Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
Könyvszerető emberek A politikai irodalom elterjedtségéről tanácskozott a napokban az MSZMP me. gyei bizottságának agitáció® és propaganda bizottsága. A Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége erre az alkalomra készített jelentésé, bői is kiderült, hogy a párttagok körében igen népszerűek a Kossuth kiadványai, hiszen a pártszervezetek terjesztésében Békés megyében hétezernyi kommunistához rendszeresen eljutnak a politikai kiadványok. Legolvasottabb ezek közül a Pártélet folyóirat, ami érthető, hiszen a pártmunka, a pártélet mindennapi gyakorlatáról ad számot A tanácskozáson az is nyilvánvalóvá lett, hogy azokon a helyeken a legelterjedtebb a politikai irodaiam, ahol a pártszervezeteknek sikerült olyan emberekre bízni a terjesztését, akik könyvszeretők. És ez természetes, hiszen az ilyen emberek nem pénzügyletet „bonyolítanak” le elsősorban, hanem néhány keresetlen szóval el tudják mondani, miért is ajánlják a Pártéletet vagy a Társadalmi Szemlét vagy éppen valami mást, hiszen ezekből a folyóiratokból sok olyan tájékozódást nyernek, amit máshonnan nem meríthetnek. Az természetes, hogy aki vesz, vagy előfizet valamilyen kiadványra, azért fizetnie kell, mert a papírt is emberek gyártják, a könyveket, folyóiratokat emberek nyomtatják, kötik és azok sem isten igéjéből élnek. Persze mind azt a töménytelen információt, amit a Kossuth Könyvkiadó közread folyóiratok és más formában, nincs az az ember, aki „megemésztené”, nem képes magában „tárolni”. És nem is arról van szó, hogy minden párttag mindenfajta kiadványt megvegyen, előfizessen, hanem arról, hogy az érdeklődési körének megfelelő t politikai irodalomhoz hozzájusson. És ebben van a nagy szerepük azoknak, akiket a pártszervezetek megbíznak a politikai irodalom terjesztésével. És azt is hozzáteszem: ez a társadalmi munka, mert az a javából, nem a pártmegbízatások közül az egyik, hanem a legfontosabbak közé tartozik. Hogy miért? Azért, mert a politikai irodalom egyik eszköze annak, hogy minél szélesebb körben, s minél sokoldalúan terjedjenek a marxizmus—flebi. nizmus eszméi, hogy minél behatóbban ismerjék meg az emberek a politika összefüggéseit. Ez olyan erőforrása a fejlettebb társadalom, a szocializmus építésének, amely semmivel nem pótolható. Éppen ezért érthetetlen, hogy sok pedagógus párt- szervezetben nem igen „barátkoznak” a politikai irodalommal, pedig náluk szinte nélkülözhetetlen nevezetesen a Társadalmi Szemle, hiszen nem egyszer elvi-gyakorlati elemzést ad az oktatásról, a nevelésről. És ez elég izgalmas „téma”. Ugyancsak érthetetlen, hogy néhány állami gazdaság pártszervezetében sem ^barátkoznak” a politikai irodalommal. Pedig nagyon is hasznos lenne e néhány állami gazdaság kom. munistái közt például a Pártélet folyóirat, mint ahogyan a pedagógus pártszervezetekben a Társadalmi Szemle szélesebb körben való elterjesztése; Persze ki-ki személyesen választja meg politikai irodalmát, senki nem mondja, hogy „neked ezt lenne illő”, a két példával csupán utaltam a szükségletekre. Azokról a szükségletekről jelen esetben nem szólunk, ami. kőris valaki többféle kiadványt „tárol” a polcain, hogy adott esetben emlékeztetőül „felüsse” valamelyiket, hogy még biztonságosabb talajon alakítsa ki véleményét. De a különbségeket meg kell említeni, amelyek a terjesztésben az egyes települések közt észlelhetők. Nevezetesen Mezőberényben a párttagság felének rendszeresen jár politikai irodalom, a mezőkovácsházi, a gyulai és a szeghalmi járás nyolc-tíz községében pedig az alapszervezeték tagjainak alig. Érdemes lenne és szükséges, hogy azok a pártszervezetek, ahol a politikai irodalom elterjedtsége szűkkörű, az olyan pártbizottságok, pártszervezetek, terjesztési munkájáról, mint a mezőberényi, átvennék azt, ami az adott helyen hasznosítható és maguk elé tűznék a célt, hogy a közeljövőben, ha nem is a párttagság 50 százalékához, de legalább 30 százalékhoz eljuttatnák a politikai irodalmat. És azt hiszem, ebben a munkában legtöbbet a könyvszerető emberek tudnak segíteni, ezért, ilyenekre kell bízni a politikai irodalom terjesztését. Cserei Pál március 27-én hat ország (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) az úgynevezett római szerződésben létrehozta a Közös Piacot. Az egyik feladat ■— amelyet végre is hajtottad — az volt, hogy a tagországok között megszüntették a vámhatárokat és hosszas vita után sikerült létrehozniok a közös mezőgazdasági árrendszert is. Gazdasági értelemben a Közös Piac (más néven Európai Gazdasági Közösség) számottevő sikereket ért el. Gazdasági növekedésének üteme (Japánt kivéve) a legmagasabb volt a tőkés világban. A római szerződés azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai integrációt is előírt. E- szerint az egyes tagállamoknak fokozatosan le kellene monda- niok szuverenitásuk egy részéről, s a végcél egy közös „európai kormány” megalakítása lenne. Ebben a vonatkozásiban a Közös Piac nem ért el komoly eredményeket. Működnék ugyan bizonyos, korlátozott hatáskörrel rendelkező közösségi szervek, a fontos kérdésekben azonban a tényleges döntést továbbra is a maguk hatáskörében hozzák az egyes államok. Mindamellett a politikai integrációs célkitűzések elvben változatlanok — s elsősorban ezek alapján lehet úgy tekinteni a Közös Piacra, mint a NATO európai részének legfontosabb gazdasági-politikai bázisára. Két esztendővel a Közös Piac megalakulása után, a Piacból kiszorított Nagy-Britannia kezdeményezte egy másik tőkés gazdasági csoportosulás létrejöttét. Ez Európai Szabadkereskedelmi Társulás néven (EFTA) 1960. január 4-én született mag. Az EFTA számos lényeges kérdésben különbözött a Közös Piactól. A legfontosabb különbségek a következők voltak: 1. A vámhatárok megszüntetése az EFTA esetében csak az ipari termékek forgalmára vonatkozott, nem terjedt ki a mezőgazdasági termékekre. 2. A blokkon kívüli forgalomban a Közös Piactól eltérően nem hoztak létre egységes vámtarifákat. 3. Az EFTA nem tűzte ki célúi a politikai integrációt. Mindezek miatt az EFTA politikai karaktere és a NATO-kurzushoz való kötődése nem olyan éles, mint a Közös Piacé. Ez lehetővé tette, hogy semleges országok — mint Ausztria, Svájc és Svédország — is az EFTA tagjai legyenek. (A többi tagok: Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Portugália.) u Már e felsorolásból nyilvánvaló, hogy Nagy-Britannia Közös Piac-i belépése, valamint Dánia és Norvégia csatlakozása Diákok a Balatonon Rossz idő járt vasárnapig a Balatoninál. A vonat ablakaiból fürdőzők helyett hullámtarajok fantasztikus méretű csónakver- senyt idéző igyekezetét, üres nyugágyak vitorlaként feszülő vásznát, fakoronák dacos-haragos hajlását láthatta csak az arra utazó. S vágyó gyerekremónykedést, ha leszállt mondjuk Balatonbe- rényben, hogy pár órát töltsön a szeghalmi járás úttörőinek váltótáborában. Eldöntetlen volt a Nap s a felhők küzdelme, amikor megkértük a játék- sorompős kapu ifjú őreit, vezessenek minket a tábor parancsnokához. Szeles István tiszta, gondos lány-írással kezdett naplóval fogad: ,,Már kora tavasztól készültünk erre a táborozásra. Végre június 30-án kora reggel vonatra ülhettünk. Nagyon boldogok voltunk. A Balatont megpillantva még a fáradtságunk is mintha egyszeriben elmúlt volna. Sokan közülünk először látták a magyar tengert. Az ő számukra a hatalmas víztükör még nagyobb élményt jelentett.” — Ebben a turnusban hetvennyolc úttörő, a kertészszigeti és i ■ esetén az EFTA gyakorlatilag j felbomlik. Ha nem tekintjük j az ultrareakciós portugál re- • zsimet, e felbomlás fő áldozatai S az EFTA semleges tagállamai: j Svédország, Ausztria és Svájc. 5 Ezek az országok külkereske-1 delmük túlnyomó részét eddig is a Közös Piaccal bonyolították le. Ha most EFTA-partne- reik is csatlakoznak a Közös Piachoz, akkor külkereskedelmük lekötöttsége még erősebbé válik. Ugyanakkor azonban ; politikai érdekeik és független- ■ ségük fenntartása megköveteli, 5 hogy ne váljanak a Közös Piac : tagállamaivá. Svédország a kö- ! zelmúltban már közölte, hogy j a Közös Piac-i tagságot a sem- ! legességgel összegveztethetet- ! lennek tartja: ugyanez érvényes ! Ausztriára és Svájcra is. A Közös Piac kibővülése ily- • módon elsöpri a tőkés Nyugat- S Európa térképéről az angolok ! által létrehozott EFTA-blokkot • és kétségkívül megold számos; gazdasági problémát a csatla- • kozó országok nagy monopoli-; umai számára. Az EFTA szét- • hullása ugyanakkor súlyos po- j litikai problémákat vet fel. Idő, j rendben a legelső ezek közül: az európai semlegesek előtt ál- • ló nagy dilemma: az egymás- j sál ellentétes gazdasági és po- j litikai érdekek összeegyezteté- j a vésztői 2. számú általános iskola diákjai töltenék itt tíz napot — mondja a tábor vezetője. A szülők anyagi hozzájárulása mellett segítséget nyújtott ehhez a megyei és járási úttörő elnökség, az iskolák szülői munkaközössége, az egyes községek termelőszövetkezetei, a megyei tanács, illetőleg a KISZ megyei bizottsága. Körbejárjuk a tábort. Húsz méterre van a víz, de a hideg hullámok mindenkit kiparancsoltak a partra. így hát fürdés helyett a futball, az asztalitenisz, a röplabda, a tollaslabda járja inkább. Meg a levélírás. Ladányi Erzsi jogos büszkeséggel mondja: — írtam haza levelet, képeslapot. A szüleimnek és két asz- szonynővéremnek. A bátyámnak nem, ő viszont meglátogatott, ezért maradhatott el az üdvözlés... Most először vagyok a Balatonon. Tanultunk róla és körülbelül ilyennek képzeltem. Legjobban a vitorlások tetszettek eddig. — Nekünk pedig a Csillagvár — teszi hozzá egy sátomyi vésztői lány nevében Késmárki Kati. Tegnap voltunk ott, és mintha még most is a végvári vitézek laknának benne. Láttuk a sokszázéves szakállas puskákat, ágyukat, bilincseket. — Még az Egri csillagokat is könnyebben tudjuk megérteni, átérezni ezután — teszi hozzá Csüllög Emma, miközben a parton szedett apró kagylókból igyekszik magának nyakláncot összeügyeskedni. A beszélgetést sivalkodás zavarja meg. Ártatlan, apró gyíkocska tévedt az egyik sátorba. Molnár Ági nagyon megijedt tőle. Nem csoda, most lesz csak ötödikes. Mégsem kerülheti el unokaöccse, a harmadikba készülő Jóska megjegyzését: — A lányok gyávák. Miért kell egy olyan kis gyíktól megijedni? Én az óvodában már csörgőkígyót is láttam, a szomszéd udvarból jött át, mégsem ijedtem meg. Pedig a hátán ugyancsak zörögték a kis harangok... S ha állattani ismeretek területén van is még mit tanulnia Jóskának, önbizalomban nincs nála hiány. És úgy tűnik, bátorságban sem, mert nagy ne- kihevüléssel kutatja át a sátrat, hogy megtalálja a kis hüllőt. De azért magában talán örül is egy kicsit, hogy nem sikerül..s Ebédhez szólít a hangodbeszé- lő. Húsleves, rántottcsirke, burgonya, uborkasaláta és csokoládé. Torta csak azért nem, mert helyette délután fagylaltoznn megy az egész tabor. , Minden csupa öröm, csupa derű... csak a fürdés hiányzik, hogy teljes legyen a tíz nap boldogság. De aztán megkegyelmez az idő. És pár perc lubickolás feledteti az első három nap legnagyobb csalódásait.« * * * Északi part. Középiskolások építőtábora Ederics mellett. Hatkilaméteres új vasútvonal készül, mert a régi pályaszakasz nem bírná az itt is igényelt nehezebb és gyorsabb szerelvényeket. Borsodi és békési diákok munkája nyomán halad tovább méterről 'méterre a töltés. Sárga sóder az alap, ebből készül az úgynevezett durva tükör. Aztán a tömörítőgépeken a sor, hogy utána ismét emberkéz alakíthassa ki a töltés finom tükrét. Most a durva tükör készük Gépek-halmozta sóderhegyből egyik helyen lefaragnák gimnazisták, ipari tanulók, szakközépiskolások, másutt feltöltik a dömperék-hagyta űröket. Látszólag játék, homokvár-építés. De ha megnézzük a tenyereket, kiderül, hogy kemény munkát végeznék a tizenévesék. A mezőhegy esi ék sem panaszkodnak. Inkább vidám élményeiket mesélik: — Tegnap őrségben voltunk és olasz kocsi állt meg a tábor előtt — mondja Gzuth Ferenc. Kilátót keresték a bent- ülők, ahonnan a legjobban lehet látni a Balatont. Kézzel- lábbal elmagyaráztam nékik, merre menjenek... — Persze, az is lehet— teszi hozzá Vidiczki Vilmos —, hogy fürdeni akartak. És a tanácsod alapján strandolhattak a Be- oehegyen. — Ennél is jobb volt — folytatják egyszerre hárman is —, mikor Varga Pista fogadásból ruhástól, zsebretett kézzel, nyakig gyalogolt a vízbe. És másnap új bakancsot kellett kérnie, olyan nehéz lett a víztől a régi. A bakancsokkal a gyomaiaknak is problémáik vannak. Nincs elegendő bakancsfűző. Dróttal, madzaggal igyekeznek pótolni. — Még szerencse, hogy a békésiektől tudtunk madzagot szerezni — mormolja valaki félhangosan. A riporter beugrik: — A békésieknek honnan van? — Van. Egyszer bekerítették madzaggal a falut, hogy ki ne mehessen a harangszó... Most abból kaptunk tőlük. Nevetés. Aztán újra megragadják a szerszámot és alakul tovább a töltés hatalmas sárga íve. Szaibó Ferenc táborvezetőtől kérjük a befejező nyilatkozatot: — Ezt a munkát nem lehet teljes mértékben gépesíteni. Emberkéz szükséges hozzá. És abban hiány van. A középiskolások nélkül nem készülhetne el az új pályaszakasz. Nem udvariasságból és nem igénytelenségből mondom: nagyszerűen dolgoznak a fiatalok. A borsodiak is és a 97 békési fiú: gyulaiak, mezőberényiek, gyomaiak, mezőhegyesiek. Az idén összesen 7000 köbméter durva földmunkát, 2600 köbméter egyéb földmunkát. 40 000 négyzetméter finomtükröt és 48 000 négyzetméter rézsüt készítenek, illetve végeznék el. Pontosabban még ennél is többet. Mert ez csak a terv. És azt — ebben a pillanatban úgy tűnik — jócskán túlteljesítik majd. Egyszóval: férfimunkát végeznek a táborlakók. Daniss Győző Egy ásónyl a tízezer köbméterből...
