Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Mindig as elsők kősóit •. . A tavaly megrendezett fogászati hónap alkalmával Molnár János ötödik osztályos tanuló egy karórát nyert. Képünkön » boldog nyertes a nevelők körében. Tíz évvel ezelőtt Kevermesen mindössze 60—70 tagja volt az ifjú vöröskeresztes-szervezetnek, s az első években csak az általános iskola néhány osztályának úttörői kapcsolódtak be a mozgalomba. Ennek ellenére voltak szép eredmények, hiszen 1961- ben elnyerték a Tiszta iskola címet, s a Mezőhegyesen megrendezett pedagógus napi ünnepségen Domsik Jánosné, vöröskeresztes tanárelnök megkapta a Kiváló Vöröskeresztes érmet A csoport 1962-ben Mezőkovácshá- zán, a járási versenyen második helyezést ért el, akkor Mahler József képesítésnélküli nevelő volt a tanárelnök. Domsikné 1965-ben. főiskolai tanulmányainak befejezése után ismét tanárelnök lett az iskolában s ettől kezdve szinte tömegesen jelentkeztek az úttörők a szervezetbe. Az 1965-től minden évben megkapták a Tiszta iskola címet. A kevermesiek hírnevet szereztek iskolájuknak. Egy alkalommal még a Magyar Rádiótól is felkeresték őket. A járási versenyeken is nem egyszer értek el második helyezést. A tanulók egyébként évek óta részt vesznek a községi vöröskeresztes munkában is. Mint ifjú egészségőrök, a tüdőszűrésen, véradás szervezésében végeznek lelkiismeretes munkát Oravecz Kálmán 1970-ben kimagasló munkájáért jutalmat is kapott Hasonló eredményekkel dolgoznak a diákotthonban is az ifjú vöröskeresztesek, ahol különös gonddal szépítik környezetüket, maguk ültetik a rózsafákat s végzik el a fanyesést, rózsametszést, kapálást. Serfőző Istvánná csoportvezető-nevelő, elmondotta, hogy nagy gondot fordítanak a higiéniára, tisztaságra, és minden reggel ellenőrzik a szobarendet s az eredményeket pontozzák. Hetenként egy alkalommal pedig értékelnek. A kollégium diákjai több elsősegély tanfolyamot szerveztek, s első helyezést is ért el egyik csoportjuk a vöröskeresztes vetélkedőn. A kollégiumban egyébként 16 ifjúsági csoport működik. Az iskolában 13 osztály, a diákotthonban pedig 3 osztály, 12 háló és az ebédlő nyerte el a Tiszta osztály, illetve Tiszta háló címet. A diákotthon egyébként most már teljes egészében ezt a címet viseli. Kovács Gábor cseregte. — Nagyon ügyes :í. Még most sem ittad ki a poharadat? Mit csináltatok? Kloss nem figyelt a locsogásra. Ingrid italára összpontosított és arra gondolt, hogy habozása teljesen felesleges volt. A cselekvésre alkalmas pillanat ismét elmúlt. — Felejtsd el már végre — hallotta újra Berta hangját. — Fiatal vagy, szép vagy, az egész világ a lábadnál hever. Nem vetted észre, hogyan néznek rád a férfiak?... Hallottam a beszédfoszlányokat az asztaloknál: „Ez a nagyszerű lány — jegyezte meg egy( csinos ezredes — ez a svéd énekesnő, Ingrid Kiéld”. Ott, ni, az ott, a harmadik asztalnál... — Az ilyesmi engem teljesen hidegen hagy — mondta Ingrid. Schultz másodszor is beiekez. dett valamilyen tréfa elmesélésébe; Ingrid felállt és maga kérte fel táncra Klosst. — A szentimentális szégyenlősük csoportjába sorolom magát — jelentette ki a lány, amikor azonban a férfi erősebben magához szorította, hozzátette — a szemtelenekhez. Csak tegnap óta ismerjük egymást. — Kevés az időm — suttogta Kloss, és ezúttal nem is hazudott. — Csakugyan úgy gondolja, hogy sikerül kihasználnia ezt az időt? — kérdezte a lány, s nevetésben tört. ki. Kloss pedig ismét arra gondolt, hogy Ingrid Kiéld, akinek pontos, egyúttal száraz és tárgyilagos személyleírását csupán egy nappal előbb kapta meg a központtól, egyre jobban tetszik neki. A lány arca közel volt. Kloss belenézett. tiszta szemébe, de elfordította tekintetét. Ezt a ragyogó lányt, akit most a karjában tart, meg kell ölnie! Ideje kevés volt, talán húsz órája ha lehetett feladata végrehajtására. Holnap éjszaka utazom — mondta Ingrid — helyesebben holnapután hajnalban. Nem találkozhatnánk Stockholmban? — Csak a győzelem után. — Hisz a győzelemben? — Német tiszt vagyok. — Én pedig — hallatszott a nevetve adott válasz — svéd állampolgár, és jogomban áll nem hinni. De, úgy látom, megint haragszik valamiért! Ha nem ismerné a lány bűnét, ha nem szólnának ellene kézzelfogható bizonyítékok, arra gondolhatna, hogy a központ hibát követett el. Hiszen előfordulhatnak tévedések. Ebben az esetben azonban semmiféle kétség sem merült fel. A lány teljes mértékben rászolgált a halálra, meg kell halnia, és Klosson kívül egész Berlinben senki sem volt, aki az ítéletet végrehajthatta volna. Az első nap reggelén érkezett a parancs, amikor már minden világos volt. Az utasítást a? öreg Arnold továbbította, Kloss egyetlen berlini összekötője és egyetlen berlini munkatársa. Abszolút megbízható ember, megfontolt, tapasztalata óriási, de már nem fiatal és gyakran betegeskedik. Pihennie kellene, de hát Berlint senki sem ismerte nála jobban és pillanatnyilag senki sem tudta volna helyettesíteni. (folytatjuk) Meleg munkahelyeken A békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet kettes üzemegységének búzatáblájában öt arató-cséplőgép követi egymást szép'sorjában. A harmadik gép kormánykereke mögött Bagi János áll. őszülő hajú, barnára cserzett arcú férfi. A tábla végére érve néhány percre kiáll a sorból. Szeme sarkában meg- csomosódott az izzadtsággal kevert por. — Ezerkilencszázötvenöt óta vagyok kombájnos. A legnehezebb, emlékezetem szerint mintegy négy éve volt, akkor még a Vizesfási Állami Gazdaságban dolgoztam. Akkora hőség gyötört bennünket, hogy a vezetőink délután négy órától nem engedtek bennünket nyeregbe ülni, csak miután a nap lebukófélben volt. Bagi János azt is elmondta, hogy tavaly nem aratott. A műhelyben dolgozott, az idén azon. ban nem bírta, hogy ne üljön — illetve álljon — a kormány- kerék mögé. dolgoznak, és havonta 2600— .3000 forintot keresnek. Milecz M. Endre azt mondja, hogy a fizetés arányban van a munkával, s ugyanezt vallják a többiek is. Igaz, meg kell dolgozni a pénzért, mert egy műszak alatt személyenként 8000 téglát, illetve cserepet kell berakni, behordani a kemencébe. — Nem panaszkodhatom, úgy érzem, erkölcsileg is meg vagyok becsülve — mondja a berakóbrigád vezetője. — Megkaptam a Szocialista Munkáért Érdemérmet. És mint munkásőr, az öt és tízéves szolgálati érmet. Egyszer a Kiváló dolgozó jelvényt, s. kétszer oklevelet * * 4 Az olvasztókemence ontja a meleget. Kint is 25 fok körül Igen, a kemencébe be kell bújnunk, és ki kell javítanunk a rongálódást. Hogy mennyi a hőmérséklet? Negyven fok körül. Három óra alatt két-három liter szódát iszik meg Vi-ncze Ferenc, ami azt jelenti, hogy ennyi a test nedvességelpárolgása. Megkérdeztem, hogy mennyi a fizetése, és arányban áll-e a nehéz munkával. — Nézze meg kint a kapunál a táblát. Állandóan azt olvashatja, munkásfelvétel van. Nem magyarázta agyon a dolgot, de válaszából egyértelmű, hogy 2400 forint, amit ezért a nehéz munkáért havonta kap, nincs arányban a megterheléssel. S hogy mégis tíz éve ott dolgozik? Becsületére válik. Botyánszki János (Fotó: Demény) — Tudja úgy van az, hogy aki egyszer belekóstolt ebbe a munkába, az Péter-Pál után rosszu] érzi magát falak között. Ilyen nyárban, mint az idén van, könnyű a kombájnos dolga. * * * Fiatalember. 21 éves. Munkahelye alig egy négyzetméter plató a gép vezetőülésénél. Alatta 130—150 Celsius-fokos útburkoló aszfaltzuzalék, felülről a nap heve melegíti, oldalról pedig a Diesel-motor. Tölcsér Sándor azonban ezt alig veszi észre. Nem ér rá. Óránként 40 tonna forró aszfaltot terít az előkészített útburkolatra. A néhány perces pihenőben, amit a tartály feltöltése tesz lehetővé, beszélgetünk. Arcáról most is csurog a veríték, s az ing is vizes rajta. — Egy éve vagyok a gépen. Igaz, néha meleg, de a kereset is arányban van a megterheléssel. Havonta háromezer körül viszek haza. A nagy monstrum motorja most is dohog. A teherautó platójáról pedig zúdul a forró aszfalt Tölcsér Sándor mosolyog, amikor a hőség megcsap és kicsit arrébb húzódok. Megszokta már a meleget, fel sem veszi. Aztán felkapaszkodik a vezetőállásba és mintha zsinóron menne, olyan egyenesen teríti a burkolózúzalékot az útra. Akárhogyan is vesszük, harminc év a kemencék mellett, mindenképpen sok idő. Különösen, ha nehéz a munka. Márpedig Varga Lajos, a Gyomai Sütőipari Vállalat kondoros! sütőüzemének szakmunkása eny- nyi ideje dolgozik pékségben, ahol többnyire negyven Celsius körül jár a hőmérő higanyszála. — Műszakonként négyszer-öt- ször állok 20—30 percig a vető. gödörben. Ez alatt 8—900-szor nyomom be a vetőlapátot a kemencébe és ugyanannyiszor húzom ki. Mire egy-egy vetéssel vagy szedéssel végzek, így nézek ki — mutat végig magán. Testét csak rövid fehér nadrág fedi. Barna bőrén lisztpor keveredik a gyöngyöző verítékkel, Alighogy befejezte a friss tészta felső kemencébe vetését, máris ott áll az alsó kemence szájánál. Felemeli a kemencenyílás takaró lemezét. Perzsel a kiáramló meleg. A pirosbama cipókat puhaszőrű, vízbemártott kefével simítja végig, amitől a kenyér héja csillogó mázt kap. Kiürült az alsó kemence és Varga Lajos vetőlapátján már ismét friss kenyértészta van. Nézem a pék karjain s hátán az izmok játékát. Ütemes mozgásában ott érzem a csepeli vasolvasztár, a tanyai tanító, a traktoros és a szövőnő kenyeret teremtő munkáját. • * • Már édesapja is ebben az üzemben dolgozott, innen ment nyugdíjba. Fia azonban már nem ezt választotta. Milecz M. Endre 44 éves. Tizenhat éves kora óta dolgozik a Tégla, és Cserépipari Vállalat beKéscsabai gyárában. Volt gyárvezető, párt-, titkár, üzemvezető, most brigádvezető. Amikor találkoztam vele, éppen az égetőkemencébe tolja be a nyersárukocsit, telerakva agyagtéglával. Hogy mennyi lehet a súlya, nem tudom, de Milecz M. Endre igencsak nekifeszül. A kemencében 35 fok körül lehet a hőmérséklet — Mostmár nagyjában — mondja a berakó — ez már elviselhető. Mielőtt azonban az égetést nem állították át gáztüzelésre, a kemencékben, amikor a berakást megkezdtük, sokszor meghaladta az 50 fokot is. Lehet, hogy azoknak, akik megszokták ezt a meleget, már elviselhető, de nekem őszintén szólva nagyon nehéz. Ki is megyünk, s egy cigarettaszünet erejéig beszélgetünk. A brigád tagjai csökkentett munkaidőben jár a hőmérő higanyszála. Vin- cze Ferenc félmeztelen felsőtestén a vaspor keveredik a gyöngyöző verejtékkel. KúpolóSj Vagyis vasolvasztár. Az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat békéscsabai vasöntödéjében dolgozik már tíz éve. Előtte bognár volt az egyik termelőszövetkezetben. Csapoláshoz készül, de mielőtt hozzákezdene, mégegyszer ellenőrzi a kémlelő lyukon az izzó vas minőségét. Arcát vörösre festi a kiáramló fény. — Naponta három órát töltök el a csapolással, és két órát a kemencejavítással. Amikor csapolok, a hőmérséklet sokszor megközelíti az 50 Celsius-fokot. /
