Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

A drága gép is lehet olcsó Goron József, a telekgerendás! Vörös Csillag Tsz föagronómusa szerint nem az a lényeg, hogy gazdaságukban mi történt meg hamarabb: a megfelelő üzemmé­retek kialakítása és a jó munka- szervezés vagy a nagygép — a K—700-as traktor — megvásár­lása. Hiszen ez a két dolog kap­csolódik egymáshoz, — és ezen van a fő hangsúly. A nagyüzemi táblák, a nagy­üzemi méretek, az eredménye­sebb gazdálkodást célzó törekvé­sek maguk követelik a nagy­üzemi, nagy teljesítményű gé­peket. Ugyanakkor ezek a nagy gépek sem teremtenek csodát csupán azzal, hogy megjelennek a gazdaságokban. A korszerű nagyüzemi mezőgazdasági ter­melésnek valóban szükséges fel­tétele a korszerű, nagyüzemi, nagy teljesítményű gép. Szüksé­ges, de nem elégséges feltétele. Egy olyan nagy gép, mint a K—700-as gumikerekű szántó­földi gép. amely két műszakban, négy emberrel, 3—1 DT típusú és 6—7 MTZ típusú traktor, va­lamint 8—12 ember teljesítmé­nyét végzi el, ehhez a teljesít­ményhez mért feltételeket, kö­rülményeket kíván meg. A telekgerendási Vörös Csil­lag Tsz üzemi méreteihez ha­sonló nagyságú gazdaságokban (4000 kh) ez a gép lehet az alap­ja, hordozója, megvalósítója an­nak, amit a mezőgazdasági üzem­szervezési szakkönyvek a mo­dern földműveléssel kapcsolat­ban előírnak. Eszerint a betaka­rítást azonnal követi a tarlóhán­tás, hogy megőrizzék a talaj táp­anyagtartalmát és vízkészletét. Ez mindeddig, a kisteljesítmé­nyű gépekkel nem sikerülhetett teljesen. A nagy gép sem önma­gában jelent megoldást. Teljesí­tőképessége csak akkor ér va­lamit, csak akkor használható ki, ha a többi mezőgazdasági munka színvonala is igazodik hozzá. Gabona esetében arról van szó, hogy hiába szánt fel másfél nap alatt egy 100 holdas táblát a K—700-as, ha a betaka­rítás az „utolsó szalmaszálig” nincs gépesítve. Éneikül az ara­tás után még két hétig is állni kényszerül a gép, mind a 200 lóerejével. És ez már drága mulatság! Modern agronómia!, üzemi és munkaszervezési ismeretek fel- használása mellett és szakszerű kezeléssel, hozzáértéssel válhat csak olcsóvá a drága nagy gép. Ha ez mind együtt van, nem le­het ennél olcsóbb megoldást ta­lálni. Bármely feltétel hiányá­ban vagy a feltételek megterem­tésének lehetősége nélkül azon­ban könnyelműség, felelőtlenség lenne ilyen gépet alkalmazni. Ezért van igaza a telekgeren­dás! Vörös Csillag Tsz főagronó- musának. amikor azt mondja, hogy: a gép még nem minden! —kép— Mennyit költ a turista? A Statisztikai Hivatal felmérése Az elmúlt évben hazánk Ide­genforgalomból származó bevé­telei meghaladták a 3 milliárd forintot. Nyugati valutáiból 1300 millió forint, 43 millió dollár volt az idegenforgalom bevéte­le. A Statisztikai Kiadóválla­lat: most megjelent idegenfor­galmi statisztikájának egyik érdekes felmérése azzal fog­lalkozik, hogy gyorsan fejlődő népgazdasági águnk az idegenior. galom bevételei milyen össze­gekből tevődik össze, mire köl­tenek a külfoldd turistáik. Természetes, hogy a legtöb­bet a szállodákban lakó külföl­diek költötték, de feltűnő, hogy a „modern nomádok”, a kem­pingezők, akiket étel-ital szem­pontjából önellátónak gondol­nak, költik valamennyi turista közül a legtöbbet élelemre, szórakozásra. Az egyéni turisták é$ az uta­zási irodák szervezésében tár­sasutazásra érkezők költségei között jelentős eltolódások ész­lelhetők. Míg a kulturális cél­zattal, egyénileg utazok csak költségeik 3,8 százalékát fordí­tották kulturális célokra, addig a szervezetten, kulturális céllal étkezők az összes szervezett tu­risták közül a legtöbbet, költ­ségeik 11 százalékát. Place Pigalle-on lehet-e kapni a legjobb gesztenyét? Az utóbbi időben, úgy látszik, balszerencséje volt az utazásr sal, mert az angolok megint va­lamelyik vasúti csomópontot bombázták a vonalon, mert csak reggelre vergődött ei Saint Gdl- les-be. A parancsnokságon megtudta, hogy Elért ezredes elutazott és csak délben jön vissza. A csoda folytán épségben maradt bőrön­döt, amelyet az ócskavassá bom­bázott vonat alól húztak ki, az őrségen hagyta és elindult meg. tekinteni Saint Gilles-t. Apró szemű eső szitált, az éles tengeri szól áthatolt a vékony köpenyposztón. Hűvösebb van, mint Lengyelországban — gon­dolta Kloss. Szeme megakadt a „Majestic” szálló címr tábláján, amely alatt egy desz­kalapon ez a felirat állt: ákom- bákom írással: „Tiszti kaszinó”. Bemegy, megmelegszik — gon­dolta. A terem sarkában egy keszeg Leutnant, monoklival a szemén, mindenáron azon fáradozott, hogy egymagában rexezzék. Az össze-öggzekoccanó golyók egyi- ke-másika zajt csapva, pottyant bele a szekrénybe. Kloss meg­itta a rettenetes kávét, fölhajtót! egy pohárka konyakot, de még miniig érezte a csontig ható hi­deget. Alaposan legyengülhettem —• gondolta. A biliárdasztalhoz lépett — Játsszunk egyet — javasol­ta. A hadnagy szó nélkül átnyúj­tott neki egy dákót és a krétát Az első játszmát, amelyben Kloss csúfos vereséget szenve­dett, mély hallgatásban játszot­ták végig. A monoklis hadnagy s szó nélkül és mosoly nélkül írta fel a táblára az eredményt, de Kloss revansot javasolt. Ezúttal a sovány Leutnantnak ment va­lamivel rosszabbul a játék, de a végén Klossnak ismét meg kellett hajolnia a nagyobb tudás előtt — Igyunk egyet — ajánlotta a győztes. — Von Vormann a ne­vem. Erik von Vormann. — Nagyon örülök, Oberleut­nant Kloss. Megengedi von Vor­mann hadnagy úr, hogy én hív­jam meg, mint vesztes! — Először látom itt, főhad­nagy úr — mondta von Vor­mann. amikor leültek az öntött­vas lábakon nyugvó, márvány­lapos asztalkához. — Ebben nincs semmi különös — felelte Kloss, — két órával ezelőtt érkeztem. Még a felette­semnél sem tudtam lejelentkez- ni. — Tehát nemrég érkezett! — .örvendezett von Vormann egé­szen őszintén. — Ha netán Elért ezredesnél szándékozik jelent­kezni akkor kollégák vagyunk. — És Kloss helyeslő bólintására hozzátette: — Kellemes tudni, hogy végre méltó bilUárdpart­nert kapok. — Amint látja, nem vagyok valami nagy játékos, hisz vesz­tettem. — Ezen nincs mát csodálnia, én nagyszerű játékos vagyok — mondta, s ajkát is biggyesztette hozzá. — Az unalom megölné az embert, ha nem volna itt ez a bútordarab... — mutatott a rex-asztalra. — Persze marad még az alkohoL Honnan jött, fő­hadnagy úr? — tudakolta. (Folytatjuk) Átadás előtt a mirelitüzem A Békéscsabai Hűtőház bőví­tését 1969 őszén kezdték meg. A múlt év decemberében elkészült hz 1000 vagonos hűtőtároló, a gépház, a kondenzáló telep és vízvisszahűtő, valamint a transz­formátor-állomás. Elkészült a borsócséplő állo­más egy része is, ahol a szezon­ban már dolgoztak a gépeken. Üzemképes a szivattyúgépház, a két 500 köbméteres víztároló és a 100 köbméteres hidroglóbusz. Most a mirelitüzem befejezése van soron. Igaz, hogy itt már május 25-én megkezdődött á termelés, de néhány tennivaló még hátra van. Ilyen többek között a gépek elektromos be­kötése és a tetőszigetelés végső munkái. Az év végéig elkészül a bon sócséplő állomáson a további gépek helyének alapozása, tér­burkolása, valamiint a kezelő- személyzet szociális épülete. Hátra van még néhány útsza­kasz — és térburkolás, valamint a kerítés megépítése. Márton Pál, a hűtőház igaz­gatója bizakodik: — Várhatóan december 31-ig teljesen befejeződnek a mun­kák, legfeljebb kisebb eltolódás lehet. Véleménye szerint a Békés megyei Állami Építőipari Vál­lalat — mint fővállalkozó — eredményesen teljesíti a rábízott feladatokat Gondnak tartja azonban, hogy az IPARTERV egyes felmerülő kérdésekben nem foglal határozottan állást, emiatt késnek a tervek. A MÉLYÉPTERV munkája mi­att főként az iparvágány építése nem halad kellő ütemben. Az augusztus 20-án átadásra kerülő mirelit üzemben látható­an már nem sok a tennivaló. Vincze Imre építésvezető hatá­rozottan állítja, hogy a hátrale­vő napokban minden elkészül. Erre a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői külö­nös gondot fordítanak. Hasonló­an az itt dolgozó brigádok, ame­lyek jól tudják, hogy ennek az építkezésnek országosan is mi­lyen nagy a jelentősége. S ha már a munka oroszlán- része mögöttük van, hadd örö­kítsük meg, hogy kik vették ki a legderekasabban a részüket a hűtőházi építkezésből, Vincze Imre sorolja: — Walfisch László ács-, Kuta. si János segédmunkás, Nagy László vasút- és csatornaépítő, Lukács Zoltán viz-fűtésszerelő és Hajkó György villanyszerelő brigádja. A művezetők közül különösen dicséret illeti Hőgye Mihályt, Zarándi Ferencet és Pataki Lórántot. Sipos Zoltán, a vállalat terme­lési osztályvezetője elismeréssel beszél Vincze Imre és helyette­se, Baranyai János munkájáról. — Ügyesen oldották meg a feladatukat. A hűtőházat 10, a mirelitüze­met 6 hónap alatt üzembe lehe­tett helyezni, pedig a könnyű- szerkezetes építési módnak is megvannak a maga „nehézsé­gei”. Különösen azért, mert még nem nagyon ismert, ök azonban most megtanulták. Es hogy sikerrel „levizsgáztak”, az új békéscsabai cserépgyár (amely ugyancsak könnyűszer­kezetes lesz! építésének irányí­tására is ők kapnak majd meg­bízatást. Az építésvezetőségnek vagy 15 vállalat különböző munkacso­portjával kellett együttműköd­nie, ami különösen sikeres volt a 31. számú Állami Építőipari Vállalattal, az Országos Szak­ipari Vállalattal, valamint e technológiai szerelés fővállalko- kozójával, a Diósgyőri Gépgyár­ral Pásztor Béla A mirelitüzem egyik elektromos vezérlő pultját szereli Haj­kó György villanyszerelő brigádja. Hozzáértést, komoly szak­értelmet kívánó munka, ezért dolgozik itt a csupa törzsgárdá­ból álló Hajkó brigád, amely háromszor nyerte már el a meg­tisztelő szocialista címet, A képen elöl Hajkó György. Ütőképes Kutasi János segédmunkás brigádja, amely eddig kétszer nyerte el a szocialista címet. A brigád tagjai gábortc- lepiek és medgycsbodzásiak. Nyolc éve dolgoznak együtt. Fő tevékenységük az alapozás és a betonozás, könnyű munkájuk nincs. Ha éppenséggel egy kátyúba jutott úthengert kell a he­lyéből kimozdítani, az is az ő feladatuk. Most éppen azon fá­radoznak, A mirelitüzem egy részlete. (Fotó: Demény) I

Next

/
Thumbnails
Contents