Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Kérdezni jó, de a dolog nem olyan egyszerű étfőn délután a „Húszas stúdió” műsorát hallgattam. Fiatalok kérdéseire válaszoltak abban vezetők, többek között az orosházi városi tanács titkára, Szegvári Pétemé dr. is. Kétségtelen, hogy ifjúságunk soha nem érdeklődött annyira a közügyék után, mint ma. Az is kétségtelen, hogy igazságérzetük és igazságkeresésük erőteljes és tudatos. És kérdezni is jó, az ifjú ember bizonyára megtisztelve érzi magát, hogy vezetőinktől okos kérdéseire választ kaphat. Persze, okos kérdő“ seire. Korántsem, arról van szó, hogy ezek a kérdések nem voltak okosak. De azért kérdezni is meg kell tanulni, és nem mindegy az. hogy a kérdés eléggé megfontolt-e vagy sem? Az első körülbelül így hang“ zott: „Épül-e és mikor tanyai kollégium Orosházán, és mi történik az elnéptelenedett tanyai iskolákkalV’ *4 tanácstitkár elmondta, hogy — sajnos — nem épül, mert nincs rá pénz. Hangoztatta azt a véleményét is, hogy inkább kisebb otthonokat képzelne el, egy-egy iskola felügyelete alatt, ahol 15—20 gyerek kényelmes, tiszta hálóhelyet kapna, és a napköziben élné délutáni életét. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb. Meggondolandó, hogy kell-e Orosházán tanyai kollégium? Érdemes lenne-e építeni? Nem vagyunk-e mostanában kissé egyoldalúak, hogy mindig mindent csak új felépítésével képzelünk el. Nem lehetne-e olcsóbban és okosabban, már meglevő épületeket új célokra felhasználni, és nem azonnal bontani, mert korunkhoz, a hetvenes évekhez már nem illik (?!) a hasznait átalakított, csak a hipermodern új? Mennyi kérdés, és lehet, hogy ezek között is akad olyan, amelyik nem a legjobb körvonalazása a dolgoknak. De az alapiétel, hogy kell-e mindig a drága új, és nem jó-e néha a régi, a még használható, ez nem kis- szerűség, hanem inkább takarékos gazdálkodás. Mondhatnánk úgy is: a paplan hosszáig való nyújtózás, és nem tovább. Nos, kell-e Orosházán tanyai kollégium? Szegváriné szerint nagylétszámú kollégium semmi esetre sem kell. Be sem tudnák népesíteni. Ezelőtt 3 évvel 350 gyerek tanult a város külterületi, tanyai iskoláiban. Az idén már csak 150, és a napokban szüntetik meg a kiscsákói iskolát, ahová tucatnyi gyerek járt. A kiscsá- kóiak a jövő tanévre már városi iskolába iratkoznak, és valamennyiük családnál (általában nagyszülőknél) lakik. Tehát feltehető, egyikőjük sem kért volna helyet a kollégiumban. Más megokolás: ha ma kezdenének építeni, mondja Szegváriné, mintegy 3 év múlva lenne készen (építőiparunkat és kapacitását stb. ismerve, nem is túl hosszú a feltételezett három év!), akkorra pedig kérdés, lesz-e még annyi tanyai iskolás, hogy lakója is lenne a szép, új kollégiumnak? Az orosházi járásban Tótkomlóson és Csorváson hoztak létre kollégiumokat a tanyai iskolákból bekerült gyerekeknek. Ez a két kollégium a járás más községeiből, határrészéből (akár az orosháziból is!) felvesz gyerekeket. Mégis sok üres helyük van. Nincs rá gyerek. Vagy családnál helyezik el őket, vagy a szülők nem akarják, hogy oda menjenek. A miért már hosszasabb elemzést igényelne. Ilyen körülmények között a még meglevő százegynéhány orosházi tanyasi iskolásnak új kollégiumot építeni, és vállalni azt, hogy három év múlva, mire felépül, már jóformán nem lesz. aki lakója legyen; nem lenne ésszerű. Kéthetenként húszasával tárgyal kérelmeket az orosházi városi tanács, amelyek mind a városba költözéssel kapcsolatosak. Áramlik be a tanyai lakosság, velük a gyerekek, az iskolakötelesek is. Végeredményben ügyes kérdés volt az, amire Szegvárinétöl választ kért a Húszas stúdió. Csak éppen a helyzet felületes ismeretéből fakadt, és ez alapos szépséghibája. Igaz, amit kérdeztek a fiatalok és mégsem az. Egy újabb példa arra, hogy milyen körültekintően, és számtalan oldalról kell megvizsgálni mindent ahhoz, hogy az összetevőket szintézisbe hozva, véleményt, kérdést formáljunk valamiről. Egyszóval: kérdezni tényleg jó, de a dolog nem olyan egyszerű, Sass Ervin PP A város nemzeti kincsei ezek a képek’* Megnyílt Gyulán a Kohán-kiállítás Csaknem háromezer festményt, grafikát hagyott Gyula városára a néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló művész, Kohán György. Ezek közül mintegy száz művet 1969-ben és 1970- ben már láthatott a közönség. Most az alkotó kevésbé ismert grafikai munkásságából válogatott sajátos hangulatú anyagot dr. Supka Magdolna művészettörténész és Koszta Rozália festőművész. Pénteken este Szerdahelyi István, a gyulai múzeumigazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük a művész édesanyját, valamint politikai, állami, társadalmi vezetőket, közéleti személyiségeket és alkotó- művészeket. Siklós János, a Népszava fő- szerkesztője nyitotta meg a tárlatot, megemlékezve Kdhán- nak a városban töltött éveiről, itteni élményeiről, érzelmi Gyulához-kötődéséről, aminek késői eredménye egyebek mellett az új kiállítás. Sok robosztus erőt, keserűséget, mindenek- fölött azonban alkotókedvet; élnivágyást sugalló-sugárzó darabjával, eleven hagyományjellegével, mellyel nemcsak egy város, környék-, hanem az ország felbecsülhetetlen értékű kincsévé vált. Érdemes felsorolni a Dürer- teremben bemutatott művek Sitié István grafikái Békéscsabán Csendben, külön megnyitó nélkül került a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Értelmiségi Klubjának falára a fiatal csabai rajztanár, Sülé István tizenkét grafikája, öregasszony és fiatal lány portréja, hangulatos utcarészletet bemutató tusrajz, Körös-parti táj mutatja többek közt az alkotó lírai beállítottságát, érzelmi gazdagságát, tehetsége megannyi bizonyságát. A kiállítást szeptemberig tekinthetik meg az érdeklődők közül néhánynak a iíméí: Asz- szony és táj, Model és gyümölcskínáló asszony; Fény és tulipán, Korsós nő, Leány és szivárvány, Dal a mezőn. Ülő lány talpastállal; Emlék egy asszonyról, nyárról, Ülő anya gyerekekkel, korsóval, Szivárvány három nőalakkal — önmagukban is érzékeltetik, hogy a kiállított grafikák középpontjában az ember áll, mégpedig a nő, leggyakrabban a természetben; hajolva-, ülve, meggörnyedve, gyermeket, gyümölcsöt, edényt kezében tartva, szelíd koronájú fáktól, szivárványtól övezve-ölelve. A formák közül a leggyakoribb a kerekded — egyenes, szögletes vonalakat alig látunk a képeken. A színek halkabbak, halványabbak, líraibbak, mint az előző két kiállítás festményein. Azok hatalmas energiáját, tragikus mélységét, tömörségét itt inkább a fekete-fehér művek idézik — még a két saivárványos mű is fehér papírra rajzolt, fekete vonalakkal ívelő alkotás. Gazdag és még a műértők számára is sok újdonsággal szolgáló tárlat a Rohán-sorozat harmadik rendezvénye. Örömet, szép élményt ajándékoz a látogatónak és azzal a kívánsággal tölti el, hogy hasonló jó rendezésben, méltó körülmények között nézhesse meg a következő években is Kohán György életművének további alkotásait. Kiállítósok Békés megyében: Bulgária fényképeken Lassan hagyománnyá és jó hagyománnyá — válik, hogy a budapesti Bolgár Kulturális Központ, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága és a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya színes és feketefehér fotókon mutatja be Békés megye lakóinak a testvéri bolgár nép életét, történetét, szokásait, tájait, művészetét. A közeli napokban a megye nyolc helységében nyílnak Bulgáriáról képet adó kiállítások. Békéscsabáin, a Megyei Művelődési Központban rendezik a Bolgár Népköztársaság című bemutatót. Mezők o- vácsháza nyújt otthont a Bulgária, az aranyló nap országa című fotó-összeállításának, a békési művelődési otthon A lipcsei pert, a csanádapácai Lenin és Bulgárai kapcsolatait, a szarvasi az ország parkjait és ligeteit, a gádorosa Ivan Vazovot, a szeghalmi az Aranyló homokú tengerpartot, a csorvási a vidicai várat ismerteti meg megyénk lakóival vagy idézi fel újra azok emlékeit, akik személyes tapasztalatokat is szerezhettek a baráti országról. A Gyulai Várszínház három műrészének kitünteiése Pénteken este, a Várszínház idei első bemutatóját követően, Dér Lajos, a Gyulai Városi Tanács elnökhelyettese várszínházi emlékplakettet és pénzjutalmat adott át a város legjelentősebb nyári kulturális rendezvénye kimagasló munkát végző közreműködőinek., Ebben az esztendőben Szersén Gyula kapta a díj első, Tyll Attila a második és Csányi Árpád díszlettervező a harmadik fokozatát. A jutal- mazottak nevében Tyll Attila mondott köszönő szavakat, majd ugyancsak ő adta át a várszínház kollektíva nevében a hetvenkilenc szál gyertyával díszített tortát a produkció legidősebb résztvevőjének, Siménfalvy Sándornak, aki a bemutatókor ünnepelte születésnapját, (F«,tó. Demény Gyula) Kós Károly I. István, az Orezás iyíto című drámájának bemutatójavai itu^uuu.. *SKWfcen este a Gyulai Várszínház 1971-es évadja.
