Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

Döntött

Lesben a vízparton

a Legfelsőbb Bíróság

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK tagjainak nyugdíjfolyósításával kapcsolatos joggyakorlat most alakul ki. Ezért igen jelentős a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, amely egy ilyen ügyben hangzott el.

Egy tsz-tag részére a Társadalombiztosítási Igazgatóság, a múlt év augusztus elseji hatállyal, termelőszövetkezeti öregségi járadékot állapított meg. A nyugdíjas azonban arra hivatkozott, hogy igényét a szövetkezetnél már 1970. június 1-én bejelentette, ezért a járadék ettől az időponttól kezdje illeti meg. Felszólalását mind a Társadalombiztosítási Bizottság, mind az Igazgatóság elutasította, azért az utóbbi ellen pert indított. A járás- és a megyei bíróság ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság kimondta:

— Mindkét fokú bíróság tévedett, amikor olyan igény tárgyalásában hozott érdemi határozatot, amelynek elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe. Ugyanis a tsz-tagok öregségi, munkaképtelenségi, valamint özvegyi járadék-igényével kapcsolatos másodfokú társadalombizA Vaskapu vidékének műemlékei

• A dunai Vaskapunál folyó vL sierőmű-építkezéssel párhuzamosan hat esztendővel ezelőtt megkezdődtek azok a munkálatok, amelyek az ezen a vidéken levő kulturális emlékek és természeti nevezetességek megmentésére irányulnak. A munka most befejeződött. A kulturális emlékek védelmére alakult bizottság elnöke L. Trifunovics, a sajtókonferencián közölte, hogy a Vaskapu vidéke gazdag anyagot adott a történészeknek és a rétosítási határozatok ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. Ebből következik, hogy a járásbíróságnak a keresetet — idézés kibocsátása nélkül — el kellett volna utasítania. Ezt pótolta a Legfelsőbb Bíróság, amikor határozatában az alsófokú bíróságok ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.

EGY HÁROMGYERMEKES

vidéki házaspár 10 éves kislányát születése óta nagyanyja nevelte és a szülők hozzájárultak, hogy a gyerek az általános iskola elvégzéséig nála legyen. Később azonban vissza akarják vinni kislányukat, de a nagymama ezt nem engedte, mire a szülők a gyermek kiadásáért pert indítottak ellene. Ebben többek között arra is hivatkoztak, hogy az idős asszony a gyereket ellenük neveli. A nagyanya viszontkerese- tet támasztott, amelyben kérte a bíróságot; a kislányt nála helyezze el. Az alsófokú bíróságok ezúttal is ellentétes álláspontra helyezkedtek és az ügyet a Legfelsőbb Bíróság a következők kimondásával döntötte el:

— Ha a gyermek elhelyezése felől a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt és a gyermeket harmadik személynél is elhelyezhetik. Ebben az esetben a nagyanyával történt megállapodással a szülők a gyermek gondozásával, felügyeletével kapcsolatos jogkörüket nem ruházták át. Nem mondtak le szülői felügyeleti jogukról, tehát intézkedésüket bármikor visszavonhatják, különösen, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeket nem megfelelően nevelik vagy éppen ellenük hangolják. A nagyanya szülői felügyeletre nem jogosult személy, nála a gyermeket a bíróság nem helyezte él, ezért nem hivatkozhat arra, hogy a kislányt jogosan tartja magánál. A szülők a gyerek nevelésére alkalmasak. Másik két gyermeküket megfelelően gondozzák. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a nagyanyát, hogy a kislányt — személyes ingóságaival együtt — meghatározott időn belül a szülőknek adja

ellen kártérítési pert indított. Arra hivatkozott, hogy a Főigazgatóság az útkarbantartást elmulasztotta és ez okozta a súlyos balesetet. A Főigazgatóság azzal védekezett, hogy az útfelület síkosságmentesítése a Fővárosi Köztisztasági Hivatal feladata, tehát a balesetért nem felelős.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a baleset oka a támfalból folyó vízszivárgás, illetve annak az úttesten történt eljegesedése volt. A jégréteg színe megegyezett az úttestével, ezért a vezető nem vehette észre, tehát vétkesség nem terheli. A vízszivárgás már régóta fennállott, a beleset helyén korábban több kocsi megcsúszott, de a Főigazgatóság, mint az út fenntartója, sem a hiba megszüntetéséről, sem az úttest részének veszélyességére figyelmeztető táblák elhelyezéséről nem gondoskodott, holott igen forgalmas útról van szó. Ezért a balesetből eredő kárt teljes egészében viselni köteles.

EGY VIDÉKI családi ház tulajdonosa — cserelakás felajánlás.* mellett — felmondott bérlőjének. A perben kiderült, hogy másfél évvel korábban már volt közöttük ilyen per és ekkor a háztulajdonost jogerősen elutasították. Ezek után vita keletkezett, hogy a háztulajdonos ugyanilyen címen mikor indíthat újabb pert bérlője ellen. Törvényességi óvásra — az igen gyakori kérdést — a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntötte el:

— Olyan esetben, ha személyi tulajdonban álló lakás tulajdonosának a felmondás-érvényesség megállapítására irányuló keresetét elutasították, az ítélet jogerőre emelkedésének napját követő két éven belül — ugyanazzal a bérlővel szemben — azon a címen, hogv a lakásra a maga vagy egyeneságbeli rokona részére igényt tart, újabb felmondással nem lehet élni. A kétéves határidőt az ítélet jogerőre emelkedését követő naptól kell számítani.

Hajdú Endre

Téved, aki azt hiszi, hogy csak „a vadász ül hosszú, méla lesben.” Mert ajkkor mi az, amit egy horgász csinál? Olykor napokig méláz a Körös partján és a botja meg sem rezdül. Legfeljebb ha szitakötő száll rá.

Odatelepszem Susánszíki András gyakorló horgász mellé a partra, aki Békéscsabáról a fiával és Bencsik Pállal, a barátjával rándult ki a Gyoméhoz közéi eső Tessedik zúgba. Velük együtt lesem a három botot (Mert nemcsak a magyar igazság, hanem az egy főre engedélyezett horgászbot is három). Szeretném végre látni, hogy húzzák ki a halat a vízből. Rá is szánok egy-kót órát. Késő délután van, azt mondják, ilyenkor lehet kapásra számítani. Bizonyára ez a halak Vacsora- ideje, hogy éjszakára ne feküdjenek le teli gyomorral.

Közben közel, s távol csobba- násök hallatszanak. Mindegyik nyomában karikák képződnek a szinte mozdulatlannak látszó víz

színén. Susánszflti András ilyenkor pontosan tudja, hogy ponty, süllő, csuka, vagy balin volt.

— Bámulatos — jegyzem meg egyszer. — Talán belelát a vízbe?

— Nem kell az, A csobbanás hangja elárulja a tettest — jelentó ki magabiztosan.

Halkan beszélünk, nehogy él- ri asszuk a halakat, bár nem tudom, hogy a hal hall-e vagy sem. Halbiológiával nem foglalkoztam de az biztos, hogy a halnak nincs füle, ami azonban még nem jelent sokat. Hallhat az az orrán vagy a kopaltyúján is. De amikor egy szót sem szólnak, akkor is haláli a nyugalom a három horgászbot körül. így hát nyugodtan folytathatjuk a társalgásit

Meg is tudom Susánszkj Andrástól hamarosan, hogy nála a horgászszenvedély nem „V art, pour l’art”, hanem igenis, halra megy a játék. Fogni és meglenni. Az egész család szereti a halat. Ám előfordul, hogy üres kézzel megy haza, s ilyenkor mi mást

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■l

tehet, „önkritikát” gyalkarol. Csak kezdő korában, az 1950-es évek végén volt nehéz egy kicsit, az 1960-as évek kezdete óta elég jól megy. (Mármint az önkritika). Csak egyszer folyamodott cselhez. Gyomén, a halászati szövetkezetben — á 20 forintért — vett egy három kilós pontyot és egy két kilós csukát. Pont egy százast fizetett. Drága mulatság volt idegen tálakkal ékeskedni.

— Mi a horgászsiker titka? — kérdezem, hogy erről is megtudjak valamit.

— Jó felszerelés és olyan csali, amire megy a hal. Persze az sem mindegy, hogy milyen a ví-z Most például rossz, mert meleg és nem folyik a Körös.

— És ha hideg a víz és folyik

a Körös?

Hallgat. Látom rajta, hogy ex eléggé fogas kérdés. Végül mégis kivágja magát.

— Tavaly ősszel csaknem 5 kilós harcsát fogtam.

Persze talán horogra akadhatott volna az nyáron is, csak éppen másfelé úszkált nem itt a leshély közelében. Ha esetleg mégis erre vitt az útja, nem volit éhes vagy éppen nem lótetűre, hanem valami másra érzett gusztust. Ki tudja? Annyi azonban bizonyos, hogy most egy fia kapás nincs.

— Talán majd éjszaka lesz. Ha nem, akkor is megéri a jó leve« gő — vigasztalja magát Su- sánsiáki András.

S az alkomyaitban üdét fekete gólyapár húz ej feleltünk. Másutt ilyet aligha lehet látná. Sok- sok vízimadár is szárnyra kap. Megmozdul az egész vadregényes vidék. A szúnyogok tízezres ran jókban csapnak le ránk.

És ha halait nem is látok kihúzni a vízből, jó néhány szúnyogcsípés azért megmarad emlékeztetőnek. No, majd legközelebb tálán a halfogás élményében is lesz részem. Vízparton a türelem halait terem.

Pásztor Béla

gészeknek. Múzeumot fognak lé_ tesíteni. A szakemberek kutatómunkája tovább folyik.

L. Trifunovics szavai szerint, a Vaskapu vidékén az utóbbi években széleskörű ss érdekes régészeti kutatások folytak. Eredményeink fontos helyet kapnak a Nemzetközi Történész Kongresszus munkájában, amely szép. temberben lesz Belgrádban.

EGY AUTÖTULAJDONOS aS

kocsiját személyesen vezetve a :

főváros egyik forgalmas útvo- :

nalán, a jeges úttesten megcsú- :

szott, s előbb a támfalnak, majd :

egy autónak ütközött. A karam- i

bol következtében az illető sú- i

lyosan megsérült, hosszú ideig :

munkaképtelen volt, de felgyó- :

gyulása után is csökkent mun- :

■

kaképességűvé vált. Ezek után • a Fővárosi Tanács VB Közmű- ■ és Mélyépítési Főigazgatósága ;

44.

Megállt Ringék háza előtt. Vajon kit talál a gyógyszerészházban? Ring ezredes embere jelentette már az egységparancsnokságon? És Anna Maria?

A bejárati ajtó nyitva volt. A folyosón a legnagyobb csendben osont. A nagyszobából, itt ebédlő a neve, Berta és Inge hangja hallatszott Valamelyikük bekapcsolta a gramofont... Az agyonhasznált lemez a Horst Wessel Lied-et nyekeregte ... Az első néhány taktus hirtelen csikorgással szakadt félbe.

— Miért kapcsolod ki? — ez Berta hangja volt

— Hagyj békén.

— Nem örülsz?

— Nem tudom — ez csak Inge lehetett. — Mintha valaki bejött volna. Talán Anna Maria?

— Szívesebben vennéd Klosst, mi?

— Tehát Elken kisasszony még nem tért vissza..; Kloss lenyomta Aoaa Maria szobája

ajtajának a kilincsét. Nem volt kulcsra zárva, errefelé különben nem nagyon zárkóztak az emberek.

Benézett a szekrénybe, aztán észrevette a heverő mögé rejtett. bőröndöt. Könnyűszerrel kinyitotta, hisz mindig vele volt az álkulcsokkal felszerelt bicska.

Gyorsan átvizsgálta a bőrönd tartalmát; remélte, hogy talál valamit, ami igazolná gyanúját és kizárná a provokáció eshetőségét. Fehérnemű, kozmetikai szerek, a „Mein Kampf’, egy doboz kávé... Szimpla fenekű bőrönd volt. Minden tárgyat megvizsgált sorban. A leggondosabban természetesen a kozmetikai felszerelést. Kicsavarta a rúzst, ellenőrizte a fésűket, kinyitotta a parfümös üvegcséket. Sehol semmi. Nézegette a kávésdobozt is. Ismerte a lengyel és a német felderítésben alkalmazott módszereket. Amerikaiakkal eddig még nem volt dolga, legalábbis eddig még nem játszott ellenük. Megkopogtatta a „Mein

Kampf” tábláját* leejtette a padlóra a kávésdobozt; odagurult a szoba közepére. Amikor felemelte, mindennel tisztában volt... Az oldalfal lepattant és felderítette a rej teltet...

Nem valami biztató — gondolta.

Vékony mikrófilmtekercset látott; természetesen behatóbb vizsgálatra lett volna szükség, de így szabad szemmel is látható volt, hogy a felvétel ipari konstrukciót ábrázol. A bőrönd fölé hajolt, hogy viszonylagos rendben hagyjon mindent, ami. kor hirtelen kattant a kilincs. Villámgyorsan megfordult, de a pisztolyát már nem tudta előrántani*.. Különben maga sem tudta, hogy ez most helyes lenne-e. Anna Maria Elken állt az ajtóban Sturmführeri egyenruhában, lövésire tartott revolverrel.

— Dobd el azt a csúzlit — vetette oda Kloss közömbösen.

— Már sikerült feljelentened? Azt gondoltaid, hogy ostobán besétálok a karjaitokba?

— Csodálom a merészségedet — mondta Kloss egészen őszintén. — Mióta dolgozol a jenkiknek?

Lő? Nem lő? Minden bizonynyal lőni fog. Mint a gumi* úgy nyúltak a másodpercek, a helyzet kilátástalan volt.

Anna Maria kezét nézte, az ujját figyelte a ravaszon...

Ebben a pillanatban a felrántott ajtóban megjelent Inge. Erős ütéssel kiütötte Anna Maria kezéből a pisztolyt. A fegyver leesett a pssdlóre.