Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

lábhajtós varrógéptől gépig _____________________________________________________________ A Gyulai Szabók Kisipari Termelő Szövetkezetének jubileumi oldalkiadványa Szakavatott mesterek irányításával tanulnak az ipari tanulók is, hogy az ipari szövetkezetek termékeit itt a lakosság köz­vetlenül megvásárolhassa. Export A „hősi” korszak után ér­demes elidőzni egy kicsit a máiban. A szövetkezet még nem volt 10 éves, amikor 1954-ben már exportképes lett. Ez ran­got, tekintélyt jelentett, hiszen akkoriban csak a nagyobb ál­lami vállalatok tudtak túlnyo- mórészben exportra dolgozni. A külföldi megrendelés — ha az csak szerény mennyiség volt is — kitüntetésszámba ment. Az 1954-es évben már 2000 fér­fiöltönyt küldtek Belgiumba, amit a megrendelő teljes meg­elégedettséggel nyugtázott. Ér­demes egy pillantást vetni a statisztikai számokra, hogyan alakult a szövetkezet export- . tevékenysége. Folyamatosan és nendszere- , sen 1963-tói exportálnak. Az első évben csaknem kétmillió forint értékben, 1964-ben már négymillió forintért és jelen­tős volt a növekedés 1965-ben, amikor 16 és fél millió forint értékben szállítottak ruhát, egy éwed később már 24 mil­lió forint értékben. Ez a szám 1969-ben több mint 32 millió forintra emelkedett. Az alapító tagok elmoso­lyodnak, amikor Rostás Fe­renc előveszi a mappából és olvassa a féltveőrzött doku­mentumok közül a régi átvé­teli elismervényt: „Elismerem, hogy a mai napon, 1947. április 14-én, bizományba átvettem 4 méter 30 centi szövetet.” — Hiába, akkor ez így volt — szó] közbe Szabó András, — de ez most már mesének hangzik. Rostás Ferenc: Az elmúlt hé­ten járt nálunk egy német üz­letfelünk. Nő. Megtetszett a kirakatban egy fazon, vett anyagot, és egy óra alatt meg­csináltuk. — Egy óra alatt — csodál­kozott Szabó Jakab és hitet­lenkedve rázta a fejét, de a többiek is, akik pedig csak néhány éve mentek nyugdíjba. Hát még akkor, amikor meg­hallják, hogy most egy szalag, a fazontól függően egy mű­szakban, ez 20—22 embert je­lent, 1200 női ruhát gyárt. Azt meg már egyenesen ugratás­nak veszik, hogy olyan olasz, japán, német varrógépekkel dolgoznak most a nők, ame­lyeknek a fordulatszáma felül van az ötezren. A fejlődéssel, a konkurenci­ával lépést kell tartaná. Ami­kor Svájcból és az NSZK-ból kaptak megrendelést, előtte az ottani cégek képviselői eljöt­tek körülnézni a szövetkezet­be. Kíváncsiak voltak arra, hogy milyen gépparkjuk van a gyulaiaknak, eleget tud-e tenni a követelményeknek? Amikor végigsétáltak a munka, termeken és látták a legkor­szerűbb gépeket, megnyugod­tak. Az elmúlt napokban levél érkezett a Hungexpotól a szö­vetkezet címére. Egy kanadai cég a gyulai ruhák iránt ér­deklődött, szeretnének egy kollekciót látni az Itteni ter­mékekből. Az export állandó növekedé­se dicséri a szövetkezet tervező gárdáját. Évente 100—150 fa­zont terveznek és ezek 30—40 tásra a megrendelő. A saját tervezőkre azért van szükség, mert a megrendelők ragaszkod­nak a sajátosan egyedi tervezé­sű fazonokhoz. Külföld mellett természetesen itthon is keil bizonyítani és 1964 óta minden évben bizo­nyítanak a hazai vásárlók és szakemberek előtt, a Budapes­ti Nemzetközi Vásáron, ahol kollekciójuk minden évben el­ismerésben részesül. Egy kis statisztika A számok szárazak, de külö­nösen akkor elkerülhetetlenek* ha ábrázolni kell egy folyama­tot. A szövetkezet statisztiká­ja pedig megcáfolhatatlanül rögzíti és bizonyítja a negyed­század törésmenites fejlődését. 1947-ben a termelési érték 360 ezer forint volt, a nyere­ség 5 ezer forint, az állóesz­köz értéke pedig háromezer fo­rint. Ekkor 42 tagja volt. Tíz évvel később a termelési érték már 12 millió 435 ezer, a nye­reség 496 ezer, az állóeszköz értéke pedig 361 ezer forint, a taglétszám 88. 1967-ben a ter­melési érték megközelítette a 40 millió forintot, az export túljutott a 25 millió forinton, a tiszta nyereség több mint 4 évben, amikor az alapszervezet megalakult még mindössze 8 millió, az állóeszköz értéke két­millió 786 ezer forint és a dol­gozók létszáma 330. A számvetésből természete­sen nem hiányozhat a szövet­kezet pártalapszervezetének di­csérete sem, hiszen a kommu­nistáknak nem kis részük volt abban, hogy a szövetkezet egyenletesen fejlődött és biztos megélhetést tudott nyújtaná tagjainak. Persze az 1949-es évben, amikor az aüapszervezet megalakult még mindössze 8 tagja volt. Ma már harminc­három kommunista tevékeny­kedik az alapszervezet munká­jában. Rájuk mindig lehetett és lehet számítani. A szövetkezet élcsapatába tartoznak az itt működő szoci­alista brigádok. A legrangosab­bak közülük az 1964-ben meg­alakult Tyereskova, amely az­óta már négyszeres szocialista cím birtokosa, a kétszeres Jó­zsef Attila az ugyancsak két­szeres Erkel, valamint a Béke szocialista brigád. Ezenkívül négy brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Az 1960-ban tizennyolc tag­gal megalakult KISZ-szervezet fiataljai példamutatóan dolgoz­nak, és a számuk ma már el­éri a negyvenötöt. Munkájuk­kal, tevékenységükkel, maga­tartásukkal kivívták az elisme­rést, nemcsak a dolgozók kö­zött, hanem a szövetkezet veze­tőségénél is. És a jövő A szövetkezet előtt, álló pers­pektíváról Balogh László elnök beszél: —A szövetkezet múltja után érdemes most már egy kicsit előre nézni és az 1975-ben, vagyis a negyedik ötéves terv utolsó évében várható ered­ményekről beszélni. A tervek szerint a termelési értékünk meghaladja az ötvenmillió fo­rintot ,az exporté a negyven­milliót, az állóeszközé a hu­szonhatmilliót és a szövetke­zet tiszta nyeresége várhatóan tízmillió forint lesz. Mindeze­ket 540 dolgozóval valósítjuk meg. Ezek a számok reálisak, hiszen olyan munkásgárdával, olyan gépparkkal és \ olyan anyagi bázissal rendelkezünk, amely birtokában bátran, min­den kockázat nélkül tervezhe­tünk. Elkészült, igaz még csak terv­rajzon az új telephelyünk, ame­lyet Szent, István úton jövőre kezdenek építeni. A négyszin­tes épület 15—20 millió forint­ba kerül és 600 dolgozónak ad minden igényt kielégítő munka­helyet Már megérkeztek az felszerelésre kerülő legkorsze­rűbb varró, és speciális gépek. Dolgozóinkon kívül köszöne­tét mondunk a párt városi bi­zottságának, a tanácsnak, ame­lyek a kezdettől fogva segítet­ték törekvéseinket és minden támogatást megadtak ahhoz, hogy szövetkezetünk fejlődjék, gyarapodjék. Ez a támogatás és a szakmailag jól felkészült munkáskollektíváink biztosíték arra, hogy az elkövetkezendő években is további sikereket érjünk el, öregbítve ezáltal a szövetkezet és a város hírnevét. (x) százalékát el is fogadja gyár­A tervrajz már kész^jövőre kezdik az építkezést Néhány szép ruha a szövetkezet termékeiből

Next

/
Thumbnails
Contents