Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

Hatszáz új tanuló Fegyyermester, másodállásban Az 1971/72-es tanévben csak­nem négyszáz elsős kezdi meg tanulmányait a szarvasi 'Óvónő­képző Intézetben. Közülük száz. húszán a nappalid .kettöszázöfc- venharman a levelező tagozaton. A másodéveseknél száztizen­kettő a nappali és százötven­négy a levelező tagozaton tanu­lók száma. A leendő óvónőik háromnegyede fizikai dolgozók gyermeke. A tanév kezdete előtti második újság: tatarozták az iskolaépü­let külső falait és felújították a kollégium vízvezeték-rendszerét. Ismeretlen halfajták a Balatonban Űj, a tapasztalt horgászok előtt is ismeretlen hal fajta né­hány példányát fogták ki a kö­zelmúltban a Balatonból. A hal­ról a tihanyi biológusok meg­állapították, hogy ez a fajta neogobins fluviatilis néven is­mert és jobbára az Al-Dunán és a Fekete-tenger kevésbé sósvizű öbleiben található. Az új halfaj­ta, amely a Sió-csatornán át került a Balatonba, a jelek sze­rint megtelepszik és szaporodik a magyar tenger vizében. Az új halfajta megjelenése a Balatonban, megerősíti azt a megfigyelést, amely'szerint 30— 40 éve a Fekete-tenger környé­kéről megkezdődött egyes vízi­állatok észak felé vándorlása. A Fekete-tengert környező vizek élővilágából más fajok is megte­lepedtek a Balatonban. A ván­dorkagylón kívül számos rák, így a többi között a pontusd bo- harák jelzi a vándorlási folya­matot. Az új halfajtát a tihanyi in­tézet tudományos munkatársai megtalálták a fogas-süllő gyom­rában is. A feltevések szerint a viszonylag lassan úszó hal gaz­dagítja a fogas-süllő eddig meglehetősen szegényes táplá­lékkészletét. A két gyerek, ha csak telhet­te ott téblábdt az öreg mester ódon műhelye körül. Ha sze­rencséjük volt, akadt egy-egy darab keményfa, amit az öreg odaadott nekik. — Na, mostmár hordjátok efi maga tóikat! Zoli, a nagyobbik esernyő- drótból, eldobott késből, rossz hidegvágőból fabrikált fafara­gó szerszámokat. Ezekkel esett a satuba fogott fadarabnak. Alig múlt 10 éves, amikor be­vitte édesapjához az első alko­tást. — Minek kell ez néked? — mondta, de azért érdeklődés­sel és némi büszekeséggel vizs­gálta a szépen megmunkált puskaagyat Mert Zoli legin­kább ezekért rajongott. Barna, a kisebbik fiú bá­mészan és némi irigységgel fi­gyelte Zoli „mesterműveit”. Bár őt inkább a figuráik érde­keltek. Rajzolgatott. Lovat, fu­tó gyereket, őzikét és nyulat, aztán az elcsent szerszámok­kal faragni kezdett. Ennek több mint 30 eszten­deje már. Barnából Kossuth- díjag szobrász lett, míg Zoltán­ból fegyvermester — másodál­lásban. Sarkadon, az építőipari ktsz — Talán ingyen is csinálnám. Nagy esély Ritka alkalom kínálkozik né­hány bécsi polgár számára, hogy mégegyszer átgondolja, va­lóban kíván-e házasságot kötni. Egy névtelen telefonáló figyel­meztetésére ugyanis hétfőig be­zárták a város egyik anyaköny­vi hivatalát és az esküvők el­maradtak. Az időzített bomba után ku­tató rendőrök mindössze egyet­len csomagot találtak amelyen a következő felírás állt: „ez nem az igazi. A bombát gondo­san elrejtettük és az délután egy órakor robban. Bár más bombát a tűzszeré­szek nem találtak, mégis sor ke­rült az épület kiürítésére és a környező utcák forgalmának le­zárására. (APj adott egy tenyérnyi helyiséget a megbetegedett fegyverek or­voslására és amikor esténként hazatér Gyuláról, ahol a Rönt­gen és Kórháztechnikai Válla­lat műszerésze, a birodalmába siet, hogy ott sokszor még éj­félig is a legnagyobb szenve­délyének hódolhasson. Mert szenvedély ez, a javá­ból. — Talán ingyen is csinál­nám — mondta, amikor ott jártam —, hiszen nem tudok ennél pihentetőbb foglalkozást. Egy kicsit alkotónak is érzem magam, sünikor 20—30 éves, már divatjátmúlt fegyverből szépen csillogó, távcsöves pus­kát készítek. Különösen a tusát szeretem faragni. Ahány, any- nyi féle. Gépi munka alig van ezeken. Először azért, mert nincs is speciális gép, meg az­Diákok az országúton tán más az, ha az ember kéz­zel csinálja. Nem tudom, van-e környéken fegyverműves, de Budapestről, Szegedről, Debre­cenből is jönnek ide vadászok az elromlott fegyverrel, vagy valamilyen különleges kíván­sággal. Még külföldiek is sű­rűn felkeresnek, csak ezeknél az a rossz, hogy adj’ uram is­ten, de mindjárt kellene. Én meg nem szeretem összecsapni. Idő kell annak. A kis műhely falán hosszá­ban kettéfűrészelt régi puska­agyak. Rajtuk szépen kikészí­tett, fénylő agancsok. — Hyet csak én csinálok. A régi fegyverekről leszedett tu­sát bepácolom, kifényezem és úgy szerelem rá a trófeát. A csöpnyi asztalon falhoz tá­masztott fegyverek. Van köz­tük kétcsövű, távcsöves és kara. bély. A sápadt fényben tom­pán csillognak. Zoltán bácsi ormótlan, alaktalan fadarabot húz elő a sarokból, előkerül­nek a szerszámok és a kunko- rodó fafaragások alatt lassan formálódik egy új puskaagy. Szeretettel és szenvedéllyel készíti a fegyvereket, de csak akkor süti él, ha „belövi”. Sem­miért sem lőne vele vadra B. a Filmújdonságok a képernyőn Tizenhárom filmújdonságot ígér a képernyő híveinek szep­temberre a Magyar Televízió. Érdekesnek ígérkezik Gogol az „Egy őrült naplója" című mű­vének magyarul beszélő szovjet tv-fibn változata, Jevgenyij Le- begyeweü. a főszerepben. Ugyan­csak színházi siker „felújítása” lesz a „Hamlet" új angol televí­ziós adaptációjának műsorra tű­zése. Shakespeare egyik legis­mertebb drámád hősét a neves világsztár, Christopher Plum­mer személyesíti meg. Magyar hangja Bitskey Tibor. Jean Re­noir neve fémjelzi Guy de Mau­passant novellájának, a „Kirán­dulás”-nak filmváltozatát. Több nemzetközi díj, egyér­telmű kritikai siker — így ösz- szegezhetnénk az angol Lind­say Anderson ,,Egy ember ára” című filmjének „visszhangját”. Ebben Richard Harrist és Ra­chel Roberts-et láthatja újra a magyar közönség. Régi emléke­zetes perceket elevenít fél az amerikai Billy Wilder „Van, aki forrón szereti” című népszerű filmjének vetítése. A szellemes vígjáték főszereplői Marlyn Monroe, Jack Lemmon és Tony Curtis. Megtörtént esetre épít a „Torinói anya“ című olasz film, amelyet Arrigo Petaoco for­gatókönyve nyomán Giarnni Bongioanmi rendezett. Három részes kalandos, izgalmas his­tória a „Génuai hölgy” című NDK-produkció. A rendező a magyar közösóg által jól ismert Kurt Jung-Alsón. Két spanyol rövidjátékfilm is kiegészíti szep­tember „választékát”. A következő hónapban befe­jeződik a „Salto mortale” soro­zat, helyette .kárpótlás ként” több krimi, kalandfilm szerepéi a műsorban. Feltűnik újra az Angyal az „Ahol a pénz van* című epizóddal, s újból láthat­juk a „Különleges ügyosztály” egyik folytatását, amelynek „Portugál halleves” a címe. ,-A kikötőrendörség” című film­sorozat következő epizódja a a „Százezer márka”. „Vélemény- eltérések” címmel bemutatják Roll von Sydow nyugatnémet rendező legújabb alkotását is. A KÚPOS szélén az út mellett klsebb-nagyobb csopor­tok tűnnek fel. Fiúk, lányok ve­gyesen. A látvány nem lenne szokatlan, ha azzá nem tenné, hogy mindegyik hatalmas, de­geszre tömött hátizsákot cipel, csak egyik-másik lány visz ki­sebb bőröndöt, ök adnak a kül­lemre! Amint közeledünk, integetnek. A jelzés félreérthetetlen: stoppo­sok. Vajon miért akarnak így utazni? — ötlik fel mindjárt a kérdés, hiszen nem a balatoni országúton, hanem Békéscsaba határában vagyunk. Ráadásul húsznál is többen vannak, vala­mennyit mégsem vehetjük fel! Gépkocsivezetőnknek nincs is ilyen szándéka. Komor arccal ül a volánnál s amint elhagyjuk őket, nem bírja epés megjegyzés nélkül. Valami csavargó-félét emleget, de csak úgy az orra alá mormogja. Nem állt meg egyik lány vagy fiú intésére sem. Jó másfél kilométert elhaladunk, amikor ismét meglátunk egy fiút és egy lányt. Vezetőnk megszó­lal, kissé mintha az előbbiért el- szégyellte volna magát. — No, ezeket csak felvesszük, ha már eddig elgyalogoltak, megérdemlik. — Azzal lelassít előttük. Szerencséjük volt. Fürggén nyitják is az aj­tót, nehogy véletlenül meggon­doljuk magunkat, majd kényel­mesen elhelyezkednek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy felvettük őket. Lát­szik, van ebben gyakorlatuk. Egy ideig feszélyezett csend uralkodik, csak a motor zúgása hallik. Aztán nem éppen legba­rátságosabban megszólal a gép­kocsivezető: — Mondják, maguknak tetszik ez a módszer? Miért csinálják? Az apukájuk örülne, ha látná? A kérdésre kissé meglepődve reagálnak, szokatlan a fülüknek. Hiszen, ha már felvettük őket — gondolják —, akkor ez az sr - c érzett rokonszenv jele és miért a kérdés. Méltatlanko dásuk az arcukra van irva. De aztán könnyedén válaszolnak: — Hát, mert tetszik. Ez érde­kes, izgalmas. Hirtelen még jobban elmérge­sedik a hangulat s parázs vita keletkezik, mely tartana, ki tudja meddig, ha közben ki nem bökik, hogy ők bizony dolgozni voltak. Mércédig a gyulavári Lenin Termelőszövetkezetben. Végül is komolyra fordítják a szót s az autóstoppot azzal magyarázzák, hogy meg akarják takarítani a keresetüket, mert nem akarnak a szülők terhére lenni. — Eleget költenek ránk, míg tanulunk, hát legalább a nyáron álljunk a magunk lábán — mondja a fiú. Hogy miképpen kerültek ép­pen Gyulaváriba? A tsz elnöké­vel tavaly ismerkedtek meg az egyetemen, amikor az évfolya­mukon előadást tartott. Jól ösz- szebarátkoztak s mindnyájukat meghívta egy-két hétre. Husxonöten fel is kere­kedtek. Dolgoztak, amit kellett. Szénát gyűjtöttek, gyümölcsöt zöldséget szedtek. El is fáradtak alaposan, de mint mondják, megérte. Leginkább azért, mert megismerték a falusiak nehéz munkáját. — Eddig egészen más elképze­lésünk volt róluk — mondja Ili, akinék közben megtudtuk a ne­vét — Ha ezután faluról, parasztem­berekről hallunk, legalább van valami fogalmunk az életükről is. — Az sem mellékes, hogy az embereket megismerhettük — teszi hozzá a fiú. — Azt tapasz­taltuk, szívélyesek, kedvesek és egyszerűségük mellett is igen tá­jékozottak. A televízió, a rádió és a sajtó révén eljutnak hozzá­juk a legfrissebb hírek, melyek iránt megvan a kellő érdeklődé­sük. A vitából tehát komoly beszél­getés lett s most már másra is terelődik a szó. A fiatalokra ál­talában és konkrétan, hogy mi­lyenek, ki hogyan ítéli meg őket és miért. Sokan vannak, akik tévesen. Őszinték vagyunk. Bevalljuk, a autóstopposokról nekünk sem volt eddig a legjobb vélemé­nyünk. Szinte egyszerre legyintenek mind a ketten s nevetnek... A Város szélén, ahol 50 kilométer után elbúcsúzunk tő­lük. megköszönik a fuvart s jó­barátként integetnek egy ideig. Azután nehéz csomagjaikkal el­indulnak az országúton. Még lát­juk, amikor egy gépkocsi lelas­sít mellettük. Szerencsés utat! . Kasnyik Judit 1 Zárják kapuikat az úttörőtáborok Ezekben a napokban zárják kapuikat az úttörőtáborok. Az Országos Ü ttörő Elnökség gyorsmérlege szerint ezen a nyá­ron hazánk 4500 úttörőcsapatá­nak mintegy háromnegyed része táborozott, s a vidám nomád­vak áci ózás ban a tavalyinál több. mintegy 120 000 kisdiáknak volt része. Az idei sátorverők több mint 40 százaléka kereste fel a bala­toni táborhelyeket. Az északi és a déli parton sok ezer kispajtás üdült, több minit 70 váltótábor- ban, köztük az idén megnyitott zénkai. és balatonberényi úttö- rővárosokbam. A népszerűségi ranglistán második helyre ke­rült a Bükk-hegység: itt csak­nem 10 000 piros- és kéknyak­j|j tóm mm. 1971. AUGUSZTUS 29. kendős kisiskolás táborozott Az úttörő-táborozásnak egyik köz. ponti tájegysége volt a Nagy- Alföld is: csaknem tízezer diák kereste fel a Tisza mentén, a szabolcsi Sót tónál és a debre­ceni Nagyerdőben felállított sá­tortáborokat. Ezenkívül sok ezer gyermek váltotta egymást a Da­na-parti, a zempléni és a bako­nyi táborokban is. A megyéjük határain túl va­kációzó gyermekek számára olyan kirándulásokat, akadály- versenyeket szerveztek, amelyek alkalmával megismerkedhettek táborhelyük környékének látni­valóival, történelmi nevezetessé­geivel is. Ezekben a napokban több száz magyar úttörő érkezését várják a külföldi nemzetközi táborok­ból Az idén összesen 8 ország­ban töltöttek hosszabb-rövidebb időt a magyar úttörőik. Hazánk­ban 18 országból több mint 200 kispajtás vakációzott.

Next

/
Thumbnails
Contents