Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
IP ammum 1 1971. SZEPTEMBER 12. Díjak a BNV-rél Már csak öten élnek az alapítók közül Éppen tegnap volt negyed- ^ százada. Az ország még romokban r Kevert a második világháború -pusztítása nyomán. — JSbben a nehéz időszakban határozta el néhány gyulai ■szabólegény, hogy a szövetke- ~zés ütjäfä lépnek. A kényszerűség ts szerepet játszott ebben, meg az is, hogy volt né- hány fanatikus ember, akii meggyőződéssel vallotta és szentül hitte, hogy a szövetkezésben van az erő. De beszéljenek erről az 5dő- szákrpf —,~amely ma már történelem — Rostás Ferenc, Ge- Tebemics András, Szabó Jakab, Szabó András, Ráfi József, akik még élnék, az aíkkori 'szabólegények- közül. — Jóformán még magunk, sem tudtuk, hogy mit és hogyan csináljunk. 1 Aztán csak hozzákezdtünk. Maga a szervezés 1945 őszén indult. Az akkori Ruházati Munkásoik Szakszervezetének Hétvezér utcai székházában jöttünk össze. Ott beszéltük meg a legfontosabb tennivalókat, és osztottuk el a feladatokat. emlékeznék rá — amikor megkaptuk az első megrendelést a gyulai kórháztól, és a József Attila Szanatóriumtól Helyiségek hiányában természetesén mindenki csak odahaza kezdhette él á murikét. Az első üzlethelyiség A ’ szövetkezet első üzletét 1947. április 15-én nyitottuk meg a Szabadság tér 1 szám alatt, az Erkel szobor háta mögött. Ez jóformán jelképes volt, .hiszen amikor berendeztük, csak két ember fért el benne. Ráfi József veszi át a szót. — Szerencsére, ahogy telt- múlt az idő, úgy szaporodott a munkánk. Egyre többet tudtunk biztosítani a tagoknak, de ezzel együtt nőtt a gondunk Is, mert hiszen valamennyien szegények voltunk és csak néhánynak volt varAz első üzlet: Ketíen fértek el benne Bizony elég sokáig tartott. 1946. szeptember 10-én fejeződött be a szervezés és még ezen a napon megtartottuk az alapító közgyűlést. Az ipartestület kistermében huszonnégyen írtuk alá az okmányt. — Emlékeztek rá — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Jakab — milyen nehezen kaptuk meg az iparengedélyt? Szabó András: Az én, meg a Gerebenje» Bandi iparengedélyével kezdtük meg először. — Hat arra melyiikőtők emlékszik^ hogy amikor megkérdezték a cégbíróságon, hogy mennyi a vagyonunk, még válaszom! sem tudtunk, hiszen egy fillérünk sem volt. — Napokon át számoltunk, hogy honnan, és mennyit tudnánk összekaparni. Persze hiába, hiszen összesen alig jött össze néhány forint. Így aztán elhatároztuk, hogy a tagok részére részjegyeket adunk ki, darabonként 10 forintért. Min-; denlkl csak egyet vásárolhatott, Még így is csak 240 fo-j rint jött volna össze, de vol-| lak olyanok is, akik még ezt az összeget sem tudták kifizetni. Mit volt mit tenni, otthonról hoztuk be a még megmaradt szerszámokat, berendezéseket s így nagynehezen kikerekedett a szövetkezet alapításához szükséges 10 ezer forintnyi vagyon. )) Amikor ezen túl voltunk, meg lehetett volna kezdeni a munkát. Igen ám, csakhogy nem volt megrendelőnk, de még üzlet sem és hiányzott a műhely is. Csak a jóindulat, meg az állandó munkára való vágyakozás volt meg bennünk. rógépe. Éppen ezért mindinkább sürgetőbbé vált egy közös műhely létrehozása. A vezetőség a romos Komdó szállodát igényelte. Amikor megkaptuk a szükséges engedélyeket, a tagság heteiken át dolgozott társadalmi munkában, hogy dolgozni lehessen benne. — Hatvan kocsi szemetet hordtunk ki — szólt közbe Gerebenics András. Nem volt zárult. Ekkor a termelési érték 360 ezer forint volt, a nyereség 5, az állóeszköz értéke 3 ezer forint, és a taglétszám elérte a negyvenkettőt. Ez az összeg most szinte nevetségesnek tűnik, de akkor •komoly eredményként könyveltük el. 1948. április 9-én tartottuk meg a közgyűlést, amelyen a tagok egyhangúan Lemondtak az évvégi osztalékünnepnapnak számított aiz a nap — az idősebbek még jól Dobai-nyomda épületét. Újra, mint már annyiszor, ismét a tagsághoz kellet fordulni segítségért. Azonkívül, hogy a házban hat lakó volt, az épület a padlástól a pincéig erősen magán viselte még a háború nyomait. Ismét amit csak lehetett, társadalmi munkában építettünk újjá, hogy minél kevesebb legyen a kiadás, de szívesen vállaltuk, mert 4»» h*—i, ha nerh, már akkor szó szerint értelmeztük, hogy miénk a gyár, magunknak építjük. És újra ünnep következett, 1952. július 21-e, amikor először indultak meg a gépek az új műhelyben. Ekkorra már Camion jött Bécsből az áruért Az 1952-es évben már öt és fél millió forint volt a szövetkezet termelési értéke. Az állóeszközök értéke megközelítette a 100 ezer forintot. Jelentős esemény volt a szövetkezet „életében”, hogy meg ebben az évben, 1952-ben megnyitottuk a készruhaüzietet, azzal a meggondolással, hogy a gyártás közben megmaradt anyagokat itt értékesítsük és azért ajtó, ablak, ráadásul a felmerült költségeket csak úgy tudtuk fedezni, hogy 50 öltöny ruhát készítettünk szintién társadalmi munkában és a szövetkezet ezen a pénzen végeztette el azt a munkát, amelyhez mi nem értettünk. Végül 1947. szeptember 7-én megnyílt a közös műhely. Ezután ugrásszerűen szaporodott a munka és aránylag rövid idő alatt jelentősen fejlődött, erősödött a szövetkezet. Beszerelték a telefont is, ez akkor nagy szó volt, engedélyt kaptunk kis- és nagykereskedelmi tevékenységre és egy- szer-egyszer sikerült a banktól kölcsönt is kapni. Rostás Ferenc így folytatja a visszaemlékezést: Egyre többen jöttek hozzánk dolgozni és elsősorban a kisiparosok kérték felvételüket. Ugyanis ebben az időben beszerző, termelő és értékesítő volt a szövetkezet, s így az akkori körülmények között nehezen beszerezhető anyagot tudtunk biztosítani számukra. Nőtt a forgalom, de a gyorsabb fejlődéshez több pénz kellett. A szövetkezetnek még nem volt vagyona, s ha bankkölcsönt kértünk, a tagok házát kellett zálogba adni, illetve váltókat kellett írni. Mindent összevetve, az 1947- es esztendő már nyereséggel ról a szövetkezet vagyonának gyarapítása érdekében. A fordulat éve l,t Ebben az évben történt, [hogy az akkor már működő OKISZ rendkívüli közgyűlést hívott össze, ahol rendezték a í még elég zűrzavarosán működő kisipari szövetkezetek helyzetét. Az új rendelkezés értelmében a tűi szövetkezetieket termelő szövetkezetté kellett átalakítani, ami azt jelentette, hogy csak azok a tagok lehettek a szövetkezetben, akik a közös műhelyben végzik a termelőmunkát. Létrejött az új alapszabály, melynek értelmében, akik nem voltak hajlan62 tagunk volt, mert időközben fuzionáltunk a női szabók szövetkezetével. 1} ^ Lábhajtós varrógépek Az új, az akkori viszonyok között korszerűnek mondott műhelyben tovább emelkedett a termelés. A tagok örömmel dolgoztak, jó volt a kollektív szellem. A vezetőség felmérte a helyzetet és úgy határozott, hogy erőteljesebben fejleszti a gépparkot. A • kezdet kezdetén három lábhajtós varrógéppel kezdtük meg a munkát és az 1950-es évek közepére már fokozatosan kicseréltük az elavult, korszerűtlen gépeket, amelyekkel már nem lehetett tovább fokozni a termelékenységet. Ezeket felváltották a modem, körforgós villanyvarrógépek. Gátolta/ az erőteljesebb kibontakozást az is, hogy a női szabók még a régi helyükön, a Kossuth tér 37 szám alatt dolgoztak s így lényegében a ruhák két munkahelyen készültek. Változtatni kellett az áldatlan helyzeten és ezért — meg azért is, mert már kezdtük kinőni lemet a régit — új világos, tágas műhelyt kellett építeni. Amikor ez elkészült, a Körös parton, kicseréltük a még meglévő lábhajtós gépeket is. Ezután ugrásszerűen nőtt nemcsak a termelés, de jelentősen megjavult a termékek minősége is. dék résztvennj a közös termelésben, törölni kellett a tagok sorából. Ez érzékenyen, érintette szövetkezetünket«, <k hiszen a 42 tagból mindössze 25-en maradtakJ F~ A--mereknyp-t*g5ág az Ifl líl- íes esztendőt tartotta a íoröu- :lat évének. Ugyanis ebben (az ■évben kaptuk meg aé éjisö ligBzán *- nagyságrendjét tekintve —\ komoly piegi-ondi- iést a Magyar AkaruVasutakJól, ,2000 egyemuha élkeszí tősége. Nagy kedvvel, ölemmel és lel-1 kiismeretesen dolgoztunk. Az első sorozat illőben és jó rsi- Aőségben Jtófcült él^ A MÁV ^sután újabb megréndelósek- liel látott/sl és három gyen fal gyártotok az egyenrut\ákfet. Lény egében ezzel szilárdé oi- tuk meg igazán a szövetkelet A megnövekedőit létszám miaitt ismét ., helyiségproblémó- ink támadtak. A Komló szálloda Ideiglenes megoldásnak megfelelt, de ahcígy telt múlt az idő, mindinkább éreztük, hogy itt fejlődni, nagyüzemi módszerekkel dolgozói nem lehet. Üj helyiség után\ kellett nézni. Ekkor utalták ikd á szövetkezet részére a Városház utca 7 számú házat, a \voit Nem volt sima az út a a speciális
