Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

Kubába utazott a KISZ küldöttsége Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vezetésével ma dél­előtt Kubáiba utazott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség öttagú küldöttsége. A delegáció Havannában — más szocialista országok ifjúsági szervezeteinek képviselőivel együtt — kubai szolidaritási nagygyűlésen vesz részt, majd Chilébe látogat, a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség végrehajtó bizottsági ülé­sére. A magyar küldöttséget meghívták a Chilei Népi Egy­ségfront választási győzelmének egyéves évfordulóján tartandó tanepségekre ja. Pótfelvétel a tanárképző főiskolákon A Művelődésügyi Minisztéri­um intézkedése alapján a ma­tematika-szakos tanárhiány eny­hítésére a tanárképző főiskolák pótfelvételt hirdettek. Az ezer jelentkező közül 200-at vesznék fel. Közülük ötvenen tanulhat­nak Szombathelyen, ahol — a tanítóképző intézetben — kezdi meg működését a Pécsi Tanár­képző Főiskola kihelyezett tago­zata. Itt a leendő matematika— orosz, matematika—ének, és ma­tematikai—testnevelés szakos tanárokat képezik. (MTI) Öt napot fizet, hetet kap Üdülési akciókat szervez az IBUSZ » A hasonló tavaszi kedvezmény sikerén felbuzdulva az IBUSZ az idén ősszel újra megrendezi az „Ct napot fizet, hetet kap” üdülési akcióját. A szántóéi, balatanimáriafürdői, fokihegyi, zamárdi touringhotelekben, a balatonföldvári és siófoki mote­lekben, az agárdi touringban, a balatonfüredi Marina Szállóban, a balatonalmádi Aurora Szálló­ban és a Hotel Tihanyban üdül­hetnek kedvezményesen, a déli parton szeptember 12-től 30-ig, az északi parton szeptember 16» tól 30-ig. Az ősszel a tavaszi akcióhoz hasonlóan több ezer külföldi vendéget is várnak. (MTI) Kezdődik az új tanév Kétaxáxhuaxonnyotc exer hoxépisholáa — Már alig vexetnek a gimnaxiaták Az általános iskolai tanulmá­nyokat most kezdő kisdiákok Száma várhatóan 126 000 lesz. A különböző típusú középisko­lák első évfolyamaiba 55 800 fiatal iratkozott be. Előzetes számítások alapján, a középis­koláikban nyíló első osztályok száma 1 600—1 700 között ala­kul. Ebből a szakközépiskolák­ban 830, a gimnáziumokban 800 osztály kezdi meg működé­sét. A gimnázum első évfolya­mokból 360 szakosított tanter­vű, a többi általános tantervű Fogadóóra a megyei tanácsnál Soron következő fogadóóráját augusztus 28-án, szombaton 9- től 12 óráig tartja hivatali he­lyiségében (Békéscsaba, Iroda^ ház, Felsőkörös sor) Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese. lesz. Az általános iskolákban várhatóan 1 millió 82 000 gyer­mek, a középiskolákban pedig előreláthatólag 228 ezer fiatal tanul majd az új oktatási évben — nappali tagozaton. A gim­nazisták létszáma 116 000, a szakközépiskolás diákoké 112 ezer lesz. Az idén tovább növekszik az általános iskolai napközi ott­honokban elhelyezett tanulók száma, s az új csoportok szer­vezésével valószínűleg eléri a 220 ezret. Szeptember első hetében ál­lítják össze mind az általános, mind a középiskolákban az osz­tályok végleges órarendjét. A tanévkezdést követő két hetet az általános iskolákban „star­toló” kisdiákok főként azzal töltik, hogy megismerkedjenek az iskolai élettel, a magatar­tásbéli követelményekkel. Az 1971—72-es oktatási év hivatalos rendje — a művelő­désügyi miniszter erre vonatkozó utasítása alapján — következő­képpé« alakul: az első félév szeptember első munkanapján kezdődik és a téli szünet utol­só napján ér véget. A máso­dik félév a téli szünetet köve­tő első munkanapon kezdődik és a rendtartásokban előirt na­pon zárul. A tanulók első fél­évi osztályzatait — a decem­ber 21-i helyzetet figyelembe véve — a téli szünetben sorra- kerülő osztályozó értekezleten zárják le és a szünet utáni el­ső tanítási napon, az ellenőrző­könyv útján hózzák a szülők tudomásárá. A téli szünidő 1971. december 22-től 1972: január 8-ig, a ta­vaszi szünet 1972. április 2-től április 14-ig tart. Áz érettségi képesítő írásbeli vizsgáikat va­lamennyi középiskolában nap­pali tagozaton 1972. május 11— 19 között bonyolítják le. A tan­évzáró értekezletet az általános iskolákban június 19-ig, a kö­zépiskolákban jún. 30-ig tart­ják meg, az igazgató által ki­jelölt napon. (MTI) Az egyetlen, még meglevő székely-kapu Csíkkozmáson, Dobos Ábrahálnék tulajdona. Az új kerítésre és kapura már náluk is ott a kő, s a többi anyag, de kegyeletből újra és újra meg­hosszabbítják az immár nevezetes kapu életét. húszán végeztek egyetemet a faluból, s jelenleg is többen jár­nak különböző felsőfok^ intéz­ményekbe. A faluban termelőszövetkezet működik, de nagyon sokan eljár­nak különböző iparvidékekre, különösen a közeli Csíkszeredá­ra. Azt azért fájlalják, hogy sok fiatal mond búcsút a községnek, de amikor az egyetlen székely kaput keressük Béla bácsival, s egy patak miatt csaknem meg kell kerülnünk a falut, hogy a másik utcasorra mehessünk (mert nem akadt, aki itt-ott egy pallót keresztbe tett volna a ví­zen), az öreg tanító is úgy nyi­latkozik: „Bizony a gyerekek többet kívánnak, ami az öregek­nek mérföldköves változás, ne­kik az már kevés!” A tanítás egyébként már ma­gyar nyelven folyik az általános iskolában, valamennyi tantár­gyat anyanyelvükön tanulhatják a gyerekek, s napi egy órában tanulnak román nyelvet és iro­dalmat. A magyar irodalom ok­tatása során a magyar klassziku­sokat, s a romániai magyar írók, költők munkásságát is tanítják. A tv-ben nagyon várják a heti két alkalommal jelentkező ma­gyar nyelvű adást, s nagyon- nagyon szűknek bizonyul a mo­zi, amikor magyar filmet játsza­nak. Ha jó a film, s más nemze- tiségűeknek is tetszik, nagyon büszkék rá. S ezzel kapcsolatos egy Brassóban, az ottani dalfesz­tivállal kapcsolatban elhangzott megjegyzés: Sifajnos, mondták, nekik nincs szerencséjük a Ma­gyarországról érkezett énekesek­kel. Nagy izgalommal mennek a fesztiválra, olyan szívesen tap­solnánk a magyar szereplő si­kerének, s ezzel szemben mindig be kellett látniuk, hogy igazsá­gos volt a zsűri döntése, gyen­gén szerepelt a várva várt ver­senyző. A népművészetet, a magyar kultúrát egyébként helyi erőből is igyekeznek ápolni. Tánccso­portjuk van, külön idősekből és fiatalokból álló színjátszó cso- •ortok működnek a faluban, s havonta Csíkszeredáról magyar színtársulat vendégszerepel. Á foszt csévá! Volt valami? Történt valami? — Így kezdődik az újságíró iskola talán mind­máig legélvezetesebb tananyaga, Ruffy Péternek a riportról szóló tanulmánya. A neves szerző pá­lyakezdő korában ezzel állított oda minden reggel a gyár ro­mán portásához: Á foszt csévá? Igen, történt — mondhatná az öreg portás. Sok minden történt, s történhet a dolgozó ember ja­vára, ha végre „Dunának, Oltnak egy a hangja...” Kovács Ferenc (Vége) AZ EMBER ÉS JELLEMZÉSE Bölcselkedésre hajlamos pártmunikás barátom a minap azzal a (kijelentéssé]. lepett meg, hogy náluk, a város egész­ségügyi intézményében tökéle­tes harmónia jellemzi a külön­féle tisztségek viselőinek mun­kásságát, emberi kapcsolatait, egymás erényeit nem vészük számításba, egymás hibáiról, emberi gyarlóságairól pedig nem beszélnek. Nem véletlen, hogy a szóban forgó intézmény- ben lábra kapott az önelégült­ség, egyre-másra jelentkeznek a torz vonások a vezető káde­rek jellemében, munkájában, magatartásában. A harmónia csak látszatra tökéletes, valójá­ban súlyos intrikák, személyi ellentétek zajlanak le a kulisz- szák mögött, nem a bizalom, hanem a kölcsönös bizalmat­lanság uralkodik az embere­ken. Az ilyen eset szerencsére nem általános gazdasági és társa­dalmi életünkben. Vezető ká­dereink egymás közti viszonyát többnyire az őszinteség és a nyíltság jellemzi. Ezt tükrözik a róluk készített írásbeli do­kumentumok, amelyeket az el­múlt években, — hónapokban minden érdekelttel ismertettek a helyi pártszervezetek és sze­mélyzeti osztályok, ugyanakkor — ami az előbbinél is fonto­sabb — az írásos jellemzések szinte mindenütt megegyeztek a szemtől szemben is elmondott véleményekkel, az érdekeltek munkájának és magatartásának tényei vei. Nálunk egykor divat volt csupán a külsőségeken mérni a vezető emberek puritánságát, avagy fennhéjázását. Szó sincs róla, mintha ma nem tulajdo­nítanánk jelentőséget bizonyos külsőségeiknek is. A különféle tisztségviselők kötelező társa­dalmi normáival szemben álló magatartásbeli, életmódbeli hi­bák ugyanis rendszerint már a bajt, vagy annak a kezdetét jelzik. Mi több, önmagukban is egyengetik az utat az eltá­volodáshoz, az elszakadáshoz, a gondjaikra bízott emberek mindennapi problémáitól és végső soron, attól az érzelmi, gondolkodásbeli közösségtől ke­rülnek mind távolabb, amely­nek elszakíthatatlan láncként kell összekapcsolnia vezetőt és beosztottat. Kétségtelen, hogy az, aki nagy elfoglaltságára hivatkozva elsősorban a régi osztálytársaival, egykori kenye­respajtásaival való kapcsolatait építi le, aki nem szakít időt arra, hogy felkeress© beosztott­jait a munkahelyeiken, az könnyen elfelejti a másfél-két­ezer forintnyi keresetű csalá­dok gondjait. De ennél is fon­tosabb, hogy mindenekelőtt arra figyelmeztessük a vezető posztókat betöltő embereiket: maradjanak meg egész életvi­telükben olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor felelős tisztségbe helyezték őket. A bizalmat annak idején tudásu­kon, rátermettségükön kívül éppen azzal vívták ki, hogy olyannak ismerték őket, akik bármilyen magas vezető helyre kerülnek is, a kollektív érde­keket fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ehhez el­engedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, hanem feddhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a he­lyes emberi magatartás, mun­kastílus jellemzi a vezetőket. Ám kiskirályok, sikerektől meg- részegült, önző és harácsoló tisztségviselők sem ismeretle­nek. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból származnak, aki­ket valamikor a szerénység, az áldozatkészség példakepeinek is tekinthettünk. Kádermun- i kánkmak egyik ártalmas fogya- ! tékossága éppen abban rejlik, 3 hogy egyes üzemekben, intéz­ményekben és. hivafcaloikbam csak ezeket a régi érdemeket sorakoztatják fel, amikor jel­lembeli torzulásokról, esetleg súlyos visszaélésekről kell el­számoltatni valakit. A közelmúlt napokban indult vizsgálat az egyik középüzem igazgatója ellen, akiről még né­hány év© így vélekedtek a mun­kások: „Már régen kiemelték közülünk, vezetővé tették, de ő megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt!” Történetünk sze­replője annak idején cselekvő részese volt az újjáépítésnek, a munkáshatalom (kivívásának, az ellenforradalmárok elleni harcnak, igazgató lett és a lá­zas munka mellett egyetemet is végzett. Az utóbbi időben azon­ban talpnyalólkkal, karrieris­tákkal, egyszóval olyan .embe­rekkel vette körül magát, akik­től korábban ő maga óvta mun­katársait. Nemrég nagyon is kétes eredménnyel kecsegtető újítási célokra jelentős összege­ket juttatott „udvartartásának” — s amint ez lenni szokott — a pénzt meg is osztotta cimbo­ráival. Ez az ember valamikor hivatásszerető, áldozatkész épí­tője volt társadalmunknak, ma viszont csak az egyéni luxus­igények kielégítését hajszolja, mind tisztességtelenebb eszkö­zökkel. Jellemében természe­tesen nem egyik napról a má­sikra következett be a 180 fo­kos fordulat, hanem lassan, mindazok szeme láttára, alkik ma foggal-körömmel védik őt, mert ki szeretnénék bújni az ellenőrzéssel járó felelősségük, vétkes mulasztásaik alól. Sajnos, az ellenkezőjére, történetesen arra is akad nem egy példa, hogy egyes vezető emberek esetében más vezető emberek a szereplőket is félna­gyítják. Tárgyilagos értékítélet szerint nem feltétlenül részeges az, akiit valahol, valamikor ita­los állapotban láttak. A mon­dandóm elején szóba hozott egészségügyi intézmény párt- titkára másfél évvel ezelőtt, egy házi mulatságon többet ivott a kelleténél, s jóllehet semmi botrányt nem csinált, ma is a szemére vetik a tör­ténteket, elsősorban azok a ve­zetők, akiknek egyedül ő nem hajbókol, akik egymás erénye­it nem veszik számításba, akik egymás hibáiról nem beszélnek az erények miatt. Ismerek egy vállalati főmér­nököt, húsz esztendeje ugyan­ebben a beosztásban dolgozik. Néhány hete egy jelentéktelen üzemszervezési ügy elbírálásá­nál hibázott, elfogadta munka­társa megalapozatlan javasla­tát. A döntés balul sült el. Fő­mérnökünk számított is rá, hogy a melléfogás nem marad szó nélkül, de egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy sok éves munkásságát adandó alkalommal ezzel az egyetlen, félresikerült döntés­sel kérdőjelezik meg. V ezető tisztségviselőink pontosabb, (hitelesebb jellem­zése nem tűri az ilyen szub­jektivizmust. Ahol rendszere­sen. figyelemmel kísérik az egyes emberek életútját, ahol szükség szerint dicsérnek és elmarasztalnak, ott sohasem mutat torz képet a tükör, ame­lyet a közvélemény mindig lát­ni akar. A vezető kádertól? őszinte jellemzése azonban nemcsak azért bír megkülön­böztetett fontossággal, hanem azért is, hogy az érdekeltek kezében, mindennapi eszközzé váljék beosztottjaik jellemének, magatartásának formálásában, alakításában. K. F. BÉKÉS a 1 1971» AUGUSZTUS 36. ** / l

Next

/
Thumbnails
Contents