Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
Mosógép, tranzisztoros rádió és a könyv is? Munkatársunk beszélgetése Varga Sándorral, a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatójával Új oktatási forma Békéscsabán: Dolgozók kétéves gépészeti szakközépiskolája Tanévnyitó szeptember tizenharmadikán Emlékezetes map lesz a holnapi harmincöt békéscsabai fiatalember számára. Néhány héttel ezelőtt kapták meg szak- munkás-bázonyítványukat az ipari szakmunkásképző intézetben s hétfőn délután, rendes napid munkájuk végeztével újra a tanulóasztalok mögé ülnek, (hogy a következő két esztendőben megszerezzék a szakközépiskolai érettségi bizonyítványt. A Békéscsabán eddig ismeretlen lehetőségről Varga Lájostól, a Kemény Gábor Szakközépiskola igazgatóhelyettesétől, az új oktatási forma tagozat-vezetőjétől kértünk tájékoztatásit — A szakmunkásképző intézetekben végző fiatalok ez ideig csak négy további esztendő alatt szerezhettek érettségi bizonyítványt, tehátt bizonyos munkakörök betöltéséhez, illetőleg a felsőfokú oktatási intézményekbe való felvételhez szükséges képesítést. A Kemény Gábor Szakközépiskola tagozataként most induló Dolgozók kétéves Gépészeti Szakközépiskolája meggyorsítja s ezzel könnyebbé teszi a fiatalok önképzési, továbbtanulási igényének kielégítését. — Mi a lényege az új oktatási formának? — Idézem az ide vonatkozó utasítást: „... a szakközépiskola célja, hogy azok a fiatalok, aikik szakmunkásképző iskola B tagozatán szafcmunikás-bázonyít- ványt szereztek, munkájuk ■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■•■■■■■■I Víztisztítási kísérlet jr az Elővíz-csatornán mellett középfokú általános műveltséget, középiskolai végzettséget szerezzenek s eközben fejlődjön szocialista világnézetük. A tananyag a szakmunkásképző iskola B-tagozatának tan- tervedre épül s azt olymódon egészíti ki, hogy a két iskolatípus együttesen a szakközép- iskola teljes tantervi anyagát nyújtja.” Tantárgyaink ennek megfelelően: magyar nyelv és irodalom, történelem, világnézetünk alapjai, gazdaság-földrajz, matematika, biológia, elektronika gépgyártás és szerelés, üzemgazda- ságtan, osztályfőnöki óra — összesen heti tizenöt órában. — Mennyi a szorgalmi idő? — Az első esztendőben harminchárom, a másodikban harminc hét három-három délutánján tartjuk az órákéit. A tanulók rendszeresen számot adnak haladásukról, óv végén pedig bizottság előtt számodnak be tudásukról. — Mi ösztönzi a fiatalokat a tagozaton történő továbbtanulásra? A nagyobb tudás vágya; hogy utána olyan munkaköröket is betölithetnak, amelyekhez szakközépiskolai érettségi bizonyítvány szükséges; hogy tovább tanulhatnak. Volt olyan jelentkező, aki elmondta, hogy mérnök szeretne lenni, azért kéri a felvételét. S államunk ehhez most jó lehetőséget teremtett. Az illetőből mérnök lehet — s közben az itteni tanulásának két esztendeje alatt végezheti eredeti munkáját, változatlanul kereshet tehált Napjainkban számos vélemény lát napvilágot a sajtó hasábjain, vagy hangzik el különböző fórumokon a közművelődés társadalmi szerepréről és súlyáról. A vélemények abban tökéletesen megegyeznék, hogy a közművelődés társadalmi szerepét és súlyát csak tézisekkel, csak kijelentésekkel nem lehet biztosítani ; hogy az adott társadalmi helyzet felmérése, tehát ismerete nélkül a legjobb, tézisek is megvalósíthatatlanok maradnak; hogy a közművelődés, mely nem ismeri a közeget, amelyben tevékenykednie kell, légüres térben mozog és képtelen céltudatos motivációkra, az egész feladat módszeres részfeladatokra bontására. A Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatójával, Varga Sándorral erről beszélgetünk a vállalat budapesti központjában. A szövetkezeti könyvterjesztésit, egyáltalán: a könyv terjesztési jogosan tarthatjuk a közművelődés jelentős részfeladatának, a szakember tapasztalata és véleménye tehát nélkülözhetetlen, ha többet és nívósabbat akarunk elérni ebben a tevékenységben is. Kérem, Varga elvtárs, kiindulásként vázolja fel a szövetkezeti könyvterjesztés néhány újabb tapasztalatát, és az országos helyzet ismeretében megfogalmazható következtetéseit. —■ a szövetkezeti könyvterjesztés elsősorban falusi könyvterjesztés és csak olyan mértékben városi, amennyiben a szövetkezeti mozgalom városi is, hiszen több járási székhely, ahol ÁFÉSZ könyvesbolt van város. Mint például Békés megyében Orosháza, Gyula, Szarvas. A gazdasági reform háitása volt az első, melyet nagy várakozással figyeltünk. Voltak szakemberek, akik arra számítottak, hogy baj lesz a könyvterjesztéssel, hiszen az anyagi érdekeltség elvérzik gyakorlati megvalósítása a könyvterjesztésben nem éppen csábító dolog. Vüá- gosabban: a könyveladásból nem lehet nagy prémiumokra szert tenni. Nos, a szövetkezeti könyv- terjesztésben — ha néhány év óta stagnálást is tapasztalunk — a többek által beharangozott visszaesés nem következett be. Feltétlenül sokat használt ebben az ügyben a SZÖVOSZ Elnökségének állásfoglalása, mely a szövetkezeti bönyvterjesztés- sel, mint szövetkezetpolitikai feladattal foglalkozott, és elemezte annak jelentőségét a közművelődés egészét illetően. Engedje meg hogy jelezzem: minden, amit itt elmondok, nem egy könyvkereskedő szubjektív véleménye csak, hanem magas szintű állásfoglalásból eredő értékelés, tapasztalat. A könyveket sokan szeretik, szeretnek olvasni, szórakozni, művelődni. De tömegméretekben mindez még távoli, úgy érezzük. Mi erről a véleménye? — Igaza van. A szövetkezetek ezer és egy feladattal foglalkoznak, és a falusi könyvterjesztés sokkal rangosabb is lehetne. Nem vitás, hogy bizonyos megtorpanás tapasztalható, és az anyagi érdekeltség még mindig nem vonzó, ha könyveket kell eladni. Mégis úgy látjuk, hogy az átmeneti stagnálást fejlődés váltotta fel, hogy a szövetkezeti, tehát a falusi könyvterjesztés új utakat módszereket keres, vagy — így talán sokkal helyesebb — £ BÉKÉS MÉgrssa 1971. SZEPTEMBER 12. a régi módszereket megpróbálják újra élettel megtölteni. Elmondom egyszerűbben is. Könyvet eladni — rossz üzlet. A könyveladás gazdasági feltételei még most sem rendezettek, s amíg ezek nem normalizálódnák, szembetűnő változás már csak ezért sem várható. Először is: a parasztság nagy részéhez még mindig nem értünk el, a tömegek életében még nem „szükségleti cikk” a könyv. Tíz és tízezren jól megvannak könyv nélkül, olvasás nélkül (és minden nélkül, ami ezzel jár), pedig életnívójukat tekintve anyagi problémáik nincsenek. Ma már a falusi portákon egyszerűen szükséglet a mosógép, mert nem kell a ruhát teknőben, nehéz fizikai munkával mosni nem kell sulykolni; szükséglet a májkrém, mert 4 forint és praktikus ebéduzsonna vagy vacsora a mezőn munkában; a falusi nők szamára szükséglet a Kaloderma-zselé, mert áp>olttá varázsolja a kezüket, bármennyit is dolgoznak; szükséglet a tranzisztoros rádió, mert kiviszi a tánczenét a kuko- ricaföldre vagy a borjúnevelőbe is — a könyv azonban még nem ilyen szükséglet. Másodszor: a könyvterjesztők nagyon egyedül küzdenek feladataikkal. A küzdenek helyett akár azt is mondhatnám, hogy küszködnek. Még a járási szövetkezeti könyvesbolt sem kap általában megfelelő támogatást. A kereskedelem nem nagyon foglalkozik velük, mert azt mondják, ez népművelés. A népművelők nem nagyon foglalkoznak velük, mert azt mondják, ez kereskedelem. (Tisztelet a ki- vételnek, Békés megyében is van Myen kivétel, például Szarvas.) Mit javasolna? — A legkézenfekvőbbet, amit mindenki tud, aki foglalkozik a közművelődéssel. Az „Olvasó Népért” mozgalom n<=. csak papíron és esetenként, hanem állandóan közügy legyen. Közös ügye a Hazafias Népfrontnak, mindenfele falusi tömegszervezetnek, a TIT-nek; mindenkinek, akinek valami közié van a könyvterjesztéshez. Aktív agitáció és a vezetők példamutatása nélkül nincs eredmény. Ha majd megkérdezi a tsz-elnök télen, a kevesebb munka idején az emberektől: „Mit olvastak? Ajánlok egy jó könyvet, tegnap került a kezembe!” —, ha ez általános lesz, én nem féltem a könyvterjesztést. Van más is, amit elmondanék. Egymás után épülnek falun, nagyközségekben szép, modern művelődési házaik. Helyet kap azokban a mozi, a könyvtár is, s jó, hogy helyet kap. De olyat még nem hallottam hogy (megfelelő tervezési megoldással!) a könyvesbolt is odakerült volna. Első pillanatra lehet, hogy ez szokatlan. De talán kivihetetlen? Tehát több segítség, és jobb ellenőrzés? — Inkább úgy mondanám, segítőkész érdéklődés. Képzelje csak el, abban a községben, ahol a pártszervezet nemcsak a Kos- suth-kiadványok terjesztésére figyel, hanem az ÁFÉSZ-elnök- től azt is megkérdezi, hogy általában mi a helyzet a könyvterjesztéssel ,az olvasómozgalommal, ott hamarabb születnek meg a várt sikerek, ott hamarabb alakul ki olyan helyzet, hogy nemcsak a zsebrádió a mosógép, a televízió, hanem a könyv is általános és nélkülözhetetlen szükségletté válik. Az előbb a módszerekről is beszéltünk. Kérem, mondja el> mit tart a legjobbnak? — A módszerek lényegében nem sokait változnak. Vannak igazán jó, régi módszerek, csak alkalmazni kellene azokat is. Ha tud példát arra, hogy van község, ahol rendszeresen árusítják a könyvet úgynevezett „házról házra” módszerrel, feljegyezhetné, mint régi módszert de nagyon hasznosat. Én kitűnőnek tartom! És mégsem csinálják. Pedig a KISZ. vagy az úttörő- mozgalom szép feladata lehetne. Egy évben néhányszor ruháskosárba rakni vagy száz könyvet, és kivinni a tanyavilágba, vagy végigjárni véle egy-kéf utcái. Nem lenne olyan ház, ahol ne vennének. Már azért is, mert — valljuk meg — nagyon, olcsók nálunk a könyvek! Így azitán a mezőgazdasági szakkönyveket is lehetne terjeszteni. Vagy: mi jó másfé] évtizede létrehoztuk a „SZÖVKÖNYV Vevőszolgálatot.” Ez abból áll, hogy bárhonnan érkező vidéki megrendelésre a kért könyvet felkutatjuk, és ha az egyáltalán megszerezhető, azonnal szállítjuk. Sajnos nem nagyon veszik igénybe, talán nem is nagyon ismerik ezt a lehetőséget a falusiak. Aztán az is fontos, hogy az ÁFÉSZ-elnök mindenre figyeljen oda, és ne csak az értelmével, a szívével is tudja: a könyvterjesiztiés nem privát üp-- hanem közügy, a népművelés, a közművelődés ügye, tehát politika, s eredménye nem forintban mérhető. Köszönjük, a zárómondat véleményünk szerint a lényeget mutatja fel: az olvasómozgalom, a könyvterjesztés az egész társadalom ügye, a műveltség útja. És ez az út vezeti el az embert önmaga kiteljesítéséhez, korunk eszményeinek megvalósításához. Sass Ervin — A Körösök völgyében a víz minőségvédelmének figyelőhálózatát nyolc évvel ezelőtt szerveztük meg — mondotta Bállkad József, a Körosvidéki Vízügyi Igazgatóság felügyelője. A figyelő- hálózat jó munkájának eredményeként a szennyeződések észlelésével előrejutottunk és több esetben preventív intézkedéseket tettünk. A minőségvédelmi tevékenység újabb lépése, a kár elhárítása. Ennek érdekében szeptember 7-én és 8-án érdekes kísérlet zajlott le a Gyula és Békéscsaba szennyvizét befogadó Élővíz-csatornán. A szerves anyagok oxidációs lebontásának meggyorsítására, a csatorna vizét szivattyúkkal levegőztettük. Mesterségesen dúsítottuk a víz oxigéntartalmát, hogy siettessük a szerves anyag bontását. A parton elhelyezett mozgólaboratórium nyolcvan vízmintát vizsgált meg. E technológia kidolgozása szerves része egy országos vízminőség-védelmi programnak, amelynek ezt a részét a Körösök térségében próbálták ki. Az Élővíz-csatornában ugyanis jelentős az oxigénhiány és magas a szerves anyag szennyeződés. Itt, a szakemberek véleménye szerint, eredményes lehet a szivaty- tyúkkal történő levegőztetés. Ha a jelenlegi kísérlet általános gyakorlattá válik, minden bizonnyal javul a vizeik minősége. A md területünkön ez azt jelenti, hogy az Élővíz-csatorna szennyezett vizét befogadó Kettős-Körösön nem ismétlődhet meg az utóbbi években többször előfordult jelentős halpusztulás. Ary Róza — Kik tanulhatnak a tagozaton? — Az 1971/72-es tanévre azok jelentkezhettek akik idén végeztek az ipari szakmunkás- képző intézet emelt szintű, úgynevezett B-tagozatán, s munkahelyük javasolta ókét, biztosítva számukra a továbbtanulással járó munkahelyi kedvezményeket. Az A-tagozaton végzettek különbözeti vizsga letétele után kérhetik felvételüket. Erre ebben a tanévben még nem lehetett mód, tavasszal azonban megszervezzük a különbözeti vizsgára felkészítő tamfolyamot. így 1972 szeptemberétől az A- tagozaton végzettek számára is megnyílik az önképzésnek, továbbtanulásnak ez az útja. Az írás története Másfélszáz oldalas, nagyon szép kiállítású könyv dicséri ismét a Gondolat Kiadót: Az írás története című, Kéki Béla által írt, Köpeczi Bócz Istvári illusztrálta kötet. Az előszó kezdőmondata: „Életünk elképzelhetetlen írás nélkül.” Pontosan jellemzi a könyv tárgyának fontosságát, igazsága pedig sokszorosan igazolja a kiadás szükségességét ötezer eszténdős fejlődést mutatnak be a szerzők, okosan és érthető formában villantják fel a képírás, a fogalom-, szó- és szótagírás, majd a betűírás kialakulását, sajátosságait. A kötet érdekes, gazdag tartalmát néhány fejezetcím puszta felsorolása is bizonyítja: A barlangrajzok, Művészet és írás a fáraók idején. Az írásos emlékek megfejtésének akadályai, A legrégibb nyomtatott könyv stb.
