Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET nám elmondani mi szerepe volt Beppooaak Agárdy Péter és Zilia szerelmi históriájában. De a darab kulcs, mondatára, mint valamennyi néző, én is emlékezem: „Az élet szép. Tené- ked magyarázzam?...” És ez azt is jelenti: a művészet szép. És egy kicsit tovább menve azt, hogy a megismerés is szép. Ki ne ismerné azt a boldog pillanatot, amikor világossá vált számára egy matematikai törvény? Amikor tapinthatóvá lett, szinte körüljárható lett egy korábban titokzatos, rejtett szabály? Olyan világiban élünk, amelyikben nem mindig könnyű eligazodni. Diákkoromban például kizárólag azok futballoztak, akiket boldogított a labdarúgás. Emlékszem — jóllehet akkor az NB I-ben nyílt profizmus dívott — a magyar labdarúgás akkori legnépsizerűbb csillaga amatőr alapon játszott, kedvtelésből focizott. Var jón van-e ma NB XI-es játékos, aM minden anyagi érdek nélkül rúgja a bőrt? Nemrégiben arról olvastam lehangoló interjút, egy válogatott csatárra!], hogy az élvonalbeli játékosak bizonyos hányada csak a megélhetésért sportol, örömöt már nem talál benne. E felé tartanók az önműveléssel is?... Egy-két apró jel már ilyesmire utal. Néhol már találkozunk a műveltség profesa- szionistáival. A különböző szellemi vetélkedők résztvevőit már pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékekkel kecsegtetik arra az esetre, ha eredményesen szerepelnek. Miként a beat együttesek hivatásos együttesekké váltak az első Ki mit tud?-ok után, úgy ismeri meg lassan gz ország azokat is, akik három percen belül kibarohobázzák Kleopátra tűjét, vagy a hedon izmus fogalmát. És nem érmet, dicsőséget, vagy könyvjutalmat kapnak érte, hanem meglehetős összegű készpénzt. Lehet. hogy eljön az idő, amikor valamilyen rejtett alapból — amilyenekből a sportolóknak öröklakást és hasonlókat vásárolnak — leszurkolnak némi készpénzt irodalombarátoknak azért, mert megtanulták a Nemzeti dalt?... Életemben már annyi minden fordult elő, ami korábban lehetetlennek rémlett, hogy félek: miég ilyesmi is megeshet. De a jó vers, a szép regény, az igazi műalkotás e nélkül is utait talál majd a szívekhez és értelemhez. És az ember nem tekinti robotnak önnön műveltségének pallérozását. Mert a több tudás, a többé válás öröme legalább annyira hozzátartozik ember voltunk lényegéhez, mint a társadalmat fölemelő munka és küzdés szenvedély, barátság, ellen, ségeskedés, az igazságnak milyen szomja és a boldogtalanság milyen szorongató keserűsége van egyetlen olyan műben, mint például Tolsztoj Háború és békéje?! Az ember fölindultán követi útjukon e könyv hőseit, azonosul velük és legszívesebben útját állná a rájuk törő balsorsnak... Csak az nem jut eszébe, hogy e művet végigolvasni munka. Napjainkban gyakran tapasztaljuk, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt is sokan túlhangsúlyozzák az önművelés fáradságos voltát, egyoldalúan csak a műveltség gyakorlati hasznáról beszélnek és alig ejtenek szót arról, hogy például színházba menni ünnep és öröm, hogy szép képet szemlélni gyönyörűség hogy idegen nyelven szót érteni valakivel, nem csupán praktikus előny, hanem fölemelő érzés is, mert tágabhá válik tőle a világ. Kétségtelen, hogy korunk nagyszerű tudományos és technikai vívmányai elvá. laszt hatatlanok azoktól a kereken egy évszázada tartó roppant pedagógiai erőfeszítésektől, amelyek világszerte százmilliókat vontak be az egyetemes oktatásba, tettek az általános emberi alapműveltség részesévé. Ezeknek a százmillióknak saraiból kerültek ki a feltalálók, tudósok, akik messze az iskolák előtt jártak a világ megismerésében. Eladdig rejtett ösz- szefüggéseket ismertek és tártak föl. Nekik köszönhetjük, hogy az emberiség most már nemcsak fölfogja a mindenséget, de lassan be is járja azt, a végtelenség falán dörömböl. Igaz tehát, hogy a megszerzett ismeret végsősoron anyagi erővé válik. De kinek jutott eszébe olyasmi, hogy meséket állító gyermekének ezt mondja: hallgasd kicsikém a Hófehérke történetét, mert ettől egy lépésnyire van már az elbeszélés, attól pedig egy iramodás a regény, ami már abban is segít, hogy bonyolult társadalmi problémákban igazodj el a technika és tudományos forradalom korában... Inkább azt mondjuk mindannyian: hallgasd a mesét, mert szép. France azt írta Epikuros kertje című munkájában: „A művész szeresse az életet és mutassa meg nekünk, hogy szép. Nélküle kételkednénk benne”. Azon lehetne vitatkozni, hogy az élet „csak úgy egyszerűen” szép-e, vagy sem. De elvitathatatlan hogy a művészet, általában a műveltség sok minden olyat ád a nyers élethez, ami alkalmas arra, hogy vonzóvá tegye azt. Vagy tízszer láttam már A néma leventét és hamarjában nem tudR<»Iioí-e a művelődés? Bajor Nagy Ernő írása b árom' különböző lapban megjelent három cikkből idézek: 1. „...márpedig nem szabad sajnálni a fáradságot az olvasástól, mert az olvasás az ismeretszerzés legfontosabb módja még a a televízió korában is...” 2. „...ez a színmű jó alkotás, meggyőző erővel mutat rá, hogy az ember a vadonból is paradicsomot teremthet, a közönséget bevonja e teremtés folyamatába...” 3. „...ennek a festőnek legfőbb témája a küzdés maga, így válik művészete is a szabaduló ember küzdelmének eszközévé, s lesz e küzdésben szövetséges a néző is...” Három példa egyazon agitációs téveszme megnyilatkozásából ! Aki ugyanis komolyan veszi az idézett szavakat, elfogadja a tételt, hogy az olvasás lényegében holmi jószándékú többletmunka a napi termelőtevékenység után. Ez a felfogás leegyszerűsíti a színház társadalmi hatását is, és olyan gondolatokat szeretne az olvasóba plántálni, hogy a színművészet a termelés egyik álcázott válfaja. És így tovább... Pedig az, aki könyvet fog a kezébe, azért teszi, mert olvasni jó. Mert az olvasás sorsok szövevényével, tájak szépségeivel, küzdelmek nagyszerűségével ismertet meg. Kosztolányi ezt írta: Lelkem ha, kérte, amit la sors nem adott, Arany János bűvös [szavával mulatott. Mennyi akarat, vágy, Darvas Iván és Mensáros László a film egyik jelenetében. Kapaszkodj a jellegekbe Ülök a moziban, előttem a vásznon a forradalmi Moszkva, ahol Perezel János, a Magyar Tanácsköztársaság népművelési és kulturális ügyeinek referense írja a cikkeit, míg a megboldogult cár első pilótája éppen öngyilkosságra készül. Miközben a kémel'hárítás szorgosan azon munkálkodik, hogy Perezelt, a forradalom fontos emberét sürgősen Budapestre szállítsa. S míg mindez előttem pereg, ■nejetek. Sőt, jókat nevettek.... o Az első kérdés, ami tisztázásra vár: lehet-e, szabad-e nevetni a forradalom történetein? Múltunknak ezek a fejezeted feldolgozhcttók-e a vígjáték, vagy akár a kalandfilm eszközeivel? Tovább megyek: megszólalhatnak-e nagy idők hősei Rejtő Jenő stílusában? Mert hadd mondjam ki kereken, erről van szó. Szász Péter magyar-szovjet kaprod ukciós filmje ugyanis arra vállalkozott, hogy a gondolatokat ébresztő forradalmi témát kalandos, szórakoztató történetbe ágyazva mutassa be, s ezzel mintegy kiterjesztve a könnyed humor, a szórakoztatás szűkreszabott határmezsgyéjét. Igennel válaszolok. Igennel. mert a film igazolja az útkereső bátorságát. Mert miközben a rendező nagy kalandokba, szinte abszurd helyzetekbe sodorja hőseit, felvillantja a műfaj paródiáját is, a közönség pedig nemcsak élvezi a látványt, a szórakozást, egyben rókonszen- ve teljes egészében az akadályokat legyőző, bátor forradalmárok mellett áű. Hadd emlékeztessem az olvasót a nagysikerű pmr re, a Tizedes meg a többiekre, amelynek akkor Szász Péter dramaturgja volt. Ez a film is újat hozott, hiszen humorral vegyítve szólott a második világháború vérzivataros napjairól. Említhetem a Fiúk a térről című fűmet is — a rendező első alkotását —, amely fordulatos, már csaknem a kalandfilm eszközeivel fogalmazott meg munkásmozgalmi gondolatokat. Szász Péter most ezt az utat járja tovább, új filmjében a villámtréfa- szerű geggéktől, a látványos tűzijátékig sok minden kelléket felhasznál. Régit is, újat is, jót is, s rosszat is. Mintha Szász, a rendező, nem tudott volna ellenállni Szász Péternek, az írónak (társszerző Julian Szemjonov), s elfogadott, sőt leforgatott minden poént, szituációt, még azokat is, amelyek kabaréhangulatot árasztanak, vagy a régi hollywoodi filmekre emlékeztetnek. S a poéntöbblettel bizony nem tudott mit kezdeni a rendező, beépítette a történetbe még akkor is, ha az nem vitte előbbre a cselekményt. Éppen ezért tűnik zsúfoltnak, etnyújtott- nak a film. Mindezekkel együtt figyelemre méltó kísérlet Szász Péter új filmje, mert könnyed, játékos stílusát a leghatározottabban igyekszik megtölteni szocialista tartalommal. S hadd tegyem hozzá, helyenként tetszetősein, sikerrel. e A történet realitását persze senki ne kutassa. Csak a háttér igaz. Az, hogy Oroszországban győzött a szocialista forradalom, Ma. gyarországon pedig megalakult a Tanácsköztársaság. És az is igaz, hogy voltak álmodozók, s voltak bátor emberek, akik vállalták a kockázatot, a veszélyt. Ilyen emberekről szód a film, amely Jack Londont idézi mottóul: .......Ismeri On azokat az e mbereket, akik a nehéz pillanatokban a felhőkbe kapaszkodnak? Bátrak és álmodozók. Barátságról és győzelemről álmodnak, és ha reggel lesz, nem csodálkoznak azon, hogy győztek és sok barátjuk van.” A film hősei valóban a felhőkbe kapaszkodnak: a cár repülőgépén indulnak hosszú útjukra, Moszkvából Budapestre. S ezzel a repülőgéppel bizony minden megtörténhet, hiszen motorját benzin híjján vodka hajtja, az utasak pedig bátrak és álmodozók. így nem csoda, hogy gyakorta kerülnék a fehérek fogságába, de kivágják magúkat, hogy aztán újabb és újabb veszélybe kerülhessenek. Nem kell félni, hőseink — mint a niese ben az utolsó percben mindig megmenékülnek, hol eSy jóságos tündérnek álcázott csinos nő, hol egy lelkes komszomolcsapat jóvoltából. S közben mindig marad egy kis idejük arra is, hogy kifejtsék ál- laspontjuíkat forradalomról, humanizmusról, s természe. tesen e kettő kapcsolatáról E fcdandközi dialógusod bőbeszédűek ugyan, mégis érdemes figyelni, mert nemcsak a múltról beszélnek. o A rendező elképzeléseit kiváló szereplőgárda valósította meg. Perczel Jánost, a kulturális ügyek bőbeszédű referensét Darvas Iván játssza könnyed eleganciával. Urai eszközökkel. Helyenként felvillantja a figura bírálatát is. Űti- és vitatársát, Vladimirt, a cár első pilótáját szovjet színész Gunnar Cilinszkij alakítja, szimpatikus vonásokkal. Rocatelli Bencét, a fontoskodó el'hárítót Mensáros László formálja meg mértéktartó karikatúrával, míg a mentőangyal szerepét betöltő Mililyt Szvetlána Szvetlicsnaja szépsége és tehetséges játéka kelti életre. A kisebb szerepékben Bujtor István, Kállai Ferenc és Inke László tetszett. Szécsényi Ferenc, az operatőr ismét bizonyított. Képed, színei, bravúrjai elismerést érdemelnek. Fényes Szabolcs zenéje — bár helyenként operett emlékeket idéz — hangulatos aláfestést nyújtott a kép>ek és színek játékának. *** Egy magyar forradalmár repülőgépen hazaindul Moszkvából. A gépet egy fehér tiszt, a cár első pilótája vezeti. Annakidején ez az út bizony bátor, s kalandos vállalkozás lehetett. Ilyen vállalkozás Szász Péter filmje is, amely gyengéi ellenére megérdemli az újat akaró, elismerő biztatását. Az alkotók a forradalom gyermekeinek ajánlják a filmet, azoknak, akik tudnak még nevetni. Nem szégyenlem bevallani: jót nevettem ... Markusz László
