Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

Ha mán Katóra emlékezünk

Nem hiszem, hogy lenne ember Magyarországon, aki ne hallott volna róla. Neve egyet jelent a munkásosztály forradalmi harcával, a párt szervezésével, a Vörös Segély magyarországi csoportjának munkájával.

Munkáscsalád gyermeke.

Apja télen cipész, nyáron — min olyan sok más kisiparos abban az időben — mező- gazdasági munkás volt, majd váltókezelő a vasútnál. Kató nehéz körülmények között végezte el a polgári iskolát, kitűnő eredménnyel. Ezután beiratkozott a tanítóképzőbe, amelyet azonban szüleinek halála miatt befejezni nem tudott. Őrá hárult ugyanis fiatalabb testvéreinek a felnevelése.

1908-ban került a MÁV-hoz pénztárosnőnek. A Nyugati-pályaudvaron dolgozott, itt került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Részt vett az 1918 júliusi vasutassztrájkban és elsőként lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején a budapesti és a IX. kerületi munkás- tanács tagja. A tanácshatalom bukása után tízszer tartóztatták le és ítélték el hosszabb-rövi- debb időre. Munkát csak nehezen kapott és legtöbbször munkásmozgalmi tevékenysége miatt bocsátották el.

Az újjászerveződött illegális kommunista párt kiküldte Bécs- be a párt első kongresszusára. Nagy nehézségek árán jutott el a kongresszusra, ahol a küldöttek kidolgozták az itthoni illegális és legális harc stratégiáját és taktikáját. A kongresszus Há- mán Katót megválasztotta a Központi Bizottság tagjává. Hazatérve egyik megalapítója a Magyar Szociáldemokrata Mun— Hallottam — suttogta Inge, s alig kapott levegőt —, hallottam, amikor azt mondta: „Mióta dolgozol a jenkiknek?”

— Köszönöm, Inge — mormogta Kloss és felemelte a pisztolyt a földről.

Ránézett Anna Mariára. A legszívesebben ezt mondta volna: „Látod, mit csináltál, te kis hülye?”

— Megmentettem az életét

— Inge láthatóan Kloss köszönetére várt. — Ügy örülök,

hogy a lengyelek elengedték.

— Meglógtam — dörmögte.

Kloss Anna Maria pisztolyával játszadozott, de a szemét a

lányról le nem vette. Most mit mondjon Ingének? Azt, hogy tréfálkoztak..: Úgy sem hiszi el. Elken kisasszony egyébként is felhagyott már mindenféle védekezési kísérlettel.

— Hitlerista vipera — sziszegte, de Inge rá sem hederített.

— Maga úgy viselkedik,

mintha... — Nem fejezte be.

— Hiszen meg akarta magát

ölni!

. Ez teljesen igaz volt, a lány megmentette életét.

Nehéz volna ennél fonákabb helyzetet kitalálni — gondolta és arcon csókolta Ingét. A lány elpirult.

Hirtelen motorzúgás ütötte meg fülüket; gépkocsi állt meg a ház előtt. Inge az ablakhoz ugrott.

— A bácsikám! — kiáltotta.

Ez még Kloss számára is több

volt a soknál. Amerikai kémnő, német Iányszövetségi tag. aki megmenti az életét és most meg

kás Pártnak, és létrehozója a Vörös Segély hazai szervezetének, amelynek később titkára lett.

1925-ben ismételten letartóztatták és 28 hónapi fogházra ítélték. Rossz egészségi állapota miatt 1927. febr. 24-én szabadlábra helyezték. Amíg a fogságban volt, kapcsolata megszakadt a párt vezetőivel. A meg- félemlíthetetlen asszony azonban újból utat talált a párthoz és vállalkozott arra, hogy illegálisan átlépje az osztrák—magyar határt, Üzenetet vigyen Bécsbe a párt Külföldi Bizottságához. Embercsempészek segitségével jutott át a határon, jeges, havas erdőkön keresztül. Magas lázzal érkezett Bécsbe, de a feladatot teljesítette. Az út visszafelé is erdőkön keresztül vezetett. Itthon ismét letartóztatták. Szabadulása után — 1928. július 14-én

— újból bekapcsolódott a mozgalomba. Amikor 1929 őszén Lőwy Sándort meggyilkolták, Hámán Kató egyike volt azoknak, akik a temetésen a terror elleni tiltakozást megszervezték. Ettől az időtől — ha lehetett

— még jobban vadásztak rá Horthypribékjei. 1934-ben ismét letartóztatták és annyira megverték, hogy súlyos belső sérüléseket szenvedett. Többé nem is nyerte vissza egészségét. Szinte már haldokolt, amikor 1936-ban szabadon bocsátották. Tizennyolc éven keresztül harcolt a munkásosztály igazáért, szervezte a Vörös Segélyt, segítette — amikor éppen nem volt börtönben vagy íegyházban — a lebukott, börtönbe vetett munkásokat. A lánglelkű, forradalmár asszony 35 évvel ezelőtt, 1936. augusztus 31-én halt meg.

I

ez a minden hájjal megkent ! Abwehr-róka, akit nem lehet j egykönnyen becsapni. Ezer öt- ■ lete is támadt, de egyik sem ért• egy fabatkát sem.

Inge kifutott a szobából, de s az ajtót nyitva hagyta; Anna • Maria leült a heverőre és ci- j garettát kért. Neki most már: teljesen mindegy! Utolsó játsz- : mája következik.

Kloss az ajtónál maradt; hal- : lotta Inge és Ring beszélgetését, j amely korántsem hasonlított ■ szívélyes társalgásnak. Az ezre- • des úr megpróbált kedélyesked- : ni, legalábbis az elején.

— Hogy vagy. Inge? Sikerült j hamarább visszajönnöm, mint : gondoltam, — Lehajolt hozzá, • hogy megcsókolja, de a lány el- j ugrott.

— Ne közelíts! •

Őszintén elképedt

— Megbolondultál? Mi tör- j tént?

— Rálőttél az öreg Martára! ;

Kloss az ajtóhasadékon át fi- j gyelte Ring arcát Az ezredes : igazán megdöbbent; hallgatott. ;

— Mondd meg — ismételte \ Inge —; csak mondd meg, hogy ■ rálőttél’ Mártára.

— Él?

_ Nein tudod? Hiszen meg- :

p

arancsoltad, hogy ma éjjel te- ; gyók el láb alól,

— Vagy úgy... — Ring újra

a lány vállára akarta tenni a j" kezét, de Inge hirtelen elhúzó- : dott. '— Rendben van — mond- : ta — Majd később mindent el- : magyarázok. Légy okos kislány... ;

(Folytatjuk) 5

NVÁR A SZÚ HA PARTJÁN

Riportsorozat a Balassi Együttes penzai vendégszerepléséről

Meg kell magyaráznom valamit. A sorozat címét. A 9 Szúrát. És Penzát, a megyeszékhelyt

hozzá.

Képzeljék el, adva van egy hatalmas város, 373 ezer lakossal, 600 kilométerre Moszkvától, ami annyit jelent, hogy teljes éjszaka a hálókocsiban; utcái közül a legtöbb dombtetőre visz, mintha megcélozná a televízió adótornyát, vagy alatta, a Prózai Vidám Park 30 méter magas óriáskerekét... Vendéglátóink elmondják, hogy a város az utóbbi években gyorsan növekedett. A háborús években a front mögötti országrész erős bázisa, a háború után pedig hihetetlen méretű iparosodás formálja arcát. Azt is mondják, hogy a vegyipar és a textilipar gépeinek legjobbjait Penzában készítik, és távoli országokba is szállítanak. A vegyigépgyárból például, ahová először látogattunk el, Magyarországra is. öt felsőoktatási intézménye van, gyönyörű színháza, és hogy hány kultúrpalotája, azt nem tudom. Persze, ne gondoljanak túl sokra, de, hogy tíz vagy tizenöt biztosan van, az tény. És milyen tizenöt!

Mi a vegyigépgyár, a Kirov kerékpárgyár, a gyógyszeráru- gyár kultúrpalotájában szerepeltünk, és a turné utolsó három napján a Bjelinszkij-park nyári színházában, ahová befér vagy másfél ezer ember.

A Szúrával viszont még mindig adós vagyok.

Penza Dunája ő, vagy a Tiszája, kinek melyik kedvesebb. És ha nekem a Duna, rr.égis azt

mondom : a Szóra, a Szúra nem gyönyörű, nem méltóságteljes, nem vidám, nem kacér, nem hús, kellemes, hanem mindez együtt, valami egészen más. A belvárossal szembeni partszegély homokfövenyén ezrek és ezrek napoznak, élesen hűvös hullámaiban a híd lábához úszni, és ráfeküdni a hajók, motorcsónakok hatalmas hullámaira, pompás dolog.

A Szúra jelkép is, ahogy jelkép a Duna és a Tisza, a Szúra az egész város,az egész megye fénylő dísz-szalagja, árucikkek viselik a nevét, az öt penzai sétahajó közül is az egyik, az express is, amivel Moszkvából, a Kazanyi pályaudvarról idejöttünk, az is Szúra. A folyót láttuk legelőször, amikor megérkeztünk, és aztán el sem búcsúztunk tőle, magunkkal hoztuk, mert Penzára, barátainkra emlékeztet.

Augusztus 3-án érkeztünk a városba. Az állomáson virágerdő, (akkor még nem is sejtettük, hogy ez mindennap így

sü&mtss 5

1971. AUGUSZTUS 31. V

lesz!) üdvözlő szavak, és vidám nóta fogadja a Békés megyei negyvenötöket. „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” Hogy honnan ismerik, hogy tanulták meg, máig is rejtély. De

aki körülöttünk áll, mindenki azt énekli. Az együttes vidám trallalája rá a válasz, és már robogunk a penzai Hotel Rosszá, já-ba.

Ismerjük a varázsszót is, amire mindenki odafigyel, és feltehető. azonnal megérti, hogy külföldivel van dolga, hát amikor még az is kiderül, hogy magyar! A szó: „pozsalujszta”... kérem, tessék, legyen szives, vagy valami ilyesféle, de, hogy varázsszó, az szentigaz.

Este végigsétálunk a főutcán, a Moszkva utcán. Remek szórakozás a büfé-autómatákból 3 kopekért szörpöt Irani, vagy 1 kopekért szódavizet, az orosz fagylalt sikeréről pedig a lányok mondhatnának sokat.

Szerdán aztán igazán megkezdődik a turné. Próba, majd látogatás a vegyigépgyárban, ahol Vologya Dimitrivics. a Lenin- renddel kitüntetett üzem párttitkára beszél a gyár munkájáról, életéről, a termelés dolgaitól a szórakozásig, sportig, majd végigvezeti az egész társaságot a méreteiben is roppant szerelőcsarnokokon.

Este az üzem kultúrpalotájában csendül fel először a balas- sista lányok éneke, és pereg a Magyar Kaleidoszkóp... Az első siker!

Az embrek arcát figyelem. Sugárzó, komoly, lélekkel teli arcok. És amikor az együttes szólistája, Pál Olga a Moszkva- dait énekli, vele énekel minden, ki. Egyetlen hullámzás, egyetlen ragyogó szem az egész nézőtér.

Igen, valahol itt kezdődik a siker, az igazi taps.

Sass Ervin

( Következő riportunk lapunk holnapi számában jelenik meg.)

Kaja, a Klrov-gyár népi együttesének koreográfusa Andó Mihállyal, a Balassi énekesével.

Vologya Dimitrivics az Üzemről beszél.

Penza utcái mind dombra vezetnek.»