Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

Másfél hét a katedrán (Fotó: Martincsek G.) Ajándékműsort adott a Balassi Együttes a munkásőröknek Vésztő, Bartók Béla általános iskola. Szeptember tizediké, a tanév nyolcadik munkanapja. Beszélgetőpartnerünk Domonkos Zsuzsa, friss diplomás, pályáját mop! kezdő pedagógus. — Vésztőn születtem, itt jár­tam általános iskolába, gimná­ziumba innen vettek fel a Sze­gedi Tanárképző Főiskola rajz- tmagyar szakára, a megyétől tár­sadalmi ösztöndíjat kaptam, s most másfél hete itt tanítok. Ha­zajöttem. — Miért választotta a rajz— magyar szakot? — Már kisdiáik koromban sze­rettem rajzolni. Talán azért, mert nagyon jó pedagógus taní­totta ezt a tárgyat. S kedveltem a könyveiket is. — Mii tanított élete első órá­ján? — Végzett tanárként — nem számítva az utolsó főiskolai év tanítási gyakorlatát — az elmúlt esztendőkben tanultak ismétlése volt a feladatom, a 7. a-ban. összetett fargástestek s a kör távlati elváltozásai. Papírkosa­rat rajzoltak a gyerekek. El­mondtam, milyen eszközök szükségesek a munkáihoz, meg­beszéltük az ábrázolás sajátossá­gait, amikor szükséges volt, fel­hívtam a figyelmet az elköve­tett hibákra. Aztán elkészülitek a rajzok. Nem történt semmi­lyen különleges esemény. Az Igazság az. hogy nem volt „va­donatúj” számomra az itteni ta­nítás. Kora tavasszal itt töltöt­tem a vidéki gyakorlat néhány hetét. A legtöbb osztályban be­mutatkoznom sem kellett tehát. — És a tantestületben? — Pár évvel ezelőtt néhány mostani kollegámnak tanítványa voltam. Másakkal a főiskoláról való az ismeretség. — Hogy szólítja volt tanárait? — Kivel tegeződünk kivel ma- gázódunk. De tanítványom is van olyan — negyedikes a gim­náziumban, ahol óraadó vagyok —, akivel az utcán például te- géződöm, hiszen régóta ismerjük egymást. Az iskolában természe­tesen magázom. Ez így logikus. — Hány órája van hetenként? — Tizennyolc rajz, egy ma­gyar korrepetálás, osztályfőnöki, a gimnáziumban pedig négy. — Milyen egyéb iskolai elfog­laltságai vannak? lyik pufók felhő mögül leshet­nek meg — ha létezik a magas egekben ács-mennyország... Mert hiszen többnyire elhullottak mel­lőlem szegények. Én szó szerint áldom őket haló poraikban is, mert az életbeindulás első lépé­sei döntő dolgok, s ők tiszta szívvel voltak rajta — minden szigorúságukkal együtt —, hogy embemyi emberré cseperedjek. Az én esetem, sajnos, egészen más. Engem nem volt, aki eliga­zítson az élet első komoly lépé­seinél. Még az egyetlen igazán tiszta jellemet, apámat is idő előtt veszítettem el... Az persze igaz, hogy amíg Péter élt, s Wilim néni hozzám fordulhatott segítségért, a ra­gaszkodás melegében fürödtem és hálás voltam a sorsnak, hogy szerétnek engem. Azonban... Az egyik este zárásig marad­tam fent, mivel apám elment valahová, s anyám az egész konyhát rámbízta. Jócskán le­hettek vacsora-vendégeink. Sze­rencsére a legtöbben rántott húst rendeltek, így aztán megnyu­godhattam kissé. Különben 's, sokminden konyhai fogást meg­tanultam Pétertől, amíg élt. Később, amikor végre bezár­hattunk, a söntéspultnál kezd­tem poharakat mosni, miközben anvám elszámolt Licsek mamá­nak. Egyszercsak a bezárt üzlet előtt, az tucán kellemes tenor­hang csendült fel: — „Csak egy nap a világ, csak egyetlen egy csók az életünk...” — énekelte valaki érzelgős hangrezgetéssel. Egy-két cigány kísérte cincogva a dalt. Anvám arca felragyogott. Li­— Raj vezető vágyók, takarék- | bélyeg-felelős, az én dolgom kü- | löniböző alkalmakkor az iskolai | dekoráció elkészítése, és kétten | intézzük a gyerekek között az újságok terjesztését. — Mennyi a fizetése? — Ezerhétszázötven forint. A nyári fizetésrendezós eredmé­nyeiként kapok ennyit. Ebbői már jobban ki lehet jönni. Per­Vasárnap ünnepélyes keretei' között nyitották meg Orosházán, a városi művelődési központban a kertbarátok idei őszi „tárla­tát”. A szeptemberben érő gyü­mölcsből — almából, körtéből, őszibarackból és szőlőből, vala­mint zöldségből — színpompás esek mama is elragadtatással : bólogatott. Eloltották a villanyt, • majd anyám gyertyát gyújtott. ■ A rávetődő fényben láttam, hogy : az arca egészen átszellemült. ; Boldognak látszott. Kis idő múlva az utcára is ! kilépett. Licsek mama szigorú ■ hangon felszólított, hogy feküd- * jek le. Tisztán emlékszem: mi- S kor nagy nehezen álomba-szug- : geráltam magam, azt álmod- ■ tam, hogy álarcos rablók támad- ■ tak meg bennünket, anyámat j magukkal hurcolták, sírt, jajga- j tott. s én a rablóhad után futok ■ az éjszakában, mert csak én ! menthettem meg... Apám másnap se jelentkezett, • csak zárás után. Előbb a köhö- í gését hallotam, aztán a károm- : kodását, végül a zokogását. Ki- : keltem az ágyból s kicsit beles- ■ tem az ajtónyíláson. Apám tér- : denállva csókolgatta anyám ke- • zét és sírva hajtogatta: — Nem bírtam már nézni azt ■ az alakot... El kell menni Pest- j re, meglásd, Pest, az más... Ott : élheted igazán a magad életét, ■ itt ribanc leszel, ez a vénasz- ! szony is csak azért egyezett ! meg velünk, hogy csalétek le- : gyél a férfiaknak... Licsek mama egy ideig hall- : gatott. Majd erélyesen szólt: ; — Takarodjon innen! Az én : házamban nem csinál még egy- • szer cirkuszt! — A maga házában... mégha ■ cirkuszt csinálnának! — neve- ■ tett eszelősen apám. — De, tud- ; ja, mit csinálnak a maga „tisz- j tességes” házában?! Maga egy ■ közönséges kerítőnő! Én innen ! elviszem a feleségem! (Folytatjuk) : sze. az Is nagyon sókat segít, hogy a szüleimnél lakom. — Mi a mai nap további programja? — Készülök a holnapi órákra s osztályozom a gyerekek eddig elkészült rajzait. Aztán ha még lesz idő, olvasok. A kortárs drá­maírók művei a legkedvesebb könyveim... (Danisa) '’kiállítást varázsoltak a kertba­rátok. A kiállítást Bartha Imre, a városi tanács vb elnökhelyettese nyitotta meg, ezzel is mintegy hangsúlyt adva annak, hogy Orosháza város vezetői mennyi­re becsben tartják a kiskert-, házikert-mozgalmat. I\ kiállí­tásban már vasárnap is több ezren gyönyörködtek, melyet a következő napokban a felnőttek mellett az iskolások is megte­kintenek. Egy esztendeje alakult meg a megyében a Hazafias Népfront Pedagógiai Bizottsága s az új tanév első napjában ismét ösz- szegyűltek a meghívott pedagó­gusok, Szülői Munkaközösség­tagok, funkcionáriusok, hogy ér­tékeljék a végzett munkát, s hogy ’a soron következő felada­tokról tanácskozzanak. A Pedagógiai Bizottság elé ter­jesztett beszámolójában Krisztoff Andrásné, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának művelő­dés-politikai munkatársa elmon­dotta, hogy az elmúlt tanévben a legtöbb oktatási intézményben javult a pedagógusok és szülők együttműködése, a tantestületek és a Szülői Munkaközösségek kapcsolata. S ennek az értelmi és érzelmi nevelésben egyaránt megmutatkoztak az eredményei. A Pedagógiai Bizottság munká­ja is hozzájárult ezenkívül pél­dául ahhoz, hogy az idei tanév első szülői értekezletein a ko­rábbiaknál jobb, nem egy helyen százszázalékos volt a megjele­nés. Tegnap este Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban tartot­ta meg összevont foglalkozását a békéscsabai Kulich Gyula mun- kásőrzászlóalj. Tóth Pál zászló­aljparancsnok köszöntötte a vá­ros munkásőreit és a feleségeket, akiket a foglalkozásra meghív­tak. Ezután Gyulavári Pál, az MSZMP városi bizottságának el­ső titkára tartott politikai tájé­koztatót. Szólt a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi mun­kásmozgalom időszerű kérdései­ről, majd a várospolitikai kérdé­sekről. Kiemelten foglalkozott az első félévi termelési tapaszta­latokkal. Végül tájékoztatta a munkásőröket arról, hogy a vá­rosi pártbizottság végrehajtó bi­zottsága augusztus 3-án megtár­gyalta a város munkásőreinek ez évi tevékenységét. A végre­hajtó bizottság megállapította; a Kulich Gyula mun kásőrzászló. alj maradéktalanul eleget tett a kiképzési feladatoknak, Megyénk új ötéves /tervé­ben (kiemelt feladatként »«re­pel a Sárrét iparosi tasa. Köztu­dott, hogy ezen a tájon a ter­melőszövetkezetek is gyenge adottságúaik, az asszonyok, leá­nyok kiegészítő ikeresete fonto­sabb, mint a megye más részén. A vidéki iparfejlesztés kereté­ben rendezték be többek között a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi üzemét, amelyhez az anyavállalat, a megyei és a községi tanács igen jelentős tá­mogatást adott. Az egykori községi tanácsházát alakították át „varrodává”, ahol 1969-ben 56-an dolgoztak, ma pedig 230-an. — A mi leányaink és asszo­nyaink örülnek a munkaalka­lomnak — mondja erről Bálint Istvánná országgyűlési képvi­selő, az üzem vezetője. — Akik­nek sikerült munkát vállalni nálunk, azok nemcsak a terv A tanácskozás második felé­ben az új tanév feladatairól tár­gyaltak a résztvevők. Ismétel­ten hangsúlyozták az érzelmi — döntő módon az internaciona­lizmusra, szocialista hazafiságra való — nevelés területén szüksé­ges szoros szülő—iskola kapcso­latot, fokozott erőfeszítést; szól­tak a napközikkel, diákottho­nokkal, tanulószobákkal össze­függő legfontosabb tennivalók­ról; felhívták a figyelmet az osztályszintű szülői értekezletek mellett a nevelők és a szülők kisebb csoportja közötti beszél­getések fontosságára; megálla­podtak a tapasztalatcsere kü­lönböző jövőbeni formáiban, tanfolyamok, konzultációk szer­vezésében; végezetül pedig a Pedagógiai Bizottság folyamatos munkájának rendszeres értéke­lésében, elemzésében. S tették mindezt azzal a céllal, hogy a jövőben az eddiginél is nagyobb mértékben váljék társadalmi üggyé az iskolákban folyó ok­tató-nevelő tevékenység. — A mai találkozás lehetősé­gét kihasználva őszintén köszö­netét mondok azoknak, akik az anyagi, egészségügyi és más fel­tételeket biztosították munkás­őreink sikeres tevékenységéhez. Külön köszönetét mondok azért, hogy a munkásőrfeleségek nagy megértéssel és sok szeretettel segítették munkánkat. Ha a jö­vőben is élvezzük ezt a segítsé­get .akkor a többi válóban csak rajtunk múlik — fejezte be tá­jékoztatóját az első titkár. A tájékoztató után őszinte tapssal és sok szeretettel fogad­ták Békéscsaba munkásörei a Szocialista Kultúráért jelvénnyel és a Kiváló Együttes címmel kitüntetett Balassi Néptánc- együttes fiataljainak ajándék­műsorát. A szünetben és a mű­sor végén a táncosok és a mun- kásőrök hosszan elbeszélgettek kulturális és a munkásőri fel- adatokróL mennyiségi teljesítésével, de a kiváló minőséggel is bizonyíta­nak. Főiként exportra dolgozunk s az anyavállalat elégedett a munkával. Ezenkívül állandóan újabbak jelentkeznek. Nemcsak Szeghalomról, de jönnek a szomszédos községekből is. Fő­leg a fiatal lányok, akik az ál­talános iskola befejezése után nem tudtak középiskoláljía men­ni s másutt nincs elhelyezke­dési lehetőségük. Elmondotta Bálint Istvánná azt is: bizony a mezőgazdaság­ban dolgozó nők jó része nem egykönnyen szokta meg a 8 órás folyamatos munkát. Oda­haza saját maga osztotta be a munkáját, bár gyakran — ta­vasztól késő őszig rendszerint — jóval többet dolgoztak na­ponta, mint 8 óra. Itt azonban a pontos kezdés, a durva me­zei munka után a finom kel­mék varrása újdonság volt. — Húsz évig dolgoztam nő­mozgalmi vonalon — magya­rázza az üzemvezetőnő. — Is­merem a járás asszonyait, bíz­tam bennük, de kitartó szor­galmuk, tanulékonyságuk en­gem is meglepett. Fiatal üzem vagyunk, de már hat szocialista brigád dolgozik nálunk. A KISZ-szervezetnek több mint félszáz tagja van. A fiatalokra bátran számíthatunk akár mi­nőségben, határidőbetartásban, vagy társadalmi munkában. Ná­lunk az átlagos életkor 23 év, ami azt jelenti: sok fiatal lányt tanítottunk meg varrni. Ha az ember körülnéz az egykori tanácsházán, azt lát­ja: hallatlan erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a varrodá­ban kényelmes munkaalkalmat biztosítsanak a lányoknak, asz- nyonyoknak. Mosdót, öltözőt, klubhelyiséget rendeztek be számukra. Az üzemfejlesztést azonban korántsem fejezték be. Az új ötéves tervben to­vább bővül a szeghalmi varro­da s a távlati tervek szerint legalább 500—600 nő kap itt munkalehetőséget. Egyelőre tedhnikushiánnyai küzdenek, de később megoldódik ez a gond is. Két fiatal ösztöndíjas tanul­ja a szakmát. Ök lesznek az üzem első szakemberei, .akik s Sárrét szülöttjei. Otthon, roko­nok és jó barátok között irá­nyítják majd a munkát. Jelen­leg ugyanis a fővárosból jár le technikus, akitől az utazás . sok időt és energiát elrabol. I A. ä. taiinMiuiimminnmiiiiiiimiiMMHiimiiiniiimiiiiiiiimani'iHi Remekeltek az orosházi kertbarátok A Hazafias Népfront Pedagógiai Bizottságainak legfontosabb feladata "ind jobban társadalmi üggyé tenni az oktató-nevelő munkát „A mi leányaink és asszonyaink örülnek a munkaalkalomnak''

Next

/
Thumbnails
Contents