Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

így látta a hetei kommentátornnfc, Pálfy József: Enyhülés Európában A hét eleje szolgáltatta a legnagyobb szenzációt... Álljunk meg egy pillanatra: lehet-e szen­záció, amit már mindenki várt? Amit már augusztus 10-e tájára jósoltak beavatott politikai meg­figyelők? Bármennyire kevéssé veit már meglepetés, mégis szenzációnak minősíthetjük a hírt, hogy az el­múlt hétfőn az európai enyhülés szempontjából olyannyira fontos nyugat-berlini megállapodást végre megfogalmazták a négy nagyhatalom nagykövetei! A má­sodik világháborúban kialakult Hitler-ellenes koalíció tagjai, a Szovjetunió és az USA, Nagy- Britannia és Franciaország ne­gyedszázad múltán — és milyen negyedszázad után! Hiszen ez a 25 év hozta a hidegháborút és a „melegháború” annyi veszélyes fenyegetését! — Nos, most a „négy nagy” képviselői meg­egyeztek. Hogy miben? Pontosan nem tudja a világ. Moszkvában, Wa­shingtonban, Londonban és Pá­rizsban a külön-külön jóvá kell hagyni a négy nagykövet által kidolgozott szerződés-tervezetet, aztán a szovjet, az amerikai, az angol és a francia kormány meg­bízottai aláírják, s valószínűleg ekkor teszik is közzé a végleges szöveget. Nyugat-Berlin sorsának, jövő­jének ez lesz az alapja. Ezt kö­vetik az NDK kormányának és a nyugat-berlini szenátusnak a képviselői között a részletekbe menő tárgyalások, hogy egymás­után minden vitás kérdést ren- j dezni lehessen. Abból pedig mennyi gyülemlebt fel — egy­részt még a második világháború végén, másrészt az azóta eltelt két és fél évtized alatt! A kiszivárgott hírek szerint a szerződés tartalmazni fogja majd először is a Nyugat-Berlin stá­tuszát, jogállását illető előíráso­kat, ki fog tűnni ezekből, hogy Nyugat-Berlin nem része a Né­met Szövetségi Köztársaságnak. Így aztán a jövőben nem lehet ott például köztársasági elnököt választani, nem ülésezhet a vá­ros falai közt a Bundestag és így tovább. Nyugat-Berlin különállá­sának jelzésére a Szovjetunió fő­konzulátust állít fel a városban. Szabályozzák a Nyugat-Berlin- be irányuló forgalom ellenőrzé­sének módját, hiszen köztudo­mású, hogy a Német Szövetségi Köztársaság területén keresztül haladnak. S még számos hasonló fontos helyi probléma megoldá­sához segít hozzá a négyhatalmi megállapodás. Egész Európa számára jelentős azonban, hogy Nyugat-Berlinről végre a még átfogóbb német és európai kérdések megoldására lehet áttérni. Köztudomású pél­dául, hogy annak idején a Brandt-kormány a szovjet—nyu­gatnémet, a lengyel—nyugatné­met szerződések ratifikálását ah­hoz kötötte, hogy előbb Nyugat- Berlinnél jöjjön létre megálla­podás. Bonn persze nem adja fel egyhamar halogató taktiká­ját: most már azt emlegetik, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal való megállapo­dás a feltétele a ratifikációnak. Bahr bonni államtitkár a héten találkozott Kohl-lal, az NDK-t képviselő államtitkárral, de utá­na úgy nyilatkozott, hogy az iga­2 Bimm um. AUGUSZTUS s®. zi megbeszélések — még nem is kezdődtek meg! Az európai kérdéscsoport­ban a héten a magyar diplomá­cia is aktív volt. Az Elnöki Ta­nács elnökének finnországi láto­gatása nemcsak a kétoldalú kap­csolatok megjavítására vagy ép­penséggel — az ősi rokonság ro­mantikájának felidézésére adha­tott alkalmat, hanem sokkal in­kább az európai biztonság és együttműködés szolgálatában ál­lott. Az aktívan semleges Finn­ország a szocialista államokkal együtt sokat tett eddig is egy összeurópai értekezlet előkészí­téséért. Helsinki házigazdájául jelentkezett például az európai biztonsági és együttműködési konferenciának. Losonczi Pál és Kekkor.en elnökök tanácskozá­sain az értekezlet előkészítésének meggyorsításáról volt szó. A finn—magyar tágyalások nem­zetközi sajtóvisszhangjából, a nyugati polgári lapok beszámo­lóiból kitűnik, hogy a magyar államfő megnyilatkozásait úgy értékelik, mint a szocialista or­szágok határozott szándékának kifejezését: az európai szocia­lista közösség akarja a konferen­ciát és akarja a konferencia si­kerét, az európai biztonsági rendszer kialakulását, az együtt­működés megteremtését földré­szünkön. Losonczi Pált, mint e törekvések „tolmácsát” emlegette ezekben a napokban a világsaj­tó. Távo'abb tekintve, konti­nensünkről Latin-Amerika törté­nései érdemelnék külön figyel­met. Bolíviában a haladás hívei átmenetileg vereséget szenved­tek azzal, hogy jobboldali kato­nai puccs űzte el azokat a tábor­nokokat, akik antiimperialista politikába kezdtek, akik a népre kívántak volna támaszkodni.... De minden arra vall napjaink Latin-Amerikájában, hogy az antiimperialista fejlődést nem lehet fel tartóztam! Az egyes ál­lamok bátrabban vagy félénkeb­ben, de sorra-rendre szembefor­dulnak az észak-amerikai tőke kizsákmányolásával, határozot­tan, vagy óvatosan, de állami tu­lajdonba veszik a külföldi tőké­sek bánfáit, gyárait Valószínű, hogy az új bolíviai kormány sem mer mindent visszacsinálni Torres tábornok államosításaiból. Ugyanakkor példul Venezuelá­ban államosították az olajipart Mexikóban a rézipart. Allende, Chile baloldali köz­társasági elnöke, akit idestova egy éve választott a nép akarata és a népi egységbe tömörült baloldali párt helyes politikai kampánya az elnöki tisztre, most már — a földreform és a bányák államosítása után! — külpolitikai elképzeléseinek meg­valósításába kezdett. Ecuador­ban tárgyalt először azon az út­ján, amely később Kolumbiába vitte és amelyet Peruban fejez be. Ecuador korántsem olyan következetes antiimperialista po­litikát folytat, mint Chile, Al- lende és Velasco Ibarra ecuadori i elnök tárgyalásain mégis meg­állapították, hogy minden latin­amerikai államnak joga van ál­lamosító intézkedésekre, ame­lyek révén biztosítja a gazdasági függetlenséghez és a társadalmi fejlődéséhez szükséges természeti kincseket, anyagi javakat. A chilei—ecuadori közös közle­ményben azt is olvashattuk, hogy minden latin-amerikai ország­nak joga van Kubával felvenni a diplomáciai kapcsolatot, hely­reállítani a kereskedelmi vi­szonyt A bolíviai baloldal közös frontot hozott létre a reakció ellen A szlovák nemzeti felkelés évfordulója Prága A szlovák nemzeti felkelés 27. évfordulója alkalmából szov_ jet és más külföldi vendégek részvételével ünnepi megemlé­kezéseket tartottak az antifa­siszta megmozdulás egykori színterein. Besztercebányán, a felkelés központjában Medov szovjet konzul kitüntetést nyúj­tott át 16 volt partizánnak. A csehszlovák békebizottság pe­dig kitüntette a várost a cseh­szlovák békedíjjal. Pozsonyban a szlovákiai párt. és kormányképviselők megko­szorúzták a felkelés védelmében elesett szovjet hősök síremlé­két. A kassai ünnepségen meg­jelent A. M. Szagyilenko, a „fekete táborok” néven ismert legendáshírű partizán vezér. Guayaquil Az Ecudori Guayaquilben tar. tózkodó chilei enöknek a prog­ram szerint szombaton a város egyetemén kellett volna láto­gatást tennie, hogv ott átvegye a díszdoktori oklevelet. Allen- de azonban egészségi okokra hivatkozva ezt a látogatást le­mondta. Az AFP szerint néhány meg­figyelő a látogatás lemondása mögött „diplomáciai” fáradtsá­got vél felfedezni. Utal arra, hogy a chilei elnököt ecuadori látogatása során hatalmas tö­megek szinte frenetikus lelke­sedéssel üdvözölték. Quitoban a fogadására összegyűlt több ezer főnyi tömeg például a következőket kiáltozta: „Allen- de szocialista, Velasco imperia­lista!” Miként az AFP írja, valószí­La Paz Bolívia baloldali erői a hata­lomra jutott jobboldali rezsim megdöntésére „forradalmi ellen­állási frontot" hoztak létre. A szervezet a kommunista és a szocialista pártokat, a trockista csoportokat és a szélsőbaloldali erőket foglalja magában — je­lenítik nyugati hírügynökségek. A front által nyilvánosságra hozott dokumentum kijelenti, hogy a jelenlegi bolíviai körül­mények közepette a szocializ­mushoz vezető út megnyitásá­nak ..egyedüli eszköze a fegyve­res harc és a forradalom meg­indítása”. Az okmány bírálja Torres tá­bornok rendszeréit, amiért an­nak idején határozatlanságrói tett tanúbizonyságot és ingado­zott, amikor a szocializmus fe­lé mutató döntő lépésekről volit szó. A most megalakult front véleménye szerint a megdön­tött baloldali rendszer vezetőd nem bíztak abban ,hogy a nép képes a forradalmi folyamatok irányítására. Ez a bizalmatlan­ság tette lehetővé a gazdasági nűleg arról van szó, hogy a hatóságok diszkrét formában felkérték a chilei elnököt: te­kintsen el az egyetemen teen­dő látogatásáról, mert várható, hogy megismétlődnék az, ami a repülőtéri, fogadtatáson tör­tént és ez rendkívül kényes helyzetbe hozná Velasco elnö­köt Salvador Aflende egyébként Ecuadorból szombaton utazik el Bogotába. A Csád Köztársaság péteken megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Libia! Arab Köztársasággal, arra hivatkoz­körök jobboldali erőd és a had­sereg fasiszta csoportjai szá­mára, hogy rendezzék soraikat Torres tábornok elutasította, hagy idejekorán fegyverezze fel a népet, de amikor kitört a jobboldali lázadás, az emberek ezreit küldte a biztos halálba. A forradalmi ellenállási front hangoztatja, hogy egyes pártok döntő pillanatokban sem mond­tak le a szektás magatartásuk­ról és nem tömörültek frontba a fasiszta katonai lázadással szemben. A francia kommunisták javaslata A Francia Kommunista Párt képviselő-csoportja levelet in­tézett a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnökéhez, s ab­ban a külügyi bizottság sürgős összehívását kérte a négy nagy­hatalom között a nyugat-ber­lini kérdésben létrejött megál­lapodás politikai következmé­nyeinek megvitatására. A kommunista képviselő-cso­port levelében rámutat arra, hogy az európai biztonsági ér­tekezlet összehívását eddiig a nyugat-berlini probléma rende­zésétől tették függővé. Most ez az ürügy megszűnt, s ilyen kö­rülmények között fefljtétlenül szükséges lenne, hogy a fran­cia külügyminiszter a nemzet­gyűlés külügyi bizottsága előtt nyilatkozzék arról, hajlandó-e a kormány elismerni a Német Demokratikus Köztársaságot, s milyen kezdeményezéseket szándékszik tenni az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása érdekében. va, hogy Líbiának köze volt a pénteki államcsíny-kísérlethez. Az erre vonatkozó közleményt Baba Hasszán külügyminiszter olvasta fel a Fort Lamy rádió­ban. A közelmény szerint Libia ügyvivőjét felszólították, hogy azonnal hagyja el az országot Francois Tombalbaye elnök szántén megerősítette, hogy a Csád Köztársaságban puccs­kísérletet hiúsítottak meg és az ország ennek nyomán meg­szakította diplomáciai kapcso­latait Líbiával. Az elnök kije­lentette, hogy a puccsisták „az ő fejét, nem pedig az ország fejlődését” akarták. Hozzáfűz­te, hogy Ahmed Abdallah, az államcsíny-kísérlet egyik értel­mi szerzője öngyilkosságot kö­vetett eL A párizsi rádió jelentése sze­rint a Csád Köztársaságba kül­dött francia expedíciós csapa­tok laktanyáikban állomásoznak. Fort Lamy repülőterét tovább­ra is zárva tartják. Felfedezték az elrabolt robbanóanyagot London Patak Károly, az MTI tudó­sítója jelenti: Szombatra virradóra egy de- téktívosztag felfedezte a hétfőn Dél-Angliáből elrabolt nagy mennyiségű robbanóanyag rej­tekhelyét. A robbanóanyaggal — több mint 400 kiló gelignit­tel és 1300 gyutaccsal — egész háztömböket lehetett volna a levegőbe repíteni A veszélyes zsákmányt, amelyet valószínű­leg Észak-lrországba akartak csempészni, Readingben talál­ták meg egy házban, hosszú nyomozás után, NDK—NSZK megbeszélések Tizenhatodszor ültek össze a két Németország kéviselői. Kohl NDK-államíikár (balról), Bahr NSZK-államtitkár és Ulrich Sahm nyugatnémet kormány-megbízott (középen) el­hagyják a tanácskozások színhelyét. (Telefotó — MTI) „Allende szocialista, Velasco imperialista" „Líbiának köze volt a csádi államcsínykísérlelhez“

Next

/
Thumbnails
Contents