Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Műveltség és történelem A korszerű műveltség kérn dóséiról vitatkozott a közelmúltban mintegy kétszáz történész — kutató, oktató és ismeretterjesztő szakember, akadémikus ás falusi általános iskolai tanár — a keszthelyi országos történész vándorgyűlésen. A vita forró légkörében fokozatosan tisztázódott, hogy a kétségtelenül meglevő — és a vándorgyűlésen is felszínre került — nézeteltéréseken túl, mi az, amiben a történészek az adott kérdés tekintetében feltétlenül azonos álláspontom vannak. Mindenki egyetértett abban, hogy az általános műveltség szerepét korunkban nem csökkenteni, hanem növelni kell, tehát a szakműveltség növelésével párhuzamosan erősíteni az általános műveltség pozícióit is. E tekintetben az utóbbi években kedvezőtlen jelek tapasztalhatok, több területen, de különösen az iskolai oktatásban, a társadalomtudományok háttérbe szorítása látható. A műveltség, ahogyan ré- gebbem, ma is elsősorban abban áll, hogy magunkévá tesszük, elsajátítjuk az előző nemzedékek által felhalmozott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális , eredményekből, tapasztalatokból mindazt, amire a mai korban az embernek szüksége van. Nemcsak ismereteket,, de megfelelő készségeket és képességeket is. A többi között a kornak megfelelő korszert! műveltség befogadásának és megújításának, gazdagításának, továbbfejlesztésének képességét. A művelődés tehát eleve magába foglalja a történetiség mozzanatát A történelmi fejlődés áttekintése nélkülözhetetlen segítséget ad ahhoz, hogy megítéljük, mi tartozik a korszerű műveltséghez, és egyben lényeges szempontokat nyújt a művelődési elemek rendbefoglalá- •ához. A helyes történelmi műveltség az egész közgondolkodást áthatva, elősegíti a megfelelő nemzeti öntudatot és önismeretet, a világméretű társadalmi-politikai tájékozódási képesség kialakítását. iUj iként teremthető meg az »»■ ilyen széles értelemben vett történelmi műveltség, történelmi látásmód? Joggal bírálta a tanácskozás több felszólalója mind az iskolai történelemoktatást, mind a tudományos ismeretterjesztést, azért, mert nem elég vonzóan, színesen, nem elég történetien és ezért nem is elég hatékonyan teljesítik hivatásukat. Ezen a ponton kapcsolódott a vita gondolatmenetéhez a történelmi tények, adatok megismertetésének gondja, A dilemma az, hogy — a többi között — tanulók túlterhelésének megszüntetése érdekében radikálisan csökkenteni kellene a tartós megjegyeztetésre szánt történelmi adatok mennyiségét, azokból csak annyit tartva meg, amennyire a történelemben való biztos tájékozódáshoz szükség van. ám a múlt valóságat hitelesen tükröző korkép megfestéséhez a jelenleginél bőségesebb tényanyagot kellene felhasználni. A múzeumok látogatottsága, a televízió történelmi adásainak sikere, a helytörténeti és honismereti mozgalom bővülése, az ismeretterjesztő történelmi könyvsorozatok — pl. a Képes Történelem — népszerűsége, mind azt bizonyítják, hogy társadalmunkban jelentős érdeklődés tapasztalható a történelem kérdései iránt. Erre az érdeklődésre építve minden területen határozottabb lépéseket lehetséges és szükséges tenni a korszerű történelmi műveltség fejlesztésére. Ez a keszthelyi történész vándorgyűlés legfőbb « nulságia. Dr. Szebenyi Péter I. István, az Országépítő Tömör és feszes, komor és erőteljes, mint a kor, amelyben I. István az országépítésre, az államalapításra vállalkozott. Ki volt az Országépítő? Balázs György történész írja egyik cikkében: „Páratlan méretű változással járt az állam- alapítás s az egyházszervezés, de elháríthatatlan történelmi szükségszerűség volt a magyarság beillesztése a korabeli Európa viszonyai közé. Hasonló útra léptek ugyanebben a korban a többi kelet- közép-európai népek: a bolgárok, csehek, lengyelek is. S a magyarságot illetően is István apja, Géza volt az, aid az első lépéseket megtette, a célt kijelölte. De Istváné az érdem, hogy e változást egybe tudta kapcsolni a magyar társadalomfejlődés akkori menetével.” Olajdiplomások A mos2Íkval Gubkin Petrolkémiai és Gázipari Főiskola fennállása óta 13 000 diplomást bocsátott szárnyaira. A nappali tagozatok mellett levelező és esti tagozata is működik Moszkvában, Türkméniában, Tatárföldön és a szibériai Omszkban. A tagozatokon sok kőolaj- és gázipari dolgozó szerez magasabb képesítést. Évről évre több hallgató végez mérnökgeológus- mechanikus technológus és mérnök-közgazdász szakon. Húsz évvel ezelőtt alig ezren tanultak itt; ma a főiskola különböző szakain 13 000 hallgató van, köztük 39 külföldi ország fiataljai. A végzett hallgatókkal csaknem minden szövetségi köztársaságban találkozhatunk. Ott vannak a távolsági kőolaj- és gázvezetékeknél, a szivattyúállomásokon és a kőolajelosztókban, a földalatti gáztárolóknál, a tudományos kutató- és tervező intézetekben. Sokan külföldön segítik a helyi szakember-képzést, vagy a gyakorlati munkát; a szénhidrogének felszínrehozását. a feldolgozással foglalkozó válil. István, az Országépítő. A plakátok már megjelentek az utcán, a színházi évad még be sem féjeződött, következik a nyári, a Gyulai Várszínház. Az Orezágépítő király uralkodása után mintegy 300 évvel épült fe^l az a vár, ahol nyolcadik éve színészek lépnek az udvar színpadára, hogy visszaidézzék a magyar történelmi múlt egy-egy nagy eseményét, nagy egyéniségét. Ötven, száz vagy még több esztendeje hallgató történelmi drámákat fedeznek fel újra ezen a színpadon, és emelnek méltó helyre. Kos Károly I. István-ja harminc évvel ezelőtt volt siker- darab a Nemzeti Színházban, az eredeti sugópéldányon ott a dátum: első előadás 1942. szeptember 5-én... A szerzőről, Kós Károlyról: Temesváron született 1883- ban. Kolozsváron él. Író, költő, építő- és iparművész, festő, illusztrátor, etnográfus és műtörténész. „Sokoldalú adottságaival és törekvéseinek emelkedett szellemével jellegzetes erdélyi tehetség, minden ízében tevékeny alkotó. A »három nemzet« kulturális együttműködésének és a magyar szellemi életnek megszervezésében történeti fontosságú munkát végzett a két háború közt. Igazgatója volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek, szerkesztője az Erdélyi Helikonnak. Főiskolai tanárként működött Kolozsváron.” Az idézet a Magyar Irodalmi Lexikoné. Egy másik könyv, az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára 1934-ben kiadott díszkiadás, az Erdélyi művészek című, ezt írja róla: „Viharok ügynökének nevezi ötvenéves évfordulójára írott cikkében Kovács László (az Erdélyi Szépmíves Céh munkatársa, kritikus. — A szerk.), s találóbb elnevezést számára hosszú mondatokban sem agyalhatnánk ki.” 88 évesen, mondják: most is ilyen. És itt jutunk el újra az I. István-hoz, a történelmi drámához, a tragikus sorsú Országalapítóihoz, és a Gyulai Várszínházhoz. Miszlay Istváné, a várszínház művészeti vezetőjéé a szó. © — István király születésének ezredik évfordulóját ünnepeljük, az elmúlt és ez a mostani, a jubileumi év. Amikor felhívták a figyelmemet Kós Károly 1942-ben bemutatott drámájára, megragadott a nagy lehetőség: a jubileumi évben hol lehetne másutt újra színpadra vinni, mint éppen a Gyulai Várszínházban, a vár történelmi ihletésű, ódon falai között? A régi dráma előkerült a Széchenyi Könyvtárból, elolvastuk, majd a mester kitűnő regényét is, az Országépítőt. Innen már gyorsan következnék egymás után az események. Megkerestük Kós Károlyt és a kort kitűnően ismerő Száraz Györgyöt, akinek több történelmi drámája volt szép siker az elmúlt színházi évadokban: dolgoznák át a drámát mai színpadra, a várszínház számára. Száraz György hosszabb ideig volt KÓ6 Károly vendége Kolozsváron s az eredmény: elkészült a dráma új változata, az I. István, az Országépítő. —- A próbákat június közepén kezdtük. A címszerepet a békéscsabai színház Jászai-dí- jas, neves művésze, Szoboszlai Sándor alakítja. Közben Kós Károlyhoz írott levelünkre válasz érkezett: „Sajnos, egészségi állapotom nem engedi meg az utazást, és így nem tehetek eleget szíves meghívásának. Viszont kérem, értesítsen, hogy a televízió mikor közvetíti az előadást, hogy azt megnézhessem. Őszintén szép sikert kívánva vagyok üdvözlettel — Kós Károly. Kolozsvár, ]971. VI. 11.” Az Országépítő király alakja Kós drámájában a nagy egyéniség újért való kérlelhetetlen harcát tükrözi — mondja Miszlay István, az előadás rendezője. Ez az, amit teljes hatásában szeretnék kibontani. És az erőteljes lélektani rajz, a jellemek kontúrjainak meghúzása, a szikrázó drámai ütközés nélkülözhetetlen forrása Tömör, feszes dráma az I. István. Az első bemutató jűEus 9-én, este fél 9-kor lesz. Agyú lövés ég a fanfárok szárnyaló hangja jelzi, hogy ünnepre jöttek, akik a várudvar széksoraiban ülve arra a pillanatra várnak, hogy Kós Károly nemes veretű, igaz drámájában gyönyörködjenek. Sass Ervin lalatok beindítását. A főiskolán 50 nagy előadóterem és több mint 100 laboratórium áll a hallgatók rendelkezésére, ahol az oktatás mellett tudományos kutatómunkát is végeznek. A leeközelebbi években új egyetemi épület-, több modem laboratórium épül és elkészül az 1350 személyes nagyterem is, iiiiM«inMiimimiiiiuiiniiiiiin«i' Vizes-brigád az Illésháxi utcában A Békés megyei Víz- és Csator íamű Vállalat végzi Békéscsabán, az Illésházi utcában a csa ornasüllyedés helyreállítását. A Balogh-brigád jelenleg a keretes dúcolást készíti. Mindent elkövetnek, hogy a helyreállítást rövidesen befejezzék, s ezzel megkönnyítsék a Kulich Gyula lakótelep megközelítését. (Fotó: Demény) István királyt ábrázoló iniciálé a Képes Krónikából
