Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
Űj művelődési terem Szeghalmon Szeghalmon az új telepen a lakosság társadalmi hozzájárulásával épült fel a művelődési terem. A több mint 400 ezer forint költség felét társadalmi munkából adta össze a környék lakossága. A nagyteremben egyszerre 200 személy nézhet filmvetítést, hallgathat különböző témájú előadást. Itt rendeznek táncmulatságot is a fiatar lók, hogy ne kelljen a központban lévő művelődési házba gyalogolniuk. Az új művelődési teremhez két szaköri helyiség tartozik. Az udvart és a környéket parkírozták. Augusztus 20—21- én nagyszabású kulturális programot rendeztek az új teremben. Tíz nyelvet oktatnak a TIT* nyelvtanfolyamon Az eddigi évekhez hasonlóan az 1971/72-es évadban is bő választékot kínál a nyelvtanulóknak a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat békéscsabai szervezete. Heti kétszer kétórás elfoglaltságot jelentő gyorsított tanfolyamokon — kezdő-, közép. és haladófokon — sajátíthatják el az érdeklődők az angol, német és orosz nyelvet. Heti két óra kötött elfoglaltságot jelentenek a kezdő-, közép-, haladó. és társalgó-fokú angol, francia, latin, lengyel ,német, olasz, orosz, román, szerb-hor- vát és szlovák nyelvű tanfolyamok. A tanfolyamok szeptember 13- án kezdődnek, s a TIT tagjai tandíjkedvezményben részesülnék. Egyesül Gyoma és Endréd Közös fejlesztésről tárgyalt a két község párt-végrehajtó bizottsága A két szomszédos nagyközség Gyoma és Endrőd párt-végrehajtó bizottságai augusztus 27- én együttes ülést tartották Endrődön. A tanácskozáson részt vett és felszólalt: Baukó Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Varga Zsigmond, a két település országgyűlési képviselője. Az ülésnek egyetlen napirendi pontja volt, ebben a két nagyközség együttes tevékenységét értékelték és a további együttműködés feladatait határozták meg. A már korábban megkezdett fokozatos és tervszerű közeledés és együttműködés elvezette a két község vezető testületéit, hogy ezen az ülésen már reális lehetőségként számoltak a települések közös fejlesztésével, ami a beszélgetés részleteit, csaknem biztos volt benne, hogy az Oberst már hallott róla valamit. Ellenőrizte okmányait, majd feltette a szükséges kérdéseket: hol tört ki Kiáss a gyűrűből, útközben milyen ellenségekkel találkozott, miért maradt Bischofsfeldében. Kloss röviden szabatosan válaszolt. Kiderült egyébként, hogy az Oberst valamikor a 175-ösöknél szolgált és nagyon jól ismeri a hadosztály törzskarát. Egy keveset Brunnerről is beszélgettek. — Tehát nem tudja, mi történt vele? — kérdezte az Oberst. Kloss is szerette volna tudni, mi van véle... szíve mélyén remélte, hogy Brunner nem éri el Schömer törzsét... — Nem tudom — felelte. — Nem együtt vágtuk át magukat az ellenséges területeken. A legnehezett azt volt megmagyarázni, hogy miképp csúszott ki a lengyelek karmai közül. Kloss mindig- sziklaszilárd elvek szerint cselekedett: igyekezett szem előtt tartani, hogy beszámolója és a tények szorosan összefüggjenek. Arra is gondolni kellett hogy az ezredes a Ring-házból is kihallgathat embereket, ha eddig még nem tette meg... Pontosan elmondta tehát letartóztatásának történetét, kitért arra is, hogy abban a pillanatban sikerült megszöknie, amikor az ágyúgolyó szétfröc csentette a ház falát. — Szerencséje volt — vak- kantotta az ezredes. — Mit gondol, ki súghatta be magát? Érdekelte őt Anna Maria Elken. Érthetően nem mondta, mintegy előkészítője a két nagyközség egyesítésének. Így a tanácskozás középpontjában a hosszú távon való fejlődés kialakítása állt és a két testület elvileg megállapodott abban: cél: az egyesítés és annak előkészítése sürgető megvalósítása pedig mindkét település számára előnyös. Elhatározták, hogy a közeljövőben 15 tagú előkészítő bizottságot hoznak létre, melyben mindkét nagyközség 7 taggal képviselteti magát, valamint állandó tagnak javasolták Varga Zsigmond országgyűlési képviselőt. A bizottság feladata lesz olyan tárgyalási alap előkészítése, amely teljes áttekintést nyújt az egyesülés gyakorlati megvalósításához. ■■■■■■••■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■•■•■■■■■■■■■■■■a hogy ismeri a nevet, de első- : roltatta Kloss-szai mindazok- j nák a nevét, akikkel a Ring- ■ házban találkozott. E beszélge- ! tésben minden egyes szónak sú- ! lya volt. Az már egymagában : is eléggé különös volt, hogy ■ frontegység-parancsnok ilyen 5 pontos .aprólékos beszámolót 3 követeljen. A beszélgetés vé-: gén az ezredes kijelentette, ; hogy Klosst, a csapatösszevo- ■ nási törzshöz irányítja. A ka- 3 pitány csak ezek után meré- ! szelte megkérdezni, mi a hely- ; zet a fronton. A porosz üveges 3 tekintettel meredt rá. — Nincs helyzet — mormogta. — Már nincs. Intézze el a dolgait és jelentkezzék a törzsön. Egyenruhát kapott, megborotválkozott. Amikor meglátta magát a tükörben, újra német mundérban, ismét az volt az érzése, hogy idegen ember néz rá a tükörből. Milyen biztos volt benne, hogy ezt a szerepet • már nem kell többé eljátszania, • és most tessék... A zubbony S különben rosszul állt rajta, bő; volt, a csizma meg szűk. A csapatszállító autókon szá- ■ guldozó SS-katonák nem is | tisztelegtek, úgy tettek, mintha 3 nem látták volna a tisztet, j Északi irányba fürkésztek, j ahonnan szüntelen ágyúdörgés: hallatszott. Most közelebbről jött, mint egy órája Meddig tarthat még? Egy hétig? Kettőig? Mindegy, éppen elég ideig ahhoz, hogy akár többször is elpusztuljon, azonban Kloss a győzelem küszöbén nem akart búcsút mondani a földi világnak. (Folytatjuk) „Szeretnék jobban eligazodni a világ dolgaiban ff Pártoktatás a mezőkovácstiázi járásban Az elmúlt hónapban kétízben foglalkoztunk lapunk hasábjain az 1971/72-es pártoktatási évnek a mezőkovácsházi járásban folyó előkészületeivel. Az MSZMP járási bizottságának, illetőleg a kovácsházi Űj Alkotmány Tsz alapszervezetónek a pártoktatással foglalkozó vezetődtől kértük, mondják el a szervezés új módszereivel, az oktatásnak a korábbinál sokoldalúbb, rugalmasabb rendszerével kapcsolatos tapasztalataikat, E beszélgetések közös megállapítása volt, hogy a kovácsházi járásban párttagok és pártonikí- vüliek nemcsak egy-két, hanem a legtöbb esetben nyolc-tíz különböző tematikájú és színvonalú tanfolyam, előadássorozat kő. zül választhatták ki az érdeklődésüknek, felkészültségüknek leginkább megfelelő oktatási formát, s hogy az igényekhez és lehetőségekhez igazodva olykor egy alapszervezetben is több különböző tanfolyam, előadássorozat indul, máskor pedig több alapszervezet tagságából adódik egy-egy oktatási forma hallgatósága. Tanulságos utunk befejező, harmadik állomásaként egy, tanulmányait az új oktatási évben kezdő hallgatót kerestünk fel. Neve — kezdőbetűje okán — elsőként szerepelt a mezőkovácsházi pártbizottságtól betekintésre kapott llistán. Agőcs Ferencné, a kaszaperi Lenin Termelőszövetkezetben dolgozik. Alaposan meglepődik, amikor megtudja jövetelünk célját. Nem kisebb azonban a riporter csodálkozása sem: a név — Agócsné — valahogy közép- ** korú, sok-sok élettapasztalattal rendelkező, számtalan nagy örömöt és nem kevesebb megpróbáltatást megért embert sejtet Beszélgetőpartnerünk pedig alig van túl a húszon. Érthető, ha eddigi életéről viszonylag keveset mond tehát: — Tótkomlóson jártam gimnáziumba és szerettem a történelmet Érdekelt a nagy történelmi személyiségek, köztük Marx, Engels és Lenin alakja, munkássága. Aztán gyors, és gépíróiskolában tanultam, majd ide kerültem adminisztrátornak s jelenleg is ebben, a, minőségben dolgozom. Az érettségi óta eltelt néhány év alatt nem változott, a történelem, a politika, a filozófia iránti érdeklődésem. — Hogyan tudta eddig ezt az érdeklődését kielégíteni? — Például könyvekből, újságokból. Olvasom a Népszabadsá. got, a Képes Újságot, a Nők I>apját, otthon a polcról gyakran leveszem a Kislexikont és a Magyarország történetét. Szere, tek olvasni. A szépirodalmi művek közül főleg Jókai, Várnai Zseni, Radnóti írásait. Ezekben is sok a történelmi mozzanat. — Munkáján kívül milyen elfoglaltsága van? — Ez év elején párttag lettem. Az egyik ajánlóm a KISZ volt, a tagfelvétel korhatárának leSándor Judit és Gergely Ferenc hangversenye Békéscsabán A hangversenyévadok közötti, nyári szünetben évek óta a Me- I gyei Művelődési Ház által a ka- tolikus templomban rendezett orgonakoncertek jelentik az egyetlen komolyzenei élményt Békéscsabán. A város zenekedvelő közönsége szerdán este is szinte teljesem megtöltötte a padsorokat Sándor Judit Liszt-díjas énekművész és Gergely Ferenc Lisztdíjas orgonaművész hangversenye alkalmából. Mindketten már az előző években is szerepeltek városunkban, s az akkori hangversenyeken nyújtott teljesítményük, a rádióból és hanglemezekről jól ismert művészetük nyomán várakozással tekintettünk mostani szereplésük elé is. Az est műsorának gerincét Bach és Liszt művei adták. Ügy tűnt, hogy Gergely Ferenc csak fokozatosan lendült játékba, azonban ezt okozhatta az alig ismert hangszer, a minimális próbalehetőség is. Már az első számoknál kiütköztek a hangszer hibái, a templom akusztikai problémái, — amelyek zavarólag hatottak a művészre, s amelyek jelentős mértékben befolyásolták a műélvezetet is. Különösen kirívó volt a műsorváltoztatással beállított népszerű Bach-mű: a d-moll toccata és fuga toccata része, melyben bántó, már-már élvezhetetlen részmegoldások is előfordultak. A fuga viszont igen szépen sikerült. Bach: a-moll fantáziája és fugája, valamint Liszt talán legnépszerűbb orgonaműve a B— A—C—H fantázia és fuga (ez utóbbit két évvel ezelőtt is műsorára tűzte Békéscsabán Gergely Ferenc) interpretálása már a művész nagyszferű kvalitásait igazolta, A hangszínek megválasztása kifinomult regisztrálását, precíz formai megoldásai pedig a zenei építkezés biztos ismeretét bizonyították ( Ez alkalommal mintha a hangszer is felnőtt volna a nem mindennapi feladathoz!) Az egyes számok között Sándor Judit adott elő a tőle megszokott igényességgel néhány dalt, illetve áriát. Kellemesen zengő, telt hangja még a kevésbé szerencsés akusztikai körülmények között is jól érvényesült. Hozzájárult a sikerhez az alkalmazkodó, finom orgonakíséret is. A békéscsabai orgona — jelenlegi állapotában — inkább ilyen szerepre, mint önálló darabok művészi előadására alkalmas. A hangverseny befejező műsorszáma eev improvizáció volt. Gergely Ferenc ilyen irányú művészete az ország határain túl is ismert, mostani teljesítménye is ilyen mértékkel mérhető. Ahogyan az egyszerű dallamot modem megoldásban kibontotta, ahogyan a pianisszimótól a tut- tiig váltogatta a hangerősséget vagy a lágy tremolőtól a harsogó fúvósokig felvonultatta a hangszíneket, az a nagy improvizáló művészekre jellemző. Nem véletlen, hogy napjainkban alig-alig vállalkoznak a művészek improvizálásra, hiszen ez a legnehezebb, legösszetettebb zenei teljesítmények egyike. Ez az utolsó szám feledtette velünk a kezdeti kisiklásokat, a hangszer hibáit, az akusztikai problémákat, s ha tapssal nem is, de legalább azzal fejezhettük ki elismerésünket: kívánjuk, hogy e két nagyszerű művészt mielőbb ismét körünkben üdvözölhessük. Dr. Papp János rnnrnrns. 1971. AUGUSZTUS 29. szállítása révén támogathatták már most a kérelmemet. Párt- feladatom, hogy az alaps'tervezet adminisztrációs munkáit ellássam. — A pártoktatás milyen formájába kapcsolódik be az új tanévben? — Egy néhány hónappal ezelőtti taggyűlésen a titkár élvtárs ismertette a választható lehetőségeket. Ezek közül én a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolára jelentkeztem. Eh. hez — úgy gondolám — elégséges alapot nyújtanak korábbi tanulmányaim, másfelől pedig így megismerkedhetek a marxizmus—leninizmus alapjaival, ami nélkül ma már nem lehet pontosan eligazodni a világ dolgaiban. Én pedig szeretném ezt elérni. — Hogyan módosítja az életéi ez az új vállalás? — Hetenként egyszer bejárok majd Kovácsházára, ahol az előadások lesznek. Amíg a jó idő tart, a férjem visz be motorral, aztán autóbusszal megyek. Ha munkaidőbe esnének a foglalkozások ,a termelőszövetkezet akkor is lehetővé teszi, hogy részt vehessek az órákon. Persze, ilyenkor az itteni munkákat máskor kell elvégeznem A tanulás, a felkészülés az estékre marad. S hogy mi változik még?... nemrég egy idősebb fa- lunkbelivel az egyéni meg a közös gazdálkodást hasonlítottuk össze. Ö az előbbi, én természetesen az utóbbi mellett bizonykodott — bizonykodtam. Biztos vagyok benne, hogy az esti középiskola befejezése után másképp, felkészültebben, meggyőzőbben tudnék vitatkozni erről a kérdésről is. Meg minden más kérdésről. Szóval... változik majd az életem, mert többet tudok a világról. Később pedig — ha minden úgy alakul ahogy szeretném — beiratkoznék a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre. Persze, az még messze van. Először a most induló tanévben kellene bizonyítanom... * Agócsnétól elbúcsúzva Széli Sándort, a termelőszövetkezet MSZMP-alapsaervezetének titkárát kértük néhány szóra. — A pártoktatás rugalmas űj szervezési rendszere lehetővé teszi, hogy alapszervezetünk, illetőleg a termelőszövetkezet tagjai különböző szinteken tanulhassanak, illetőleg tanulhassanak tovább. Az alapfokú tanfolyamtól a Marxizmus—Leni ni z. mus Esti Egyetemig és a hat foglalkozásból álló előadássora. zattól a továbbképző tanfolyamig az eddigieknél jóval több lehetőségből választhatnak a magukat képezni akarók. Ennek köszönhető például, hogy Agócs Ferencné a Marxizmus—Lenin- izrraus Esti Középiskolában tanulhat, amely megfelel előképzettségének és érdeklődési körének egyaránt. S ami nemcsak az egyén, hanem a közösség szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Utóbbi vonatkozásban úgy, hogy Agócsnét szeretnénk megnyerni a későbbiekben a KISZ-oktatás propagandistáján uL ö köztünk nőtt fel, ismeri a helyi viszonyokat, fiataljaink problémáit — s az esti középiskola elvégzésével az elméleti felkészültsége is meglesz hozzá. A példák számát hosszan lehetne tovább sorolni... a lényeg azonban egy: a lehetőségeik bővítése, az igények választékosabb kielégítése szükségszerűen a pártoktatási munka gazdagodásával, tartalmi színvonalának emelkedésével jár. (danias) I
