Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-09 / 160. szám

A gép és a vegyszer lért hódít a vöröshagyma termesztésben is Békés megyei nap Makón A Dél-Alföldi Gabonatermesz­tési Kutató Intézet makói tele­pén, ahol Bruder János ismert hagymanemesítő dolgozik, teg­nap, július 8-án a vöröshagy­ma-termesztés korszerű eszkö­zeiről, anyagairól tapasztalat- cserét tartottak Békés megyei termelők részére. A makói vö­röshagyma termesztése megyénk jelentős területére kiterjed. Érthető, hogy a Dél-Békés me­gyei Tsz-ek Területi Szövetségé­től, a Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségétől, továbbá a MÉK-től igen nagy érdeklődés kísérte a bemutatót. Termelő­szövetkezeti és vállalati Szakem­berek előtt Bruder János ismer­tette a kutatás legújabb ered­ményeit. Szék szerint a gép és a vegyszer mind nagyobb tért hódít a vöröshagyma nagyüzemi termesztésében. Az érdeklődők láthatták az ötsoros ágyba ve­tett dughagymát, különböző gyomirtó vegyszerek sakktábla­szerű kísérletét, s ezek kombi­nációit kézikapálással, illetve gyomláiással. Bordás Mihály, a békéscsabai Lenin, Tsz főagro- nómusa a dughagyma-termpsa- tés ilyen magas színvonalon szervezett módjáról elégiedettem beszélt. A hagymanemesítéssel foglal kozó tudóscsoport bemutatta a Bruder-fóle hagymaültető gépet és a vöröshagyma növényvédel­mére szerkesztett RS—09-es traktorra szerelne lő speciális permetező gépet. Sasvári György, a Békés me­gyei MÉK főagranómusa emií tette, hogy a Bruder-féle kor­szerű gépekkel miár ebben az esztendőben megismerkedhetett a békéscsabai Lenin Tsz, a tót­komlósa Haladás és Viharsarok Tsz, továbbá a kaszapert Lenin Tsz tagsága. A Makón gyártott gépekből kultivátort, vetőgépet és felszedő gépet vásároltak, mélyekkel a Békés megyei hagymaterrmesztők körében is elismerésre méltó munkát vé­gezték. A Csongrád megyei MÉK makói telepén megmutat­ták az új rendszerű pneumati­kus, mindent vető adaptert — ez a bajai gépgyár konstrukció­ja — amellyel egy menetben a Brúder-féle ötsoros munkate­rület helyett 15 sorba vethető a dughagyma. 4 (dupsi) iniaHMiiintHaHintiHMMi Garatok — he laboratóriumok Mielőtt az új búzából kenyér lesz Korszerű gépsorokon őrlik a bú­zát, a békéscsabai István-malom. ban. Ndbonta — 24 órás üzeme­léssel — 2600 mázsa gabona ke­rül feldolgozásra — közli Gyur- kovics János üzemvezető, majd így folytatja: — Egyre több gazdaság kezdi meg az étkezési búza szállítását. A malom ál­landó tájékoztatási kapcsolatot tart fenn a mezőgazdasági szak­emberekkel. Előrejelzéseik alap­ján készül fel a napi ötven va­gon gabona fogadására. A bé­késcsabai Lenin Tsz pénteken kezdi meg a búza átadását, A gyulai, a hidasháti és a Felső­nyomási Állami Gazdaság, a humyai Hunyadi Tsz, a geren- dási Petőfi Tsz és a békéscsa­bai Május 1. Tsz már a hét elején is szállított. * A laikus szemlélő a malom kapujában a következőket lát­ja: búzával telt kocsik érkeznek, dagadó liszteszsákokkal megra­kott autók gördülnek ki. A bú­Növényvédöszer raktár épül Békéscsabán súlyos vereséget szenvedtek, helyzete megerősítéséhez Thieu megtette az első kísérleteket egy reakciós politikai tömb ösz- szekovácsolására. Először tucat, nyi kis csoportosulásból létre­hozta az úgynevezett „Nemzet­mentő Frontot”. Ezt követően saigoni beosztottjai segítségével előmozdította a „Szabad Népi Erők” és „Népi Szövetség a Szo­ciális Forradalomért” néven is­mert reakciós szervezeteknek a létrejöttét. 1969. májusában végül a sai­goni Treko mozi helyiségében Thieu „alapító kongresszust” rendezett azoknak a dél-vietna­mi politikai pártoknak részvé­telével, amelyek készek voltak belépni a „Nemzeti Szociálde­mokrata Front” elnevezésű kommunistaellenes kormány­szövetségbe. E politikai cso­portosuláson belül a vezért poszt tekintetében Thieu leg­nagyobb konkurrense Nguyen Kao Ky. Saigonban ma mind gyak­rabban esik szó az elnöki szék egy harmadik igénylőjéről, Zuong Van Minhről, vagy a Nagy Minhről, amint Dél-Viet­namban nevezik. Ö szervezte annak idején a volt diktátor, Ngo Dinh Diem elleni puccsot. Később azonban a „fiatal” tá­bornokok kiszorították és kény­telen volt Thaiföldre emigrál­ni. 1968-ban az amerikai „ta­nácsadók” elérték, hogy Minh és Osan Thien Khiem — a je­lenlegi miniszterelnök — visz- szatérhetett Dél-Vietnamba. Az amerikaiak így akartak nyomást gyakorolni a Thieu-Ky juntára. A Nag Minh Dél-Vietnam úgy­nevezett semlegességének híve, persze — amerikai égisz alatt. Washingtonban nagy remé­nyeket fűz a 47 éves miniszter- elnökhöz, Khiem tábornokhoz is, aki az 1964. évi államcsíhy után bekerült az uralmon levő triumvirátusba. Később „szám­űzetésbe” küldték: Washing­toni, majd tajpehi nagykövetté nevezték ki. Az elnöki tiszt számbajöhető igénylőjének te­kintik Saigonban Csan Van Don altábornagyot is. A választásokig már nincs sok idő hátra. Az ellenfelék tel­jes fegyverzetben készülnék az összecsapásra. Az országban pe- dik eközben szélesedik a kato­nai és politikai harc azért, hogy kiűzzék Dél-Vietnamból az intervenciósokat és csatlósaikat. A hazafiak követelik, alakuljon Saigonban ideiglenes jelleggel, széles körű koalíciós kormány amelyben a békéért, szabadsá­gért, Dél-Vietnam függetlensé­géért és semlegességéért küzdő valamennyi demokratikus kö­zösség képviselői részt venné­nek. Ennék a kormánynak tár­gyalásokat kellene kezdenie a Dél-Vietnami Köztársaság Ideig­lenes Forradalmi Kormányával és igazi választásokat kellene előkészítenie. g. «■: Központi növényvédőszer raktár épül a megyeszékhelyen, az AGROKER Vállalat telepen. A 3600 négyzetméter alapterületű raktárépület 11,5 millió rorint beruházásból készül, előregyár­tott elemekből. Az építők decem­ber 31-i átadási határidőt ígér­nek. (Fotó: Demény Gyula) 3 db GAZ 51-es tehergépkocsi felújított motorral, jó állapotban, megegyezés szerint éladó. Érdeklődni: Gyulai Építőipari Váll., Gyula, Hajnal u. 3. 244521 P AMUTTEXTILMÜ VEK MEZÖBERÉNYI GYÁRA azonnali belépésre felvesz vizsgázott autószerelői Garázsmester előny­ben. Fizetés megegye­zés szerint. Jelentkezés naponta 7—fél 4-ig az üzemgazdasági osz­tályon. 221094 zát lisztté őrölték. Aki végig­járja a malomépület emeleteit, a csattogó gépszíjak és az őrlő­hengereket rejtő zúgó gépek között némi fogalmat alkothat magának: a lisztkészítés nem is olyan egyszerű folyamatáról. A „magasban,” Szarvas György főmolnár és Lenhardt Pál liszt osztályozó fürkészve hajol a lisztminták fölé. Műszakonként, sőt óránként hasonlítják össze az őrletet, az országos hivatalos mintával. Ellenőrzik, hogy a liszt megfelel-e a szabványnak, így állandóan korrigálni tudják az eltéréseiket. Hétfőn próbaképpen mór új búzát is őröltünk — mondja Szarvas György. Az új búzából készíthető liszt minősége a vá­rakozásnak megfelelően alakult. * Sfefanik János, az István-ma­lom laboratóriumának vezetője. Két laboránsával: Liker And- rásnéval és, Petrószki Máriával végzi a búza-átvétel, a lisztké­szítés gyártásközi és a kiadott liszt minőségi ellenőrzését. Gyors, pontosi, megbízható mun. kájüktől függ a zökkenőmentes gyártás és a termékforgalom a békéscsabai malomban. Az idá ig beérkezett étkezési búzákat értékelve elmondja, hogy azok a szabványnak megfelelnek. A próbasütés alapján — vélemé­nye szerint — a pékeknek és a vásárlóknak nem lesz bajul? az új kenyér magasságával. • A Békés megyei Gabonáié! vá­sárló és Feldolgozó Vállalat mi- mőségellenőrzésd osztályának „főhadiszállása” a vállalat köz­ponti. laboratóriumában van. Kádár Rozália az osztály veze­tője. Ismerteti a laboratórium munkáját: — Amikor a fogyasztók meg­vásárolják napi kenyerüket, ta­lán nem is gondolnak arra, mennyi minden történik a búzá­val, amíg kenyér lesz belőle. Kevesen tudnak laboratóriu­munk valóban létfontosságú feladatairól. Körülmutat a kis mérlegeken, kémcsöveken és a különböző laboratóriumi felszereléseken. — Az itt dolgozóktól nagy­mértékben függ, hogy milyen kenyér kerül az asztalra. Bár valamennyi malmiunkban van laboratóriumi, ahol a gyártásközi ellenőrzéseket végzik. Az osztály munkája révén ide, Kádár Rozália asztalára futnak a szálak. Clsak zárójelben jegy­zem meg, hogy Harangozó Mi­hály malomipari szaktechnikus rendszeresen felülvizsgálja az egységek laboratóriumainak munkáját. Általában elégedet­ten nyilatkozik az ott tapasztal­takról. Kádár Rozália elgondolkodik, majd mosolyogva folytatja: — Tulajdonképpeni munkánk a búza beérkezésekor kezdődik. Megállapítjuk, hogy a beszállí­tott kenyérgabona szárítást kí­ván-e, vagy mehet egyenesen a silóba, keverésire, őrlésre. A búzaminták alapján Bognár Istvánná és Hankó Mária meó- sok megvizsgálják a gabona mi­nőségi összetevőit: víztartalmát, tisztaságát, acélosságát, hektoli­ter súlyát. Ez a minősítés — amelyet a partnerek az esetek 99 százalékában el is fogadnak — alapja az elszámolásnak. Utána béltartalom vizsgálattal határozzák meg a búza sütőipa­ri értékét, amely az esetleges keverés szükségességét mutat­ja kL Az idáig beérkezett étkezési búza többsége Rannaja és Kis- zombori-fajta. Ezek sütőipari értékét jónak említették. Ugyanígy végeznek folyama­tos mintavételt és folytatnak vizsgálatot lisztgyártás közben, majd a liszt, pihentetése alatt és az elszállítás előtt is. Csak az így megvizsgált & a próbasütés- eel ellenőrzött, a szabványnak megfelelő liszt kerülhet a sütő­iparhoz. Naponta 24 vagon ! És ez nem is kevés! A többi a pékek dolga. Kőváry E. Péter Nápolyi „élmények”! Nemrég tértem haza olaszor­szági körutamról. Olaszország­ról általában igen sok útleírás, élménybeszámoló jelenik meg a különböző lapokban. Sok kel­lemes, szép élményben volt ne­kem is részem, és rajtam ki­írni még annak a 90 embernek is, akik ezen a körúton részt vettek. Velence, Firenze, Róma után az utolsó város, amit lát­tunk Nápoly volt. Most nem akarok Nápoly látnivalóiról ír­ni, azt megtették előttem so­kan. Inkább egy lös „útravalót” szeretnék adni azoknak, akik ezután látogatják meg a várost. Amiket leírok, nem kitalált dolgok. (Tanúm erre az a 90 ember, akik június 17—26-ig szintén túristák voltak.) Megvallom, őszintén keserű, szájízzel jöttünk haza szép Itá­liából. Hogy Nápoly piszkos és elhanyagolt, ezt sokan tudják. De hogy mennyire „életveszé­lyes" a városban közlekedni (nemcsak az óriási autóforgalom miatt!), ezt én idáig nem tud­tam. Az egyik 50 év körüli magyar nőnek a kezéből egy férfi kapta ki retiküljét — ami­ben kevés valutája, iratai vol­tak — és elszaladt vele. A kárt szenvedett hiába kiabálta sírva, hogy „tolvaj”, mire utá­na szaladtak, a tolvajnak hűlt helye volt. A másik „eset” az állomás környékén történt. Egy férfi két bőrönddel sietett az állomásra. Egy vele szembejövő férfi sze­men köpte (nem lehet finomab­ban írni) és míg a szerencsét­len ember a szemét törölte, a két bőröndjével két férfi pU- lanatok alatt eltűnt. A harmadik eset, szintén egy útitársunkkal esett meg: az ut­cán megszólította egy férfi (ki­csit angolul, kicsit németül be­szélt) és forintot kért tőle, lírá­ért. Az asszony örült, hogy lí­rához jut, (a bankok zárva vol­tak), s rövid idő alatt meg­egyeztek; a nő forintot, a fér­fi a lírát adta át. Az asszony a szállodában vette észre, hogy csúnyán „átrázták”. A pénz- kötegnek csak a tején volt egy ezer lírás, a többi papír volt. Egyébként is szokás (főleg Ná­polyban) az utcai leszólítás és „olcsón” kínainak aranyórát, aranygyűrűt, s egyéb aranyhol­mikat. Vigyázzunk; „nem mind arany, ami fénylik!” Sosem szabad utcai árusoktól vásárol­ni. És még valami. Az a „nagyon olcsón” kapható trevára pulóver 90 százaléka bizony nem trevi- rából, hanem egyszerű pamut­ból van, amit egyszeri kimo­sás után szomorúan tapasztal­hatunk. Természetesen ezek az esetek nem általánosak, s nem vonat­koznak az Olaszországban élő becsületes emberekre. És nem is akar ez a kis írás elkeserítő lenni út előtt, csak figyelmez­tetés: nem fenékig tejfel azon a nyugaton! 1971. JÜLIUS 9. 3

Next

/
Thumbnails
Contents