Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

Sarkad! lakókocsik az ország minden területén Felel őssé «teljes, de hálátlan feladat... A lakáskiutalási jegyzék kiállta a próbát A Békés megyei MEZŐGÉP! Vállalat sarkadi gyáregysége! néhány évvel ezelőtt kezdte el a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat megrendelésére a lakó­kocsik gyártását Rövid idő alatt sikerült a kezdetleges „deszka bódékból” válóban kor­szerű, tetszetős, minden igényt kielégítő, fémvázas, viharálló, 2—1. illetve legújabban hatsze­mélyes szállásokat kifejleszteni. A Barátság II. kőolajvezetéken dolgozó munkások részére ta­valy 200-at, idén 70-et szállítot­tak a hőszigetelt, olajkályhás vízmelegítéssel, laticel-matra­cokkal, paplannal felszerelt és berendezett világoszöld lakóko­csikból. A házaspárokra is gon­doltak. A kétszemélyes idény­lakások egy részébe kis fürdő­szobát és minikonyhát is beépí­tettek. Az eddigi stabil változa­tok mellé idén már felsorakoz­tak a gördülő, kerekes lakóko­csik is. A gyártók ezeken kívül az irodakocsikat, valamint a 16 személy részére kényelmes tisz­tálkodást biztosító öltöző-fürdő kocsikat is ajánlják a vállalatok­nak, a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. Az itt gyártott kocsik viszonylag ol­csók és jól pótolják a munka­helyi szociális létesítményeket. Az elműt évben már bemuta­tót és kiállításokat is rendeztek a jórészt saját dolgozóik ötletei alapján kialakított lakókocsik­ból az állami gazdaságoknak. Egyik kiállításukon a Geofizikai Intézet húsz lakókocsit rendelt. —kép— Öt év alatt megkétszerezi a termelést a Békési Építőipari Ktsz A Békési Építőipari Ktsz a IV. ötéves tervidőszakban 3 millió 200 ezer forintot fordít fejlesztésre. Ebből 1 millió 200 ezer forintért építő, és lakatos­ipari gépeket vásárol, 2 millió forint költséggel pedig lakatos-, valamint műköves-műhelyt lé­tesít a központi telepen. A kis­lakásépítésnél is áttér a közép- faiazó blokk-technológiára. Ar­ra törekszik, hogy a termelési érteket öt év alatt megkétsze­rezze. v Bizonyára lesznek olyanok, akik ajkbiggyesztve olvassák majd ezt a tudósítást, s talán le­gyintenek is. Tudjuk, rendhagyó dolog így, eleve mentegetőzéssel kezdeni egy tudósítást, de ma­ga az esemény is rendhagyó. Legalábbis egyelőre. Július 1-én fél 8 előtt néhány perccel, ahogy szerte az ország­ban mindenütt, a békéscsabai városi tanácsnál is közszemlére tették a lakáskiutalási névjegy­zéket. A listát a 11 tagú társa­dalmi bizottság állította össze, s a városi tanács végrehajtó bi­zottsága hagyta jóvá. A névjegy­zékkel kapcsolatban egy hónapig lehet észrevételt, kifogást tenni, amelyet a társadalmi bizottság felülvizsgál, s ennek alapján esetleges korrekciókat javasol. A végleges döntést a végrehajtó bizottság hozza meg. Figyelembe véve azt, hogy je­lenleg Békéscsabán 1500 lakás­kérelmet tartanak nyilván (több, mint ezer igénylő jogosult álla­mi, illetve tanácsi értékesítésű — szövetkezeti — lakásra!) vala­mint azt, hogy a mostani első alkalommal alig 100 lakás sor­sáról döntöttek; július 1-ét nagy várakozás előzte meg, s mint­egy 150-re tehető az első napi ügyfelek száma. Két szobában a társadalmi bizottság két-két tag­ja fogadta az ügyfeleket. Volt olyan is, mint például Kertész György, vagy a hatgyermekes Hegedűs Györgyné, add a bizott­ság tagjaitól tudta meg, hogy rajta van a listán. Az ügyfelek döntő több­sége természetesen azok közül került ki, akik — bár igényjo­gosultságukhoz kétség nem fér — nem kerültek rá a lakáskiuta­lási névjegyzékre. Nekik lehető­ségük és joguk van arra, hogy kifogást emeljenek a besorolás ellen... Erre azonban az első nap — és ez mindennél jobban iga­zolja a társadalmi bizottság ala­pos, részrehajlás nélküli munká­ját, nem volt példa. A második fogadási napon, pénteken a sok (természetesen különbözőféle­képpen fogalmazó) ügyfél közül mindössze kettő akadt, akinek a lista elleni felszólalását jegyző­könyvbe kellett venni. Nem ar­ról van szó, hogy azok, akik vár­hatóan ez évben nem kapnak lakást, szó nélkül belenyugodtak, beletörődtek abba, hogy várni kell, hanem arról, hogy azok, akik állami, vagy szövetkezeti lakást kainak majd, vitathatat­lanul a legjobban rászorultak. E tény már csak azért is jelen­tős, mert az új lakásügyi jog­szabályoknak megfelelően a tár­sadalmi bizottság önállóan tett javaslatot, szigorúan mérlegre téve mindazokat a szemponto­kat, amelyek alapján a névsort összeállította. Július 1-vel a bi­zottság is vizsgát tett. A tények — legalábbis az első napok ta­pasztalatai szerint — azt igazol­ják, hogy a csöppet sem irigy­lésre méltó helyzetben levő tár­sadalmi bizottság s maga a név­sor is, kiállta a próbát. Az ügyfélfogadás né­hány perces szünetében alkal­munk volt beszélni a bizottság három tagjával. Nevüket csak azért nem írjuk le, hogy elejét vegyük az esetleges későbbi zak­latásnak és a — különben re­ménytelen — protekció keresés­nek. Beszélgető partnereink el­mondották azt, hogy véleményük szerint a lakások elosztásának új rendje jobb, demokratiku­sabb az előzőnél és beváltotta a hozzáfűzött reményeket Igaz, a jogos igénylők száma jócskán meghaladja a rendelkezésre álló lakások számát de azt tudo­másul kell venni, hogy elosztani csak azt lehet ami van. Felelősségteljes ám hálásnak csöppet sem mondható társadal­mi megbízatásuknak becsülettel eleget tettek a bizottság tagjai, de nem pihenhetnek meg babér­jaikon, Hamarosan hozzálátnak a következő évi lakáskiutalási névjegyzék összeállításához. Tá­jékoztatásul közöljük olvasóink­kal hogy .a jövő héttől kezdve minden csütörtöki napon állnak az érdeklődők rendelkezésére a városi tanácsnál a bizottság tag­jai hogy a lakáskiutalással, illet­ve a jelenlegi névjegyzékkel kapcsolatos észrevételeket és kifogásokat meghallgassák. (Csak zárójelben jegyezzük meg általunk is támogatott kérésüket, hogy ne otthon, vagy az utcán, vagy pedig a munkahelyen ke­ressék fel a lakásra várók a bi­zottság egyes tagjait, hanem ha lehet, a tanácsnál, a hivatalos időben. Elvégre felelősségteljes feladatukat társadalmi munká­ban látják el. a munkahelyen is számítanak rájuk s nem utolsó­sorban magánéletük is van !) Brackő Istvá A tárcsa ma­gasra lenidül. A tehergépkocsi fékez. Az útke­reszteződésben apró óvodások indulnak át az úttest túlsó oldalára. A sor ele­jén haladó csöppség — kis bar­na hajú, nagy szemekkel cso­dálkozó fiú — kezét fehér in- ges, piros nyakkendős, tányér­sapkás úttörő szorítja, s úgy ve­zeti át a szelíden álló gépkocsi előtt. Amikor mindegyik átért, a tárcsa újra szabad utat je­lez. Az úttörő-egyenruhába öltö­zött Kovács Gábor, a keverme- si úttörőcsapat vezetője kezdi visszapergetni az eseményeket — Még az 1965-ös év tava­szán kezdődött Vastag fedelű füzetet vészelő a táska mélyéről és fellapozza az első oldalt. Mutatja. — ök voltak az elsők. — Zsinórírásos névsor. A KRESZ- őrs tagjai: Boda Béla, Bozó Jó­zsef, Faragó Lajos, Fejes Lász­ló, Kotroczó Lajos, Fekete Fe­renc... és a többiek, ABC-sor- rendben. összesen tizennyolcán. — A hatodik osztályosokból alakítottuk meg a KRESZ-őr- söt és a gyerekek egészen nyol­cadikos korukig csinálják Nincs könnyű dolguk. Reggel, mielőtt az iskolások hada megindulna, ketten-ketten kiállnak a ta­nácsháza előtti útkereszteződés­hez és az újtelepi iskola elé. Egyenruhában, tárcsával. Addig vigyáznak a forgalomra és a gyerekek testi épségére, amíg valamennyien elfoglalják he­Munkában a KRESZ-őrs lyüket az iskolapadban. Majd a tanítás után újra szolgálat következik Ezenkívül termé­szetesen rendszeres KRESZ- oktatást kapnak és szinte na­ponként átnézzük az újságokat és ha van benne valamilyen aktuális közlekedéssel kapcsola­tos vagy a közlekedés bizton­ságáról szóló cikk, azt közösen elolvassuk. Ezekből is sokat ta­nulnak Lapozzuk á vastag fedelű fü­zetet. A lapokon a hétköznapok krónikája: Június 6,-a, délután 12.35— 13.15. A szolgálatban: J. Rácz Béla, Lakatos József a központ, ban, az újtelepi részen Eged András és P. Kiss Lajos. Jelentés: Sánta Gábor és Kő­szegi László a járdán ment ke­rékpárral. Kocsor Sándor az út­kereszteződésnél srégen mentát és hiába szóltunk neki, nem jött vissza. Ilyen és hasonló jelentések szerepelnek a füzetben. Szeren­csére azért a legtöbb így vég­ződik: a szolgálati idő alatt rendellenesség nem történt. Most legutóbb pénteken ta­lálkoztak a KRESZ-őrs tagjai. A Békés megyei Rendőrfőkapi­tányság Közlekedésrendészeti Osztályától Békési Imre rend­őrszázados látogatott el Kever- mesre és tartott előadást a gye­rekeknek Vázolta a megye köz. lékedésének helyzetét s szólt ar­ról is, hogy a balesetek száma évről évre emelkedik. Ép. pen ezért di. cséretes és kö­vetendő a ke- vermesi úttörők ténykedése, akik önként vállalt szolgálatuk, kai nagyban hozzájárulnak a rendőrség munkájának segítésé­hez. Ennek is köszönhető, hogy Kevermesen aránylag kevés baleset történik. Bár megyénk­ben 810 fővel 36 KRESZ-őrs működik, ez kevés, hiszen sok helyen, Kevermesnél nagyobb forgalmú községekben még ez ideig nem szerveztek hasonló őrsöket. Békési Imre köszönetét fe­jezte ki a maga és a megyei rendőrfőkapitányság nevében az őrs valamennyi tagjának és Ígéretet tett arra, hogy tőlük telíhetően minden támogatást megadnak részükre. Az öröm akkor lett teljes, amikor árrá is ígéretet kaptak, hogy az őrs tagjai — természetesen ha meg­felelnek — megkapják a se- gédmotorkerékpár-vezetői enge­délyt. Köziben a füzet végére ér­tünk, ahol az utolsó bejegyzés állt „A Békés megyei Rendőrfő­kapitányság Közlekedésrendé­szeti Osztálya nevében elisme­résemet fejezem ki az eddig végzett eredményes munkáju­kért Visi László és Kovács Gá­bor tanároknak, akik fáradtsá­got nem ismerve alakították ki a KRESZ-őrsöt. Tapasztalata­ink szerint az úttörő közleke­dési rendőrök feladatukat szor­galmasan, példásan teljesítik.” Béla Ottó Tanulás — idős korban Állj! Gyerekek az átjáróban Dr. Hans-Jürgen Matthies, a magdeburgi Orvosi Akadémia professzora évek óta folyó tu­dományos kutatómunkájában az ember szellemi tevékenységé­nek mechanikájával foglalko­zik. Megállapította: a tanulás „az egész élet folyamán társa­dalmi és egyéni érdek, amely nincs korhoz kötve”. A tanulás­sal együttjáró környezeti im­pulzus — írta most megjelent tanulmányában — a szellemi mozgékonyság megőrzéséhez el­engedhetetlenül szükséges. Ezért a munka folyamatból kilépő, például nyugdíjba menő embe­reknek olyan új környezeti kap­csolatot kell kiépíteniük, amely tanulásra készteti, sőt kénysze­g BÉKÉS nm:^n 1971. JGLIUS 4. rí ti őket. Ehhez orvosi és társa­dalmi segítségre van szükség. A professzor tévesnek tartja azt a feltevést, hogy az ember agya 40 éven túl „foglalt”, hogy ezen a koron túl már nincs hely benne újabb megismerések szá­mára. Többször bebizonyult, hogy az agy tároló kapacitása a háláiig nem merül ki. Bár az agy felvevő-készsége az idős korban némileg csökken, ha azonban foglalkoztatják, jelen­tősen növekedhet. Az idősek biológiai hátránya a fiatalokkal szemben sok esetben kiegyenlí­tődik azzal a pszichológiai fo­lyamattal, amelyet az érett íté­lőkészséggel végzett tanulás eredményez. „Akinek a tanulás életszükséglet, az könnyen ta­nul” — mondja Matthies pro­fesszor és rámutat arra, hogy a modem kor társadalmi követel­ményei az idős és a tanulásban kevésbé gyakorlott emberektől is megköveteli az ítélőkészség­ben nélkülözhetetlen képzettsé­get.

Next

/
Thumbnails
Contents