Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

Szakmai tapasztalatcsere- utazások külföldre September második feleben három csoport is indul me­gyénkből az IBUSZ szervezésé­ben autóbusszal külföldre, szak­mai tapasztalatcserére. Húszadikán kezdi el ötnapos útját Jugoszláviába a Dél-Békés megyei TSz-szövetség 33 szakem. bere. Többek között ellátogat­nak Eszékre és Újvidékre, s megtekintik az esztki és a sddi Mezőgazdasági Kombinátot, va­lamint a zimonyi Zmaj Mező- gazdasági Gépgyárat. 25-től tíz napot tí-ls Jugo­szláviában és Olaszországban a MÍ5K 36 tagú csoportja. Megte­kintik Ljubljana, Trieszt, Ve­lence, Ferrara, Bologna, Firenze, Ravenna, Újvidék, Zenta neve­zetességeit, a zöldség- gyű möl cs- rermesztéssel, csomagolási tele­pekkel ismerkednek. 27-én a Gyulai Vízügyi Igaz­gatóság 20 szakembere Romániá. ba megy tapasztalatcserére. Többek között a Maros és a Körösök vízgyűjtő területeivel kapcsolatos kérdésekről tanács­koznak vendéglátóikkal. Egymillió lorint törpevízmüre Rendszeresen folyik Csanád- apácán a járdaépítés — tájékoz, tattak a községi tanácsnál. Eb­ben az évben járdát építenek többek között a Bem, a Dózsa György és a Bajcsy-Zsilinszky utcában, ahol a tanácstagok kezdeményezésére a lakosság je. lentős társadalmi munkát végez a házi építőbrigád szakemberé­nek vezetésével. Az erre az év­re tervezett 80 ezer forint érté­kű társadalmi munkát előrelát­hatóan túlteljesíti a község. A tanács 1972-től 1875-ig évenként 100 ezer forintot fordít majd fejlesztési alapjából járdaépítés­re. Tervezik még többek között a vízműtársulat megszervezését. A IV. ötéves tervben mintegy 1 millió forintot tartalékolnak, s ezután kerül sor a törpevízmű építésére. Ne engedjük ki a kezünkbe adott pénzt DÉVA VAN YA, Szeghalom. B'üzesgyarmat, Gyoma, Körös- ladány, Endród, Vésztő, Szarvas környékén a korábbiaknál lénye­gesen termékenyebb a föld. A talajjavítás hatására megválto­zott a talaj szerkezete, a nagy­üzemek gondos földművelése alapján a hozamok megkétsze­reződtek. Az üzemi feljegyzések azt tanúsítják, hogy a fizikai ta­lajjavítás után őszi búzából 4,5— 6, őszi árpából 7,7 kukoricából 6—6.5, cukorrépából 60—110, lu- cemaszénából pedig 7,4 mázsa holdanként! termésnövekményt értek el gabonaegységben szá­mítva. Érthető tehát, hogy me­gyénk közös gazdaságaiban miért tartották és tartják fontosnak, jelentősnek a talaj javítását di- gózássaL A savanyú és szikes talajok, továbbá a beteg talajok javítá­sát kémiai anyagok felhaszná­lásával szintén eredményesen ol­dották meg. Megyénk nagyüze­meiben az elmúlt tíz esztendő alatt 130 ezer hold savanyú, szi­kes és beteg talajt hozott rendbe a cukorgyári mésziszap, az őrölt mészkőpor és a gipsz-lignit keveréke. Becslések szerint még 290 ezer hold előbb említett mi­nőségű talaj vár javításra az ál­lami gazdaságokban és a ter­mel őszövetkezetekben. Az utóbbi időben feljegyzése­ket gyűjtöttek arról, hogy a ké­miai talajjavítás hogyan hat a termelésre. Búzából 2—3 mázsa, cukorrépából 48—50 mázsa, lu­cernaszénából 9 q többlethoza­mot értek el a kémiai anyagok­kal kezelt területen, szemben a kontroll parcellával. Vannak táblák, melyeket tíz évvel ez­előtt javítottak meg. Itt az ok­szerű talajművelés folytén való­sággal a virágkorát éli a termő­föld. Az altalajlazítás két-három éve folyik szervezetten. Korábban a sekély termőrétegű talajok vízáteresztő képességét gyorsí­tották vele. A káros sók a talaj felsőbb rétegéből a lazítás hatá­sára mélyebbre vonultak, így a korábbitól eltérően új növényi kultúrák honosodtak meg a mélylazított területeken. A Csa­nádi és a békési löszháton gaz­dálkodó nagyüzemek csapadék­tárolása végett nyúltak ehhez a módszerhez. Az idei igen aszá­lyos esztendő jól tanúsítja módszer hatásosságát. A kuko­rica, a napraforgó, a cukorré­pa, a kender és a cirok sokkal jobban elviselte a szárazságot a mélyen lazított táblákon, mint a hagyományosan művelteken. A TALAJ JAVÍTÁS hatékony­ságát ma már kevés üzemi ve­zető vitatja. A megye IV. ötéves tervében 270 millió forint ösz- szeget irányoztak elő meliorá­cióra, amely a talajjavítás mel­lett a talajvédelmet és a vízren­dezést is magában foglalja. Erre az esztendőre 33 millió forintos feladatot terveztek, melyből 27 millió forintot tesz ki a vízren­dezésre bocsa jtott összeg. A ta­valyi kedvezőtlen év hatására csak igen kevés termelőszövet­kezet tervezett talajjavítást 1971- ben. Érthető, hiszen a talajjaví­tás állami támogatását csak a saját erőforrás felmutatásával szerezhetik meg a gazdaságok. Mivel az év első felében ilyen­nel nem rendelkeztek, júniusban a MÉM ötmillió forintot elvont erről a számláról. E takarékos- sági intézkedés egyáltalán nem indokolt, már ami a 6 millió fo­rintot illeti. Ugyanis a talajjaví­tásban és általában a meliorációs munkában érdekelt termelőszö­vetkezetek tavaly a többi között azért is voltak alaphiányosak, azért zárták az évet bevételi hiánnyal, mert a korábbi évek­ben elmulasztották a meliorációs munkákra engedélyezett összeg felhasználását. Szolnok megyé­ben lényegesen nagyobb terüle­tet javítottak meg digózással és kémiai anyagokkal, mint Békés­ben. A kémiai anyagok felhasz­nálásában Hajdú-Bihar megye is megelőzött bennünket. Ezek után fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a mostoha adott­ságú termelőszövetkezetekben azért kell a talajt javítani va­lamilyen módon, mert ezzel a gazdálkodás színvonalát, a ho­zamokat lehet növelni. Ebben az esztendőben a MÉM takarékossági intézkedése után altalajlazítási feladat 1715 hol­don, kémiai talajjavítás mind­össze 730 holdon maradt a Ti­szántúli Talajjavító és Talajvé­delmi Vállalat munkája között Békésben. A fizikai talajjaví­tás teljesen elmarad. MIT MONDANAK a szakem­berek, erről a viszonylag nem nagy beruházást igénylő, mégis igen hatékony munkáról? Bor­dás Mihály, a békéscsabai Le­nin Tsz főagronómusa szerint a mélylazítás jó eredményt hozott. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy őszi búzából az idén min­den eddiginél nagyobb termést érhettek el. A mélylazítási mű­veleteket korszerű talajművelés követte, így a kezelésben részesí­tett táblákon 28—33,5 mázsa kö­zött termett holdanként a búza. Véleménye szerint a módszer ki­válóan beválik, csupán a lazítás holdankénti költségét, a 600 fo­rintot tartja soknak. Gyekiczki Pál, a szarvasi Táncsics Tsz el­nöke a szövetkezet életéből vett példával tanúsította, hogy két- három év alatt megtérül a befek­tetett összeg. A Táncsics Tsz az utóbbi tíz esztendőben 1500 kát. holdat javíttatott meg digózás­sal, 1500-at kémiai szerekkel, 2000 holdat pedig altalajlazítás­sal tett termőbbé. A termelőszö­vetkezet gazdasági eredménye tehát a javított talajokon alapul Gonda István, a gyomai Győze­lem Tsz pártszervezetének titká­ra említette, hogy a közös gaz­daság 9200 holdas határából 12 és fél millió forint költséggel 6551 holdat javítottak meg az utóbbi tíz esztendőben. Az al­talaj lazítását 3300 holdon vé­gezték el. Ezt a termelőszövetke­zett is lényegében a talaj javí­tása és a korszerűen szervezett művelése emelte a megyei átlag fölé. A TISZÁNTÚLI Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat szarvasi központjában ezekben a napok­ban látnak hozzá a jövő évi munka szervezéséhez. Szeptem­ber végéig sorra járják a ta­lajjavítás iránt érdeklődő üze­meket, októberben pedig megkö­tik a szerződést. Üzemi vezető­inknek most ismét át kellene te­kinteni a talajjavításra, a melio­rációra felhasználható üzemi erőforrásokat s így megkötni a szerződést a TTTV-vel, hogy jö­vőre ne ismétlődhessen meg az idei eset, vagyis a MÉM ne tud­jon elvonni egy fillért sem er­ről a megyének nagyon jelentős és fontos számlájáról. Dupsi Károly • MIIIIIMIII P i e 9 Dér Endrét Holtak, Uatan (Regény) 6. Bőven van tüzelő a TÜZÉP-telepeken Néhány hete a Tüzelőszer ésj Építőanyag Kereskedelmi VáL | laJat Békés megyei igazgatójával! beszélgettünk a tüzelőanyag-ellá­tásról, az őszi és téli felkészülés­ről. Akkor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a telepeken bőven van szén és fa. A kereskede­lemnek éppen az jelent gondot, hogy kevés a vásárló. A hétvégén ellátogattunk né­hány TÜZÉP-telepre, hogy meg­győződjünk arról, mi is valójá­ban a helyzet a tüzelőanyag kö­rül. Első állomásunk a békési TÜZÉP volt. A telepvezető Gé­lén Gergely elmondta, és ma­gunk is meggyőződtünk arról, hogy a darabos szénen kívül va­lóban hatalmas kupacokban 411 a szén a telepen. Fából pillanat­nyilag kevés van. Fennakadást 4 Bim mm 'SUlnusut 1971. SZEPTEMBER 12. viszont ez sem jelent, mert fo- £ lyamatosan érkezik a hasábfa is, £ csupán az a gond, hogy az új g fűrészelő gépet mikor kapja£ meg a telep. A jelenlegi gép el- £ avult, máj- nem használható, jj Ezért pillanatnyilag fűrészelt tát * Békésen nem tudnak adni. £ ■ Mezőberényben és Köröstar-' csán ugyancsak sok tüzelőanya- : got találtunk az ÁFÉSZ-nél. A £ telepvezetők elmondták, hogy • némelyik fajtából, így például a ! berentei dióból és a kockadara- ? bősből május óta alig fogyott ■ valami. Ezért a szén garmadáki felsó rétege már el is porladt. ; de a szakemberek szerint belül * még jó minőségű szén van. : A telepek arra is felkészültek, 3 hogy a hidegebb idő beálltával j a forgalom megnő. A bányák, ■ illetve a megyei TÜZÉP vállalat i a rendelés szerint időben szállít- £ ja a tüzelőszert. Mindhárom he- £ lyen azt is elmondták, hogy a j tüzelőutalványok mintegy 90 ( százalékára már kivitték a fű- £ főanyagot, b. j. : — Eriggy már, hogy menj el — tréfálkozott —, hát csak nem gondolod, hogy ez a mi kis fa­lunk hadászatilag ér akár egy apró bambát is. Mintha bombát robbantott volna csendes szavaival apám. Édesanyám olyat mondott, amit soha azelőtt — s azóta se: vagy ő megy — velem együtt! — vagy Eűekék... Válasszon apám. Ez már ultimátum volt, a ja­vából. Nem is maradt Nusi után, csak egy dróton felejtett, szára­dó, kékpettyes fejkendő —Elek bátyám után meg a nyulak. Nusi — úgy mondták — valahol a Dunántúlon kötött ki, újabb „munkhelyen” —, miután hazug trógernek, nyámnyilának, rakás tehetetlenségnek nevezte Elek bátyámat, s le is köpte isten­igazában. Elek megtörölte a ké­pét, s indult haza, nagyanyá- mékhoz, otthagyva nékem az anyanyulaí, legnagyobb örömöm­re. Tán nem is említettem eddig még, hogy Elek bátyám nem­csak ügyes kofaember, de kiváló nyulász-galambász is volt. Én nagyon szerettem az állatokat, a nyulakat, galambokat, tyúko­kat, lovakat egyaránt. A fene evett a jószág után mindig. Ha mentünk anyámmal a piacra, fix, hogy én a lóvásáron kötöt­tem ki. Meg-megveregettem az eladásra szánt csikót vagy lo­vat, vagy a kereket vállaltam megkötni, hogy nagyobb teher ese lén is kitűnjön, milyen erőben van az állat. A gazdák szavára megoldottam a saroglya láncát és megkötöttem vele a hátsó kere­keket, hogy az ne guruljon, ha­nem csússzon, s így nagyobb terhet kelljen a lónak húznia. Édesanyámnak nem volt ínyé­i-e az én lócsiszárkodásom. Pe­dig később hasznát vettük an­nak, hogy ériek a lovakhoz: front után, egész 947 tájáig, gyü­mölcseladásból éltünk, s feliko­pott volna az állunk, ha nem tudok az állatok nyelvén... No, de menjünk sorjába; egyelőre a nyulak szúrtak szemet anyám­nak, azt állította, olyan szagot csinálok velük, hogy a vevői elri­adnak, dobjam szemétre a hóbe- levancot, vagy tüzeljük el a ket­receket A ketrecek s az amyanyúl, amit Elek bátyám hagyományo­zott rám, nyilván a fura párra, öccse „bolond napjaira” emlé­keztették őt, azért nem állhatta szagukat se az árva jószágoknak. Pedig az ainyanyúi — mondha­Tudnivalók a napközi otthoni térítésről Egy évtizeddel 'ezelőtt minisz­teri utasítás szabályozta, hagy mit keli figyelembe venni az óvodákban és az általános isko­lai napközi otthonokban fizeten­dő térítési díj megállapításánál. Időközben azonban többféle, egymástól el térő gyakorlat ala­kult ki, ami meglehetősen sodr panasz, reklamáció forrásává vált. Ezért az MTI munkatársa arra kért választ a Művelődés- ügyi Minisztérium illetékeseitől: mj számítható be a térítési díj alapjául szolgáló jövedelembe? Mint elmondották: a korábbi utasítás módosítását a minisz­térium egyelöre nem tervezi. Eb­ből következően változatlanul érvényes az az álláspont, hogy a térítési díj alapjául szoLgáló jö­vedelem megállapításánál a ju­talmat a nyereségrészesedest nem lehet figyelembe venni. Ami a térítési díj befizetésé­nek rendjét illietd, az ezzel kap­csolatos korábbi gyakorlat ugyancsak változatlanul érvé­nyes. Eszerint a térítési díjat intézményeként meghatározott azonos napon, kéthetenként, de legalább egy hétre előre kell fi­zetni. Az intézményt fenntartó szerv dönti el, mi a térítési díj befizetésének legmegfelelőbb és legegyszerűbb módja. Figyelem­mel kell lenni továbbá arra is, hogy a munkaidőcsökkentések következtében a szülők jelentős része az intézményt szombaton, nem kívánja igénybe venni. Ezért a heti, illetve kétheti be­fizetéseket öt, illetőleg tíz nap­ra is el kell fogadni. (MTI) Férfinap a Centrumban Holnap a Centrum Áru­házban a férfiaknak kedveznek, a Centrum hétfő keretében nyakkendőket, ingeket, kalapo­kat árusítanak 20 százalékkal olcsóbban. tóm — akkortájt aranyat ellett nekünk... Nagy fehér nyúl volt, fedeztettem, aztán angórákat is szereztem, anyákat is, bakokat is. Bakokkal szakszerűen foglal­koztam. Hordták a népek hoz­zám fedeztetni az anyákat, ga­bonáért vagy egy kisnyúlért fe­deztettem az anyát. A baknak a vérében van ez, különösen a há­zi baknak; vadas volt, és mart, fújt, az első lábával és a hátsó lábával is karmolt, és dobban­tott. Boxinak hívtam ezt a nyu- lat. Mikor hozták fedeztetni a nőstényt, akkor kitettem mellé, dobbantottam, ő is. és csak aztán intézte ei a menyasszonyt. Kettő, három ment naponta. Nagyon jól tartottam a Boxit, kapott mindig zabot, jobb eledelt, mint a többiek. Premizáltam őt. Ret­tentő lekötöttség volt! Mindig kora reggel kellett kelnem zöl­det szedni, kis répát lopni, mert a nyulaim elpatkolnak, ha nem lesz mit adni nekik. Amíg a kecske legelt, a nyulaknak meg­szedtem az ennivalót. Báziga- lambot is szereztem. Hasznos volt ez, meg a kecske, mivel tej­hiány volt. A teheneket elvit­ték, tehéntej nem volt, a kecs­ke meg mindig adott egy-mósfél liter tejet. Házinyúl mindig volt, így húsunk is volt. Nagyon jó üzlet volt. mert mikor a pes­tiek jöttek cserélni és a nyulak- kal tudtam csencselná. Ruha­anyagot, cipőt. Egyszer egy vi- géc egy régi buzogányt hozott. Két zsidó férfivel jött, és a zsidók is azt mondták, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents