Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Lovas szobor Ulánbátorban A Mongol Népi Forradalom ötvenedik évfordulójára Bátor lovas szobra előtt Nem kommentálta, csak oroszra fordította az emlékmű föntről lefutó, függőleges rajzó feliratai:: „Nem veszítjük el a szabadságot, amit veled kivívtunk...! Elmélyítjük a forradalmat!” Havas Ervin Képek Mongólia életéből Egy Szoborkompozíció és egy életkép együttes hatása tart fogva estébe-nyúlóam. az Ulánbátor Szálló kényelmes szobájában, amelynek ablakain át bekúsznak a főváros fényei. A lovas szobor a.főtéren áll, valami fuoesa, szokatlan, hirtelen-megtör.t és változást sejtő mozdulatba komponálva, amely olyannyira eltér az otthoni, méltóságteljes, első lábaival ágaskodó lovas szobroktól, hogy neheaen lehet szabadulni a látványtól. Ez a ló ugyanis hátsó lábaival ágaskodik az ég felé, hirtelen, kemény mozdulattal, fejét a földre szegve, az ellenállás Indulatától duzzadtan, hogy levesse magáról lovasát. Ám a szándékok összecsapásából érezhetően a lovas fiú kerül ki győztesen, s szinte várjuk a következő mozdulatot: a megadót, az embernek engedelmest, a belenyugvót. S mintha csak e szobor-jelenet kelt volna életre néhány nappal előbb Arahangáj almákban (megye), 1700 méterre a tenger szintje fölött a kúpalakú hegykoszorúval övezett fennsíkon, ahol a mongol pásztorok, fürge lovaikon vágtatva, a gyakorlatban is bemutatták külföldi vendégeiknek lovastudományukat, a vádló betörését és sok más mutatvány tudományát a népi szokásvilágnak, az ember és a természet harcának. Ugyanaz a kétirányú elszánás, az akarat és az erő összecsapása, ugyanazok a félbetört, vad és váratlan mozdulatok, a küzdelem keménysége és szépsége. E hatalmas országban sok minden másképpen van, másképpen történt, mint nálunk; e nép sokszorta távolabbról tért az útra, amelyen mi is járunk. A feudalizmusból — a fejlődés kapitalista útját kihagyva — egyenesen a szocializmusba lép. Más mérce kell a méréshez? Nem. Nem mércéről van szó, hanem szemléleti módról: ki mit lát meg, mit tart fontosnak annak az országnak jelenéből, jövő’iéből. amelv fél évszázada még jobbágyrendszerével, világi és egyházi hűbérurak lsizsákmórwotó hatalmával, írástudatlanságával, mélységes népnyomorával, s a gyarmatosítók elnyomásával Ázsia egyik legelmaradottabb országia volt, amelynek akkori fővárosáról, Urgáról, így írt Majszkfj szovjet akadémikus 1919-ben: „A városnak egyetlen útja vagy tere sincs, amit emberi kézzel építettek volna, s csupán egyetlen ipari üzeme van, a 49 kilométerre fekvő Nalajhi szénbánya 40 munkással, 1500 tonnás évi széntermeléssel. A város 30 ezer lakójából 20 ezer a láma”. Szemléleti kérdés tehát, hogy ki mit vesz észre a szocialista Mongóliában. Lehetne fanyalogni is akár ,hogy például Ulánbátor modem városközpontja körül még sök jurta látható, ám így, a múlt és a jelen összefüggéséből kiragadva, mindez nem több felszínes egzotikumnál, vagy legalábbis egyoldalúságnál. Sokkai fontosabb ennél, hogy a városban, ahol a forradalom előtt valóban alig volt kőépület, ma mér a lakosság hatvan saá- zaléka modern lakóházakban lakik, az elmúlt években csaknem negyvenezer család költözött új otthonába, városnegyedek emelkedtek ki a földből, s csupán a most befejeződött negyedik ötéves terv időszakéban 155 ezer négyzetméternyi ' lakóteret építettek fel a mongol építőmunká. sok. A forradalom előtt... A forradalom után... Hányszor hallom a mostani ünnepnapokon e két elhatároló szót. A kolosszális feladat a népi forradalom győzelme után hárult a pártra, amely a lenini útmutatás nyomán, a társadalmi fejlődés nem kapitalista útját választva, a szocializmus felépítését tűzte ki célul, A forradalom előtti Mongóliában nem volt ipar, a kereskedelmet a külföldiek tartották kézben, az írni-olvasni tudók száma a lakosság egy százalékát sem érte el, az országban mindössze egyetlen iskola működött, kórház, orvos, ismeretlen fogalom voilt. íme ezt jelenti a forradalom előtt meghatáro. goi Népköztársaság, a Szovjet, unió és a többi szocialista ország hathatós segítségével, külterjes pásztorkodást folytat^ országból agrár-ipari országgá vált, amely célul tűzhette ki a szocializmus anyagi-technikai bázisának megteremtését, a szocialista társadalmi—gazdasági rendszer teljes felépítését. Mongol elvfeársaink, ha új életükről, a forradalom eredményeiről beszélgetünk mindig hozzáteszik: csak a Szovjetunió és a szocialista országok segítségével érhettük el ők eb! S valóban, a fiatal szovjet állam már 1921. november 5-én barátsági szerződést kötött Mongóliával, amely az első egyenjogú diplomáciai okmány Mongólia történetében, s azóta is egyik alapja a szocialista ország fejlődésének; Az új ország megbecsült és elismert tagja a szocialista közösségnek, s mind szélesebbre tárva kapuit, erősítve politikai és gazdasági szerepéé, tagja a KGSfT-nek, az ENSZ-nefe, 51 állammal tart diplomáciai kapcsolatot, s több mint 20 országgal kereskedik. Befejezésül idekívánkozik még egy jelkép. Kísérőmmel, Urtriászán újságíróval álltunk Szuba A Mongol Népköztársaságban jelenleg 10 ezer főre jut 93,4 s=á- s^ásé. kórházi ágy. A járások 70 százalékában kórház vagy orvosi rendelő működik. Képünk a Sasz'yin nevű kórház műtőjében kész ült. A Herlen-Baján nevű állami gazdaság szarvasmarha tenyészete. ßm mms& § 1971. JULIUS 11. zás. S mit jelent e két szó: forradalom utam? A puszta felsoroláshoz is kevés egy cikk terjedelme. A gazdasági eredményeket így foglalhatjuk össze: Mon_ A Mongol Népköztársaságban a mezőgazdaság szocialista átala kítása 1950-es evek végén befejeződött. A mezőgazdaság gépe sítése terén az elmúlt öt év alatt nagy lépésekkel haladtak előre. Ezidő alatt a traktorok száma négyszeresére, a tehergépkocsik száma háromszorosára növekedett. A következő öt évben a traktor ok számát nyolcszorosára, a te hergépkocsik számát 10 százalékkal a többi mezőgazdasági gépek számát 15 százalékkal növelik. 1970-ben 20 millió métermázsa gabonát termeltek, ami a belső szükségleteket teljes mértékben fedezi. Ulánbátor« városkép; a Kéke útja
