Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

Próbaüzem a Lábatlani Vékonypapírgyárban A csaknem két és fél milliárd forintos költséggel épült új üzem az év végén tér át a pró­baüzemelésről a teljes termelés­re. A finn, az NSZK, valamint a svéd, angol és belga papír­gyártó és feldolgozó gépekkel évi 36 ezer tonna vékonypapírt fognak itt előállítani. A jelenle­gi próbaüzemelés alatt napi 80 —90 tonna vékonypapir készül. A képen: a 22 méter hosszú, ha­talmas vékonypapírgyártó gép­sor próbaüzemelés alatt. (MTI-fotó: Balassa Ferenc felvétele — KS) SCétszázhűsz tsz-nyugdíjas a határban A pusztaföldvári Lenin Tsz tegnap, szombaton vendégül látta a közös gazdaság alapító tagjait és öregjeit. Autóbuszok sorakoztak a tsz központja kör­nyékén, hogy határjárásra vi­gyék a veterán szövetkezetieket. A tsz nyugdíjasainak volt mát nézniük, hiszen az utóbbi évek­ben egyre jobb eredményt ér el a Lenin Tsz a növénytermesz­tésben és az állattenyésztésben. A határjárás után ízletes ebédet tálaltak, majd a 220 tsz-nyugdí- jasnak személyenként 200 fo­rint jutalmat nyújtottak át. A törzsgárda megbecsülése gyanús egzisztencia a vigéc, nem felelnek érte, úgy csapódott hoz­zájuk. Egy rézfejű, rézzel vasalt, de fanyelű buzogány volt. Harci buzogány. Tíz nyalat is megért volna, de anyám azt mondta: „Nem ér az egy fagarast!” Azóta is fáj a szívem a buzogányért. Amikor aztán 46—47-ben jobb lett a pénz, már nem érte meg, hogy foglalkozzam a nyulakkal. Jobban tudtam magam hasznosL tani mással. Mi 45—46-ban nagyon rosszul álltunk. Üzletünket kirabolták, jött az infláció, s mikor a forint bejött, az se segített rajtunk, mert az adó mind nehezebb és több lett, úgy hogy anyámék végül is eladták az üzletet. Élt­kor apám kis gyümölcsöst vett, anyám meg újra piacra kezdett rjárni. Én a'négy polgárit úgy- ahogy kijártam, attól kezdve ott­hon segítettem, hol apámnak a földeken, hol anyámnak a pia­con, vagy a' piacra vásárolni. Akkortájt már kezdtek a kulá- kok is jobban lábra kapni, kü­lönösen Hódmezővásárhelyről hozták szerivel a gomolyát, meg a sajtot, oda hozzánk. Az első év nagyon rosszul jött ki a gyümöl­csössel, mert minden elfagyott. A két hold gyümölcsösben két alma nem termett. Mi pedig adósságra vettük a gyümölcsöst. Négyezer új forint adósság volt. Csak úgy tudtuk apránkint fizet­ni, hogy anyám nagyon ráfeküdt a kofáskodásra. Engem is befo­gott. Nem mértem el magam, és a pénzzel is tudtam bánni; in­kább mint apám. Anyám annyira megbízott bennem, hogy el mert küldeni messziföldre is egy fu­varossal, bevásárolni. A szőlős­kerteket kerestük meg. Kun- szentmártontól egészen Szölőhid- végig. Ismerősként fogadtak azokon a helyeken. EH mert en­gedni édesanyám ezer, ezerötszáz új forinttal is. A fuvarosnak volt egy sebesült lovacskája is, a Villám nevű. Ügy fogta a front zűrzavarában, géppuskás katona­ló volt, a pukkanásos zajokra olyan érzékeny, hogy ha papír­zacskót durrantottam él, nyom­ban a földrevetette magát, mint­ha kimúlt volna, úgy volt képes elfeküdni a lucernásban, vagy a kukoricás szélén. Ezzel a Villám­mal meg-megálltunk a szőlőhegy közepén, s szóltunk egy pár sző­lősgazdának. hogy itt vagyunk, vittünk ládákat, a mi ládánkba szedték bele a gyümölcsöt. Este visszaindultunk, reggelre Hód­mezővásárhelyre értünk. Mezó- bükkösd. Kovácsháza, Csanád- apáca és környéke, erre jártunk, Dombegyháza. Kétegyhóza... Ezt két évig csináltam. Szükség volt a pénzre. Volt úgy, hogy 15—20 vásáros fogadott egy teherautót. Fölp>akották és mentek. Meggaz- dultak volna, ha engedték volna őket. De hát az egyre nehezeb­ben ment, az adó egyre több volt, s a spekulációt letörték vele. Per­sze, ha suhog a kasza, tudjuk, a gaz és a gabona egyaránt a föld­re terül. A becsületesebb keres­kedők éppé®» ráfáztak az emel­kedő adóra, Mot a esavaerwabb eszűek, vagv enyvesebb kezdek. .-I , (Folytatjuk) i . Negyvennégy' év egy munka­helyen. Az emberi életnek több mint fele. Hosszú idő. Különö­sen olyan munkában, mint amilyet Polner József csinál. Kemenceberákó a téglagyár­ban. Negyvennégy év alatt va­jon mennyi téglát mozgatott meg? Ki lehetne számolni hány tonnára, hány vagonra rúg az összmennyiség. Azt vi­szont nehezen lehetne megha­tározni, hányszor úszott ez­alatt a saját verejtékében. Ne­héz lenne elmondani, hányszor esett ki a kezéből az evőkanál, a fáradtságtól, amikor asztalhoz ült. A most 55 éves ember né­hány hét múlva nyugdíjba megy. Sok mindenre gondol­hat, de talán legkevésbé arra, hogy ezekre a kérdésekre vá­laszoljon. Nem is erről fag­gattam, az alatt a rövid szü­net alatt, amit a Milecz brigád néhány falat elfogyasztására „engedélyezett’ magának, ha­nem . Van becsületünk — Mj a véleménye a törzs- gárda anyagi es erkölcsi meg­becsüléséről? Komótosan rágja a falatot, közben gondolkodik és segítség­kérőén brigádtársaira néz. Jól ismerik a többiek Polner József szűkszavúságát, és mo­solyogva kapcsolódnak be a be. szélgetésbe. A választ azonban mégis a korelnök, Józsi bácsi adja meg: — Nem mondhatok mást. Van becsületünk. A többiek helyeslő tologatás­sal erősítik állítását. Ök sem „mai gyerekek” a békéscsabai téglagyárban. Zahorán János ugyancsak nyugdíjazás előtt áll, harminc éve dolgozik az éigetőkemencéknél. Novak György 21 éve a társa, és több mint negyedszázada a vállalat dolgozója. A brigádvezető, Mi- lecz M. Endre 28 éve lépte át először a gvár küszöbét. Négyen összesen 128 éve dolgoznak egy- helyen. Hárman közülük több­szörösen kitüntetett kiváló dol­gozók és a brigád vezető, mi­niszteri kitüntetést is kapott már. A legidősebb Polner Józsi bácsi azonban még nem büsz­kélkedhet kitüntetéssel. Pedig hát... Nem vitás, hogy a téglagyár­ban megbecsülik a törzsgárdót. A most megszerkesztett törzs- gárda-szabályzat is tükrözi ezt. A gárda tagjait előnyben része­sítik a lakások elosztásánál — sok gondjuk lehet vele, mert köztudottan kevés a felosztható lakás és sok az igényjogosult. Az építési akcióban is először őket veszik sorba, belföldi és külföldi jutalomüdüléseknél, a társadalmi ösztöndíjak odaíté­lésénél, egyetemi, technikai fel­vételeknél, a gyerekek óvodai, bölcsődei elhelyezésénél elsőbb­ségük van. Nem érdemli meg? Nem véletlenül hagytam utoljára a törzsgárda-szabály­zatnak azt a pontját, amely ki­mondja: a gárda tagjait a ki­tüntetések felterjesztésénél is előnyben részesítik. Szerintem ugyanis ez a megfogalmazás formális. Hogy mi erre a bizo­nyítékom? Polner József, aki 44 éve valóban kemény munka után még nem dicsekedhet egyetlen kitüntetéssel sem. Igaz, hogy az anyagiak az el­sődlegesek és ebben nem lehet kivetnivaló, de azért a látható erkölcsi elismerés sem utolsó dolog. Az égetőkemencék között ballagunk kísérőmmel, Nagy Zoltán termelésvezetőhelyet­tessel és az erkölcsi megbe­csülésről beszélgetünk. A kö­vetkezőket mondja: — A kitüntetések odaítélésé­nél különbséget kell tennünk. Olyan esetben, mint például a berakok, ha 30—40 évet dol­goznak egyhélyen, szerintem megérdemelnék a magasabb el­ismerést. Hogy ez esetleg nem a Munka Érdemrend valamelyik fokozata? Százhatvan forinttal több? A Pamuttextilművek Mező­be rényt Gyárának igazgatója, Török György kimutatásokat és a törzsgárda-szabályzatot teszi elém. Közben magyaráz. —- Hatszázötven dolgozónk van. Közülük 1971-ben 24-en öt, 25-em tíz, 8-an tizenöt éve dol­goznak vállalatunknál. — Húsz vagy annál több éve? — Ebben az évben nincs ju­bilánsunk. Utána arról tájékoztat, hogy milyen előnyöket biztosít a törzsgárda-szabályzat a tagok­nak. Elmondja, hogy a nyere­ségrészesedési alap felosztásá­nál 1-től 10 óv között 2 szá­zalékkal, tíz év felett 3 száza­lékkal emelkedik a nyereség- részesedés. Ezenkívül az öt­éves törzsgárda-tagság után 400 forint, a tízéves után 500 forint, húsz év után 600 forint jutalom jár. A 30 évet betöl­tött törzsgárda-taguk — nem sok ilyen van — arányláncot vagy gyűrűt kap. — Mit jelent pénzben a nye­reségrészesedés növekedése egy- egy tagnál? — Üzemünkben az átlagbér 1971. első félévében 1751 fo­rint volt. A múlt évben 13 na­pot fizettünk. Ezzé] számolva agy-egy törzsgárda-tagnak mintegy 160—170 forinttal több jut évente. Kétségtelen, hogy 160—170 forint is pénz. Hogy ez meny­nyire áll arányban az üzemhez való hűséggél, arról lehetne beszélni. — Szabályzatunk mást is tar­talmaz — mondja az igazgató. — Többek között tanulmányi ösztöndíjban elsősorban a törzsgárda-tagok gyermekeit részesítjük. — Az utóbbi öt évben hány­szor alkalmazták ezt a gyakor­latban? — Két esetben. — Hány törzsgárda-tag ka­A BÉKÉSCSABAI MÁV ÁLLOMÁSFÖNÖKSÉG felvesz 18 évtől 35 éves korig férfimunkásokat. KOCSIRENDEZŐI, VALTÖÖRI ÉS VONATFÉKEZÖI MUNKAKÖRBE. 18 évtől 25 éves korig érettségizett nődolgozókat, JEGY VIZSGÁLÓ MUNKAKÖRBE. Kedvezményes kül- és belföldi utazás, valamint egyenruhát biztosítunk. Kereseti lehetőség: megegyezés szerint. A felvételre jelentkezők három hónapnál nem régebbi keltezésű tüdőszűrő- és vér- vizsgálati eredményt hozzanak magukkal. Jelentkezés: Békéscsaba, MÁV Allomasjőnökseffnel, a személyzeti osztályom. 1811 pott az utóbbi időben üze- műkben magasabb kitüntetést? — Főművezetőnk 40 évi mun­ka után vonult nyugdíjba. Kor­mánykitüntetést kapott. Formás lábak Régi ismerősömmel a kijárat közelében találkozunk. Meg­kért, hogy a nevét ne írjam meg. Amikor elmondtam, mi járatban vagyok, csodálkozva rámnézett, aztán meginvitált egy kávéra az üzem büféjébe. — Azt mondja, hogy a törzs­gárda megbecsülése? Hát tudja, furcsa dolog ez. Nem régen dolgozom az üzemben és talán azt is lehetne mondani, kisfő- nök vagyok vagy góré. De... Mit néz? Magdinak a lábait? For­másak. Pedig két gyereke van. Igen, most még szépek a lábai, de nézze meg tíz év múlva. Visszeresek lesznek ugyanúgy, mint a többi asszonyé. Húsz- huszonöt év a szövőgépek kö­zött, három műszakban, nem leányálom. Ne haragudjon meg senki, de szerintem nagyot téved, aki azt mondja, hogy az a szövőnő, aki 25 éven keresz­tül szövi a ruhának valót, nem érdemel meg ilyen hosszú idő után kormány- vagy miniszteri kitüntetést. Ki lehet számolni, hogy 25 év alatt hány kilomé­tert tesz meg a gépek között Az anyaggal pedig, amit meg­sző, bőven körül lehetne teker­ni a Földet. Ilyen is van A Gyulai Állami Gazdaság szakszervezeti titkára, Fáskerti András 26 éve dolgozik a gaz­daságban. A p>ártütkár, Hájas Gésa is itt kezdte jó néhány évvel ezelőtt. Mindketten isme­rik a gazdaságot és az embere­ket. Elmondják, hogy ebben az évben két fizikai dolgozójuk kapott kormányíkitüntetést. Egy 18, a másik 22 éve dolgo­zik a gazdaságban. S ha vala­hol lehet arról beszélni, hogy a régi dolgozók anyagi és er­kölcsi megbecsülése nem for­mális, náluk elmondhatják ezt. A törzsgárda-szabályzatuk is ezt példázza. Tizenöt évi mun­ka után három nap jutalom­szabadság ,1100 forint jutalom és minden további év után plusz 600 forint, húsz év után 1300 forint, valamint négy nap jutalomszabadság és a követ­kező évék után 800 forint jár. A 25 év p>edig 1700 forintot és öt nap jutalomszabadságot je­lent a törzsgárda-tagnak, to­vábbi évék p>edig' plusz 1200 forintot. Nem véletlen, hogy 490 dol­gozójuk közü] 310-en több mint öt éve, 28-an több mint húsz éve és 170-en több mint tíz éve dolgoznak a gazdaságban. Ér­zik a megbecsülést anyagilag, erkölcsileg. * * * Közel egy éve adták ki a SZOT Elnökség irányelveit a törzsgárda nagyobb megbecsü­léséről. Szükség volt rá. Ügy gondolná az ember, hogy min­den vállalat az irányelvek szel­lemében cselekedett a törzs- gárda-szabályzatok megalkotá­sakor. Sajnos, nem így van. Sók helyen formálisak az intéz­kedések. Kétségtelen, hogy a nagyobb megbecsülés alapja a pénz. Az erkölcsi elismerés azonban nem mindig igényel forintot, csak nagyobb megér­tést. Botyánszki János miwmMsr. 5 1971. SZEPTEMBER 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents