Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Visszahódítják a Balatontól a 100 0ytc1 ezelőtti partvonalat Az utóbbi évtizedók egyik legnagyobb partszabályozási munkáján dolgoznak a Balaton déli part j ám Közismert, hogy a tó úgyne­vezett elhabolási folyamata, a víz szárazföldi terjeszkedése mi­att, néhány helyen elvesztek a teleksorok és ez az oka annak, hogy bokáig érő vízben kell gyalogolniuk a vendégeknek. A szabályozás végeredmény­ben folytatása a siófoki ezüst parton megkezdett munkának és része annak a programnak, amely szerint 40 kilométeres szakaszon szabályozzák a déli partot. Siófok és Balaton világos kö­zött négy esztendő alatt nyolc kilométeres szakaszon 150 mé­terrel beljebb viszik a partot Ezzel mintegy 150 hektárnyi szárazföldet nyernek a tó jelen­legi medréből. Valójában azon­ban nem vesznek e] a Balaton­ból, csupán visszahódítják a 100 esztendővel ezelőtti partvona­lat A kotrással és kőgát mö-1 götti feltöltéssel homokos, lidó-í szerű partszakaszt alakítanak ki. | Mi újság a határátkelőhelyen? Három mázsa biblia, — Kinek lesz a Gerovitál? A gyulai határátkelőhely le­eresztett sorompója előtt két gépkocsi áll, mindegyik mögött lakókocsi. A rendszámtábla alapján könnyen megállapítha­tó: hollandok. Rövidnadrágas férfi száll ki az egyik kocsiból, a másikból idősebb nő. Törve bár, de ma­gyarul köszön. A vámőrök át­veszik az útiokmányokat, majd udvariasan megkérik a férfit, hogy nyissa fel a kocsi csomag­tartóját, aztán az egyik bőrön­Egv délelőtt a 92-es szobában Tfzpercenként nyílik, csukódik az ajtó. Az ügyfelek egymásnak adják a kilincset. Panasszal jön­nek, s ígérettel, jó szóval távoz­nak. Csütörtökön egy délelőttöt töl­töttem a Békéscsabai Városi Ta­nács épületének 92 számú szobá­jában. Itt fogadták azokat, akik­nek valamilyen észrevételük, megjegyezni valójuk akad a Társadalmi Bizottság által ösz- szeállított, s július 1-én köz­szemlére tett lakáskiutalási név­jegyzékkel kapcsolatban. A parányi előszoba zsúfolt. Sokan a folyosón várakoznak. Az újonnan jöttek előbb szinte kötelességszerűen megnézik a listát. Bár tudják, hogy nincse­nek rajta, mégis, saját nevüket keresik. Aztán ismerőst vélnek felfedezni a nevek között, s arra gondolnak, hogy miért az a má­sik, s miért nem ő...?! Csend van. Nagyobb csend, mint egy orvosi rendelő váróter­mében. A bebocsátásra várók nem közlékenyek. Inkább mo­gorvák. Pedig több közöttük az asszony, mint a férfi. Meri cigány vagyai: u Benn a szobában, egy jobb na­pokat látott íróasztal mögött ül a Társadalmi Bizottság két tag­ja. Mindent felírnak, mindennek utána néznek. S végtelenül tü­relmesek. Fiatal házaspár lép be. Az asz- szonv rövid hajú, riadt tekinte­tű. A férfi bőre egy árnyalattal sötétebb, mint amennyit még a gyakori napozás javára lehet ír­ni. M. J.-ék 1964-ben adták be a lakáskérvényt. Azután, hogy összeházasodtak. Van egy ötéves kislányuk. — Hol laknak? — Kétfelé. Az asszony a szü­leinél a gverekkel, én meg... A szülők ellenezték a házas­ságot. A férfi nem költözhetett az anyós házába. — Miért ellenezték a szülők a házasságot? A férfi lehajtja a fejét, s hal­kan felel. — Mert cigány vagyok, ké­rem. Ehhez a válaszhoz az asztalon Innen ülők sem tudnak mit hoz-.' zátenni. Tudva azt. hogy a há-| zaspár nem akar (illetve a kicsi kereset miatt) nem tud albér­letbe menni, csak ígérni lehet. Talán jövőre... A kifüggesztett lakáskiutalási névjegyzék ellen nincs kifogásuk. Ki kap lakást? K. M.-né a következő. Múlt héten is járt itt. Most tisztior­vosi bizonyítványt hozott arról, hogy jelenlegi lakása mennyire egészségtelen. Ingerült hangon beszél, de ez egyáltalán nem ve­hető rossznéven tőle. — Tizenöt éve adtam be a kér­vényt. Mindig csak hitegettek. Azt mondták, majd legközelebb. Egészségtelen és kicsi a lakás. Hiába van mosógépem, csak az udvaron tudom használni.... Mi­kor jönnek már ki?! A válasz, bár ma már vagy huszadszor hangzik el, nyugodt. — Kimegyünk kérem. Ezer­négyszáz helyre hívnak bennün­ket ennyi ugyanis az igénylők száma. Legyen nyugodt, kime­gyünk... S. A.-né két gyermekét is ma­gával hozta. Talán nem is a na­gyobb hatás kedvéért, hanem azért, mert nincs kire hagyni őket. — Mindig csak az kap lakást, aki... És hosszasan panaszkodik. A két szöszi gyerek riadtan hall­gatja anyját Középkorú, jól öltözött nő áll az ajtóban. Le sem ül, s máris kezdi. A házat, amelyben lakik életveszélyessé nyilvánította és kisajátította a tanács. A pénzt is kifizették, de ezzel még nem fe­jeződött be az ügy. — Bármelyik percben rámdől. hét a fal. Meddig várjak még lakásra? Nyolcvanezer forintom van. Nem ingyen kérem... Előbb jött a pici A következő vendégek fiata­lok. Csendeseku szerények, s csak feltételes, módban beszélnek. — Mikor kaphatnánk lakást? R. Gy. a műszaki egyetem hallgatója, felesége Székesfehér­váron dolgozik. A fiú egy év múlva végez, a megyei tanács ösztöndíjasa. Most még külön laknak, de jövőre, amikor Csabá­ra jönnek, szeretnék, ha meglen­ne a lakás. Van egy két és fél éves gyere- 1 kük. Az esküvő a múlt év de- ■ cemberében volt. A fiatalember • cinkos mosollyal közli: — Előbb jött a pici... Illedelmesen megköszönik az! optimistának nem mondható fel- i világosítást és elköszönnek. (Ez ; utóbbival egyébként minden má- I sodik, harmadik látogató adós S marad). — Nem Is tudom, hogyan j kezdjem — mondja J. S.-né, : mert én nem szoktam panasz- : kodni. De most már vége a tü- ; relmemnek. Anyámmal lakom, ! rettenetes körülmények között. : Olyan ócska az épület, hogy a • mennyezeten befolyik az eső- ! víz, penészedik minden. Az ab- : lakot viszont nem merem ki- ■ nyitni, mert attól félek, hogy ! aztán nem tudom majd becsuk- : ni. Miért nem jönnek ki és vizs- ; gálják meg az én lakáskörülmé- • nyemet?! A válasz a szokásos. Milyen is : lehetne más? Bejölt megköszönni döntést majd a végrehajtó bi­zottság hozza meg. F.-ék 15 éve várnak lakásra. A férj négysze. rés, az asszony kétszeres kiváló dolgozó. Két gyerekük van. Az egyik, bár már nyolc éves, még mindig a gyerekágyban alszik. — Nem tudunk nagyobb ágyat a szobába tenni... Higgyék el, na­gyon kellene egy másik lakás. Mielőtt a jegyzőkönyvet aláír­nák, tétováznak. — Nem akarunk ml senkinek sem rosszat. Haragot sem szeret­nénk. M.-ékkai, de ők, úgy ér­zem, kevésbé rászorultak, mint mi. A délelőtt utolsó látogatója, egy fiatal nő. csaknem botrányt csap. A nyitott ablakon át az ud­varra is lehallatszik a hangja. Nem minden kerül a panasz-lis­tára, amit mond. Részint gyor­san beszél, részint pedig gorom­bán. Amikor elmegy, becsapja az ajtót. A két bizottsági tag kicsit fá­radtan rakja össze a papírokat. Egy óra múlva minden kezdődik elölről... Nyílik, csukódik az ajtó. Az emberek egymásnak adják a ki­lincset. Panasszal jönnek, s ígé­rettel, jó szóval távoznak. Van, aki csendes beletörődéssel, van, aki hangos méltatlankodással húzza be maga után az ajtót. Annak a bizonvos 92-es számú szobának az ajtaját. Brackó István döt. Közben két kis srác, egy lány, meg egy öú is kisizáll a lakókocsiból, kíváncsian bámész­kodnak és figyelik a hivatalos formaságokat. Aztán — őket nem érdekli az egész — fel­másznak a Körös partjára és onnan figyelik a folyó fodrozó vizét. Amikor végié az ellenőrzés­nek, a sorompó félemelkedik, a vámőrök és határőrök tiszteleg­nek és a két kocsi elindul. Ne­kiiramodnak a szomszéd ország felé vezető útnak. Egy évvel ezelőtt nyílt meg a gyulai határátkelőhely. Tavaly a második félévben csaknem 40 ezren mentek át, illetve jöttek Magyarországra ezen az állomá­son. Az idén is hasonló forga­lomra számítanak, hiszen az első félévben, amely tudvalévő- en „gyengébb” szokott lenni mint a második, eddig már 27 ezren utaztak át. Az adatok sze­rint az idén valamelyest csök­kent a gépjárműforgalom, hi­szen míg tavaly ötezer kamion, kétezer személygépkocsi és 660 autóbusz jött át, illetve ment ki, addig ebben a félévben az itt megforduló kamionok száma alig haladta meg az ezret. Sze­mélygépkocsiból több mint 800, autóbuszból 400 kelt át a hatá­ron. Az elmúlt évben több mint 2 millió forint volt a beszedett gépjármű adó, míg ebben az év­ben ez a szám alig haladta meg az egymillió forintot. Érdekes az is — erről is statisztika ké­szül —, hogy eddig mintegy 32 nemzetiségű utast fogadtak a gyulai határátkelőhelyen. Amikor megkérdeztük, hogy mi lehet az oka a kamion-forga­lom csökkenésének, a határátke­lőhelyen dolgozók elmondták, hogy az erre jövő kamianosok félnek a Békés megyei keskeny és rossz utaktóL, valamint a gyenge hidaktól. Különösen az­óta, amióta tudomást szereztek arról, hogy leszakadt a gyomai híd. így aztán sdkan az ártándi határátkelőhelyet veszik igény­be. Ez nem nyugati határ, de az itt dolgozó vámőröknek még is éberen kell őrködniük. Sok ér­dekes esetet tudnának elmesélni, hiszen egyesek itt is megpróbál­koznak különféle áruk csempé­szésével. Történt egyszer, még az elmúlt évben, hogy egy kül­földi autóbuszban mintegy 3 mázsányi bibliát akartak enge­dély nélkül átszállítani a szom­szédos Romániába. Volt olyan kamion is, amelyben elrejtve több mint tízezer forint értékű személygépkocsi alkatrészt akar­tak átjuttatni, természetesen en­gedély nélkül. A közelmúltban egy orvosházaspár nagyobb mennyiségű „serkentőszert”, az úgynevezett Gerovitált szeretett volna elvinni nyugati útjára, Olaszországba. Persze ezt sem lehetett, hiszen nem rendelkez­tek semmiféle engedéllyel. Volt olyan is, szintén orvos, aki 700 darab foghüvelyt akart törvény­telen módon kijuttatni az or­szágból. Pedig ez nálunk is „hi­ánycikk”, Q A Vám- és Pénzügyőrség ed­dig több mint 40 vám- és devi­za szabáiysérési eljárást, tíz esetben pedig büntető eljárást indított Látogatásunkkor éppen a ha­tárátkelőhelyen tartózkodott a Vám- és Pénzügyőrség Békés megyei parancsnoka, aki el­mondotta, hogy az úgynevezett határsáv igazolvánnyal kül­földre utazók havonta egy alka­lommal 300 forint értékű aján­déktárgyat hozhatnak be, illetve 200 forint értékűt vihetnek ki, külön engedély nélkül. A cso­portosan utazók 1000 forint ér­tékű tárgyat hozhatnak be vám­mentesen, míg az egyéni útlevél­lel utazók 1000 forint értékű tárgyat, illetve ajándékot vihet­ne]-: ki. Ezek évente egyszer 4000 forint értékű árut hozhatnak be vámmentesen. - — B. O. ••wwwn*MMi'«nii«»w«iwiiKM«aanllaa*ai«l'aaa«a«aiiN«iiaiiNaaaii»«»«a«iifii'aaaa»«BaBP««aa**an«B«i««ii«ii»' anaaa«aaaaaaaaaaaaaaaa««aaaaaaaaaaa*«a«aaaaaaar Az utolsóelőtti előadás 1. Ingrid felemelte poharát és ránézett Klossra. Mosolygott, ajkán az elkényeztetett csitrik kacér mosolya játszott. Ingrid tudta, hogy semmit sem koc­káztat, ha partnerét ugratja, lovagja meg nem válik tőle. — Haragszik? — kérdezte. A férfi éppen azon tűnődött, hogy Ingrid ördögien szép és ez bizony zavaróan hat rá. Le­galább a szeme ne volna ilyen kristálytiszta! — Magára nem lehet hara­gudni — mondta. — Tánco­lunk? — Nem. Ha jól emlékszem, arról álmodozott, hogy egyedül legyünk, kettesben. Igen, Ingrid megígérte, hogy ezt az estét együtt töltik, de aztán magával hozta ide az „Aranysárkány”-ba Schultzot és a folyton csicsergő barátnőt, Bertát is, aki mintha féltékeny- kednék Ingridre, mert amikor táncoltak, folyton csak őket fi­gyelte. Kloss egész idő alatt magán érezte Berta fürkésző, 4 BÉKÉS HfCWSsZ 1971. JÚLIUS n. I : ■ Két gyermek kíséretében tér- 5 metes, mosolygós asszony érke- J zik. A mosoly valahogy termé- : szetellenes itt; ahol csak panasz, • keserűség hangzik el. P. J.-né la- • kást kapott. Bejött, hogy meg- : köszönje. : Az F. házaspár nevéhez fűző- j dik a kevésszámú jegyzőkönyv- : be rögzített kifogások egyike. ■ Áttanulmányozva a lakáskiuta- ■ lási névjegyzéket, jutottak arra : az elhatározásra, hogy megvé- j tózzák a listát. Erre törvényadta { joguk van. Ha találnak olyat a t javasoltak között, aki kedvezőbb helyzetben van, mint Ők, akkor a Társadalmi Bizottság alapos ellenőrzés és vizsgálat után, kor­rekciót hajthat végre. A végső vizsla tekintetét. Lehet, hogy ő is? Semmit sem szabad figyel­men kívül hagynia: tegnap óta, vagyis attól a pillanattól kezd­ve, amikor megkapta feladatát, amely az eddigiek sorában a legveszedelmesebb, s alighanem a legvisszataszítóbb is, tudta, hogy nagyon kétes kimenetelű játékba kezd. — Most mire gondol? — kér­dezte Ingrid. — Miért hall­gat? — Magára gondoltam — vá­laszolta. A lány az emelvényen szen­timentális tangót énekelt. Hant gulatvilágítás; néha úgy tet­szett, hogy a tömeg a parketten mozdulatlanságba dermed, az­tán a zene ütemeire hullámzik, hogy hamarosan újra megme­revedjék. — Szeretem ezt az „Arany- sárkány”-t, szólalt meg Ingrid. — Talán ez a legrendesebb mulató Berlinben. Kloss eltűnődött. Arra gon­dolt, hogy ezen a „rendes” he­lyen egv fedél alatt töltheti az ember az idejét a Gestapo és az SS elitjével. A néhány napos szabadságra érkező magasran­gú tisztek Charlottenburg szűk utcácskáiban találnak alkoholt is, meg nőt is. Szeretik az ér­zelgős tangókat és a hozzáértés, sei kezelt világítást. Kloss gyű­lölte őket, — ezt egy pillanat­ra sem feledi — és csak ügy- gyel-bajjal erőszakolt arcára mosolyt. Ingridre nézett, helye­sebben Ingrid poharára: még mindie csaknem tele volt. Kloss habozott, de már tudta, hogy nincs más választása. — Most mire gondol, Hans? — ismételte meg a lány a kér­dést. Aztán válaszra sem várva halkan beszélni kezdett, s köz­ben nagy, tiszta szemével part­nerét figyelte. — Kora tavasz- szal jártam itt utoljára. Heini- vel. Akkor nem volt tánc, gyá­szoltunk Sztálingrád miatt. Alig. hanem ugyanennél az asztalnál ültünk és Hedm, éppen úgy, mint most maga is — szelíden ránézett Klossra — neheztelt, mert magammal hoztam Ber­tát. — Ki volt az a Heini? Ingrid tekintete elkomorult. — Másnap visszatértem Stock, hóimba — folytatta. — És az­tán már többé sosem láttam Heinit. Júliusban esett el, há­rom hónappal ezelőtt. A zene elhallgatott. Berta és Otto Schultz százados, akit kü­lönben az Abwehr legelegán­sabb tisztjének tartottak, visz- szatértek az asztalhoz. Berta sietve Ingridhez bújt. — Tudd meg. hogy ez az Otto nagyszerűen táncol — esi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents