Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
A kosárfonás hetvenötéves fejlődése Jubileumi kiállítás Békésen Az Állami Kosárfonó Iskola —■ melynek utóda az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat Békési Kosárgyára — 1896- ban kezdte meg a működését. Békésen akkor már múltja volt a kosárfonásnak. A lakosság a Körös hullámterében vadon tenyészett zöld fűzvesszőből különböző használati tárgyakat készített Később megalakult a SALIX RT., amely a termékek exportálását is megkezdte. Világhírnevet a felszabadulás és az azt kö(Fotó: Márton László) vető államosítás után szerzett á békési kosárfonás. A gyár, az elmúlt 75 év fejlődését Békésen, Ady Endre u. 1. szám alatt október 30-ig tartó jubileumi kiállításon mutatja be. A kiállítás szeptember 11-én nyílt meg, mely alkalommal Nagy Mihály, a gyár igazgatója tartott ünnepi beszédet. Köszöntötte azokat, akik évtizedekig dolgoztak a szakmában és ma már nyugdíjasok, majd ismertette a jubileumi újítási verseny eredményét, és kiosztotta a jutalmakat. Tárgyalóteremből II lány tizenkét éves volt... Varrnak bűncselekmények, amelyeknek [következményei a sértett egész életére kihatnak. Akarva, akaratlanul egyéniségének, jellemének negatív tartozékaivá válnak. S mint valami súlyos kő, a társadalom perifériája felé húzzák. A sértett 12 éves kislány. Közömbös, faarccal válaszol a bírónő kérdésére. A vádlott 58 éves, csenevész férfi. Elismeri, hogy bűntettet követett el. A cinikusan pillogó tekintetéből azonban az olvasható ki, hogy a bűntudat nem jutott el a lelke mélyéig. Jó szívűnek bizonyult előtt Pál A békési járásbíróság felelt tettéért Lukoviczki békési lakos. A vád: folytatólagosan elkövetett erőszakos nemi közösülés. A vádlott első feleségétől 1970- ben vált el. Ugyancsak a múlt évben kötött újabb házasságot. Ám ez sem bizonyult hosszú életűnek. A csendesnek mutatkozó. de könnyen felfortyanó, primitív személyiségű ember régóta barátságot tartott fenn B. G-vel. 1970 áprilisában Lukoviczki albérletet keresett. Barátja készségesen sietett a segítségére, s így hamarosan B. G- ékhez költözött, a konyhába. 500 forint albérleti díjban állapodtak meg. B. G-ék öt gyermekükkel a lakás egyetlen szobájába költöztek. Az albérlő jószívűnek bizonyult, rendszeresen fizette az albérleti díjat, s a gyerekeket időközönként ajándékokkal lepte meg. Ágyba csalta Lukoviczki ezzel a magatartásával belopta magát a család kegyébe. B. G-ék megbíztak benne. Többízben felügyeletére hagytak a gyerekeket. Egy alkalommal az esti órákban a férj és feleség szórakozni mentek. Ezt használta ki az öregedő férfi. A gyerekek lefeküdtek a szobában, csak a 12 éves Irén téblábolt még a konyhában. A vádlott kedveskedve beszélt hozzá, majd térdére ültette, simogatta. A kislány hangtalanul, néhány könyökrándulással tiltakozott. A vádlott egyre jobban felhevült. S a kislányt ágyába fektette. Á szülők nem gyanakodtak Az arvosszakértő megállapítása szerint a vádlott ötven esetben közösült a kislánnyal. _ A szülök nem gyanítottak sem- 5 mit. Csupán az tűnt fel nekik, " hogy Lukoviczki különösen Irénhez nagyon kedves. A kislány is vonzódott hozzá. Gyakran elment a vádlottal a község közelében levő földjére kukoricát kapálni. Lukoviczki pedig ruhát és lábbelit vásárolt számára. A szülőknek népes családról kellett gondoskodniuk, hát jól jött a segítség. Az egyik délelőttön B. G-nét felkereste a szomszédasszonya. Elmondta, hogy a temetőben látta kislányát Lukovicakival. Az édesanya azonban ekkor sem gondolt rosszra, ennek ellenére mégis behívta kislányát a szobába. A gyerek először ki. térő választ adott, majd sírva bevallotta, hogy viszonya van az idős férfivel. * * * Tekintettel arra, hogy a bűn. cselekmény következménye a gyermek egész életére kihat, Lukoviczki Pált a járásbiróság 3 évi szabadságvesztésre ítélte, két évre pedig eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letöltenie. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Serédi János Orgonabemutató Battonyán A régebbi és mai kórusműveik, valamint az orgonamuzsika iránt érdeklődők nagy számban gyűltek össze, és ritka szép élményben részesültek szeptember 5-én a battonyai katolikus templomban. A környék legértékesebb három manuáios orgonája úgyszólván életre kelt Kis- tótényi Melinda orgonaművész kezei alatt. Felejthetetlen élményt nyújtottak J. S. Bach és C. Franck orgonaművei majd a rögtönzésre feladott két ősi népének-téma úgy lépet elénk, mint valami körültekintő műgonddal emelt építmény. Csupa olyan technikai megoldásit hallattunk az improvizáció során, amit a zeneszerzők általában csak hosz- szas megfontolás után szokták leírná. Siratóénekeink súlyos komolysága találkozott ebben a rögtönzésben a virágénékek könnyed, táncos hangvételével. Megkezdődött a KlSZ-munka a középes felsőfokú tamiézelekben Az új tanév kezdetén friss erővel láttak munkához a megyénk tanintézeteiben működő KISZ-alapszervezetek. A mozgalmi tevékenység sikeres megkezdését segítették a megyei, illetve a járási és a városi KISZ- bizottságok vezetőképző tanfolyamai, amelyeken a csúcs- és alapszervezeti KISZ-vezetők tájékoztatást kaptak a szeptemberben kezdődő KlSZ-év fontosabb feladatairól. A KISZ-munka az ifjúsági szövetség VIII. kongresszusára való készülődés jegyében kezdődött el. A tanintézetek alapszervezetei ebben a hónapban tárgyalják a kongresszus előzetes dokumentumait, megvitatják a Szervezeti Szabályzat módosítását, és feldolgozzák a KISZ Központi Bizottsága levelét. Az első hónap feladatai közé tartozik az akcióprogramok és munkatervek alapszervezeti szinten történő elkészítése is. A felsőbb KISZ-szervektől valamennyi alapszervezet egy évre szóló munkatervi javaslatot kapott, amelynek az alapszervezet arculatához való igazítása a közeljövő feladata. A tanintézeti KlSZ-alapszer- vezetek nagy gondot fordítanak az első osztályosokkal való foglalkozásra is. Ez a munka igen fontos, mert áthidalja az úttörőmozgalom és a KISZ közötti, jelenleg még több helyen tapasztalható úgynevezett „űrt”. Pszichológiailag is lényeges, mivel átsegíti az elsőst az új iskolába, új közösségbe való beilleszkedés nehézségein, s méltányos KISZ-feladathoz juttatja a felsőbb éveseket. A tanintézeti KISZ-tagok októberben választják meg küldötteiket a felsőbb KISZ-szervekbe, ezzel is eleget téve a kongresszusi felkészülés feladatainak. Igen sokat segítenek az iskolák 14—18 éves diákjai az őszi betakarításban. Vállalásaikat a kongresszusi munkaverseny keretén belül tették meg, s ezekben szerepelnek a helyi tanácsok által igényelt társadalmi munkavégzések is. A tanév kezdetén értékelik az alapszervezetek a nyári építőtáborokban végzett tevékenységet Ismertetik munkájuk eredményeit, beszámoltatják a táborozásban részt vett tagjaikat, s felelősségre vonják azokat, akik önkéntes jelentkezésük ellenére sem menték táborba. A tanintézetekben működő KlSZ-alapszervezeteknek tehát van mit tenniük a tanév elején. Ha azonban feladataikat jól ellátják, az eredmények kárpótolják majd őket fáradozásaikért. Két új klub az Ifjúsági Házban A múlt hét végén a Kuli eh Gyula Ifjúsági és Űttörőházban Békéscsaba középiskolai és kollégiumi kultúrosai gyűlték ösz- sze, hogy a már második éve megszervezésre kertilő Kultúro- sok Klubjának feladatait, programját megbeszéljék. Pál Miklós, a Ház munkatársa részletesen ismertette az évi programot, a nyáron megrendezésre kerülő vers. és prózamondók, amatőr- színjátszók és hangszeres szólis- ták vetélkedőjére történő felkészítés módszereit. Minden hónap harmadik vasárnapján kollégisDér Endre: (Regftny) 7. Mikor anyámék felhagytak a gyümölcsárulással és lepiculáz- ták az adósság végét, felvetődött a jövőm kérdése. Mi lesz velem? Hisz kapálni, kaszálni s kereskedni tudtam, de valami többre is törekedni kellene. Valami mesterség is jó lenne. Megpróbálták beíratni a kereskedelmi középiskolába, de az valahogy nem smakkolt nekem, fél év után ki is maradtam onnan. Azt mondtam: kertész leszek inkább. Ahogy az állatokat is kicsi koromtól kedveltem, nagyon szerettem a növényeket is; egyre azon törtem a fejem, hogyan lehetne kicsi földön is többet termelni, megfelelő gondozással. Szóval a kertészkedéshez nagy kedvet éreztem. Volt akkoriban Egerben egy kertészképző főiskola, kétesztendős. Ez nem a nagyüzemi gazdálkodáshoz nevelt kádereket, hanem inkább a kisárutermeléshez. Jelentkeztem 49-ben ide, dehát visszaküldték az indexemet, irataimat, új évfolyam ott már nem indul, így aztán Békés községnek vettem az irányt A kertészeti főiskola akkor alakult gimnáziummá; ez nekem nem tetszett, én főiskolát szerettem volna végezni, ha már egyszer tanulásra adtam a fejem. Gyalogszerrel ballagtam Békésre, de vissza is jöttem onnan, pedig egy hátizsákba anyám belekészítette az ágyneműt is. No, a hátizsákot ki se bontottam. Hallottam, hogy inasokat toboroznak az Építőipari Nemzeti Vállalat orosházi fiókjának emberei. Oda jelentkeztem, ácsnak. A kőművességtől húzódoztam, noha arra akartak rábeszélni, úgy látszik, nagyobb volt a hiányuk abban a szakmában. De én mindig kényes voltam a ruhám tisztaságára, így aztán a szim- patikusabb ácsmesterség mellett tartottam ki konokul. Csakhogy az öreg szakik, akik közé kerültem, nehezen fogadtak maguk közé. Legalábbis nem öleltek egyből a kebelükre... De talán nem is láttam kárát. Megtanultam tőlük, hogyan kell a szerszámokat rend- bentartani, kiköszörülgetni. megkímélni. Saját szerszámokkal dolgozó, régi mesteremberek voltak egy szálig; késő őszig is félmeztelen, s a hagyományos bársonynadrágban ügyködtek. Mivel a legtöbbjük „maszek” volt a régebbi időkben, megszokták, s meg is követelték, hogy ugyanúgy kiszolgáljam őket, mint a hajdani inasaik. Ki kellett puhatolnom: hol lehet a reggelihez jó tejet kapni, csípős zöldpaprikát vásárolni. Lógta Klubestet szeretnének rendezni. A tavalyi év tapasztalatai alapján az idei évben is a KISZ- alapszervezetek kultúrosai részére tanácsokait, módszertani bemutatókat tartanaik. Ez alkalommal volt az Úttörő- Klub első foglalkozása is- A Zsibrita Mária igazgatóhelyettes álltai vezetett összejövetelen Kötetlen beszélgetéseik, nyári élménybeszámolók hangzottak ed* amelyek Közül a már rangidős ZavacZki Éva zánkad beszámolója volt a legérdekesebb. (-<* ni nem hagytak, nagy fegyelmet követeltek, a kívánságukat is lesnem kellett Meg kellett látnom: ki, mikor szomjazik meg, s ugomi kellett máris a kantafedővel... A tűzrakásnak, szalonnasütésnek szertartása volt. Meg kellett tanulni a becsületes nyárs-gyalulást, a leggazdaságosabb — és bátran mondhatni: a legesztétikusabb — máglyarakást. Sepregetni. takarítani kellett a munkahely körül; forgácsok, fahulladékok trehány szétszórása, szertehagyása — főbenjáró bűnnek számított. Mai szemmel, lehet, hogy csudabogár emberek voltak. Roppant büszkék a mesterségükre, a kőművesekről például amolyan vállveregető leereszkedéssel nyilatkoztak. A kőműves szerintük kapkodva étkezik: a sülő szalonna zsírját a puha kenyérre csepegteti s rögtön belefal. Az ács azonban megpirítja elébb a kenyeret, megvárja a parazsat, s a parázs felett, korommentesen sütött szalonnából csepegtet... Mondom, egyik-másik gesztusuk komikusnak tűnik ma már, én mégis hálával gondolok rájuk, a szigorúságukra is, mert egy életre rendre- szoktattak. Bizonyos életritmus vitelére ösztönöztek, ennek a fontosságára döbbentettek rá. S bizony, ha valami sürgős dolog miatt kapkodva vágtázok el hazulról manapság, s rendetlenül hagyom a szobámat, hát egész nap nyomott a hangulatom, s alig várom, hogy hazaérjek, rendet teremteni, mintha attól tartanék, hogy valamelyik öreg mesterem még mindig rohamvizitet tart a dolgaim felett... Holott, legfeljebb valameA kiállítás egy részlete.
