Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
HÍNÁR Cserei Pál novellája e szégyentelen, te.;, te... bemocskoltál ben. nőinket! Juliska, Bedő András felesége kezét tördelve dőlt neki a konyhaszekrénynek. Szaggatva szedte a levegőt és úgy nézett a férjére, mint akinek földrengés pusztította el házakömyé- két. — Ha már engem nem nézel semminek, legalább a gyerekekre gondoltál volna. Harmadikos gimnazista lányod, hogy mer a többiek szemébe nézni, amikor megtudják, mit tettél. Bandi fiadnak kisül a szeme a műhelyben, hogy az apja, a gyár vezetője becstelenül viselkedett — Juliskám! Csak nem hiszel Simon Rezsőnek? — vergődött Bedő András. Arca olyan volt, mint a szóm. juzóé. Közel ment a feleségéhez, át akarta fogni a vállát, de az ellökte magától: „Erigy, te kígyó!” Oda. támolygott a konyhaasztalhoz; cipőjének a sarokvasa csikorgóit a tarka cementlapokkal kirakott padlón, amint húzta a lábát. Hint a lazán telt zsák rogyott a székre és hosszú csontos karját elnyújtotta az asztalon. — Csak nem gondolod, hogy huszonöt évi házasság után lettem becstelen?... Ezen a napon felbolydult a vegyes cikkeket gyártó fővárosi vállalat fióküze- me. Simon Rezső, az anya- vállalat főosztályvezetője üzemi gyűlést hivatott ösz- sze. Olyan terem nem volt, ahová befért volna a négyszáz ember, hiszen öt évvel ezelőtt régi épületeket alakítottak át műhelyekké. De ez nem okozott gondot, mert napos, száraz szeptember eleje volt és Simon Rezső úgy rendelkezett, hogy az udvaron gyülekezzenek. Az asztalosrészlegben összeszegel- tek félméternyi magas mi- miatűr dobogót, legyen mire felállnia Simon Rezsőnek, hogy jól lássák a többiek és farönköket helyeztek az asztal lábai alá, amelyre a magával vitt duzzadt mappát tette. A gyűlésen csak azok ültek, akik a farakáshoz fértek, s egy-egy tuskorä, deszkacsomóra fészkelték rá magukat. Amíg nem kezdődött meg a gyűlés, a fiatalok nekiveselkedtek egymásnak és máris a földön hemperegtek. Imre bácsi, az öreg kapuőr többször rájuk is mordult, hogy vigyázzanak, nehogy az épületek környékét díszítő virágoságyakra hem- peredjenek. így sem győzi rendben tartani azokat, mert kint a faluvégén erősebb a sziéljárás és minden szemetet odahord. Miután az üzem főmérnöke, aki most elnöki tisztséget töltött be, megnyitotta a gyűlést ég Simon Rezső fellépett a dobogóra, két inasgyerek még mindig gyomrozta egymást. Imre bácsinak erre összehúzódott a szemöldöke és megfenyegette őket s közben olyan mozdulatot tett, mintha hozzájuk indulna. Azok felpattantak és gyorsan a többiek közé fúródtak. Simon Rezső közben szétnyitotta a mappát, aztán mélyen ülő, apró fekete szemét elégedetten körül villogtatta; — Hogyan is kezdjem, szaktársak, kartársak? Mindenki ismeri Bedő Andrást. Amikor ezt a telepet létesítette az anya- vállalat, őt nevezték ki vezetőjének, akkor én még máshol dolgoztam. Elődöm elmondta, hogy elismert mestere a szerszámlakatos szakmának és ilyen helyen, ahol a húsdarálótól kezdve a fűrészlapig sok mindent csinálunk, jó dolog, ha a vezető jártas a szakma labirintusaiban. Ezenkívül a fiőküzem létesítése idején már gok tapasztalata volt, hiszen egy évtizedig az anyavállalatnál dolgozott és ezalatt brigádvezető is volt, majd műszakvezető lett. Magánélete rendezett volt. Most pedig sajnálatos ügyről kell beszámolnom. De kötelességem volt ezt az ügyet alaposan felgöngyölíteni, hogy ne terjedjen tovább a gyárban az erkölcsi fertő. Sok időmet, energiámat emésztette fel, de megérte, mert véget vetünk a hivatali beosztással való visszaélésnek . . a Bedő András az üzem főmérnökével együtt szemben állt a többiekkel, közel a farönkökkel felpóc- kolt asztalhoz. Szíve hevesen vert és azt érezte, mintha láthatatlan prés szorítaná az agyát. Még- hogy ő a bérszámfejtő Klárival összeszűrte a levet. Mindaddig hihetetlennek tartotta, hogy eddig fajul az ügy, amíg Simon Rezső ismét nem jelent meg emiatt a fiokvállalat- nál ég nem hívatta össze a gyűlést. Hogy’ tudja berágni magát hivatalos igazzá a képtelenség? Amikor a vizsgálat során Simon Rezsőnek elmondta, hogy Klárival ugyanúgy munka- kapcsolata van, mint mással, és nem érti, hogyan adhatták össze őket úgy, amint az a vizsgálati feljegyzésekben szerepel, hogy ő az irodájában megkömyékez- te és előadói munkakört ígért neki, ha nem ellenkezik Klári ugyan több esetben kérdezte tőle, hogy két évi bérszámfejtés után nem lehetne-e előadó, mert az szeretne lenni, erre ő azt válaszolta, nagyon örül, hogy lassan belejön a bérszámfejtésbe, mert hiszen rátermettség kell mindenhez. & úgy jó, ha az előadói munkakörben is arra termettek dolgoznak. Ennélfogva még csak nem is gondolt arra, hogy Klárit előléptesse. Simon Rezső szenvtele- nül hallgatta Bedő Andrást, aki azt bizonygatta, miután amaz felolvasta neki a vizsgálati anyagot összesítő jegyzőkönyvet, hogy téves információn alapszanak az őt érintő vádak S csak közbeszúrta néha, hogy „majd meglátjuk”. mikor befejezettnek nyilvánította a személyes meghallgatásit, odavetette Bedő Andrásnak, hogy nagyot csalódott, mert őszinte embernek hitte. Aztán összecsukta a vizsgálati anyagot tar. talmazó mappát és a zip- záras aktatáskájába tette. — Tehát, záradékul azt jegyezzem fel az összegező jegyzőkönyvbe, hogy megtagadta az aláírást? Bedő András megkövülve nézett Simon Rezsőre, szakadna le az ég, csak nem írja alá, amikor hamis dolgok vannak benne! Ha azt is jegyzőkönyvbe rögzítik, amit ő elmondott, gondolkodás nélkül aláírja. — Nagyon merész kijelentései varrnak, Bedő András. Nem gondolja, hogy ezzel csak súlyosbítja a helyezetét? No, de semmi értelme a további csevegésnek A tények beszélnek. A szoknyaügyeket meg különösen nem kerülgetjük, még akkor sem, ha továbbra is tagad, mert Klári sem ostoba, hogy azt mondja, „lefeküdtem Bedő Andrásnak”, ha nem történt meg. Persze az előadói munkakör csak csalétek volt Klárinak. És 6 hitt a csaléteknek. Már miért ne hitt volna, amikor a telepKÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET vezető kínálta fel neki. S ez nem más, mint a hivatali beosztással való visszaélés, más szavakkal: erkölcsi fertő... Miután Simon Rezső a gyűlésen befejezte az ismertetést a vizsgálatról, bejelentette, hogy Bedő András tette a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen, ezért az anyavállalat vezetői úgy döntöttek, hogy telepvezetői tisztségé, ről azonnal leváltják. Ugyanakkor lehetőséget adnák neki, hogy segédmunkásként bizonyíthassa az üzemben: a szocialista erkölcs normatíváit a jövőben betartja. És, ha úgy lesz, fél év vagy egy év múlva visszakerülhet szerszámlakatosnak. Ügy hajtogatta össze ezután Simon Rezső a mappát, mintha hímes- tojást pakoigatna, majd végigsimította és várakozva villogott körül mélyen ülő szemével. Bizonyosra vette, nagy lesz a felháborodás és Bedő Andrást kíméletlenül elmarasztalják. De amikor már kínossá vált, hogy senki nem jelentkezett szólásra, csak suttogtak a gyűlés résztvevői, Simon Rezső széttárta a kezét: „Szaktársak! Bátran mond. ják el, amit éreznek, legkisebb baja sem származhat. belőle senkinek”. Némán állt az esztergályosok közt Bandi, Bedő András fia. Ajkát beharapta és már-már úgy érezte, hogy odarohan a miniatűr pódiumhoz és kitépi Simon Rezső széttárt kezét. Aztán olajos kezét overálljához kezdte törül- getni és lassan kihúzódott a többiek közül. Amikor mögé került az egyik műhelynek, nekiiramodott és szaladt hazáig... lassan felengedett a gyűlés és valaki odakiáltott a miniatűr pódium felé: „Beszéljen Klári! Ö tudja, történt-e valami. Mi nem voltunk ott”. Kacagás tört ki és szemével Klárit kereste mindenki, de senki nem találta. Az elnöklő főmérnök maga köré nézett, nem lát-e egy darab téglát, vagy valamit, amire rálépne, mert Simon Rezső odaszólt neki, hogy csináljon rendet De nem volt a közelében semmiféle alkalmatosság s ezért magasra emelte a ke. zét és maga előtt lőbálva intette csendre a többieket. — Egy kis komolyságot kérek! Klári nem jöhetett el, mert az éjszaka belázasodott; sípol a légcsöve, annyira begyulladt. Sokan hahotáztak. A mérnök elvörösödött és Simon Rezső tekintetét kereste, hogy mitévő legyen. Bedő András meg akart támaszkodni a rönkökkel magasított asztal sarkába, mert. úgy érezte, hogy nem bír tovább a lábán állni, de visszarántotta a kezét, mintha rávert volna valaki. Most kezdte csak érezni ,hogy nincs már keresnivalója az asztalnál, ott a helye valahol a fa- rákás körül. S mintha valami szellem súgdosta volna a fülébe: „Felejts él mindent, ami tizenöt év alatt volt. Az a szent, amit Simon Rezső főosztályvezető mond. Te hiába tátogsz, az nem hallatszik túl a miniatűr dobogón”. Ekkor már úgy látta Bedő Andás, a közelebb állók elhúzódnak tőle, s otthon szeretett volna lenni, hogy megpihenjen, mint annyiszor az életben, mikor elfáradt. És Simon Rezső szavai nagyon távolinak tűntek neki, amikor a mérnök sürgetésére a hangzavarban felemelte a hangját: „Szaktársak! Mindenki térjen vissza a munkájához és vigyázzanak nagyon arra, hogy hasonló eset ne forduljon elő, ne ássa alá az üzem jó hírét”. Meg is indultak mindjárt a gyűlés résztvevői, nem figyelt senki már a mérnök záró szavaira. Bedő András azokat nem is hallotta már, vitte az ösztöne hazafelé... Bandi elkeseredve borult az anyja vállára és csak akadozva merte elmondani, hogy Simon Rezső miről beszélt a gyűlésen. Az anyjának, Juliskának hirtelen elakadt a lélegzete, s mintha hirtelen lidérces álom lepte volna meg hosszant a semmibe révedt, közben remegő ujjakkal Bandi fekete haját simogatta, aki egyre azt hajtogatta, hogyan tehetett ilyet az ő apja. Majd egyszer csak, mintha valahonnan messziről tért volna vissza Juliska, hirtelen megszorította Bandi karját és úgy bugy- gyantak ajkán a szavak, mint élő testből kés után a vér: „Fiam, édes fiam, te el ne hagyj bennünket; szüksége van húgodnak is rád. És soha ne lásd meg apádat, kerüld el, mert aki véreit tagadja meg, megvetést érdemel”. Hirtelen elhallgatott, végig simította alig észrevehető szürke szálakkal tarkított haját és fátyolos hangon szólt újra Bandihoz: „Erigy fiam, várnak a műhelyben; a becsület • legdrágább a világon”... Bedő András ennek a napnak estéjén felkereste Imre bácsit, a kapuőrt és az iránt érdeklődött, hogy bérbe adná-e kisebbik kamráját szálláshelynek, ha már így hozta a sors. Pedig hát, szakadna le az ég... Imre bácsi nem hagyta, hogy Bedő András befejezze mondandóját, belevágott a szavába. — Soha nem avatkoztam a mások dolgába. Azt tartom, hogy sorsának mindenki saját maga a kovácsa... A kis kamrát tudnánk nélkülözni, hiszen ketten vagyunk az öreg anyjukkal, a gyerekek mind szárnyra keltek már, dehát nem jól jönne az ki, ha én most szállást adnék Bedő kartársnak. Még azt hinné Simon kartárs, hogy pártolom a ferde dolgokat ; .. jíS is elmúlt* amikor Bedő András még mindig a falu alatt húzódó Körös partján járkált. Olyan voflft a járása, mint akit fejbe kólintották, neki-nekiin- dult, de újra és újra megállt. Maga előtt látta Simon Rezsőt, amint a szocialista erkölcs normatíváiról beszél s amint szenvtelenül hallgatja őt, és rá sem hederít a szavaira. Pedig ő az anyavállalatnál tíz évet töltött él* a fiőkvállalatnál meg ötöt, és viselkedése miatt soha nem volt senkivel ütközése;.. Szakadna le az ég* hivatalos ember igaznak tartja a rászórt mocskok.. Hajnalban a Körös-parti nyárfák tövében ébredi Acélöntők Besze Imre Pálinka-ízű zsíroskenyér hozza esti betűk között a kemence melegével telített gyomor éhes táncait; Aztán mámorzöld palackból énekel a hegyi pásztor szüreti rigmust Aztán csont-bőr-izom feszüléssel rést szakít két martinász kenetlen-láncos ajtók alatt Aztán ömlik a tűz megolvadt Nap-közelségben szárad szakadt ingekre a munka így, messzi-közeiről nézni a blrkot távcsővel csillagokat — könnyű Így, azbeszt-hurokban védve az érc köpéstől — könnyű Ott lenni közért-forintért süket, és vak, aszalt bőrű nyolc óra alatt! Ott vannak mégis; asszony-vigyázat, gyermek-aggódás azbeszt szálai védik a mozdulatot i.. mert lábukba haraphat szikraszemű mindent-feketére-nyaló-vakító-acélkutya-falka.