nem hiszi, várja ks a végét — válaszolja magabiztosan. És Jónás János a gazdaság kerületvezetője is megerősíti, hogy Magdi nem beszél a levegőbe. Hét óra alatt 65 vödörrel szüretelt le s ez megfelel 380—390 kilónak. Mi tagadás, egy nap alatt csaknem 5 mázsa rekordnak számít. Ennél többet az állami gazdaság dolgozói sem szüretelnek egy műszak alatt. * * * — Ez a csapat, amelyikhez most megyünk, tegnap 6 óra alatt 135 mázsát szüretelt — tájékoztat a kerület vezető. Személyenként több mint 2 mázsa 30 kilót, s itt Kígyóson elsők is lettek a versenyben. Kropok Lászlóné tanárnő méltán büszke csapatára. Példás szüretelők. — Nálunk nincs „hitvita” — mondja Tóth Mária a III. C-ből. S a lányok jót nevetnek, látva megdöbbenésemet. Aztán megmagyarázzák, hogy ez nem teológiai szeminárum. Itt szüreten a „hitvita” annyit jelent, hogy azok. akik sok fürtöt fenthagy- nak az indákon, próbálják elhitetni a gazdaság embereivel, hogy ők bizony nem hagytak szőlőt a levelek között. A szakemberek ezt nem hiszik. A végén persze megegyeznek és a fentmaradt szőlőfürtök is belekerülnek a vödrökbe, onnan a szállítótartályba, majd néhány óra múlva édes must lesz belőlük. * * * Négyszáz csabai diák szüretelt ezen a héten a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szőlőtábláin. Holnap este érkeznek haza sok élménnyel és néhány forinttal gyarapodva. Helyüket pedig elfoglalják a gyulai diákok. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság jó néhány mázsa szőlővel lesz szegényebb, mert a szüretelő fiatalok étvágyára nem iehet panasz. De az állami gazdaságnak így is megéri, hiszen a diákok nélkül nem tudná elvégezni az őszi nagy betakarítást. Kép, szöveg: Botyánszki János Az olvasó észreveheti, hogy a mostani magazint teljes egészében a diákoknak, illetve a diákokról szóló írásoknak szenteljük. Nem kivétel ez alól a mostani cikk sem, Következzenek tehát diáklevelezőink sorai. VÁSÁRLÁS BOSSZÚSÁGGAL — Maholnap leszek 18 éves — írja P. Valér gyulai gimnazista. Nem ez az első öltöny amit mosi kaptam, de először fordult velem elő, hogy nem szüleim, hanem saját pénzemből vásároltam. A nyári keresettel zsebemben léptem be az üzletbe, s nem akarom szaporítani a szót, de az eladók annyira türelmetlenek és udvariatlanok voltak, 1 hogy enyhén szólva nagyon ve- | gyes érzésekkel távoztam az üz-! létből. Amikor egyik barátom! megkért, hogy menjek el vele; öltönyt vásárolni, nem mentem. ■ Találja ki, miért? ELKÉSZÜLT A FÉNYKÉP Bagdi Judit Doboz, Sport tér 12 szám alatt lakó olvasónk tavasszal részt vett a gyulai EDÜ- n. Az utcán lefényképezte egy fiatal házaspár kislányéit, s most, kissé megkésve, de elkészült a felvétel. Bagdi Judit, mivel a házaspár nevét nem tudja, szeretné ezúton értesítem a kislány szüleit, hogy a fénykép jól sikerült, s kérésre szívesen elküldi. Szüreten
