Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
Bedő András. Megrázkódott, mert alvás közben áthűlt. Szárast, meleg szeptember eleje volt ugyan, de a kinti éjszakázáshoz kevés volt már a könnyű felöltő, amit otthonról hozott, miután a felesége, Juliska, kiadta az útját. Hosszam nézte a Tisza felé fodrozva tóduló Körös vizét. Mit tegyen? Imre bácsi, a kapuőr gyorsan megszabadult tőle. A gyár. ban, amikor a gyűlés után keresztülment az udvaron, elkerülték, másfelé fordították fejüket. A feleségével huszonöt éve élnek együtt és rossz szót nem mondtak egymásnak. Most meg itt ólálkodik, mint a kivert kutya. Zsörtölődtek ugyan az olyan dolgok miatt, mint amikor ő nem rakta helyére reggel a borotvát, vagy amikor Juliska késett az ebéddel. De azok vessék rá az első követ, akiknél soha nem csörren, akiknél soha nem osörren meg a tányér.. Ratkai János, a földmí- vesszövetkezet elnöke, aki iskolapajtása volt Bedő Andrásnak, szótlanul csóválta a fejét, és meg-meg- simitotta lombos bajúszát, amikor ezen a napon megjelent nála. — Csúnya dolog, a hétszentségit És ha úgy lenne, ahogy másoktól hallottam, hogy leteperted Klárit az irodában, akkor bizony nem sok jó szavam lenne hozzád, mégha együtt tanultuk is az ábécét. Dehát nem emlékszem, hogy egyszer is hazudtunk volna egymásnak. Legnagyobb baj, hogy Juliska sem neked hisz... Maradj nálunk, megférsz a kis szobában; szégyenszemre nem bitangolhatsz a faluban. Bedő András megkönynyebbült. — Mi haszna abból Simon Rezsőnek, hogy be- lémmart és ott kellett hagynom asszonyt gyereket? Ratkai János a tenyerét hosszant a homlokán tartotta, majd az asztalra csapott, a hétszentségit miért tűrték mások, hogy saját szájíze szerint Ítélkezzen Simon Rezső! Micsoda förtelem lenne, ha náluk, a földmívesszövet- k ezetnéi valamelyik boltosról kitalálná valaki, hogy dézsmálja a likőrt, nőkkel dáridózEk és ő nem tördőne azzal, amit mond, csak ráhúzná a bűn. te test. AM ilyet tesz, csak tébolyult lehet Nem, orvos nem tudja Mmutatni a tébolynak ezt a fajtáját. Bedő András úgy nézett volt iskolapajtására, Ratkai Jánosra, mint a bűnte- lenül börtönre íltélt, aM a nagyvilágba szeretné belekiáltani az igazát, de a cella falai elnyelnek mindent, a Máltást, a sóhajt a hörgést. Hirtelen felegyenesedett és másnapos tüskékkel borított szikár arcát arra fordította, amerre Simon Rezsőt vélte és öklével fenyegetőzött: ,,Egye M a fene a villogó apró szemedet!” Aztán, amilyen hirtelen felegyenesedett, olyan hirtelen le is rogyott a székre, majd a hajába markolt és keserűen ejtette a szavakat: „Simon Rezső tébolyult, mégis tisztséget visel, mert orvosilag nem lehet kimutatni, ő pedig engem hivatalból kergethet a tébolyba, és ezt már az orvos M tudja mutatni. Szakadna le az ég”.... A gyűlés után harmadnap szótlanul hordta egy ideig az udvarról a deszkákat a játékműhelybe, aztán a tehergépkocsira ládákat rakott, melyekbe a készáru volt csomagolva. Amikor a vasesztergályosok műhelyéből kellett volna hordania ki a munkadarabokat, arra kérte a többieket, hogy oda ne kelljen mennie, inkább mást csinál. Azok egymásra nézték, aztán hol az egyik, hol a másik ajkáról röppentek a szavak. — Azt kell csinálnod, ami sorra jön. — Nem azt, ami néked tetszik. — Most tróger vagy, nem főnök. Ketten egy rönk mögött álltak néhány lépésnyire, hogy majd a fűrészgéphez görgetik. Odaugrott elébük. — Szakadna le az ég! Görgetem egyedül, de arra gondoljatok, hogy ott dolgozik a fiam. — Minek csináltad a balhét? Elébb kellett volna, hogy eszedbe jusson. — Hát olyannak ismertek? — fordult szembe a hátamögött állókkal. — Simon főnök mondta a gyűlésen, nem mi találtuk M. Bedő András hirtelen nekidőlt a rönknek és odagörgette a fűrészgéphez. Aztán a másikat, a harmadikat Csontos karján Mdagadtak az erek, és úgy érezte, hogy most a fűrészgépszint tartó oszlopokat egyenként Mdöntené vállal. Amazok meglepetten nézték egy ideig, majd az egyik legyintett és ódaszólt a többieknek: — Erőlködjön, ha így akarja — aztán elindultak a vasesztergályosok műhelyébe ... sen a napon, amikor későn este benyitott a Ms szobába, amelyben Ratkai János szállást adott neki, és felgyújtotta a villanyt, az asztalon kenyeret, szalonnát, tejet talált. Meg egy jókora szőlőfürtöt. És öszehajtva az aznapi újságot. Három napja bele sem nézett az újságba, pedig, ha otthon egyszer is elkallódott, úgy érezte, hogy máris elmaradt a világ dolgaitól. Most nem érdekelte az újság. Megelevenedtek előtte az iskolai évek olyan epizódjai, mint amikor elfelejtett ceruzát vinni és Ratkai János mindjárt élőkotort zsebeiből egy csonkot, mert különben rossz jegyet kapott volna. ö pedig máékor tollhegyet adott Ratkai Jánosnak, Radírt mindennap kértek egymástól, mert ha leejtette valamelyik, úgy elpattogott, hogy ritkán találták meg... Egy ideig úgy állt az asztál mellett, mint az a hajótörött, aki ismeretlen szárazföldre ér és friss hamuhalmot lát meg. Hosz- szant nézte a terített asztalt, hogy milyen ember is az ő cimborája. Megosztotta vele a hajlékát, most pedig megtéríttette asszonyával vendégasztalát. Nem akarta olvasni az újságot, csak felvette, mint bármi mást felvett volna, ami kezeügyébe akad, mint amikor az ember akár egy fogpiszkáiót az ujja közé vesz és hajtogatja, tördeli. Közben szemébe villant a vezércikk címe: „A káderek megbecsülése, erőnk forrása”. Rátámaszkodott; az asztalra, igen, az elvek, de náluk, a vállalatnál Simon Rezső köp az egészre. Most már látja, hogy Simon Rezső világa olyan, ha valaMt feketítenek, pdszkolnak, addig gyűjtögeti a mocskot, amíg hínár nem lesz belőle. Aztán belerántja az áldozatot. Vele is ezt tette. Felvette az asztalról a kést, szalonnát vágott és kivett a fonott kosárkáiból egy szelet kenyeret. Öe visszarakott aztán mindent, mert az első falatot is alig bírta lenyelni. Majd magába dűtötte a bögre tejet, hogy legyen valami a gyomrában. Aztán kivette zsebéből a füzetét, amely mindig vele volt, abba jegyezte leváltása előtt a műhelyekben hallott, észlelt dolgokat, hogy szükség szerint intézkedhessen. A golyóstollat is kihalászta a zsebéből és katonásan, álló betűkkel ráírta az első tiszta lapra: „Kedves igazgató Elvtárs!” Miután a felkiáltójel is ott kéklett a sima fehér papíron, ledobta a golyóstollat, szakadna le az eg, micsoda fonák helyzet, olyan ügyben akar védekezni, amihez semmi köze. És ezt a tébolynak olyan fajtája kényszeríti rá, melyet gz orvos nem tud kimutatni, ahogyan cimborája, Ratkai János nevezte. De miért kell neki erre időt vesztegetni? Azért, mert voltak balgák, aMk Simon Rezsőt megbízták, hogy emberek felett ítélkezzen? Nem lehet ugyan belelátni senkibe, de cselékedetei mindenkit mérlegre tesznek, és ha nem szavai után ítélik meg Simon Rezsőt, hogy mire alkalmas, akkor ma nem lenne főosztályvezető és őt nem vetette volna M magából a családja, nem lenne szégyenfolt a faluban. De mit is írjon az igazgatónak? Azt hiszi majd, hogy mossa a szennyesét, él akarja hárítani magáról a felelsős&éget. Még majd él is neveti magát, amikor az ő levelét összehasonlítja a jegyzőkönyvvel, mely szerint Klárit lete- perte az irodában. Talán még mondja is: „Ez a Bedő, ez a Bedő elvesztette az eszét”. Azután küld neki választ, melyet Simon Rezső fogalmaz meg s amelyben az áH majd, hogy az ügyét lezártnak tekinti, ezért nincs módjában újabb vizsgálatot elrendelni ... Hajnalban oltotta el a villanyt, de a levélborítékot még akkor sem ragasztotta le, se meg nem címezte. FerceMg forgott az ágyban, mire elaludt. Almában Simon Rezső mérgezett nyilakkal telt tegezt hurcolt magával, s amikor mélyen ülő apró szeme megakadt rajta, gyorsan beléeresztett egyet, aztán a másikat, a harmadikat. Akkor hagyta csak abba, amikor ő már vo- naglott... Napok múlva híre terjedt, hogy az anyavállalat igazgatója együtt érkezett Simon Rezsővel. Az igazgató gondterhelt, Simon Rezső meg mindenMnék azt beszéli, aMvel találkozik, azért mentek ketten, mert Bedő András levelet írt és törvényes kötelességük az abban foglaltakat Mvizsgálni. Tulajdonképpen az igazgatóinak nem is volt szándéka ebben az ügyben Mutazni, csak ő kérte, szaMtson időt, hiszen Bedő András ügye lényegében már lezárt, nem igen kell rá pazarolnia az idejét, és alkalma lesz megtekinteni a vidéki gyáregységet .ahová elfoglaltsága miatt úgyis ritkán tud kijutni. Napokig kíváncsiak tekingettek Bedő András volt irodájára, mert egymásután hívtak be munkásokat, műszakiakat, adminisztrátorokat. A vasesztergályosok közt akkor volt a legnagyobb izgalom, ami. kor az igazgató megjelent a műhelyükben és félrehívta Bandit, Bedő András fiát. Valamennyien lesték, ugyan mi történik. Az igazgató végigszántotta ujjaival ritkuló haját, majd megfogta Bandi vállát. maga apja becsületes ember volt mindig. Ma is az. Simon Rezső félrevezetett engem. Ezért nem is maradhat főosztályvezetőnek. Ha akar, az anya- vállalatnál lehet rakodómunkás. De most velem jön, neki kell elmondani az édesanyjának, hogy az egész históriából, amit Klári és a ma. ga édesapja körül szőtt, egy szó sem igaz. Bandi alig várta, hogy az igazgató Mvonja a lábát a műhelyből, rohant volna már az apját keresni. S mihelyt a kapu- sorompón, Imre bácsi birodalmán is túlment az igazgató Simon Rezsővel, nagyot kiáltott: „Semmi nem igaz, amit Simon Rezső mondott!” És máris futott az iroda felé, mert hiszen most már csak ott lehet az apja. De nem volt ott. A mérnök mondta neM, hogy a szerszámlakatosokhoz ment — Apám! — ugrott a nyakába Bedő Andrásnak, amikor megtalálta a szerszámlakatosoknál. — Jól van, fiam — ölelte magához Bedő András Bandit Miután Mbontákoztak egymás karjaiból, Bedő András a szerszámlakatosokra mutatott: „Itt lesz nekem jó. fiam. Mondvacsinált dolgok miatt itt nem kell hadakozni. Ide nem jön tébolyult.” Bandi nem bírt szólni, csak állt mintha lecöve- kelték volna. Az apja megveregette a hátát, „no menj, fiam, a munka vár engem is, téged is”... Juliska, Bedő András- né nagyot nézett, amikor meglátta az ablak alatt Simon Rezsőt. Mit koslat ez erre megint? És jön vele más is... Meddig akarják még őt huzigálni? Nem volt elég a szégyenből ? Keressék meg a drágalátost. Az hemper- gett mással, nem ő. Juliska elébük ment a gangra, nehogy bemenjenek a házba. Köténye zsebébe dugta a kezét és úgy állt meg előttük. Ugyan mit akarnak tőle? Az igazgató érezte, hogy nem M- vánt vendégek, ezért nem várta, amíg Simon Rezső megszólal, hanem gyorsan elnézést kért a váratlan látogatás miatt, de kötelességének tartotta, mint az egész vállalat igazgatója, hogy személyesen mondja el a családnak, Bedő András becsületes családapa. Egy szó sem igaz, amit róla a mellette álló Simon Rezső állított. Simon Rezsőnek megrándult az ajka és mintha még mélyebbre süllyedt volna apró szeme. Juliska pedig felcsattant. — Belőlem nem csinálnak bolondot! Maga mond. ta ebben a házban — bökött mutatóujjával Simon Rezsőre — amit mondott- iratokat mutogatott nekem, nehogy azt higyjem, hogy szóbeszéd az egész. Most meg a főfő emezt mondja. Mint az utcai nők. Ha kell erre esküdnek, ha kell amarra. Simon Rezső hátrált, mert Juliska az utolsó szavaknál előrelépett és nagyot dobbantott a lábával. Az igazgató le akarta csillapítani és közelebb ment hozzá. — Nagyra becsülöm.;. — Menjen innen! Még, hogy becsülnek valakit, maguk? Egy szemernyi szégyenérzetük nincs! Nyílna meg maguk alatt a föld, hogy soha többé ne látnák meg a napot. Kár a napfényért, amely magukra süt. Az a drágalá- tos sem érdemli a napfényt, aMt huszonöt évig a férjemnek tartottam. Menjenek, menjenek, soha többet nem akarok kígyókat látni!... Tátra Miskolczl Ottö A Hemád a Kraszna gyors folyása ős fenyvesek felett lebegő szürke Pára moréna-falvak panel-csodája aranymosók pásztorballadája Lomnic léha drótkötél-igája — gyökeret-verve ámnlok látva vad-izzón Gerlach-ot Szlovák György Fák
